A Milgram- kisérlet-ben már bizonyítást nyert, miért könnyebb a rossz úton továbbmenni, mint beismerni tévedésünket. De vajon miért olyan nehéz köntörfalazás nélkül kijelenteni, hogy "Meggondoltam magam. Azt hiszem, nem helyes, amit teszek!"?
A válasz részben abban rejlik, hogy az emberek nem szeretnének kiszámíthatatlannak látszani. Ez a konzisztenciára való törekvés sokszor annyira erős lehet, hogy hajlamosak lehetünk igazolni - racionalizálni -korábbi viselkedésünket.
Mielőtt az önigazolási folyamat érthetővé válna (megkisérlem, minden esetre..), még van néhyán dolog, amivel tisztában kell lennünk a csoportok hatásait és a társas befolyást illetően.
A refrenciacsoport részben adott (pl: szülők), de sok esetben szabadon választott, mely az egyén rejtett vágyait és céljait fejezi ki. Mint már korábban utaltam rá, nem minden csoportnak van pozitív hatása a tagjaira és a környezetére, de mivel a csoporthatás itt is érvényesül, így ez a negatív vagy éppen nem kívánatos hatás fog felerősödni a törvényszerűségek következtében.
Szélsőséges esetekben egy csoport norma- és értékvesztése olyannyira súlyos lehet, hogy az egyéneknél szorongás, elszigeteltség és céltalanság alakulhat ki. Ezt társadalmi anómiás folyamatnak nevezzük (ha egy egész társadalomra hat ki) és ez előmozdíthatja olyan, a közösség számára nem kívánatos, magatartásformák létrejöttét, melyeket a normák, célok és az egyének lehetőségei közötti ellentétek idéznek elő.
Tudósok mindenféle elméleteket gyártottak annak magyarázatára, hogy mi módon tudnak az egyének felülkerekedni az ily módon kialakult helyzeteken, pl ha a deviáns (nem elfogadható) viselkedés elkerülése érdekében olyan normarendszert kell elfogadniuk, melyekkel azonban mégsem értenek egyet. Az egyik ilyen elmélet a kognitív disszonancia elmélete, mely arra utal, hogy ha a csoport rá tudja venni a tagjait, hogy valami módon az általuk elérni kívánt attitűddel összhangba viselkedjenek (ami ellentétes lehet bizonyos pontokban a saját hozzáállásukkal), akkor az ily módon manipulált tagok előbb-utóbb a kérdéses dolgot ténylegesen el fogják fogadni és önmaguk fogják igazolni saját tetteiket. Ilyen módon a saját belső mérce és a viselkedés közötti disszonancia össze nem egyeztethetőségét hétköznapi kifejezéssel képmutatásnak is nevezhetjük. Ilyen lehet pl az a személy, aki egy teljesíthetetlen vallásos eszmerendszert tesz magáévá, ugyanakkor áthágja a saját maga által elfogadott törvényeket. (Megjegyezném: a negatív csoportok esetében nem igazán van más mód, mint pl a Jehova Tanúinál, hiszen maga a normarendszer eleve elfogadhatatlan és teljesíthetetlen. Ez nem ítélet akart lenni. Ez nem csupán vallásos csoportokkal van így: pl, ha egy országban teljesíthetetlen az adórendszer követelménye, akkor ott valamilyen mértékben mindenki adócsaló lesz, mert nem tehet mást...)
A kognítiv disszonancia-elmélet egyik alapgondolata, hogy ilyen esetekben a lehető legegyszerűbben igyekszünk megszabadulni a kellemetlen állapottól: vagyis megmagyarázzuk múltbeli viselkedésünket, ez által elfogadhatóvá tesszük az elfogadhatatlan normarendszert. Egy múltbeli cselekvés ugyanis már nem változtatható meg, egy éppen folyamatban levő cselekvés megszakítása pedig újabb disszonanciát okoz. Ha ugyanis beismerjük, hogy a kezdetektől fogva rosszul ítéltünk meg egy helyzetetet, akkor ellentmondásba kerülünk a saját magunkról alkotott, általában kedvező képpel. Ehelyett inkább a továbbra is fenntartott viselkedést próbáljuk véleményünk alakításával vagy újabb nézőpontok kialakításával igazolni.
Egy másik megközelítés szerint az egyéneknek nem feltétlenül kell utólagosan megideológizálni tetteiket, mert úgy is szerezhetnek információt saját belső állapotaikról, ha a saját viselkedésükből és annak körülményeiből következtetnek rá. Ebben az önészlelési folyamatban, az egyén a normarendszer elfogadhatatlanságát nem egy külső jelzésrendszertől hanem a saját belső jelzéseiből méri fel. Ez igazából csak akkor működik, ha ezek a belső ingerek elég erősek ahhoz, hogy azt ne lehessen félreértelmezni és az egyénben szintén van hajlandóság bizonyos körülméynek között 'szembe menni az árral'.
Meglátásom szerint a Jehova Tanúi vallás egyik fő támadása pontja ez ellen az önészlelési, öntudatossági folyamatok ellen irányul, hiszen a függetlenséget, önálló gondolkodást, önbecsülést, saját vélemény melletti kiállást büszkeségnek, önfejűségnek, lázadásnak minősítik (amivel természetesen nincsenek egyedül a történelemben, de ennek a blognak a fő témájához most ennek a vallásnak a vizsgálata tartozik elsősorban). Ilyenformán marad a kognitív disszonancia, mint belső feszültségoldó lehetőség.
Ha kezelni akarunk egy negatív csoporttagságból adódó helyzetet, akkor becsületesen illik mindkét nézetet figyelembe venni, melynek hiányában személyiségbeli torzulás lehetséges a csoporttal való szakítás után is. A kutatók úgy tűnik abban egyetértenek, hogy léteznek személyi (melyek belülről az jellemünkből fakadnak) és helyzeti tényezők (melyek kívülről adottak), melyekben meg kell találnunk a saját középponti állapotunkat. Ha hajlamosak vagyunk túlbecsülni a személyi és alábecsülni a helyzeti tényezőket, vagyis jelen esetben kifogásokat keresni vagy túlzottan 'megérteni' a Társulat hazug és csaló normarendszerét és azok életünkre gyakorolt hatásait, akkor önvád alakulhat ki, hiszen úgy érezhetjük, hogy nem tettünk meg eleget a helyzetünk rendezésére. Ellenkező esetben, amikor a személyi tényezőket becsüljük túl, akkor előfordulhat, hogy áldozatként tekintünk magunkra és az önsajnálat miatt nem tudjuk a kialakult negatív helyzetet a javunkra fordítani. A helyzeti tényezők túlbecsülése az egyén számára rövid távon kedvezőbb eredményt szül, viszont ha hosszabb távban gondolkodik valaki, akkor a másik oldalról is érdemes vizsgálódni.
Ugyanis a szekták és egyéb negatív csoportok pontosan az egyének önigazolási hajlamaira építenek. Ennek példajaként a jonestown-i tömeges öngyilkosságot említeném meg, ami 1978. novemberében történt a Népek Temploma elnevezésű szekta településén. Amikor a közvélemény először tudomást szerzett a történtekről, az emberek azt gondolták, hogy Jim Jones követői csakis őrültek vagy gyenge akaratúak lehettek. Ugyan ki más dobná el a saját életét, másvalaki kérésére? A szekta tagjainak vegyes összetételét hagsúlyozó hírek atonban megkérdőjelezték ezta nézetet. Noha sokan szegények, tanulatlanok és hiszékenyebbek voltak az átlagnál, sok volt köztük a diplomás, tanult ember is. Később elkezdték kutatni, hogy a szektavezető miféle szociálpszichológiai módszereket alkalmazott a követőivel szemben, hogyan kerültek a tagok a szektába, milyen társas befolyási taktikákat alkalmaztak velük szemben.
Rengeteg írásos bizonyíték, volt tagok beszámolói és hangfelvétel állt rendelkezésre. Így megállípították, hogy Jones egy ún, "láb az ajtórésben" technikát használta és művészi szintre fejlesztette. Ennek lényege, ahogy azt Három kismalac és a farkas meséből is ismerjük, apró kis lépésekben cserkészte be az embereket. Nem egyből a tagok javainak nevére íratását, otthonuk hátrahagyását és gyermekeik eldobását kérte, hanem eleinte csak kisebb szívességeket, melyek elfogadhatóaknak tűnhettek a potenciális tagok szemében. A karizmatikus vezető által festett társadalmi egyenlőségről szóló utopisztikus képet, mint "az Ügyet" emlegették, melyért sokan boldogan áldoztak időt és energiát. Később anyagi javaikra és gyermekeik feletti felügyeleti jogára is igényt tartottak, egyre beszűkítve ezáltal lehetőségeiket. A tagoknak lépésről-lépésre egyre nagyobb szükségük volt arra, hogy önmaguk számára megmagyarázzák, igazolják az Ügy iránti támogatásukat, melynek következményeként egyre nagyobb elköteleződés volt. Ám ez korántsem csak és kizárólag a szektavezér hibája volt, mivel ez a megoldás kívánta a legkisebb erőfeszítést az egyháztag részéről.
Egy korábbi szektatagnak, Joanne Millsnek sikerült megszöknie és későbbi könyvében leírja a szektán belül működő önigazolási erőket:
"Szembe kellett néznünk a fájdalmas igazsággal. Elvették tőlünk összes pénzünket. Jim Ragaszkodott hozzá, hogy adjuk el életbiztosításunkat, és írassuk a közösség javára, tehát ezt is elvették tőlünk. Minden tulajdonunkat elvették.... Láttuk, hogy elidegenítettük magunktól szüleinket, amikor elhagytuk az országot, és hogy másokra hagyott gyermekeink is nyíltan ellenségesek voltak velünk szemben. És mindezt szinte pillanatok alatt! Már csak Jim és az Ügy maradt nekünk, tehát úgy döntöttünk, hogy beadjuk a derekunkat és minden energiánakt neki szenteljük." (Mills: Hét év Istennel, 1979)
Tehát tudatosan vagy tudatlanul - ez mindegy, mert az elkövetett bűn tényén nem változtat - Jim Jones gyakorlatilag észrevehetetlen társas befolyásolási technikát alkalmazott a követők engedelmes viselkedésének elnyerésében. Ez a stratégia az emberek önigazolási hajlamaira épített.
 |
| Jim Jones és a szekta áldozatainak síremléke |
De mit is jelent az önigazolás, arra Merényi Zoltán baptista lelkipásztor oldalán találtam érdekes leírást. Érdemes az egészet elolvasni, ide csak néhány gondolatot idézek.
Az író megkülönbözteti az önigazolást a létigazolástól:
"Logikus és egyértelmű, hogy (a bűn, vagyis az Istentől 'elrendelt' élettől való eltérés miatt - szerk.) az ember életét csakis az igazolhatja valóságosan, ha felismeri igazi problémáját, s attól megszabadulva élete annak megfelelelően halad, ahogy azt Isten számára eltervezte. Tehát a létigazolás azzal veszi kezdetét, ha felismerjük, hogy bűnösök vagyunk, elszakadtunk Teremtőnktől, Atyánktól, s megtérünk Hozzá, elfogadva Jézus Krisztus által felkinált kegyelmét. Bibliai nyelven szólva:
"Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." Róm.5.1.
"Ő (Isten) igaz, s igazolja azt, aki Jézusban hisz." Róm.3.26. (Vida S. ford.)"
"Ezekkel a tényekkel ellentétben az emberek a világban nem Jézus Krisztus által akarják életüket igazolni, hanem maguk választotta eszmék által. (ideológiákkal, világnézetekkel, vallással, jó cselekedetekkel, hazugságokkal, sikerrel, vagy csak a tömeget utánozva) Ahogyan Izraelre nézve mondja Pál apostol, igaz a világ embereire is:
"Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek." Róm.10.3. "
"Saját igazságom érvényesítése, ez az a folyamat, amelyet megkülönböztetve a létigazolástól, önigazolásnak nevezek."
"Fontos jellemzője, hogy az önigazoló ember szüntelenül védi magát, fél attól, hogy saját igazsága nem más, mint egy hazugság. Fél attól, hogy kiderül élete hiábavaló, értelmetlen: tehát menekül a valóság elől, s azt a látszatvalóságot amelyet ezáltal kiépít maga köré azt tartja igazságnak. Tehát nem az igazságnak megfelelően alakítja életét (létigazolás), hanem az életének megfelelően alakítja az igazságot. (önigazolás) "
""Szeretik a fénylő igazságot, de már gyűlölik, ha az megcáfolja őket." -írja Szent Ágoston Vallomásaiban. S valóban az önigaz ember minden hazugságot szívesen hallgat, sőt be is fogad, ha az az életét, terveit igazolja, de a legnagyobb igazság sőt annak hírdetője is ellenséggé válik, ha nem bizonyítja saját igazságát. Látjuk tehát mennyire veszélyes jelensége ez a világunknak."
"Tulajdonképpen bármi, ami az ember életében fontos önigazolássá válhat, vagyis bízhat benne és építheti rá életét. Sokszor ezek a dolgok nem is eszmék, hanem érzelmek, életmódok, vagy csak egyszerűen azt mondja az ember: mindenki így csinálja biztos így van jól. Részletezni ezeket az eszméket nem tudom ennek az írásnak a keretein belül megoldani, csupán elgondolkodtatásul szeretném azt az épületet felvázolni amelyet egy önigazoló ember építhet fel saját életében. (vö.:Mt.7.24-27.)"
"Alap nélküli lét - föveny. Az építőkövekről külön nem akarok szólni, csupán arról, hogy az egész épületnek nincs értelme, hiszen alap nélkül épült fel, s ahogy arról az Úr Jézus beszélt: "És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott: és nagy lett annak romlása." Mt.7.27. "
Ebből látszik, hogy azok a személyek legvédtelenebbek, akik nem kaptak semmiféle útmutatást otthonról, esetleg erőszak áldozatai voltak, ami miatt folyton egyfajta ösztönös védelembe, önmaguk igazolásába, egy látszatvalóságba menekülnek. De a vallásos nevelés sem mindig célozza meg a lényeget:
"Először létezik egy vallásos önigazolás, amellyel az emberek alap nélküli életüket szokták "bemázolni". Olyanok ők, mint Izrael hamis prófétái Ezekiel próféta idejéből, akikhez így szólt az Úr:
"Mond meg a mázzal mázolóknak, hogy leomlik ...Avagy nem mondják-é majd nektek: hol a mázolás, amellyel mázoltatok?" Ez.13.11-12. "
"Ilyen "mázzal mázolók" voltak a farizeusok is Jézus korában, önigazolásuk vallásos buzgalmukból fakadt. De ma is akadnak ilyen névleges keresztyének, akik sohasem tértek meg az Atyához, akiknek szívében nincs a Krisztus lelke, de igaznak tartják magukat amiatt, hogy templomba vagy imaházba járnak, néha imádkoznak, Bibliát is olvasnak stb. És azt mondják, minek megtérni, hiszek én Istenben. Nagyon veszélyes állapot ez."
"A másik veszély, ami már a megtért keresztyéneket is fenyegeti az a saját helyzetünknek, állapotunknak a folytonos igazolása. Mikor azt mondom én a helyemen vagyok (még igehelyeket is keresek hozzá), holott ez nem igaz. Mikor azt mondom, nekem nincs az evangélium hírdetéséhez ajándékom, ezzel azt igazolva, az én hallgatásomat. Mikor azt mondom engem nem küldött el az Úr sehová, ezzel igazolva tétlenségemet. (Más helyzeteket is könnyen lehet találni.)
Az önigaz keresztyén sem szereti a kemény bűnbánatra szólító igehírdetéseket, beszélgetéseket, jobban kedveli a hízelgő beszédet, melyek nem vezetik őt Isten színe elé. Igy szól róluk Ezekiel próféta:
"Mert valaki az Izrael házából és a jövevények közül, akik Izraelben laknak, elhajlik Tőlem, és az ő bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orcája elé (más fordítás szerint: azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi), és megyen a prófétához, hogy atnácsot kérjen ő néki én tőlem: én az Úr felelek meg annak énmagam által." Ez 14,7"
"Sok hívő ember van így aki azért jár igehírdetésre, hogy azt hallja a lelkésztől, hogy ő milyen jó keresztyén, pedig ha ez nem így van akkor ez hazugság. Az önigazoló lelkület nem nyitott Isten üzenete felé, s ezért akadály a megszentelődésben, a kiteljesedő hívő életben.
Isten üzenete ma is érvényes:
"Ha pedig szorgalmasan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára (és nem a hízelgők, a hamis próféták dícséreteit keresed), és meg tartod (tehát nemcsak meghallgatod, hanem arra építed fel életedet és nem a fövenyre) és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened.(akkor áldott lesz a te életed és te pedig igaz leszel Isten elött)" 5Móz 28,1"
Forrás:
Atkinson-Hilgard: Pszichológia, Társas befolyás, Osiris kiadó, 2005
http://www.merenyi.baptist.hu/index.php?m=9164
http://www.femina.hu/terasz/a_tortenelem_legfelelmetesebb_szektai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése