Szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy ez az én személyes blogom, internetes naplóm, amely személyes megéléseimet tartalmazza. Úgy gondolom, hogy ilyenek mindenkinek vannak, csak nem mindenki írja le.
A mostanában személyem körül támadt felfordulás mutatja, hogy nem mindenkinek jó az, ha egy olyan személy leírja a gondolatait, aki gyermekkorában szexuális molesztálás áldozata volt. Pont a gyermekmolesztálók és erőszakos emberek azok, akik úgy gondolják, hogy a másik embernek nem lehet személyes tere, csak nekik egyedül.
A szexuális molesztálás témája nem magánügyem. Ez egy közügy, főleg egy keresztény közösségben, ahol ilyen dolgok felszínre jöhetnek, mindenkinek lehetősége van kinyilvánítania azt ami benne van, jó vagy rossz viszonyulása a témához. Ha én magam hallgatnék ebben a témában, akkor csak az elkövetőknek adnék további szabad területet, amit én személy szerint nem kívánok tenni. Ugyanis az egyedül az ő érdekeiket képviselné és senki másét.
Az ezzel a helyzettel kapcsolatos személyes megéléseim és problémakezelésem, az már viszont magánügyem. Bár eddig egyetlen együttérző levelet nem kaptam ez ügyben a volt Jehova Tanúitól, ítéletet annál többet és egyre többen úgy érzik, hogy feljogosultak arra, hogy ebbe a személyes magánszférámba belépve vallásos kioktatásokat tartsanak nekem. Sőt azzal vádolnak, hogy én oktatom ki őket, bár még soha senki nem kérte ezt ki magának velem szemben. Emlékezetem szerint sem tettem ilyet senkivel, hiszen - bár határozott véleményem van - mindig meghagyom a személyes választás és döntés jogát a másik embernek. Nem célom senkit sem kioktatni, ezért ha valakivel ilyet tettem volna, akkor elnézést kérek, de ezenfelül elvárom azt is, hogy megírja nekem, hogy mikor, mivel, melyik kijelentésemmel tettem ezt. Ennek hiányában nem tudom kezelni a kialakult helyzetet és keményebben lépek fel azt illetően, hogy megvédjem személyes teremet.
Mivel ezt a személyes teremet erőszakkal elvették tőlem, én ezt a módot választottam - mivel más lehetőség nem igazán hagyatott számomra - hogy visszanyerjem azt ami az enyém. Jogom van a meglátásaimhoz, a gondolataimhoz és a hitemhez. Jogom van ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok. Ha ez valakit idegesít, akkor kérem, ne olvassa a blogomat. Ha valaki elmebetegnek tart ezért, akkor azt is tiszteletben tartom, mivel mindannyian a saját szemüvegünkön keresztül látjuk a világot, ezért egyesek így is láthatnak engem. A véleményéhez mindenkinek joga van. Ez az ő dolguk.
Egyébként az elmebetegeknek is meg van a létjogosultsága. Ők is Isten teremtményei, akikkel együtt kell élnünk valahogy. De azt gondolom, hogy nem az az elmebeteg, aki áldozatává válik e szörnyű bűncselekménynek, hanem aki elkövet ilyet, vagy aki egyetért az elkövetőkkel, sőt még adott esetben támogatja vagy leplezi is őket. De ha nem is beteg elméjében - mert a legújabb kutatások szerint a pedofilia nem betegség - akkor is egy rendkívül mély erkölcsi, etikai színten lévő személyről van szó, akikkel én semmilyen közösséget nem kívánok vállalni. Még akkor sem, ha egyes nézeteiket "keresztény"-nek próbálják beállítani.
A Jehova Tanúi vallásban átélt tapasztalataim szerint az ottani vezetők közül sokan egyetértenek az ilyen bűncselekmény elkövetőivel. De vannak becsületes emberek is ott, akik erről nem tudnak semmit.
Blogomat olyanoknak írom, akik ebbe az utóbbi csoportba tartoznak. Remélem, majd előbb utóbb ők is rátalálnak erre az olvasnivalóra.
Addig is a többiek kíméljenek! Eleget ártottak már nekem és másoknak is!
Ha valakinek ez túl magas, amit írok, vagy egyszerűen nem ért vele egyet, semmi baj nincsen. Nem célom vitát generálni, vagy bárkit meggyőzni. Egyszerűen csak tartsa tiszteletben azt a tényt, hogy egy másvalaki másként gondolkodik. Csak ennyi és nem több. Biztosan hasznára fog válni ez a tulajdonság az élet más területein is.
Sok türelemre és toleranciára van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk jobban megérteni egymást - mind a blog olvasói részéről, mind pedig az én részemről is. Az olvasók ezért kérem vegyék figyelembe, hogy az itt, és máshol leírt gondolataim nagyon, nagyon de nagyon meg vannak szelidítve, ugyanis azok a hatások, melyek jönnek a blogból néha, azok olyannyira vérforralóak számomra, hogy bizony sokszor össze kell szednem minden bátorságomat, hogy le merjem írni a meglátásaimat.
Feltételezem, hogy istenhívő emberek olvassák ezt a blogot. Isten ítéletekor úgyis úgy kell látnunk magunkat, ahogyan Ő lát minket. Ezt vannak akik értékelik, mások kevésbbé. Az olvasóknak éppen annyira vagyok hasznára írásaimmal, amennyiben ők vannak az én hasznomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése