"Egyre gyakrabban találkozunk azzal a sémával, mely szerint csak az fogadható el barátnak, társnak, partnernek, aki ugyanúgy gondolkodik, mint mi. Nehezen engedjük meg gyerekeinknek, házastársunknak, barátainknak, hogy bizonyos problémákról a miénknél eltérő véleményük legyen. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy egy másik nemzet tagjai másfajta értékrend szerint éljenek, másként érezzenek, gondolkodjanak, mint mi.
Felmerül a kérdés, hogy ezen a beállítódáson gyakorlással, tréninggel lehet-e változtatni, elsajátíthatjuk-e azt a képességet, hogy a másként gondolkodó, érző embertársainkat olyanoknak fogadjuk el, amilyenek.
Rogers úgy véli, hogy ha képesek vagyunk arra, hogy elfogadjuk a másik érzéseit, meggyőződését, viselkedését, akkor már segítettünk neki abban, hogy más személyiséggé váljon, és elhagyja hibás magatartási sémáit.
Tudatosítani kell azonban, hogy az ember olykor kegyetlen, destruktív, éretlen, antiszociális, agresszív magatartásra is képes. Ám nagyon sokszor mindezt védekezésből, belső feszültségeinek feloldása érdekében teszi. Ezen belső félelmek és védekezési formák mögött nagyon gyakran kommunikációs zavarok állnak, melyek sok esetben generációról generációra „öröklődnek” át, és hibás attitűdök, előítéletek, önértékelési zavarok formájában determináns szerepet játszanak az egyén viselkedésében, magatartásában.
A csoport közegében az egyén akár akarja, akár nem, folyamatosan megjeleníti önmagát, még akkor is, ha hallgat. Ez az önreprezentáció nem más, mint az egyénnek saját magáról adott információja a közeg, azaz a csoport számára, vagyis tulajdonképpen egy önfeltáró folyamat része. Ismert tény, hogy az önfeltárás sok esetben kínokkal, fájdalmakkal jár együtt.
Másrészt viszont önmagunk megmutatásával rengeteget nyerhetünk, elsősorban önismeretünket gyarapíthatjuk. A csoportmunka elején sok résztvevő érzi úgy, hogy önfeltárásával kiszolgáltatja magát a többieknek, s ezáltal védtelenné válik. Ám folyamatosan rádöbben arra, hogy társai, kollégái is egyben, akik hozzá hasonló helyzetben vannak, és a tréning előtt még elviselhetetlennek tűnő, csakis az egyénre jellemző szörnyű titkokról kiderül, hogy korántsem egyéni átkok, melyek csakis egyetlen személyt sújtanak, hanem több csoporttag is hasonló problémával küszködik, hasonló púpot hordoz a hátán évek, évtizedek óta.
Másrészt viszont önmagunk megmutatásával rengeteget nyerhetünk, elsősorban önismeretünket gyarapíthatjuk. A csoportmunka elején sok résztvevő érzi úgy, hogy önfeltárásával kiszolgáltatja magát a többieknek, s ezáltal védtelenné válik. Ám folyamatosan rádöbben arra, hogy társai, kollégái is egyben, akik hozzá hasonló helyzetben vannak, és a tréning előtt még elviselhetetlennek tűnő, csakis az egyénre jellemző szörnyű titkokról kiderül, hogy korántsem egyéni átkok, melyek csakis egyetlen személyt sújtanak, hanem több csoporttag is hasonló problémával küszködik, hasonló púpot hordoz a hátán évek, évtizedek óta.
Paradoxnak tűnhet a megállapítás, ám igaz, hogy önmagunkat olyan mértékben ismerhetjük meg, amilyen mértékben mások által megismertetünk."
József Attila szavaival élve: ,,Hiába fürdeted önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”
Ezeket a gondolatokat egyik atnárom könyvéből vettem, aki a nemzetiségi feszültségek rendezésére fejlesztett ki egy nagyon is hatékony módszert. De miért is idézem ezeket egy olyan oldalra, amely a volt Jehova Tanúinak íródik?
Tulajdonképpen a feszültségek egyik alapvető oka az empátiára való képtelenség, annak a képességnek a hiánya, hogy a másik helyébe tudjuk képzelni magunkat. Számomra világossá vált, hogy a JT-ivel kapcsolatos tapasztalatainkat ahánnyan vagyunk, annyiféleképen éljük meg. Kijöttünk egy olyan vallásból, mely zéró toleranciával viseltetik mindenféle másság, - kiváltképpen a vallási - különbözőség iránt, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy képesek legyünk beleélni magunkat a másik helyzetébe.
Azonban tisztába kell lenni azzal, hogy mint minden egyéb fogalom a JT-inél, az empátia vagy együttérzés szóhasználata is más értelmet kapott. Mit értek ez alatt?
A gyülekezetekben azt a személyt tartják empatikusnak, a szó hétköznapi értelmében, akik megérti a másik problémáját és próbál neki segíteni valamiben. Pl: meg lehet érteni, hogy egy idős személy nehezen jár, segítségre lehet szüksége a bevásárlásban és valaki elmegy és bevásárol neki. A vének "empatikusak", ha figyelmesen hallgatják a panaszkodó személyt és megpróbálnak nekik a Biblia alapján a társulati útmutatókból tanácsot adni. Azt hiszem, ezen sorok olvasói azonban tudják, hogy az empátia valóban többet foglal magában ennél, mivel ez a fajta "együttérzés" hirtelen eltűnik, akkor amikor valakinek valamilyen kérdése merül fel vagy éppen nem ért egyet a felvigyázók eljárásával, amit vele vagy egy ismerősével szemben folytattak. A gyülekezet légköre ugyanis megkívánja, hogy te magad is "empatikus" legyél ugyanilyen módon és ne tegyed szóvá, ha megaláznak, bántalmaznak esetleg nem értesz valamit. Neked is "meg kell értened" a véneket, hogy ők tökéletlenek, elfoglaltak, nem lehetnek ott mindenütt stb.
Az empátia és együttérzés szavak használatát az ilyen esetekben nem találom igazán jónak, mert ez így ilyen formában csak egy nagy közösségi játszma, ami közös önámításhoz vezet. A vének pl nagyon megértőek egymás iránt, főleg ha alkoholizmusban szenvednek, szeretőt tartanak vagy éppen adócsalók. Hát persze, "megértjük" hiszen nem könnyű az élet. Ugyanakkor, ha valaki pl alkoholizmus problémájával fordul hozzájuk, amiből ki szeretne lábalni, akkor nem tudnak empatikusak lenni, mert elfogadnak egy olyan viselkedésformát, az ő saját alkoholizmusukat normálisnak, mely ellentétben van az általuk elfogadott normarendszerrel. Ez belső ellentmondáshoz vezet, melyet ha nem kezelnek, akkor gátolja a személyiség fejlődését, így az empátia kialakulását is. Ilyen szinten "empatikusak" a bűnöző szervezete tagjai, a részegesek egymással, és a JT felső vezető rétege is a hozzájuk tartozó körrel.
Számomra az együttérzés szó adta meg a kulcsot ahhoz, hogy ezt a gondolatot mélyebben megértsem. Együtt érezni azt jelenti, hogy adott esetben mindkét fél érzi azt a bizonyos dolgot, pl fájdalmat. Vannak helyzetek, amikor nem tudunk együttérezni valakivel, vagy azért mert mi nem értjük a helyzetét vagy azért mert úgy érezzük, hogy ő tehet a problémájáról valami miatt. Van olyan is, hogy együttérzünk valakivel, mert beteg, mert meghalt valakije, vagy egyéb dolog miatt és úgy érezzük, hogy segítenünk kell neki, sőt NEKÜNK kell elvégezni helyette a dolgokat, amiket ő nem tud. Ezt azonban nem nevezhetjük empátiának csak rokonszenvnek vagy szimpátiának.
Az empátia ettől különbözik. Ez ugyanis egy olyan mély átélése a másik helyzetének, mintha az a sajátunk lenne. Mintegy azonos hulláhosszon rezgünk a másik személlyel, és függetlenül attól, hogy szimpatikus-e nekünk az illető vagy sem. Az empátia képessége hozzátartozik az érett személyiséghez. Az empatikus ember nem akar semmit sem a másik helyett megoldani, hanem azáltal segít, hogy ott van azon a helyen ahol a másik és onnan, abból a nézőpontból látja a dolgokat. Ez segíthet az illetőnek saját magának is máképpen látni a helyzetét, ami viszont esetleg kezébe adhatja a megoldás kulcsát. Aki csupán szimpátiára vágyik az nem fogja értékelni az empatikus embert, mert nem helyezhet rá lelki terheket, hanem ehelyett szembesülnie kell a saját dolgaival. Ez is mutatja, hogy nem is lehet mindenkivel szemben empátiát gyakorolni és nem is kell.
Néhányan veleszületnek ezzel a képességgel, de fejleszthető is sőt mindenkinek fejlesztenie is kell. Mivel az empátia előszobája az érett személyiség, ezért - főleg mi, akik JT gyülekezetben voltunk, ahol ugye a személyiség érettségét nem kultiválják, mert szándékosan tartják gyermeteg korban a tagokat -, feltétlenül szükséges előbb a saját éretlenségünket kezelni (miután kijöttünk a gyüliből, mert ott nem lehet . vagy ha megpróbáltuk, akkor valószínűleg úgyis kikerülünk onnan). De honnan tudhatjuk, hogy nem vagyunk empatikusak? Az önsajnálatban levő ember nagyon gyakran tűnhet empatikusnak vagy érezheti magát empatikusnak, ezért ez egy csapda lehet. A sajnálattal ugyanis nem segítünk másnak, hanem csak egy újabbb terhet rajunk rá - mégpedig a sajátunkat. Ezért ha túlzott sajnálatot vagy tehetetlenséget, esetleg dűhöt érzünk valaki helyzete iránt, akkor ez a sajnálat, ami a SAJÁT MAGUNK SAJNÁLATÁNAK kivetítése, és rettentően káros.
De ez is egy fejlődési folyamat, amin keresztül kell menni.
Az érett személyiségnek tehát először, mielőtt mások portája előtt söprögetne, a maga lelkivilágába kell lemerülnie. Az empátiát saját magunk iránt kell éreznie előbb, mégpedig az önsajnálat helyett. Ez nem annyira könnyű, amennyire látszik, mivel az olyan személyeknek, akik súlyos bántalmakat szenvedtek gyermekkorukban, nem annyira kellemes lehet lemerülni ezekbe az emlékekbe és szembesülni az önsajnálat gyökereivel, egyszerűbb inkább átkeresztelni a szimpátiát empátiára és ki van pipálva a doboz, mehetünk tovább egészen addig, amíg nekünk nem lesz erre szükségünk valami miatt. Ugyanis, akinek nincs empátiája, az nem is fogja megkapni mástól sem (mert ha meg is kapná azt nem érti, sőt még sértőnek is találhatja), maximum csak ennek a hiányától szenvedhet, ami jobban ösztökélheti arra, hogy kifejlessze ezt magában. De lehet az is, amikor csak a másik empátiahiányban szenvedőt vádolja képmutatással, aki őt "nem érti meg", ebben az esetben ott marad ahol volt - egy gyermeki szinten - csak több sérelemmel. Ő lesz a "megnemértett" ember.
Az önmagával empatikus érett személyiség pontosan látja a saját élete összefüggéseit. Nincsenek "tabu" témák nála, önmagát nem csapja be, amikor magában van, másokkal csak annyit oszt meg a belső folyamatokból, amennyit feltétlenül szükségesnek lát. Van rálátása a saját határaira és adott esetben képviselni tudja az érdekeit, nem várja, hogy más tegye ezt meg helyette. Ha úgy érzi, hogy valaki megbántotta, megsértette az én-határait, akkor először magán gondolkodik el, majd képes lesz ezt világosan feltárni a másik számára is.
Ebbe az állapotba eljutni egy volt JT számára nagyon kemény utat jelent, pont azért, mert ez egyáltalán nem szokás a gyülekezetben, ugyanis ha a tagoknak lenne rálátása a saját életükre, akkor nem lennének az Őrtorony bábjai. Ezért azok, akik kijöttek a gyüliből esetleg évtízedekig tartó tagság után, és még csak nem is 'felfejlődtek' a megértésben, hanem úgy dobták ki őket (most mindegy, hogy igazságtalanul vagy sem), jobb ha tudatában vannak, hogy valószínűleg fogalmuk sincsen az empátiáról, mert valami kisgyermeki szinten ragadtak meg, mindegy hány évesek is.
Az empatikus személy látja a saját 'birodalmát', és otthonosan érzi magát ebben - "otthon vannak nála". Sőt belelát a másik ember birodalmába is és adott esetben azt teszi bizonyos esetekben, amit szeretne, ha vele tennének. Tisztában van azzal, hogy senki sem élheti helyette az ő életét, így ő sem akarja a másikét élni. Komoly konfliktus vagy nézeteltérés esetén olyan területeket láthat meg, melyeket addig még nem ismert, de ezeket nem "hibák"-nak éli meg, amit szégyellnie kell, hanem tovább fejlődési pontoknak, melyek újabb területeket nyithatnak meg számára, mely nagyobb bepillantást enged a saját érzésvilágába. A Biblia így fogalmazza ezt meg a Péld 27:17-ben:
"Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját."
Ha valaki Jézus példáját követi, vagyis kersztéynnek vallja magát, akkor nincs más lehetősége, mint kifejleszteni az empátiát. Ha ugyanis ezt nem teszi, akkor hazudik elsősorban magának, de másoknak is. A keresztények ugyanis követik Jézus tanácsát a nézeteltérések rendezésére vonatkozóan:
"Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő." (Máté 18:15-17)
Ez lehetővé teszi számukra, hogy meglássák azokat a területeket, ahol fejlődniük kell, és amerre az ő életútjuk vezet. Az empátia és az életcélok meghatározása egy tőről fakadnak. Az empátia hiányát céltalanságnak is meg lehet élni.
Forrás:
Bordás S.-Huncik P.: FER (feszültség-előrejelző rendszer)
DR Buda Béla: Empátia
Ezeket a gondolatokat egyik atnárom könyvéből vettem, aki a nemzetiségi feszültségek rendezésére fejlesztett ki egy nagyon is hatékony módszert. De miért is idézem ezeket egy olyan oldalra, amely a volt Jehova Tanúinak íródik?
Tulajdonképpen a feszültségek egyik alapvető oka az empátiára való képtelenség, annak a képességnek a hiánya, hogy a másik helyébe tudjuk képzelni magunkat. Számomra világossá vált, hogy a JT-ivel kapcsolatos tapasztalatainkat ahánnyan vagyunk, annyiféleképen éljük meg. Kijöttünk egy olyan vallásból, mely zéró toleranciával viseltetik mindenféle másság, - kiváltképpen a vallási - különbözőség iránt, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy képesek legyünk beleélni magunkat a másik helyzetébe.
Azonban tisztába kell lenni azzal, hogy mint minden egyéb fogalom a JT-inél, az empátia vagy együttérzés szóhasználata is más értelmet kapott. Mit értek ez alatt?
A gyülekezetekben azt a személyt tartják empatikusnak, a szó hétköznapi értelmében, akik megérti a másik problémáját és próbál neki segíteni valamiben. Pl: meg lehet érteni, hogy egy idős személy nehezen jár, segítségre lehet szüksége a bevásárlásban és valaki elmegy és bevásárol neki. A vének "empatikusak", ha figyelmesen hallgatják a panaszkodó személyt és megpróbálnak nekik a Biblia alapján a társulati útmutatókból tanácsot adni. Azt hiszem, ezen sorok olvasói azonban tudják, hogy az empátia valóban többet foglal magában ennél, mivel ez a fajta "együttérzés" hirtelen eltűnik, akkor amikor valakinek valamilyen kérdése merül fel vagy éppen nem ért egyet a felvigyázók eljárásával, amit vele vagy egy ismerősével szemben folytattak. A gyülekezet légköre ugyanis megkívánja, hogy te magad is "empatikus" legyél ugyanilyen módon és ne tegyed szóvá, ha megaláznak, bántalmaznak esetleg nem értesz valamit. Neked is "meg kell értened" a véneket, hogy ők tökéletlenek, elfoglaltak, nem lehetnek ott mindenütt stb.
Az empátia és együttérzés szavak használatát az ilyen esetekben nem találom igazán jónak, mert ez így ilyen formában csak egy nagy közösségi játszma, ami közös önámításhoz vezet. A vének pl nagyon megértőek egymás iránt, főleg ha alkoholizmusban szenvednek, szeretőt tartanak vagy éppen adócsalók. Hát persze, "megértjük" hiszen nem könnyű az élet. Ugyanakkor, ha valaki pl alkoholizmus problémájával fordul hozzájuk, amiből ki szeretne lábalni, akkor nem tudnak empatikusak lenni, mert elfogadnak egy olyan viselkedésformát, az ő saját alkoholizmusukat normálisnak, mely ellentétben van az általuk elfogadott normarendszerrel. Ez belső ellentmondáshoz vezet, melyet ha nem kezelnek, akkor gátolja a személyiség fejlődését, így az empátia kialakulását is. Ilyen szinten "empatikusak" a bűnöző szervezete tagjai, a részegesek egymással, és a JT felső vezető rétege is a hozzájuk tartozó körrel.
Számomra az együttérzés szó adta meg a kulcsot ahhoz, hogy ezt a gondolatot mélyebben megértsem. Együtt érezni azt jelenti, hogy adott esetben mindkét fél érzi azt a bizonyos dolgot, pl fájdalmat. Vannak helyzetek, amikor nem tudunk együttérezni valakivel, vagy azért mert mi nem értjük a helyzetét vagy azért mert úgy érezzük, hogy ő tehet a problémájáról valami miatt. Van olyan is, hogy együttérzünk valakivel, mert beteg, mert meghalt valakije, vagy egyéb dolog miatt és úgy érezzük, hogy segítenünk kell neki, sőt NEKÜNK kell elvégezni helyette a dolgokat, amiket ő nem tud. Ezt azonban nem nevezhetjük empátiának csak rokonszenvnek vagy szimpátiának.
Az empátia ettől különbözik. Ez ugyanis egy olyan mély átélése a másik helyzetének, mintha az a sajátunk lenne. Mintegy azonos hulláhosszon rezgünk a másik személlyel, és függetlenül attól, hogy szimpatikus-e nekünk az illető vagy sem. Az empátia képessége hozzátartozik az érett személyiséghez. Az empatikus ember nem akar semmit sem a másik helyett megoldani, hanem azáltal segít, hogy ott van azon a helyen ahol a másik és onnan, abból a nézőpontból látja a dolgokat. Ez segíthet az illetőnek saját magának is máképpen látni a helyzetét, ami viszont esetleg kezébe adhatja a megoldás kulcsát. Aki csupán szimpátiára vágyik az nem fogja értékelni az empatikus embert, mert nem helyezhet rá lelki terheket, hanem ehelyett szembesülnie kell a saját dolgaival. Ez is mutatja, hogy nem is lehet mindenkivel szemben empátiát gyakorolni és nem is kell.
Néhányan veleszületnek ezzel a képességgel, de fejleszthető is sőt mindenkinek fejlesztenie is kell. Mivel az empátia előszobája az érett személyiség, ezért - főleg mi, akik JT gyülekezetben voltunk, ahol ugye a személyiség érettségét nem kultiválják, mert szándékosan tartják gyermeteg korban a tagokat -, feltétlenül szükséges előbb a saját éretlenségünket kezelni (miután kijöttünk a gyüliből, mert ott nem lehet . vagy ha megpróbáltuk, akkor valószínűleg úgyis kikerülünk onnan). De honnan tudhatjuk, hogy nem vagyunk empatikusak? Az önsajnálatban levő ember nagyon gyakran tűnhet empatikusnak vagy érezheti magát empatikusnak, ezért ez egy csapda lehet. A sajnálattal ugyanis nem segítünk másnak, hanem csak egy újabbb terhet rajunk rá - mégpedig a sajátunkat. Ezért ha túlzott sajnálatot vagy tehetetlenséget, esetleg dűhöt érzünk valaki helyzete iránt, akkor ez a sajnálat, ami a SAJÁT MAGUNK SAJNÁLATÁNAK kivetítése, és rettentően káros.
De ez is egy fejlődési folyamat, amin keresztül kell menni.
Az érett személyiségnek tehát először, mielőtt mások portája előtt söprögetne, a maga lelkivilágába kell lemerülnie. Az empátiát saját magunk iránt kell éreznie előbb, mégpedig az önsajnálat helyett. Ez nem annyira könnyű, amennyire látszik, mivel az olyan személyeknek, akik súlyos bántalmakat szenvedtek gyermekkorukban, nem annyira kellemes lehet lemerülni ezekbe az emlékekbe és szembesülni az önsajnálat gyökereivel, egyszerűbb inkább átkeresztelni a szimpátiát empátiára és ki van pipálva a doboz, mehetünk tovább egészen addig, amíg nekünk nem lesz erre szükségünk valami miatt. Ugyanis, akinek nincs empátiája, az nem is fogja megkapni mástól sem (mert ha meg is kapná azt nem érti, sőt még sértőnek is találhatja), maximum csak ennek a hiányától szenvedhet, ami jobban ösztökélheti arra, hogy kifejlessze ezt magában. De lehet az is, amikor csak a másik empátiahiányban szenvedőt vádolja képmutatással, aki őt "nem érti meg", ebben az esetben ott marad ahol volt - egy gyermeki szinten - csak több sérelemmel. Ő lesz a "megnemértett" ember.
Az önmagával empatikus érett személyiség pontosan látja a saját élete összefüggéseit. Nincsenek "tabu" témák nála, önmagát nem csapja be, amikor magában van, másokkal csak annyit oszt meg a belső folyamatokból, amennyit feltétlenül szükségesnek lát. Van rálátása a saját határaira és adott esetben képviselni tudja az érdekeit, nem várja, hogy más tegye ezt meg helyette. Ha úgy érzi, hogy valaki megbántotta, megsértette az én-határait, akkor először magán gondolkodik el, majd képes lesz ezt világosan feltárni a másik számára is.
Ebbe az állapotba eljutni egy volt JT számára nagyon kemény utat jelent, pont azért, mert ez egyáltalán nem szokás a gyülekezetben, ugyanis ha a tagoknak lenne rálátása a saját életükre, akkor nem lennének az Őrtorony bábjai. Ezért azok, akik kijöttek a gyüliből esetleg évtízedekig tartó tagság után, és még csak nem is 'felfejlődtek' a megértésben, hanem úgy dobták ki őket (most mindegy, hogy igazságtalanul vagy sem), jobb ha tudatában vannak, hogy valószínűleg fogalmuk sincsen az empátiáról, mert valami kisgyermeki szinten ragadtak meg, mindegy hány évesek is.
Az empatikus személy látja a saját 'birodalmát', és otthonosan érzi magát ebben - "otthon vannak nála". Sőt belelát a másik ember birodalmába is és adott esetben azt teszi bizonyos esetekben, amit szeretne, ha vele tennének. Tisztában van azzal, hogy senki sem élheti helyette az ő életét, így ő sem akarja a másikét élni. Komoly konfliktus vagy nézeteltérés esetén olyan területeket láthat meg, melyeket addig még nem ismert, de ezeket nem "hibák"-nak éli meg, amit szégyellnie kell, hanem tovább fejlődési pontoknak, melyek újabb területeket nyithatnak meg számára, mely nagyobb bepillantást enged a saját érzésvilágába. A Biblia így fogalmazza ezt meg a Péld 27:17-ben:
"Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját."
Ha valaki Jézus példáját követi, vagyis kersztéynnek vallja magát, akkor nincs más lehetősége, mint kifejleszteni az empátiát. Ha ugyanis ezt nem teszi, akkor hazudik elsősorban magának, de másoknak is. A keresztények ugyanis követik Jézus tanácsát a nézeteltérések rendezésére vonatkozóan:
"Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő." (Máté 18:15-17)
Ez lehetővé teszi számukra, hogy meglássák azokat a területeket, ahol fejlődniük kell, és amerre az ő életútjuk vezet. Az empátia és az életcélok meghatározása egy tőről fakadnak. Az empátia hiányát céltalanságnak is meg lehet élni.
Forrás:
Bordás S.-Huncik P.: FER (feszültség-előrejelző rendszer)
DR Buda Béla: Empátia
Blogja szalagcíme: "Van élet az Őrtorony után!"
VálaszTörlésÉn ide biggyesztenék egy "?" jelet is,ez további felvetést eredményezhet.
Kedves Hölgyem ! Ön kissé bogaras! :) Általában mindenkivel,de aki nem osztja a nézeteit,azokkal egyenesen földbunkó,és nem az "Őrtorony Szervezet" tette ezt magával.
Csak ez éppen kapóra jött :)
Írásait,hozzászólásait olvasva,amíg nem késő,rázza meg magát,mert súlyos visszafordíthatatlan zavart okozhat az elméjében.
Hozzávetőlegesen,amit lezavart a másik blogon,kissé a beszámíthatatlanságra utal,ami az idegállapotát,negatívan inspirálhatja.
Hogy ki mit szenvedett el az életében, ez magánügy,és nem közszemle, ( max legbensőségesebb barát téma) Ez természetesen,azokra vonatkozik,akik "empatikus"érzésekkel vannak felruházva,és nem utolsó sorban intelligenciával.
Gondolom csak olyan emberekkel tud együtt lenni,akik semmilyen formában nem ellenkeznek,vagy ha mégis,akkor többszörös kenést adnak a témának,nehogy előhozzák magából,a nem éppen szunnyadó tűzsárkányt!!!
A szeretet vezérelt,ha nem az lenne bennem,akkor hithűen bájcsevegnék Önnel.
Rossz szellemekkel van körülvéve,kiérződik az írásaiból,írásainak minden egyes kis betűjéből.Kérjen egy írásos szakértői véleményt,annélkül,hogy ismernék magát.
Mellesleg igaza van néhány kommentelő társának,hogy nem veszi észre a saját gyengeségét,valóban Ön az ,aki sérteget,ugrik minden szóra.Empátiáról akkor tessék beszélni,ha először maga is rendelkezik vele,ezzel példát mutathat másoknak,de így csak egy ideggyenge hárpia marad,mindenkit hibáztatva.
Még mielőtt a képzetében megfogalmazódna egy különös teória,elmondanám,nem vagyok JT :)
De elnézem magának ,ha beazonosít velük,csak ne robbanjon fel :)
Megjegyezném,hogy ezek, a szavai után fogalmazódtak meg bennem,ha a valóságban más jellemmel rendelkezik,akkor elnézést.
Viszont azt vettem észre,és úgy látom ezzel nem vagyok egyedül,hogy roppant élvezi a kialakult helyzeteket,amikor fölényeskedhet embereken.
De ha ez önnek gyógyulási terápia,akkor kérem a kommentelő társakat,hogy nézzék el Önnek :)
Köszönöm a kommentjét. Sajnos nem tartalmazott konkrét és használható információt számomra abban, hogy pontosan miért gondolja rólam, amiket írt. Pl mikor és mit mondtam Önnek, ami nem fedi a valóságot vagy sértő.
TörlésEzen konkrét dolgok nélkül, sajnos nem tudom figyelembe venni hozzászólását, mint építő kritikát.
Ettől függetlenül, elismerem, hogy joga vana meglátásaihoz és a véleményéhez.
Kedves Névtelen!
TörlésAzért van BLOG nevében ! jel és nem ? jel, mert nem kérdés, hogy van utána ÉLET de ami talán fontosabb ennél, hogy ÉLET - és NAGYBETŰVEL! Ha és amennyiben Ön nem tanú, sok sok tapasztalatot, érzelmet, beszámolót találhat a hasonló témával foglalkozó blogokon. Biztos nehéz megérteni valakinek aki nem tapasztalt meg bizonyos dolgokat, hogy emberek milyen élethelyzetekbe kerülnek és mégnehezebb lehet felfogni, azt is, hogy milyen úton vagy módon kerülnek ki ezekből a csapdákból. Amíg ezt a részét nem érzi át, nem érti meg, úgy nehéz a másik oldalt megérteni, empátiával lehet, hogy menne.
Hölgyem,alias "karalábé" !
VálaszTörlésNem a megbántás vezette soraimat,amit Önhöz intéztem,velem nem állt még ezenkívül párbeszédben,de mással sem beszéltem ezeken a blogokon,csak olvasó vagyok.
Talán tárgyilagosabb tudok így maradni,ha nincs személyes sérelmem ebben a történetben.
Teljesen jóhiszeműen mondom,hogy egy kívülállónak, ez a kép jön le magáról. Tényleg nem veszi észre,hogy Ön is elég keményen sérteget,kritizál másokat. Nem igen kell ide a beidézés,egy tárgyilagos meglátású egyén, ezt látja. De ha ez nem látható a Hölgy számára,akkor tényleg lehetnek gondok a tisztánlátásával,ez csak megjegyzés,nem vád.
Köszönöm a mgejegyzést. Mivel sértettem meg vagy kritizáltam Önt?
TörlésDrága Hölgyem !
TörlésA kommentemben megjegyeztem Ön számára,hogy avatatlan vagyok a történésekben,nem sértett meg,csak éppen egy külső szemlélőnek a vitájuk során ez a kép tárul fel.
A kérdőjel,ilyen és ehhez hasonló életforma meghatározásához, lehet kissé irónikusan alkalmazni,hisz gondolom, előtte éppen az ellenkezőjéről volt meggyőződve a Hölgy,tehát összetett.
VálaszTörlésEmpátia,hasznos szó, a maga értelmében ma már sajnos,csak divat formájában van jelen a köztudatban,tisztelet a kivételnek,akik ezt méltán tudják alkalmazni.
Mint tudjuk,az empátia nagyfokú beleérzést vár el az alkalmazójától. Viszont ez a meghatározás/fogalom, sokkal többet jelent érzelmi rezonanciánál. Tehát,megértem a másik embert azáltal, hogy a helyzetébe illeszkedem,vagyis az empátia lehet értelmi tevékenység is.
Az emberi kapcsolat fennmaradásának és elmélyülésének fontos előfeltétele is kell hogy legyen,ez a nemes tulajdonság. Nélküle elképzelhetetlen tartós barátság, harmonikus házasság stb...
Az embertársunk megértése (vagyis empátia) nélkül elképzelhetetlen a konfliktusok megoldása, társaink valódi szükségleteinek előcsalogatása, kommunikációs mintáinak (szeretet-nyelvének) megismerése, sőt az is, hogy a másik ember minket megértsen. Erre Pál apostol is ráérzett,amikor missziói munkájáról eképpen vallott:
1Korinthus 9:22
"Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket"
Nem műveltség és intelligencia kérdése!!!
Az empátia képessége nem függ a műveltségtől és az intelligenciától.Több esetben is megfigyelhető, hogy kiemelkedő műveltségű és magas intelligenciájú embereknél sem működik az empátia,továbbá nem az egymás meggyőzéséről kell hogy szóljon. Sokan keverik a fogalmakat.Az empatikus egyén nem támad,ha nem értenek egyet vele,nem sérteget,és belátja a saját korlátait.
egyenlőre még nem tisztázott, hogy az empátiás képesség genetikai adottság-e, mint a zenei hallás, a humorérzék vagy az intelligencia jellemvonásai. Az viszont bizonyosnak látszik,hogy az empátiás képesség is fejleszthető.
egyes kutatásokból tudjuk, hogy a gyermeki gondolkodás egocentrikus,énközpontúság, ami azt jelenti, hogy nem képes más szemével látni a világot, vagy más fejével gondolkodni.
A kölcsönhatás során azonban fokozatosan megtanulhatjuk, hogy a másik ember nem ugyanazt érzi, nem ugyanazt látja, és nem ugyanazt gondolja, amit ő.
Sajnos nem minden esetben,de mire felnő, a gyermeki egocentrizmus eltűnik, a felnőtt ember társközpontúsága "szociocentrizmusa" váltja fel.
Mindannyiunkra vonatkozna,ha fejleszteni kívánjuk az empátiás képességünket,akkor elsősorban azt kell gyakorolnunk, hogy kevesebbet figyeljünk magunkra, de annál többet a társunkra, akivel éppen kapcsolatban állunk.
Ha egy kapcsolatban folyamatosan arra figyelünk, hogy a másik ember milyennek tart bennünket, hogy viszonyul hozzánk, mennyire értékeli, mit kaphat tőle stb... annak aligha fog fejlődni az empátiás képessége.
Ne tükörnek használjuk a társunkat, akire nézve önmagunkról kaphatunk információt!!!
Nagyon találó ez a kis versrészlet:
"Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik! "
Jó meglátások, köszönöm a kiegészítést.
TörlésAz empátiás képesség valóban nem függ össze a kognitív intelligenciával, viszont az érzelmivel igen. A Buda Béla által írt könyvben a gyermekeket pl ösztönösen empatikusnak nevezi (mármint a kisgyermekeket, tehát biztosan van egy velünk született képesség is, bár nem egyforma egyénenként. A kor előrehaladtával nem feltétélenül kell, hogy nőjön, sőt az időseknél már kifejezetten csökken az empátia.
Szóval elég összetett folyamat ez, és írásomban nem is törekedtem a teljesség igényére ebben a témában. Ami ebben a gondolatban releváns a Jehova Tanúival kapcsolatban, hogy ők arra vannak kondicionálva, hogy folyton "másokért tegyenek". Az empatikus ember valóban képes másokért is tenni. Azonban ez a Jehova Tanúi között csak rendkívül ritka esetekben áll fenn. Ezt a témakört azért is fejtettem ki ebből a szempontból, mivel először (és különös tekintettel a blog olvasókörére) magunkért kell tennünk és magunk irányában kell kifejleszteni az empátiát, mert ennek hiányában nem vagyunk képesek mások felé sem empátiára.
A blogom címe is ezzel a kérdéssel van összhangban, hiszen valóban, addig, amíg nem érzékeltem az életet, az én saját ÉLETEMET, csak egyfajta vegetálásnak lehetett nevezni azt, amit csináltam.
Ebből a létformából kitörni elég bonyolult folyamat, de nem lehetetlenség.