Hamarosan!

Fehér Margaréta, a vallási csoportok és szekták károsultjainak megsegítését tervezi. Ha úgy érzed, hogy egy vallási szervezet károsultja vagy, akkor kérünk írj a megadott elérhetőségre és felvesszük veled a kapcsolatot.

2012. december 2., vasárnap

Jehova Tanúi hatása a gyermekekre

Nemrégen összeállítottam egy olyan anyagot, a Jehova Tanúi családokban nevelkedő gyerekek helyzetéről, amit szeretnék felhasználni egy jövő évre tervezett kurzusom részeként. Akiknek eddig megmutattam - főleg gyermekvédelemmel foglalkozó szakembereknek -, meglehetősen elborzadtak azon az eljáráson, melyen a JT családok fanatikusabb tagjainak gyermekei keresztülmennek az érzelmi manipulációk és doktrinális agymosás következtében. Ezeket egyes esetekben erőszakos módon kényszerítenek a gyerekekre, máskor pedig alattomos szeretetbombázással, melyeket a gyermekek még nem képesek átlátni. 

Mikor felnőnek, sokszor csak olyan áron tudnak kitörni ebből a közegből, ha szembenéznek a ténnyel, hogy ezzel a lépésükkel esetleg az egész családjukat és az összes barátjukat elveszthetik. 

Az említett tanulmányból egy részlet az erőszakos módszerek és az abszolút tekintély elfogadtatásával foglalkozik:

"A Jehova Tanúi családokban a szülők felhatalmazva érzik magukat a gyermekeik testi fenyítésére is. Maguk a tanítások így jutnak kifejezésre:

"a fegyelmezés vesszeje a helyreigazítás eszközét jelképezi, bármi legyen is az. A szülők szeretetteljes fegyelmezéssel igyekeznek kiigazítani olyan hibákat, amelyek ha beleivódnának a gyermek jellemébe, felnőttkorában sok keserűséget okoznának neki."(2008 4/1 Őrtorony)

"A ’vessző’, bár időnként szó szerint értendő, a szülői hatalmat jelképezi, amellyel a szülők határozottan, de szeretetteljesen és helyes módon élnek, azért, mert foglalkoztatja őket a gyermekeik örök jóléte" (2006 4/1 Őrtorony)

A tapasztalat szerint előfordul, hogy a szülők (vagy az egyik szülő) elég gyakran értelmezik ezeket a tanításokat szó szerint. A gyermekek ellen elkövetett szóbeli vagy akár fizikai erőszak is elterjedt a gyülekezetekben. Egyes fiatalok különösen sérülékeny helyzetbe kerülhetnek azáltal, hogy az Őrtorony Társulat gondozásában kiadott fiataloknak szánt irodalomban sehol sem találni arra utalást, hogy egy Jehova Tanúja fiatal a családon kívül kérjen segítséget, esetleg egy tanárától vagy egy mentális szakembertől. A csoport hivatalos tanítása szerint a gyülekezeten kívül található személyek “világi bölcsessége” valójában “démonoktól jövő tanítások”, melyek a keresztény hit lerombolására hívatottak. Így a külső, jó szándékú segítséget maguk a gyermekek fogják elutasítani a szülőktől, gyülekezeti előljáróktól vagy magától Istentől való puszta félelemből." 


".....Jóllehet a gyülekezet lelki szolgálattal megbízott vezetőinek (a véneknek) a legtöbbjét a jó szándék vezérli, azonban ők nem mentális szakemberek! Az alapvető önismeret és az emberi konfliktusok, krízishelyzetek kezelésének ismerete hiányában számtalan esetben súlyos károkat okoztak már emberek életében.

A Fiatalok kérdései könyv, Miért kell tisztelnem apámat és anyámat című fejezete arra utal, hogy a szülők tévedhetetlenek: "Érdekes módon, egyes fiatalok kimerítik magukat és szüleiket azzal, hogy ellenállnak a szülői utasításoknak, csak azért, hogy később rádöbbenjenek, a szüleiknek mindig is igazuk volt."

Ez egyesek számára azt sugallja, hogy ha konfliktus van, akkor az csakis a gyermek hibája lehet. Ez pedig egyáltalán nem igaz! Ha a vénekhez fordulna is egy fiatal, a szülője esetleges durva bántalmazása vagy esetleges szexuális jellegű visszaélése miatt, azok talán nem a Fiatalok kérdései könyvből fognak neki tanácsot adni? Az Őrtorony Társulat “két tanú” elve, mely megköveteli, hogy egy gyülekezeti eljárást csak két személy egybeeső állítása esetén lehet kezdeményezni, például kedvező légkört teremt a pedofiliának (lásd Candice Conti esete ...). A kör tehát bezárul, amit belülről kitörni lehetetlenség.

A könyv, de egyetlen más, az Őrtorony Társulat gondozásában megjelent kiadvány sem utal arra, hogy a gyermekek vagy fiatalok, akik Jehova Tanúi családban nőnek fel, külső segítséget kérjenek vagy fogadjanak el abban az esetben, ha szülőjük az Őrtorony Társulattól jövő "fegyelmezés vesszejé"-ről szóló értelmezést szó szerint venné és erőszakos tettekre ragadtatná el magát."


Ezek a történetek még némely aktív Jehova Tanújának is új és sokkoló információ, hiszen a gyülekezetben ilyen módon az "igazságra nevelt" felnőtt gyermekek, érthető módon nem szeretnék feltárni az otthon történteket, lerombolva ezzel szüleik "jó hírnevét" és kitenni magukat esetleg olyan személyek ítéletének, akik hasonlóan a 'fenyítés vesszejét' alkalmazzák az igazság végső érveként a saját gyerekeikkel szemben.

Úgy tűnik, az Őrtorony tanítások nem csupán a (fizikai és szóbeli) erőszakot tartják elfogadhatónak a tagjaik között a vallásos tanaik terjesztése érdekében, hanem különös vonzerővel hatnak olyan gyermekekre, fiatalokra is, akik hasonló erőszakos közegben nevelkedtek, jóllehet szüleik nem voltak tagjai a szektának. Az alábbi történetből kiderül, hogy mennyire könnyen egy szekta tanításának hatása alá kerülhet egy gyermek, aki egy érzelmi sérülésen esett át, és milyen könnyen befolyásolható akár hazugságra és csalásra is, egy morálisan szilárd család támogatása hiányában:

"Én kilenc éves voltam,amikor jehova tanúit felhasználva az ortorony ..... csapdájába kerultem.
Két évvel korábban, hét éves koromban meghalt a testvérem. Elvesztése nagyon hiányzott.
Tudva ezt jehova tanúi egyik beszélgetés alkalmával elhitették velem, hogy ha tanulmányozni fogok jehova tanúival, akkor a testvérem feltámad. Ez 1967-ben tortént, abban az idoben,amikor már jehova tanúi néhány éven belul várták Armageddont.Azt mondották, hogy hamarosan találkozhatok a testvéremmel , ha jehova tanúja leszek. Annak ellenére, hogy értelmes voltam már gyermekkoromban, ezzel az érzelmi csapdával
sikert értek el nálam. A szuleim nem voltak jehova tanúi, igaz, hogy édesanyám szimpatizált veluk, mert az iskolában barátkozott két lánnyal akik jehova tanúi voltak, de semmi kozelebbit nem tudott tanításukról, és életvitelukrol sem.
Apám,amikor megtudta, hogy eljárok jehova tanúihoz megtiltotta, hogy kapcsolatba álljak veluk. A tanúk azonban azt tanácsolták, hogy hazudjak otthon , és titokban tanuljak tovább, kozben mondjam azt, hogy máshol csavarogtam. Még arra is kiokosítottak, hogy ne a kapun menjek hozzájuk, hanem ugorjam át a kerítést a hátsó kertnél. Már akkor megismerhettem az Ortorony szervezet oktatását a megbocsátható hazugsággal kapcsolatban. De mit meg nem tenne egy gyermek, ha elhitetik vele, hogy testvére feltámadása az o kezében van!?
Nagyon is fogékony lehet egy gyermek is az Ortorony .... által fondorlatos módon osszeállított, a gyermekekre írányított hamis propagandára. Ne felejtsuk el, hogy ezek az (emberek)  képesek voltak kiskorú gyermekek elméjét úgy átprogramozni, hogy azok onként lemondjanak életuk megmentésérol, ha azt az Ortorony ....és... jehovája elvárja toluk."

(Egy volt-JT leírása alapján)

A történetből kiderül, hogy az azt átélő személy eleve egy olyan környezetben nevelkedett, ahol a szülők nem, vagy csak keveset kommunikáltak a gyerekkel, hiszen az apa első reakciója a tiltás volt. Ráadásul elhitt egy olyan tanításbeli változatot, miszerint ha tanulmányozást kezd Jehova Tanúival, akkor feltámad a testvére. Ez egy érzelmi zsarolás, ami nagyon szomorú, hogy megtörtént vele, de azt hiszem ha JT tanításokat közelebbről megvizsgálja valaki, akkor nem fog köztük ilyen tanítást találni. Nyilván a gyermeki fantázia azt szerette volna hinni, hogy a testvére feltámad, azért fogékony volt egy ilyen, mások által elferdített tanításra. 

Ezek a sérelmek vagy hamis elképzelések, ha nem kerülnek később feldolgozásra, akkor sajnos egy fanatikus vallásos mentalitássá válhatnak egyeseknél, mely rögeszmékhez és pszichotikus állapothoz vezet, amely arra sarkallhatja az abban szenvedőt, hogy fenntartsa azt a fantáziavilágot, melyet egykor gyermekként  magáévá tett és mindenáron "bizonyítsa" a vallásos elképzeléseinek igazát, még akkor is, ha ehhez szóbeli vagy fizikai erőszakot, vagy megtévesztést kell alkalmaznia.  Hiszen vele is ezt tették és ez vált számára normálissá, elfogadhatóvá és szentül meg van arról győzödve egy ilyen személy, hogy 'mások érdekében' követi el a szellemi erőszakot. 

A vallásos elképzelések ilyen formában éppen olyanok, mint valami kemény drogfüggőség vagy az alkoholbetegség, hiszen az rögeszmék mögött meghúzódó negatív érzésekkel az illető nem tud maga megbírkózni, mert az szakorvosi kezelést igényelne. Mivel a vallásos nézeteket a társadalom alapvetően nem tekinti  destruktívnak - de ha éppen annak is tekinti egyes változatokat, a fanatikus hívőt az is csak erősíti függőségében, mert arra is fog találni a tetteit igazoló Írásrészt -, ezért az egyén tudatosulási, öneszlelési folyamata igen lassú, sőt egyes esetekben teljesen lehetetlen is, mivel egyes karizmatikus hívők olyan emberekkel veszik magukat körül, akiknek "szükségük van" a vezetésükre, míg azok, akik esetleg őszintébben felvállalnák a véleményüket - vallásos ítélethirdetésekkel kísérve - kiátkoztatnak. Ilyen módon egyes vallásos csoportosulások az egészséges személyiség érésének útjában állhatnak, sem a vezetők, sem a követőik nem lesznek képesek felmutatni az érett személyiség ismérveit, melyek:

1.A valóság hatékony észlelése
2.Elfogadás önmagával, másokkal és a környezettel szemben
3.Spontaneitás (önkéntesség, szabad elhatározás)
4.Feladatközpontúság (probléma centrikusság)
5.Távolságtartás (magánélet sértetlensége)
6.Függetlenség a kultúrától és környezettől  (hízelgés, bírálat nem téríti le az útról)
7.A befogadás állandó frissessége (széles, nyitott látókör)
8.Végtelen horizontok (vallásos, misztikus összetevő)

Ez a folyamat gyakorlatilag a legtöbb egyházban megfigyelhető, azonban vannak olyan felekezetek, melyek valami miatt a különösen nehéz sorsú embereket vonzzák - vagy éppen idézik elő szándékosan, mint a JT családokban nevelekedetteknél. Ezekben a gyülekezetekben nagyon durva dolgokat megengednek maguknak egyesek, mégpedig úgy, hogy látszólag az egész csoport "egységes" támogatását élvezik. De vajon milyen "új egyéniséget" ölt fel egy olyan személy, aki a saját nehéz sorsával sem képes szembenézni? És hova fogja vezetni azokat, akik hallgatnak rá?


"Ez a gyülekezet elsősorban az én munkám, és az, hogy a környék legjobb gyülekezete volt, az nekem volt köszönhető. Természetes, hogy a szivemen viselem a sorsukat, a legjobb barátaim, életem része voltak. Én tökéletlen ember vagyok, biztos teli vagyok hibával, és rontottam is el dolgokat, de azt tudom, hogy odafigyeltem a nyájra. Nekem ez a múltam. és a jövőm is. hogy hogyan azt nem tudom. De bennem most is ugyanaz az erő munkálkodik, mint tíz éve, amikor én voltam az egyik vénjük."
(Egy volt JT vén írása)

Az illető személy nyilván megvan arról győzödve, hogy a legjobb szándék vezérelte - ez kétségtelen is -, viszont sajnálatos módon nem képes tiszteletben tartani mások döntését vallásos kérdésekben, míg a maga "tökéletlenségeit" lekicsinyli, mint olyan dolgot, ami nem számottevő és kétségtelenül nem kizáró ok arra, hogy mások élete feletti vezetőnek nevezze ki magát.
A saját "tökéletlenségeinek" kezelése, vagyis lelki életének rendbetétele, helyett - ami valójában Isten előtti feladata lenne -, inkább mások 'jólétével' szeretne törődni. Ez így első látásra még önfeláldozásnak is tűnhet, ami egy szép dolog, de vajon mi van azokkal az emberekkel, akiknek életére hatással volt a "hibáival és tökéletlenségeivel" együtt? Talán nem Isten kegyelmét mutatja az ilyen ember iránt, amikor megengedi, hogy szembenézzen a maga hiányosságaival, mielőtt másokét próbálná kezelni? A vallásos tevékenység csupán egy elterelése, pótcselekvése a valódi probléma kezelésének, sőt egy olyan leplet is húzhat az egyén problémája fölé, ami a szentség látszatát adhatja - egyúttal jobban megtéveszt másokat.

A hiányosságokkal és "tökéletlenségekkel" szembenézni azonban egyáltalán nem könnyű. Na, ehhez valóban Isten erejére lesz szüksége, de ebben a folyamatban kiderülhet, hogy valóban arra támaszkodott-e ő saját maga, vagy csak tanítja ezt másoknak?

Aki úgy érzi, hogy készen áll lelkileg a gyermekkorával és a neveltetésével kapcsolatos újra értékelésre, annak itt alább van egy linkgyüjtemény segítségül, mely írásokat a saját tapasztalataimból leszűrtek alapján írtam e témában korábban. Azonban ezt mindenki csak saját felelősségére tegye meg és saját indíttatásból. Aki ilyesmire vállalkozik, az tudja magáról, hogy rendkívül bátor, és bizony szüksége lesz 'amaz erőnek nagy voltára, mely nem magunktól, hanem az Istentől való' (2Kor 4:7)

Egy másik gondolat, ami segíthet: jóllehet a szüleinknek és az Őrtorony Társulatnak lehetetlenség volt sokszor megfelelni, viszont Isten akkor is a szolgáinak tekinthetett bennünket, addig, amíg tudatlanságban voltunk és mindent, amit őszinte szívvel tettünk - még akkor, ha egy szekta tanait képviseltük -, akár még "jó cselekedetként" is értékelhet ki. Ne próbáljuk ezért magunkat megítélni ebben, viszont vállaljuk fel azokat a dolgokat, amiket tettünk a múltban még akkor is, ha azokat "rossz befolyás" alatt hatására követtük is el.

"Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek." (Zsidók 6:10)

http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/11/miert-nem-hoz-fel-szent-szellem-olyan.html
http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/07/korlatozo-hiedelmek.html
http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/08/csaladi-orokseg.html
http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/08/milyen-mintat-ismetelsz.html
http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/07/az-onertekeles-novelese-pozitiv.html
http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/08/a-megbocsatas-csapdai.html

Természetesen ezen írások nem helyettesíthetik az orvosi kezelést, az mindenkinek a magánügye, hogy mikor és kitől kér segítséget vagy kér-e egyáltalán.



Forrás:
Fiatalok kérdései 2, Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, 2008
Dr Bordás Sándor PhD: Pszichológia a szociális munkában, ppt

29 megjegyzés:

  1. Én is tanultam gyermekvédelmet (szoc.munka szakon), ezért is érdekes számomra nagyon megvizsgálni egy ilyen kérdést. Ugyanakkor félelmetes, hogy a gyerekek, fiatalok mennyire ki vannak szolgáltatva a társulatnak.

    VálaszTörlés
  2. Jó írás. Ha ezt Sefa észreveszi:-D Szerintem lassan több ateista fog közelebb állni Istenhez, mint bármelyik vallás híve. Ennyi kellene csak hozzá: Élj lelkísmeretesen, lehetőleg tartsd be a törvényeket, ne okozz semilyen kárt másnak, és legfőképp ne legyél álszent. Ennyi elég is az üdvösséghez, csak ugye ebből egy vallási vezető sem élne meg, nem lehetnél senki a szervezetben, mert nem lenne, és persze a híveknek nem lehetne több száz oldalon mellébeszélni, az meg nekik se jó:-) Könnyebb az embereknek valami szerint élni, mint tisztán, becsülettel. Ez a sok vallás és könyveik a világban csak arra jók, hogy Isten nevében öljünk, s ne kelljen szembenézni saját magunkkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy gondolom, hogy az idézett személyek csak hangot adnak sokak érzéseinek, tehát nem bizonyos emberek ellen szántam az írásomat. Ha valaki magára ismer, majd kezd vele valamit. nem az én posztom senki felett ítélkezni, de bratyizni sem akarok senkivel sem. És csak annyira tudok másokat is tiszteletbe tartani, amennyire ők engem, mert nem érzem magm egy hatalmi pozicíó-játékban, hanem másokkal egyenrangúnak, akinek éppen úgy joga van leírni a meglátásait, mint másoknak a sajátjukat.

      Törlés
    2. na ez egy értelmes hozzászólásod volt. Észreveszem karalábé írásait, kapok róluk értesítőt :P

      Törlés
  3. Nagyon jó és tanulságos összeállítás és örülök, hogy közösségünk segíthetett (ha csak kis mértékben is) az összeállításában. Bizony sok tennivalónk van még ezen a területen, ki kell állnunk azoknak a jogaiért, akik ezt még nem tehetik meg vagy nem merik megtenni, fontos közös felelősségünk és küldetésünk a gyermekvédelem Jehova Tanúi destruktív szektájától.

    Össze kell fognunk és minél többet tenni e közös ügyünk érdekében is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagy segítség volt a közösség részvétele és remélem még több hasonló kutatás fog történni a jövőben, ami lehetővé teszi, hogy az áldozatok előlépjenek, mert csak úgy lehet valamit is esélyesen tenni ebben az ügyben.

      Törlés
    2. Nagyon jo es idoszeru cikk. Vannak szulok, foleg alacsonyabb iskolai vegzettseguek (tehat a jt tobbsege) akik ugyanazt eljatsszak otthon a csaladban, mint a hu es bolcs szolga a gyulekezetekben. A gyerek pedig ezt tekinti termeszetesnek, hiszen ebben no fel.

      Ajanlom mindenkinek a kovetkezo filmet:
      http://www.youtube.com/watch?v=SFRt5rPYoBc

      Magyar szinkron is keszult, az MTV is leadta, de ahhoz nem talalok linket.
      udv: Virago

      UI: kulon kosz a Hobo videot.

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fel se vedd barátom. Sokan sokféleképpen látunk dolgokat. Sokan sokféleképpen küzdünk értük. Az egymás közti ellenségeskedés olyan luxus itt az alvégen, amit egyszerűen nem engedhet magának az exJT mozgalom. [aki kiállt a csatasorból, vagy katonatársára támadt, azoknak tudjuk mi volt a sorsa] Semmilyen áron, nyilvánosan végképp nem. A viták, konfliktusok természetes dolgok, le is lehet őket boxolni privátban. Egy egy ember próbálkozhat persze tisztességtelenül és rosszindulatúan (elméleti jószándékkal), azt a többség előbb utóbb úgyis elítéli és ennek hangot is ad (több, számomra tekintélyt élvező személy fejezte már ki nemtetszését egyesek megnyilvánulásaival kapcsolatban)... persze van, akit ez sem érdekel különösebben. Joga van hozzá. És jogában áll hogy jogában álljon.

      Sefa, aki engedni fog, az itt tudom, hogy te vagy. Tudom, hogy élvezed a konfliktusokat és nagy az igazságérzeted. És azt is tudom, hogy ezeket privátban is le lehet rendezni. Mozgalmunk céljainak elérése érdekében és figyelembe véve azokat, ésszerű dolgok az önmérséklet és a kulturált konfliktuskezelés.

      Van egy pont, ahonnan nem érdemes tovább menni a vitában, hanem azt mondani "Jólvan, igazad van!" és tovább állni, nem foglalkozni vele. Ez az egyik legidegesítőbb módszerem, mert tudja a másik, hogy nem így gondolom, mégsem foglalkozom vele többet. Hát mondja csak, ha jól esik neki. És mosolyogva elsétálok.

      Törlés
    2. Valóban: a többféle nézőpont szabad kifejezése hozzájárulhat, hogy teljesebb képet kapjunk magunkról.
      A gyülekezeti cenzúrákból, meg pletykás légkörből elegem van, ha valakinek baja van valakivel, akkor megmondhatja neki egyenesen. Ez nem mindenkinek tetszik, mert a sumákolás jobb volt. De hát vissza lehet oda menni bármikor.

      Én személy szerint nem hiányolom azt a légkört és nem szeretnék csomót kötni a nyelvemre, ha valakinek baja van az írásaimmal, az majd szól (ha meg tudja ezt fogalmazni a személyem támadása nélkül).

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Köszönöm a tanácsaidat.
      Azt ugyan nem értem, milyen véleményt mondtatok meg a lezlivel, ugyanis az ördögűzés nem hinném, hogy igazán véleménynek számít...
      De akárhogy is döntöttetek, az a ti döntésetek, amit tiszteletben tartok.

      Nézd, ha kitiltasz engem a blogodról, az a te dolgod, de azért a saját blogomat nem kéne cenzúráznod.

      A te saját szavaidat idézem:

      "nem mindenki képes felelősséget vállalni másokért. Van aki magáért sem. Viszont ha valakiben megvan az a mentális erő, hogy felvegye a kesztyűt és segitsen másoknak, az tegye meg. Én ilyen embernek tartom magam. Soha nem féltem a felelősségtől. A munkám során szinte végig vezető beosztásba voltam."

      Azt, amit leírtál saját magad is, amiért vállalod a felelősséget, én ide idéztem a cikkemben, az miért baj? Vagy mégsem vállalod a felelősséget a leírt szavaidért? Mi van, ha valaki másként érti, mint ahogy te gondoltad? Mások másként érthetnek dolgokat, ez normális. Itt amúgy sem egy bírósági tárgyaláson vagyunk, hanem csak nézeteket ütköztetünk. Mi a baj ezzel?

      Egyébként egyáltalán nem bajom, ha hátam mögött pletykálnak rólam. Ez egyébként is azokról állít ki bizonyítványt, akik ilyet tesznek. Tudom, hogy mi módon működik a JT gyülekezet, és azok, akik kijöttek a gyüliből, nem tudják rögtön levetkőzni a rossz jellemvonásaikat. Nem kell szeretni, ha valaki nem akar, én sem szeretek sok mindent. Felnézni meg végképp nem kell rám, ugyanis ez emberimádat lenne, amit én úgysem fogadnék el.
      De azért lenézni sem kell ám, mert azt sem szeretem....

      "Szóval, ezeket a bibliaverseket is írd bele a tanulmányba, és hozz ki belőle egy kiegyensúlyozott írást."
      Megkérlek, hogy légyszíves parancsolgass otthon a kutyádnak. Köszi.

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Figyelj Sefa!

      Én nem akarok veled erről vitázni. Ezért megkérlek szépen, hogy hagyjál békén. Ha valami érdemleges mondanivalód van, akkor írjál privátban, de amit csinálsz az már súrolja a zaklatás határát.
      Ígérem, legközelebb nem ídézek tőled, ha ennyire zavarnak a saját szavaid. Vagy majd alaposan átfogalmazom.
      Sajnálom, ha megsértettelek volna valamivel akaratomon kívül is. Ha majd akarod, akkor egyszer elmondod, hogy mivel sértettelek meg.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Ez valóban így van, nem kérdés.
      Ez a cikk nem arról szól, hogy bárkinek a szülői kvalitását megkérdőjelezze, hiszen ezt senki nem teheti meg.
      Inkább arra próbáltam rá világítani, hogy a vallás hogyan szentesíti meg az erőszakot a családi körön belüli védtelenekkel szemben, mintegy "írásszerinti" követelménynek beállítva azt. Az ilyen szellemi erőszakot elfogadó közösség tagjaiban, legyenek akár JT-i, vagy akár más erőszakot gyakorló családokból kikerültek - a felnőttek a vallási térítési szokásaikban vagy a mások életébe való durva beavatkozásban próbálják kiélni kezeletlen gondjaikat...mely szokások számukra teljesen természetesnek tűnhetnek.

      Törlés
  6. Nos, gondolkoztam, hogy megosszam-e a véleményem, főként a kommentekkel kapcsolatosan. Nem szeretnék állást foglalni, mert látom mindkét oldal jogosnak mondható érveit. Érzésem szerint a „félreértések” oka, a másféle beállítódás. Az olvasó mást olvas ki az olvasatból, mint amit az író kommunikálni szándékozott (ezt mindkét félre értem).

    Régebben olvastam erről egy cikket. Nem fog egyszerre felmenni az oldalra, mert túl sok karakter. Így annak, akit esetleg érdekel, két részletben, felteszem ide.

    1.részelet:
    Örök téma kik és miért, miről írnak, kik és miről, miért olvasnak. Laikus vagyok és nem szakértő, olvasás-kutatók sok időt szentelnek e kérdések megválaszolására. Íme:

    "Ha az olvasó kellőképpen felvértezett (olvasottsággal, különböző irodalmi konvenciók ismeretével, az olvasást szellemi kalandként felfogó attitűddel) és ugyanakkor kellőképpen nyitott, akkor az ő olvasása is rá-olvasás lesz, mert rá-olvassa saját olvasatát az író szövegére, s ekkor - szerencsés esetben - az irodalmi mű labirintusában, káoszában, egyszersmind az olvasó lelkében is egyszerre rend támadhat, s a dolgok formát kaphatnak. Hogy az olvasó milyen módon van "olvasásra felvértezve", jelentős mértében függ pénzétől és hatalmától, társadalmi helyzetétől, iskolázottságától, műveltségétől, habitusától, értékrendjétől, vagyis szociálpszichológiai és szociológiai tényezőktől.
    Természetesen a címben szerelő "befogadás" is magyarázatra szorul. Felfogásom szerint a befogadás szűkebb értelemben az, ami az irodalmi szöveg olvasását jelenti, ami az irodalmi mű és az olvasó találkozásakor létrejön.
    De hol kezdődik és meddig tart a befogadás? Feltételezésem szerint életünk végégig tart, hiszen - ha ez nem is mutatható ki könnyen - bármelyik irodalmi olvasmányunk életünk végéig hatással lehet ránk, s a kihűlt újra éledhet. Nehezebb eldönteni: mikor kezdődik a befogadás. Mindenképpen már az első mondat, az első szó elolvasása előtt. De még a mű címének megismerése előtt is elkezdődhet, hiszen a szerző nevének ismerete is elvárásokat és beállítódásokat indukálhat bennünk. Nagyon fontos a befogadás előzményét, folyamatát és eredményét elkülöníteni, tudva, hogy eredménye már a befogadás folyamatában megjelenik, továbbá, hogy végeredménye még tovább alakulhat. Legalább ilyen fontos a befogadás szerkezetének ismerete: legalább az érzékelés, az észlelés, a megértés, a fogadtatás, az értékelés, az elégedettség, a hatás, az értelmezés és az egyetértés megkülönböztetése.


    -Consuelo-

    VálaszTörlés
  7. 2.részlet



    Mindaz, amit ízlésnek, esztétikai érzékenységnek, olvasói beállítódásnak (attitűdnek), olvasói stratégiának, olvasói horizontnak, olvasói kompetenciának nevezünk, szétbogozhatatlan tényezők "gubancai".
    Az irodalmi művel kapcsolatos beállítódás, az olvasási stratégia, a hatás, az értelmezés, és a befogadást befolyásoló tényezők közül - hogy csak egyet említsek - az ízlés eminensen szociálpszichológiai kategória.
    Empirikus kutatási tapasztalatok alapján felállított hipotézisem szerint egy művészi értékkel rendelkező irodalmi mű és a műértő olvasó között olyan kapcsolata jöhet létre, melynek eredménye egy hozzáadott értéket képező olvasat. Nincsen önmagában irodalmi szöveg, csak olvasatai révén létezik.
    Számba veszem a különböző befogadási szintek jellemzéséhez szükséges tényezőket, s ennek alapján kidolgoznom az eddig használtabbnál hatékonyabban alkalmazható befogadás-tipológiákat, mely egyfelől nem normatív, másfelől egyaránt figyelembe veszi a dialógusban résztevő mindkét felet. Az egyik tipológia a befogadás különböző szintjeivel (faktuális, naiv, racionalizáló, analitikus és szintetikus) számol, ám az azonos szinteken egyenértékű, de különböző irányultságú (filozófiai és filozofáló, lélektani és pszichologizáló, etikai más moralizáló, szociológiai és szociologizáló, vallási és vallásos) olvasatokat különböztet meg."

    Kamarás István: Az irodalmi mű befogadása

    -Consuelo-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást. A blog személyes tapasztalataimnak és véleményemnek ad hangot. Én nem úgy látom magam, mint aki tantételeket gyárt, hanem inkább egy olyannak, aki már sokmindenen keresztülment és megtapasztalt. Egyes kérdésekben a véleményem éppen ezért határozott lehet, de ez nem jelenti azt, hogy mindig igazam van (nem is ez a célom), mint ahogy azt sem, hogy másoknak nem lehet más nézőpontjuk.

      Valóban tapasztalaom, hogy amíg jó ezeket a gondolatokat kiírnom magamból, a kommentekben való cseszegetések fárasztanak. A gyülekezeti légkör pedig egyáltalán nem hiányzik a pletykasággal, áskálódásokkal, lesajnálgatásokkal meg sértődésekkel együtt.

      Törlés
  8. Most fedeztem fel, hogy Sefatias nevű hozzászóló eltávolította a saját kommentjeit. Eddig ezzel nem voltam tisztában, hogy a hozzászólók el tudják távolítani a saját kommentjeiket, amihez természetesen teljes joguk van.
    Én nem cenzúrázom senki írásait (csak a magamét), így ha valakinek ellenvéleménye van, nyugodtan leírhatja ide, nem fogom kitörölni. Kivételt képez az, ha valaki sérti a jó ízlést, vagy kifejezetten megkér erre valami miatt (bár ez utóbbira nincs szükség, mert az hozzászólók maguk is meg tudják ezt tenni, ahogyan a fenti ábra mutatja, mert én nem töröltem ki ezeket a kommenteket.

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok. Én tudnék nektek mesélni, pontosabban beszélni gyermekkoromtól kezdve, mert sajnos ebbe a vallásba kényszerültem beleszületni. Apámat kiközösítették, de anyám amíg élt végig járt és mi is rá voltunk kényszerülve. Ez heti három alkalom volt sajnos és gondolhatjátok, mennyire érdekfeszítő, főleg gyerekfejjel. A himnusz alatt nem lehetett iskolában, óvodában vagy akármilyen rendezvényen felállni, karácsonyi ajándékozásból ki kellet maradni. Gondolhatjátok, milyen gáz volt, hogy az osztályban egyedül én nem húzhattam nevet és végig kellett néznem, ahogyan a többiek megajándékozzák egymást, közben rám mutogatnak ujjal. De ez a legkevesebb volt. Emlékszem, egyszer odahajoltam anyámhoz és halkan a fülébe súgtam, mikor lesz már vége (gyülekezetben voltunk és kb. 5 éves lehettem). Erre az volt a válasz, hogy kivitt a ház elé, ahová a jól bejáratott "csípős vessző" be volt mindig készítve és volt, hogy sebesre verte a valagamat. Ha odaraktam a kezemet, akkor legalább tudtam ülni utána. Igen, megengedett, hogy a gyerekeket elpáholják. Szétzúzzák a családokat. Ott a szeretetről tanulsz és hazamész arra, hogy a kiközösített apád késsel hajkurássza anyádat, mert ezt érte el a gyülekezet. Bizonyos távolságtartást követelt anyámtól apámmal szemben. És házasok voltak, de ilyenkor az nem fontos. Nagyon sok mindent tudnék írni, ezek csak morzsái a sok-sok elszenvedett testi-lelki agressziónak. Anyám ahogyan nagyobb műtétjénél visszautasította a vért és lesz...ta, hogy öt gyerek maradna árván, mert a végére már faterom lelépett. Nekünk is hordanunk kellett a kis kártyát, ha bármi történik velünk, nem fogadunk el vért. Nekem személyesen a kiút, anyám halála volt sajnos így kell, hogy fogalmazzak. Ekkor 13 voltam és bentlakásos kollégiumba kerültem és szerencsére véget ért az addig tartó hazugság. Általánosban a tanárjaim nem mertek személyesen anyámnak szidni a vallásunkat. Helyette rajtam élte ki magát két tanárom. Az énektanártól egy pofont kaptam. Az akkori osztályfőnököm meg 8. osztályban (ekkor halt meg anyám és ekkor voltam 13 éves), anyám halála után három hónappal kötelezővé tette, hogy kiálljak és egy anyák napi verset elszavaljak. Nem volt rossz érzés kiállni friss sebekkel szavalni, úgy hogy minden anyuka ott sajnálkozott. Sajnos a gyerekeket teszik céltáblává a szülők és olyan felesleges terheket akasztanak rájuk ezáltal, nagyon nehéz a túlélés. Ha még kutattok, akkor ajánlanám figyelmetekbe Jehova Tanúi kiadványát, amit gyerekeknek olvasnak esti mese gyanánt és nekünk is ezt kellett olvasgatni: Az én könyvem bibliai történetekről c. könyv. Mindenképp olvassatok bele, mert felnőttként az ember már másképp látja a dolgokat. És aki, azt mondja, nem zúznak szét családokat, az hazudik. Az egyik nővérem maradt sajnos ennél a szektánál és nem beszél velem a mai napig, tizenennehány éve. Mert nem engedi a vallás. Engem egy -ketten meg szoktak régi motorosok ismerni, ugye nem is köszönhetnek, de azért szörnyülködve és pimaszul néznek, és azt is megkaptam, hogy Isten azon a napon engem is elpusztít. Tehát ők isteneknek képzelik magukat. De tényleg nagyon sok mindent tudnék mesélni, ahogyan a világvége eljövetelével borzasztott anyám, hogy nem lesz mit enni, nagy vérengzések lesznek, és ne nevessetek, de annyira féltem, hogy mindig készítettem kenyeret a lábamhoz, ha menekülni kell. Sajnos a másik testvérem hitgyülekezethez fordult, ő azért nem beszél velünk, a negyedik, alkoholista, és az ötödik hagyjuk. Szóval úgy érzem egyedül nekem sikerült igazán kimenekülnöm és nem elhinni, és abban a hitvilágban élni a mai napig, hogy csak úgy lehet hited, ha valláshoz tartozol. Ennyi lettem volna "tömören".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad a történeted. ha írsz valamelyik emailcímemre (jobb oldali dobozban, vagy a Fehér Margarétásra), szívesen felveszem veled a kapcsolatot, mert több részletre is kiváncsi lennék.

      Törlés
    2. Szia!
      Szeretnék privát beszélgetni erről a témáról,ha lenne kedved!?

      Törlés
  10. Látom, nem mostani a cikk, nem tudom, hogy a blog írója figyelemmel kíséri-e még a hozzászólásokat. Minden esetre, ha igen, szívesen mesélek neki, ha szeretné. Én is ebben a közösségben nőttem fel, a mai napig is maradtak bennem tüskék, bár már ötödik éve, hogy erőt vettem magamon és a saját utamat járom. Részleteket ide nem szeretnék írni, de privátban szívesen megosztom vele a kezdeti életem, ha igényt tart még újabb tapasztalatokra, hogy tovább írhasson erről. Üdv: egy olvasó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, figyelemmel kisérem a kommenteket. Hamarosan felveszem a kapcsolatot a megadott emailben.

      Törlés
  11. Régi cikk,nem tudom olvassa e még valaki. Annyit hozzáfűznék a leírtakhoz, bár csak az elejét olvastam el,mert ennyi hazugságot nem vesz be a gyomrom. Én nem vagyok Jehova tanuja, a férjem igen.8 éve élünk házasságban, gyerekeink is vannak,akik soha nem lehettek se megverve se fenyítve. Előfordulhat hogy van olyan család ahol ez divat, de a mi családunkban és az ismerős tanu családoknál nincs ilyen. Inkább a nyugodtság, higgadság ami jellemzi a tanukat. Persze mint minden vallásnak, nekik is vannak szokásaik,de semmi olyan ami felháborító lenne. Öszintén szólva míg nem ismertem meg a férjemet, fogalmam sem volt arról, hogy kik a Jehova tanui, sokáig nem is érdekelt. Aztán egyre többet tudtam meg. Én katolikusnak lettem keresztelve kiskoromban, mégsem volt gond köztünk ez sose. Több mint 8 éve vagyunk együtt, de még nem vagyok tanú, ez is bizonyítja hogy nem kényszerítenek senkit semmire. A fizetésünket se viszi oda a férjem,nem hangolják ellenem. Amúgy meg szerintem ha valaki olvasott valaha Bibliát, az azért kicsit elgondolkodhat azon, vajon miért Jehova tanuit támadják a legtöbbször. A többi vallást miért nem? Pedig mindenhol lehet találni jót és rosszat egyaránt,hisz egy ember sem tökéletes.És minden valláshoz tévednek be olyan emberek akik nem oda valók.

    VálaszTörlés
  12. És míg el nem felejtem, a mikulás, karácsony szülinap van, annyi különbséggel hogy az ajándékot nem a Jézuska teszi a fa alá, nem a mikulás adja a csomagot és nem boldog szülinapot van. Hanem fogadd tőlünk mert nagyon szeretünk, vagy ezt azért kapod mert szerünk és fontos vagy nekünk. És pár nappal korábban kapják az ajándékot mint más gyerek, tehát semmiben nem szenvednek hiányt. A suliban meg a lányomra bíztam hogy szeretne e részt venni az ünnepségeken, amik általában eltérő dátummal vannak,mint maga az ünnep, a december 24.-ét is mindig együtt töltjük az egész családdal apukámmal és testvérem családjával,akik szintén katolikusok. Tehát én nem érzem hátrányát egyáltalán. De az is lehet,hogy vannak olyan fanatikusok akik mindent pontosan szigorúan be akarnak tartani.Azoknál elő fordulhat hogy más módszerek vannak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos sok családnál előfordul szélsőséges fanatizmus, melyet az Őrtorony tanokkal támasztanak alá. Attól, hogy Ön ezt nem vagy kevésbé tapasztalta köreiben, még létezik, és nem hazugság.
      Elhiszem, hogy a Tanúk szeretik az üldözöttségüket, és mártíromságukat arra használni, hogy az "igaz" mivoltjukat igazolják vele. Ettől függetlenül - vagy éppen ezért - nem hajlandóak a velük kialakult problémák rendezésére, mert önmagukat igazaknak, igazabbaknak tekintik. Pedig nekik is vannak problémáik, melyekkel szembe kellene nézniük, nem pedig másokra kenniük azokat.

      Törlés