Hamarosan!

Fehér Margaréta, a vallási csoportok és szekták károsultjainak megsegítését tervezi. Ha úgy érzed, hogy egy vallási szervezet károsultja vagy, akkor kérünk írj a megadott elérhetőségre és felvesszük veled a kapcsolatot.

2018. március 24., szombat

A fantom

Mrs Doubtfire, Aranyoskám (Tootsie) és Andy Kaufman karakterei jutottak eszembe az elmúlt napok történései kapcsán (előzmények linkjeit alább beidézem).
Gyakran előfordul, hogy a pszicho- vagy szociopátiát a gonosszal, rossz indulattal hozzák összefüggésbe, holott egyszerűen "csak" arról van szó, hogy az ilyen emberek megtehetik azt, amit, vagyis tetteiknek nincsen következményei. A fentebb megemlített karakterek egyikét sem tartanám gonosznak, sőt kifejezetten mulatságos lények, és a filmek, melyek - kitalált vagy valós - történeteik alapján készültek, nagyon jó vígjátékok. Tudtommal, Andy Kaufmanon kívül a többi filmbéli karakter csak fantázia szüleménye (habár Mrs Doubtfire karaktere, Daniel Hillard egy valóban létező személy), de ez igazából lényegtelen, mivel számtalan kapcsolódásuk van a valósággal.

Kép forrás: https://www.jonathanrosenbaum.net/1993/11/mrs-doubtfire/ 


Ami a közös bennük, hogy egy olyan lényt kreáltak meg, mely egyfajta hiányt, tölt be. Úgy tűnik, az embereknek szükségük van erre a kitalációra, mivel olyan valamire mutatnak rá, amitől sokan ódzkodnak, de amire ugyanakkor a legtöbben vágynak is. Mrs Doubtfire volt az, akihez bárki fordulhatott, ha gondja volt, és mindig megértő fülekre talált. A Dustin Hoffmann által megformált Dorothy Micheals a női egyenjogúság élharcosává vált egy munkahelyen - férfiként, míg Andy Kaufman a legextrémebb dolgokat művelte a színpadon, amit "happeningnek" nevezett el, és melyet a közönsége elméjében róla kialakított kép tett valóban humorossá. Vagyis ezek a karakterek a közönségük elméjében, lelkében keltettek valamit életre, ami addig is bennük volt, csak nem mertek hangot adni neki.

Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor elgondolkodtató, hogy a manipulátoroknak áldozataik vagy közönségük van-e. Nos, biztosan mindkettő. Az áldozatokról már sokat volt szó, és nem akarom alábecsülni vagy nevetségessé tenni azt, amikor valaki egy manipulátor karmai közé kerül. Kerültem én magam is eleget, és bizony minden volt, csak vicces nem, amikor rájöttem, hogy megvezettek, becsaptak és kihasználták jóindulatomat, hiszékenységemet vagy éppen naivitásomat. Bármilyen furcsa is, egyesek számára örömforrásul szolgál az, hogy mások "ostobák" eléggé ahhoz, hogy bevesznek mindent, amit mondanak nekik. Ezzel sajnos nem lehet sokat tenni, mert valóban létezik ez a jelenség és nem hiszem, hogy teljesen el lehet kerülni az ilyen emberekkel való kapcsolatot. Azonban ha megtanulunk egy másik szempontból ránézni a történtekre, akkor a sérülés csökkenthető, sőt még tanulság is levonható a dologból.

A "Gabi" karakter valóban betöltött egy szerepet az extanús közösségben. Egy olyan valaki, aki fantasztikus írásokat jelentet meg, ámulatbaejtő részletességgel egy évtizednyi időn keresztül, magánlevelezéseiben páratlanul együttérző, mély érzelmi intelligenciáról tesz tanúságot és bármilyen témában otthon van. A feltűnően csinos fiatal nő, aki utazik szerte a világban, több nyelven megérti magát egy multikulturális közegben, aki vagányul sportol, mindenféle merész akciókban, kutatásokban vesz részt és emellett kiemelkedően tehetséges, képzett is. Nos, ki ne szeretne magának egy ilyen "barátot"? Azok biztosan, akiket elárultak a gyülekezeteikben, legtöbbször aljas módon tönkre is tettek, és a családjuk is kitagadta őket. Pedig ha valaki ilyen emberek becsapásából, megvezetéséből próbál magának önbecsülést építeni, és dicsérgeti magát folyamatosan a saját "ügyességéért", amiért másokat becsapott, az igazából nem irigylésre hanem sajnálatra méltó egyén. De azért nem kell nagyon sajnálgatni sem, valami rosszul értelmezett érzelgősségből, netán "betegségnek" titulálva jellembeli fogyatékosságát. A "Gabi" és a Gabi mögött levő létező, valós személy - egyek és ugyanazok ugyan -, de mégis két külön dolgot testesítenek meg (ez úgy hangzik, mint egy Szentháromság-magyarázat :) ). A Fantom-Gabi egy olyan kép, amit maga a valódi Gabi is csak önmaga elé vetített álomképként, személyiségét talán létező figurákra alapozva ugyan. Míg a Valódi-Gabi az életben egy szerencsétlen ember, aki valamiért képtelen felhasználni tehetségét önmaga és mások javára, így a valóság elől az álomvilágba menekül.

Vannak, akik azt gondolják, hogy Gabi kiprovokálta a leleplezését, de én ezt nem így gondolom. Ha jobban belegondolunk, már voltak jelei annak, hogy elfáradt a Gabit életrehívó személy, hiszen erő- és munkaigényes fenntartani azt a sok "életet" (Gabin kívül még voltak "mások" is, csak Gabi kapta a vezető szerepet), így igazából "jól jött" a leleplezése. Kétségtelenül a leleplezés módja okozott sokaknak megrázkódtatást, de egy percig se higgyük, hogy ez Gabival is így volt. Sőt, inkább lehetőséget adott számára, hogy sértődötten, mintegy "győzelem ittasan" fenyegetések és vádaskodások közepette kivonuljon a színről - amit már egy ideje úgyis szeretett volna, gondoljunk csak a tavalyi "balesetére" -, sőt még mások sajnálatát is magáénak tudhatta. Ha innen nézzük, akkor számára tiszta nyereség volt a "lelepleződése", sőt győztesen, másokat vádolva, áldozatokat hagyva maga után, akik aztán sokáig törhetik a fejüket azon, hogy mi is történt, "emelt fővel" távozhatott, mint akit mélyen megsértettek. Ő ugyan nem áll szóba ilyen alantas népséggel, akik 'nem hagyják őt és családját nyugodtan élni'! Ugyan dehogy! De reméljük, hogy már "tényleg nyugalma lehet" (mert eddig ezek szerint nem volt....hiszen nem is lehetett, mert a sok hamis karakter fenntartása biztosan nagy erőlködésbe tellett, gondoljunk csak a Mrs Doubtfire egyik jelenetére nemsokkal a lelepleződése előtt, amikor a nagy kapkodásban a karakterek kezdtek egymásba csúszni). Vagy mégsem? Ezt majd az idő eldönti, mert hát csak azt lehet aratni, amit valaki elvetett....

Akárhogy is legyen Gabival, az maradjon az ő dolga mit érez a történtek felől, ha egyáltalán érez valamit. Teljesen meg van elégedve azzal, hogy kb 10 éven keresztül képes volt egy alapvetően kiszolgáltatott, alacsony önbecsülésű csoportnak a "szellemi vezére" lenni, és most örül annak, hogy zavart, viszályt és kétségeket hagyott maga után? Rendben, ehhez csak gratulálni lehet, hogy egy ELTE-n végzett, kiemelkedő intelligenciával bíró személy ennyire vitte a képességeivel, de hát nem vagyunk egyformák, mindenkit más és más dolog tesz boldoggá. Ha viszont a történtek hatására felerősödtek félelmei, dühöt és bosszúszomjat érez, akkor valószínűleg az, amit csinált eddig, mégsem volt annyira sikeres, pozitív és jó dolog, amennyire azt ő maga elképzelte. Ez megint csak nem olyan dolog, amit irigyelni kéne tőle. Pedig, ha a munkája nem teszi boldoggá, akkor nincs joga ezért másokat vádolnia, inkább nézzen önmagába, hogy mit is tett valójában, aminek ilyen visszahatása volt rá nézve. Persze van olyan is, hogy egy valakinek van igaza és körülötte mindenki más téved, de azért a kölcsönös kommunikációt annak az egyvalakinek is minimum meg kéne próbálnia, a hallgatásba burkolódzás, a sértett kivonulás vagy a következményektől való elmenekülés nem igazán szokott segíteni a gyanú csökkentésében, sőt ellenkezőleg.

A napokban végigtallóztam néhány levelezésünket, ami kellemes emlékeket idézett fel Gabiról, akinek széles látóköre sok mindenre kiterjedt, és az élet több területén is mélységében jelen volt. Egyik levelében azt írja: "....[Horrobin]....egy kutató pszichiáter volt és neki az volt az elmélete, hogy skizofrén emberek szellemi vezetők voltak a múltban. Szerinte azért lettek belőlük betegek, mert hirtelen megváltozott az étrend. .... A sajátos látásmód, a kivételezett társadalmi helyzettel párosulva, tényleg kiemelte ezeket az embereket. Nagyon sok részletes életrajzot olvastam el, valamire szerintem is ráérzett Horrobin. Mármint arra, hogy ezeknek az állapotoknak van hasznosíthatóságuk, de ha nem tudja egy társadalom (vagy egy kizsákmányoló hatalom, például egy vallás) kihasználni, akkor csak felesleges betegekké válnak. Ha kamatoztatni tudják, akkor viszont sokat nyernek vele."

Pontosan nem tudom, hogy miért volt Gabi annyira elmélyülve ebben a témában, amikor alapvetően nem foglalkoztatta sem a pszichológia, sem a spiritualitás, de biztosan volt rá valami oka. Lényeg az és igaza van abban, hogy a súlyos pszichés betegek vagy személyiségproblémákkal küszködő emberek éppen úgy a társadalom részei, mint bárki más, így jobban járunk, ha megtanuljuk értékelni tevékenységüket, ahelyett, hogy kritizálnánk, vagy lenéznénk őket. Számomra legfrappánsabban az egyik hozzászóló megfogalmazása fejezi ki e tanulság lényegét:
"..... Úgy gondolom hogy a történeteik olyan hazugságok, amelyek egy mélyebb igazságot fejeznek ki: önmagunkról tanulhatunk ezekből a 'történetekből'. Ha magunkba nézünk, akkor szerintem mind azt találjuk, hogy az általuk hozott értékek fontosak voltak számunkra, de mi magunk sem hittünk abban, hogy számunkra elérhetőek, így beengedtünk egy embert aki már rendelkezett ezekkel az értékekkel és behozta azokat. ...írta egy kommentben egy másik cikk alatt "önmagunkat nem tekintettük megfelelő partnernek, mert elvarázsolt a tudása és intelligenciája" ... engem ez arra emlékeztetett, amikor a Béthel asztalnál reggelizés közben sokszor éreztem 'Jehova békéjét'...... de a 'hitehagyásom' után ez megvalósíthatatlannak tűnt. A szervezet által közvetített 'hazugság' kellett ahhoz, hogy felismerjem: nekem szükségem van erre, ez vagyok én, ez a béke egy megvalósítandó dolog ... csak saját erőből sokáig ezt nem tudtam 'reprodukálni'. Úgy érzem a 'Gabi' karakter hasonlóan hozott dolgokat az életünkbe, amiről felismertük, hogy 'hozzánk' tartozik, csak önerőből nem tudtuk megvalósítani. Ő adott egy sablont, most hogy eltűnt: a hiányérzet lehet egy katalizátor, hogy önerőből megvalósítsuk ezt......ha történetekkel/hazugságokkal ennyit lehet adni, akkor érdemes az emberek fantáziáját beindítani (én nem fogok más bőrébe bújni, annak ellenére, hogy úgy érzem: mind a ''Gabi' mind a 'Szervezeti' élmény nem lett volna olyan jó katalizátor az életemben, ha nem éreztem volna teljesen 'valósnak', ha nem lett volna benne 'hitem' ...)"
(mintolvasod hozzászólása)

Úgy gondolom, ahhoz, hogy Fantom-Gabi betölthesse ezt a katalizátor szerepet képesnek kell lennünk kilépni az áldozat-szerepünkből, és bele kell tudni helyezni magunkat a közönség szerepébe, hiszen valójában a Fantom-Gabi szereplése - és bukása - igen szórakoztató dolognak is felfogható. Hagyjuk meg a drámát és a körömrágást a Valódi-Gabinak! Ha bárkinek is nehezére esne ez a szemléletváltás, akkor ajánlom a fentebb említett filmek valamelyikét megtekintésre, egyúttal az átélteket szem előtt tartva (Andy Kaufman életéről Ember a Holdon címmel készült film, a többi két film jól ismert....az Operaház fantomja is idevágó témájú film lehet, annak, aki szereti a musical vagy az opera műfaját, bár az nem tekinthető vígjátéknak...). Ha képes vagy ezeken nevetni, akkor esetleg megláthatod a Gabi-ügyben is a "mulatságos" részt.

Ha megtanulunk kilépni az "áldozat" nézőpontjából (melyben vagy önmagunkat sajnáljuk/vádoljuk vagy éppen azt aki minket "becsapott"...ami gyakorlatilag ugyanaz :) ), és egy kívülről szemlélő szemén át látjuk a történteket, beleértve abban saját magunk szerepét is, akkor képesek lehetünk meglátni azt is, hogy miért váltunk áldozattá, és miért rázott meg ez a dolog minket felettébb (már ha megrázott). Mi az, ami hiányzott az életünkből, amit a Gabi karakter betöltött? Hogyan tudnánk most betölteni azt az űrt saját magunktól? Miért volt szükségünk egy ilyen "képzeletbeli barátra"? Vannak-e olyan emberek körülöttünk, akikkel tudunk kapcsolódni? Ha igen, mi az oka, hogy eddig nem tettük meg? Van-e bennünk valami, ami miatt hozzánk nehéz kapcsolódni? Vajon képesek vagyunk-e világosan kifejezni a gondolatainkat, érzéseinket vagy inkább megsértődve kivonulunk? Fel tudjuk-e vállalni a valódi önmagunkat vagy még mindig szerepet játszunk, hogy mások elfogadjanak, vagy nehogy "megsértsünk másokat"? Egyáltalán miért zavar minket, ha valaki másnak álcázza magát, mint ami (vagyis "képmutató"), hacsak nem ezzel nekünk magunknak is van valami dolgunk?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések előrébb vihetnek, ahelyett, hogy csalódottan magunkba fordulnánk, hogy már "megint becsaptak" vagy elzárkóznánk másoktól, vagy éppen állandóan azt nyomoznánk másokban, hogy vajon "igazat" mondanak-e vagy sem. Mondjuk ehhez le kell vetkőznünk a szektában felszedett vagy ott megerősödött igaz-hamis, fekete-fehér gondolkodást, mert ha ezt meg akarjuk tartani, akkor valószínűleg sérülni fogunk a történtekben, és még jobban az áldozat szerepébe fogjuk magunkat belelovalni.....Az életben kevés dolog van, ami ilyen  kétválasztásos, ("kétagysejtes":) ) "vagy igaz, vagy hamis" módszerrel ismerhető, érthető meg, így hosszú távon úgysem lesz szükség erre az agybeszűkítő szemellenzőre. Az életben sokkal árnyaltabbak dolgok, az igaz dolgokban is vannak hamisságok és fordítva. Máris nyerhettünk valamit Gabi működéséből! Így a vele való kapcsolatnak máris célja volt, ahelyett, hogy elvesztegetett időnek vagy árulásnak tekintenénk.

A Fantom-Gabi mögött meghúzódó Valódi-Gabi, akiről erősen gyanítható, hogy egy Magyarországon elő személy, akinek majd valamilyen módon előbb-utóbb csak bele kell futnia tettei következményébe. Persze, ha mégis úgy érzi, hogy tisztáznia kéne egyet-mást, akkor bennünket mindig megtalál.

R.I.P. Fantom-Gabi.....Hiányozni fogsz!


Előzmények és kapcsolódó írások:

http://jehovatanui.blog.hu/2018/03/09/az_en_fikciom

http://jehovatanui.blog.hu/2018/03/14/az_en_mar_nem_is_fikciom

http://blogjt.blog.hu/2018/03/13/nyilt_level_gabinak

http://blogjt.blog.hu/2018/03/17/az_x_testverno#comments


5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó oldalról közelítetted meg.
    "Pontosan így gondolom én is. Így utólag visszagondolva hálásak lehetünk mindannyian, mert tanultunk, okosodtunk, és levonhatjuk a tanulságot." Ezt írtam akkor, de most is így gondolom.
    Számomra nagyon érdekesek voltak az emberi reakciók; mind nyilvánosan, privátban, élőben, és zárt csoportokban lefolytatott beszélgetésekben, valamint a "Gabi" viselkedése is tanmese. Mindezekből diplomamunkát lehetne írni... Az a baj, hogy nagyon nehéz lenne mindezt kívülállók körében is ehetővé tenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt, hogy mennyire nehezen érthető a téma, egyértelműen jelzi, hogy egy teológus doktor. és egy újságíró is megkeresett, hogy érdekli őket a téma, csak magyarázzam el , mert nem értik :)

      Törlés
    2. ....és el tudtad magyarázni? :)

      Törlés
    3. Meg se próbáltam. Mondtam nekik, hogy olvassanak el mindent.

      Törlés
  2. A cikket abból a szempontból írtam, meg, hogy bennünk milyen visszhangot talált a dolog, vagyis honnan érdemes ránézni, hogy "hasznunk" legyen belőle. "Máris nyerhettünk valamit Gabi működéséből! Így a vele való kapcsolatnak máris célja volt, ahelyett, hogy elvesztegetett időnek vagy árulásnak tekintenénk."....ami valójában mégis csak egy árulás volt.
    Csak azért tartom ezt fontosnak, hogy a manipulátorok ne használhassák fel az áldozataik ellen, hogy igazából ők tehetnek arról, ha káruk származott, mert nem tekintették azt megfelelő szögből. Lebecsülni sem szeretném az ilyen jellegű becsapásokból eredő károkat, csak egyszerűen túl sok kegyetlen ember hatásának voltam kitéve, ami miatt meg kellett tanulnom, hogy miképp "használjam fel" a történteket a javamra. Túl luxus dolognak tartom, ha elpazaroljuk az ilyen tapasztalatokat, vagy rágódunk rajtuk, mintha "meg akarnánk érteni", holott igazából nincs mit megérteni és nem is kell semmit sem azon, hogy valaki miért folyamodik ilyen tettekhez.

    Remélem, hogy érthetően fejeztem ki magam, és "átmegy" az üzenet. Persze ezek nem kőbe vésett szavak, inkább csak hangosan gondolkodom.

    VálaszTörlés