Hamarosan!

Fehér Margaréta, a vallási csoportok és szekták károsultjainak megsegítését tervezi. Ha úgy érzed, hogy egy vallási szervezet károsultja vagy, akkor kérünk írj a megadott elérhetőségre és felvesszük veled a kapcsolatot.

2017. július 25., kedd

Könyvkritika 6. rész (1989-2016)

Jehova Tanúi Magyarországon, 1989-2016 (Fazekas Csaba)
Számomra ez a legizgalmasabb rész, mert személyes tapasztalatom a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház mindennapi életében jórészt ebbe az időszakba esik. A csoport a rendszerváltás után nyert szabadságát, missziós tevékenységre és a nemzetközi mozgalom ideológiai és vallásgyakorlati elemeinek harmonizálására használta, mely törvényszerűen az üldözöttségben megedzett emberi képességek – ezzel együtt a csoport vonzerejének – elvesztését eredményezte. A 90-es évek gyors növekedése még kitartott valameddig a 2000-es években is, de azóta megállapodott, sőt negatív irányba fordult. Ami a számoknál fontosabb, az a gyülekezetek belső élete, a pásztorolás módszerei és a tagok lelki állapota lenne, de erről a témáról nem, illetve csak nagyon kevés információ tárul fel ebben a fejezetben.

Könyvkritika 2. rész (néhány fogalom tisztázása)

Mielőtt rátérnék a könyvben megfigyelt észrevételeimre, szükségesnek találom néhány fogalom tisztázását, melyeket az alábbi pontokban foglalnám össze:

2017. július 18., kedd

Könyvkritika 5. rész (1945-1989)

Jehova Tanúi története 1945 és 1989 között (Petrás Éva)
Személy szerint ezt a korszakot tekinteném a magyarországi Jehova Tanúi valódi hőskorszakának, annak ellenére hogy az állam részéről jövő üldözések némiképp arculatot váltva ugyan, de tovább folytatódtak. A diktatórikus hatalmak akár „fehér”, akár „vörös” színben tünjenek is fel a történelem színterén, csak egy bizonyos módon tudják a „szektaproblémát” kezelni, mégpedig a tiltásokkal, korlátozásokkal, megbélyegzéssel és üldözésekkel. A politikai vezetők alkalmatlanságát és elkövetett hibáit valakire át kellett hárítani, és erre voltak hasznosak egyes csoportok, mint pl többek között a Jehova Tanúi is. Az már kérdéses, hogy a Jehova Tanúi mennyiben tekinthetőek ’a társadalmi élet zavarainak kontrasztközösségeként’, melyek a ’vallásszabadságot érintő jogi hiányosságokra és jogalkotói visszaélésekre’ mutattak volna rá, melyek a demokrácia hiánya miatt merültek fel. A Tanúknak kétségtelenül volt/van szerepük a vallás- és szólásszabadság jogainak kivívásában (nemzetközi vonatkozásban, így hazánkban is), de konstruktív módon nem mutatnak rá a társadalom zavaraira. A demokrácia hiánya is csak addig zavaró, amíg részükre nem biztosítanak szabad jogokat a vallásos propagandamunkájukban[1]. Erkölcsi értékről a szó szoros értelmében nem lehet szó a Tanúk ideológiáját tekintve a lelkiismeret és szólásszabadság területén, hiszen csupán vallásos marketingjük részére kívánnak törvényes támogatottságot szerezni a demokrácia égisze alatt, de ők maguk megtagadják ugyanezt tagjaiktól[2].

2017. július 15., szombat

Könyvkritika 7. rész (Összegzés)

Összegzés
Összességében a könyv vegyes érzelmeket, gondolatokat keltett bennem. Jól ábrázolja a Jehova Tanúi azon képességét, ahogyan bármilyen körülményt javukra tudtak fordítani és fel tudtak használni hitrendszerük érdekében. Hol a diktatúrák általi üldözöttséget, melyben üldözött vallásos kisebbségekké, sőt mártírokká váltak, hol a demokráciák által biztosított vallási szabadságot , mely törvényesítette szervezetüket, anyagi gyarapodáshoz vezetett és üldözöttségük, mártíromságuk elismerése újabb ajtókat nyithat meg vallási küldetésük előtt. Figyelemreméltó az a mód, ahogyan vitorlájukba fogják ezeket a körülmények adta lehetőségeket, bár érdemes megjegyezni, hogy igazából a nyomorúságos körülmények átéléséből származó tapasztalatot nem sikerült a krisztusi gondolkodás szintjére emelniük (’amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek, ti is azt tegyétek másokkal’), mivel ők maguk is diszkriminálják vallásos ellenfeleiket, kiváltképpen volt tagjaikat, tehát nem tanultak empátiát saját meghurcoltatásukból. De a vallásszabadság által biztosított törvényességet sem tudták a közösségük emberi, lelki építésére fordítani, mivel a gyülekezetek légköre inkább hátrányára változott 1989 után, amit egyik szóvivő, Jankovics Tibor is elismert egy 2016-os interjúban[1].

Könyvkritika 1. rész (Bevezető)

Tisztelt Gondolat Kiadó és szerzők!
Köszönöm a lehetőséget, örömmel osztom meg gondolataimat a könyvről.
A Jehova Tanúival való kapcsolatom 1985-ben kezdődött, amikor 19 éves voltam, és közel 24 éves időszakon keresztül voltam kapcsolatban velük, mely idő alatt a tagság minden státuszát megéltem (bibliatanulmányozó, hírnök, úttörő, különleges úttörő, inaktív majd kizárt tag). A Jehova Tanúi voltak a családom gyakorlatilag, és mindig hálával gondolok a sok kedves és önzetlen emberre, akiket köreikben megismerhettem. Súlyos oka volt annak, hogy megszakítottam a kapcsolatot a csoporttal, és számomra ez nagy fájdalommal járt.

Könyvkritika 3. rész (A Jehova Tanú Egyház története1939-ig)

A Jehova Tanúi Egyház és magyarországi történetük 1939-ig (Jakab Attila)
A fejezet kezdetén a nemzetközi történelemre való kitekintés az alapító és az első elnökök rövid életútjának bemutatása a Jehova Tanúi szerinti értelmezést követi. Csak néhány részlet, ami következetesen – az Őrtorony hivatalos történelméhez hasonlóan – kimaradt Russell történetéből, jóllehet ezek széles körben ismertek és a kutatók számára elérhetőek: az 1914. előtti sorozatos meghiúsult próféciák, a csodabúza árusítás, nyílt rasszizmus[1], feleségétől, Mariától történő válásának valódi oka és volt feleségének elhiteltelenítése, a „nevelt lányával”, Rose Ball-al történt szexuális zaklatás esete és az ebből származó bírósági ügy, a „medúza-kezű” férfi, aki nyíltan hazudott a bíróságon áldozata korát illetően és aki mintegy orwelli módon utólag korrigálta saját próféciáit, hogy elfogadhatóbbak legyen azok az utókor számára[2]. Nagy érdeklődéssel olvastam volna egy független, pártatlan történelmi műben a vallásalapítóról alkotott valós kép és a Jehova Tanúi történelmében fenntartott mítosz közötti kapcsolatról, ami nagy valószínűséggel sok más apróbb részletet érthetővé tett volna a Jehova Tanúi mai mozgalmával kapcsolatosan. Azért is jó lett volna erről olvasni, mivel Russellt modernkori alapítójukként tekintő Jehova Tanúi, Russell tanításai többségét már elvetette[3] (így ha ma az alapító élne, elképzelhető, hogy maga is a kizártak táborát bővítené). Nyilván jobb benyomást kelt Russell egy komoly és dinamikus bibliakutatóként és vallásalapítóként, mint egy komikusan ható piramis-megszállottként, aki halála előtt tógában öltözve dramatikusan kijelentette: „Jó harcot vívtam, győztem és a mennyek királysága családjának tagjává válok” (saját fordítás)[4].

Könyvkritika 4. rész (1939-1945)

A Jehova Tanúi Egyház a II. világháború idején (1939-1945) (Szita Szabolcs)
Rutherford elnök által bevezetett politikai tevékenységtől és részvételtől való elhatárolódás valamint a zászló előtti tisztelgés megtagadása éles helyzetet teremtett szerte a világon, ez alól a magyar Tanúk sem voltak kivételek. Mivel a magyar történelemnek ez a szakasza elég szorosan összefügg a németországi döntésekkel, így ennél a fejezetnél különösen hiányoltam James Penton könyvét, mely kifejezetten a Tanúk történelmével foglalkozik a vizsgált időszakra vonatkozóan[1].