Hamarosan!

Fehér Margaréta, a vallási csoportok és szekták károsultjainak megsegítését tervezi. Ha úgy érzed, hogy egy vallási szervezet károsultja vagy, akkor kérünk írj a megadott elérhetőségre és felvesszük veled a kapcsolatot.

2012. április 9., hétfő

Megküzdési mechanizmusok és személyiség


1.     Bevezetés

Dolgozatomban a különféle személyiség jegyek és a stresszes élethelyzetekre adott megküzdési módok összefüggéseit szeretném bemutatni a felhasznált szakirodalom alapján. Először körülírom a négy fő temperamentum jellemzőit, majd kitérek a stressz hatásaira, legvégül sorra veszem a megküzdési módokat. Elemzésem célja, hogy megvizsgáljam és kiértékeljem az egyes megküzdési stratégiák milyen módon szolgálják illetve hátráltatják az egyéni adott személyiség fejlődését.
Modern korunk kihívásai nagy mértékben különböznek akár a néhány évtizeddel korábbiaktól is, ami megköveteli mind a helyes önismeret szükségességét, mind a megküzdő mechanizmusok kreatív és innovatív alkalmazását. Ez a téma szintén egy izgalmas bepillantást nyújt a XXI. század egyik legnagyobb kihívásába, nevezetesen abba, hogy vajon fejleszteni vagy elfogadni kell-e személyiségünket és milyen távlatok léteznek a megküzdési stratégiák fejlődésében.

2.     Kulcsszavak

Temperamentum: vérmérséklet, egy hozott potenciál ami jórészt az egyén veleszületett és a családi háttér közvetlen hatásainak köszönhetően jelentősen meghatározza, hogy az egyén az élete során kivé vagy mivé válhat.
Karakter: olyan viselkedési kód, amit a társadalom határoz meg és amely lehetővé teszi, vagy éppen gátolja, a temperamentum kibontakozását.
Személyiség: az egyén temperamentumának és karakterisztikus vonásainak összessége, amelyek a környezettel kapcsolatban álló folytonosan fejlődő, nyílt, dinamikus rendszert alkotnak és világosan elhatárolják őt a környezetétől.
Stressz(ek): olyan feszült helyzetek az ember és környezete között, melyek valamilyen magatartási választ igényelnek.
Stresszor: az a konkrét traumatikus élmény vagy egy belső elvárás, ami elindítja a stressz folyamatát.
Coping: azon tudatos és tudattalan megküzdési folyamatok összessége, melyet az egyén alkalmaz annak érdekében, hogy felülkerekedjen egy számára kellemetlen szituáción.


3.     A személyiség típusai és kialakulása

Az emberi személyiségeket sokan, sokféleképpen osztályozták. Talán az egyik legrégebbi besorolás egy ókori orvos, Hippokratesz, megfigyelésein alapul, akinek elmélete szerint az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: vérből (sanguis), sárga (chole) és fekete epéből (melaina chole) és nyálból (phlegma). Attól függően, hogy e nedvek közül melyik a domináns a szervezetben, négyféle temperamentumot ír le: szangvinikust, kolerikust, flegmatikust és melankólikust.
Freud a XX. században a személyiséget két fő tartományra, a tudatosra és a tudattalanra osztotta, majd a későbbiekben bevezette az „én” különböző szintjeit, melyek erőviszonyai határozzák meg a viselkedést; ösztönén, én és felettes-én.
C. G. Jung, svájci orvos, a személyiségnek három fő összetevőjét különböztette meg: a tudatos én (persona), személyes tudattalan (árnyék) és a kollektív tudattalan (archetípus). Jung ezenkívül azt is vizsgálta, hogy a személyiség belső ösztönzőereje elsősorban önmaga vagy a külvilág felé irányul-e? Ez alapján az embereket extravertált (kifelé irányuló) és introvertált (befelé forduló) típusba sorolja. Az extravertált egyéniségek általában nyitott, tetterős, emberi kapcsolatokat könnyebben teremtő személyek, míg az introvertáltakra a megfontoltság, zárkózottság jellemzőbb és töprengésre, szorongásra hajlamosabbak.
Mind ezek mellett, a szangvinikus és flegmatikus típusok érzelmileg stabilabbak, a kolerikus és melankolikus személyiségek instabilabbak és a kapcsolatokkal ellentétben a teljesítményt részesítik előnyben.
Cloninger az ún. pszicho-biológiai modelljét 1987-ben kezdte kidolgozni, mely szerint megkülönböztet újdonság-kereső, fájdalom-kerülő és jutalom-függő személyiséget. Kutatásai szerint a három karakter jól elkülöníthető egy bizonyos TCI (Temperament and Character Inventory) kérdőívvel.. A modell szerint a temperamentum determinálhat bizonyos képességre, de ezt csak egy érett személyiséggel rendelkező egyén képes kihozni magából. Az érett személyiség (G. Allport szerint) egész életében fejlődni képes, viselkedését tudatos folyamatok irányítják, képes önszeretetre,  bensőséges kapcsolatok kialakítására, együttérzésre és öniróniára. Egységes életfilozófia jellemzi, reálisan szemléli a körülötte levő világot és a problémákat az élet részeként kezeli. (Mirnics Zsuzsanna: A személyiség építőkövei)
Az alábbi táblázatban foglaltam össze a főbb személyiségtípusok jellemzőit.

Extravertált
Intravertált
Szangvinikus
„Figyelj rám és egy vidám élettel hálálom meg”
Kolerikus
„Tudom ki vagyok és mit akarok”
Flegmatikus
„Lassan járj, tovább érsz”
Melankólikus
„Semmi sem lehet elég tökéletes”
·         Társaságkedvelő
·         Bőbeszédű
·         Könnyelmű
·         Fogékony
·         Vidám
·         Élénk
·         Aktív
·         Vezető
·         Indulatos
·         Optimista
·         Kitartó
·         Nyugtalan
·         Kiegyensúlyozott
·         Bizonytalan
·         Megfontolt
·         Nyugodt
·         Passzív
·         Szelíd
·         Precíz
·         Csendes
·         Érzékeny
·         Empatikus
·         Mértékletes
·         Pesszimista
Emócionálisan stabil/kapcsolat orientált
Emócionálisan instabil/teljesítményorientált
Emócionálisan stabil/kapcsolat orientált
Emócionálisan instabil/teljesítményorientált

Erikson szerint a személyiség egész életideje alatt kríziseken keresztül fejlődik. Minden kornak meg van a sajátos krízishelyzete, amit az egyén pozítivan és negatívan is megélhet. Erikson 8 ilyen szakaszt állapított meg:


1.     Bizalom, remény érzése – ősbizalmatlanság (0-2 év)
2.     Autonómia, önállóság – kétely, szégyen (2-3 év)
3.     Kezdeményezés – bűntudat (óvodáskor)
4.     Teljesítmény – kisebbrendűségi érzet (kisiskoláskor)
5.     Identitás – azonosulási problémák, szerepkonfúzió (serdülőkor)
6.     Intim kapcsolat kialakítása – szociális izoláció, elmagányosodás (fiatal felnőttkor 20-40 év)
7.     Alkotóképesség, társadalmi hasznosság – stagnálás (érett felnőttkor)
8.     Tapasztalatok feldolgozása, integritás – kétségbeesés (időskor 60 felett)
Forrás: Wikipédia: Személyiség

Az emberi személyiség egy rendkívül bonyolult rendszer, ami állandóan adaptálódik a körülményekhez, ezért senki nem rakható bele egy dobozba, amire egy címke kerül. Ezek az eddigi vizsgálatok és tudományos kutatások, melyeket az emberi személyiség és annak fejlődésének témakörében folytattak, segítenek tisztábban látni az egyes egyéniségekre ható tényezők összetettségét és a változatos megküzdési stratégiák alkalmazásának szükségességét.

4.     A stressz szerepe és személyiségre gyakorolt hatása


A II. világháború eseményei indították el az ún. „ártalmas megterhelések” kutatását, melyeket később Selye János a stressz elnevezéssel illetett. Kutatásai szerint a pszichológiai és fiziológiai behatásokra a test egy nem specifikus válasszal – stresszel – reagál, ami egy ún. „fight or fly” reakciót vált ki. Normális esetben ugyanis a szervezet kűzd a stresszor ellen vagy kitér előle, a gond akkor jelentkezik ha valami oknál fogva egyik sem lehetséges. Selye összesen hat olyan stresszorra mutatott rá, melyek a legsúlyosabb károsodást okozhatják: idegfeszültségek, lelki zavarok, bizonytalanság, céltalanság, értelmetlenség érzés, mikrobák és mérgek. A szervezet az első (alarm) reakció után ellenállással majd kimerüléssel válaszol, később viszont hozzászokik (adaptálódik) a stresszhez (general adaptation syndrome, GAS), ami a test fiziológiás működését is befolyásolja.
  Ha naponta ugyanazokat a nem kívánatos hatásokat kell valakinek átélnie, akkor könnyen túlérzékennyé válhat a stresszre, vagyis bizonyos testi működések a normálistól eltérően válhatnak automatikussá az adott egyén esetében. Az élet kezdetén, kora kisgyermekkorban, elszenvedett stresszes helyzetek növelik a sérülékenységet, pszichoszomatikus tünetekhez, szorongáshoz vezethetnek. Dr Bagdy Emőke így fogalmazza ezt meg : „A segítő, veszélyt jelző szorongástól jellegzetesen különbözik a tüneti szorongás . Ilyenkor a veszélysejtő aggodalom és a - szinte mindenre kiterjedő - félelem bénító hatású. Nem mobilizál, hanem debilizál. Olyan állapot, amelynek „nem ismerjük” az okát, nem tudunk róla igazán számot adni, mivel függ össze, miből ered, mikor támad ellenünk. A tehetetlen bizonytalanság és a krónikus aggodalom jellemzi leginkább ezt az állapotot, ez pedig....rontja alkalmazkodó képességünket.” (Pszichofitness, 22.o.). A családi környezet, mint elsődleges szocializáló környezet nagymértékben befolyásolja illetve módosíthatja az egyén hozott temparamentumát és meghatározhatja egy kialakult személyiség lehetőségeit.
A stressz hatásai nem egyértelműen rombolóak. Már Selye is megkülönböztetett „jó” és „rossz” stresszeket, sőt  a stresszt az „élet sójá”-nak nevezte. Az adott karaktertől és a saját, az egyén önmagáról kialakított belső képétől függően, ugyanazt az élethelyzetet egyesek elkeserítőnek, mások egyenesen motiválónak élhetik meg. Például egy verbálisan agresszív környezet egy melankólikusságra hajlamos természetű személynél esetleg komoly lelki válságot okozhat, míg ugyanez a környezet egy szangvinikus személyiséget arra ösztönözhet, hogy építsen ki kapcsolatokat az adott körön (családi, munkahelyi stb) kívül.

5.     Megkűzdési stratégiák


Az első generációs pszichoanalitikus megközelítésben Anna Fraud az elhárító mechanizmusokat, mint a tudattalan automatikus egó-védő reakcióit tekintette a szervezet stresszhelyzetben adott válaszainak. Ezek a nem tudatos lelki stratégiák elősegíthetik ugyan, hogy az egyén képes legyen az életét fenntartani a kellemetlen körülmények ellenére is, de magát a problémát nem kezelik, így sokszor több kárt okoznak, mint hasznot. Az énvédő mechanizmusok közé tartoznak: a tagadás, regresszió, elfojtás, áttolás, racionalizálás, intellektualizálás és projektálás. Ezeket a tudattalan, akaratunkkal nem mindig kontrollálható folyamatokat fontos felismerni, hogy megvédhessük magunkat rossz hatásaiktól.
A megküzdés (coping) fogalmát Richard Lazarus vezette be először 1966-ban, aki szerint a kognitív, azaz a megismerésre vonatkozó értékelésnek központi szerepe van a személy és a környezete közötti interakcióban. A coping egy tudatos erőfeszítés, amely segítségével az egyén azokat a külső és belső hatásokat próbálja kezelni, amelyekről úgy érzi, hogy azok felülmúlják aktuális személyes forrásait. Két fajtája van:
·        Probléma fókuszú: a kiváltó tényező megszüntetésére ill. kezelésére irányul.
·        Érzelem fókuszú: az érzelmi feszültség csökkentése  a cél, belső utak keresése.
A folyamatnak két lépése van: az elsődleges értékelés, ami tisztázza, hogy a feszültség milyen mértékben érinti az egyén életét, céljait, illetve lehet-e valamit tenni a stresszor megszüntetésében és ha igen, akkor mit; a másodlagos értékelés folyamán számba veszi, hogy milyen belső források állnak rendelkezésre a megküzdéshez (probléma-centrikus vagy érzelem-reguráló stratégiára van-e szükség, mi történne, ha nem tenne semmit a helyzettel) és ezek kimerítése esetén a belső hozzáállásán, saját magán változtat.
Magyarországon Oláh Attila foglalkozott megkűzdési stratégiákkal. 1985-ben 3500 személyen végzett vizsgálatában felmérte, hogy melyek azok a leggyakrabban használt reagálási módok, amelyeket az emberek alkalmaznak fenyegető helyzetekben. Ezek a következők:
1.     Probléma centrikus reagálás: a fenyegetettség elhárítása a cél.
2.     Támasz keresés: az egyén közreműködőket keres, hogy elhárítsa a veszélyt.
3.     Feszültségkontroll: a cél a személy stabilitásának megőrzése, helyreállítása.
4.     Figyelemelterelés: elhárítási módszer, amivel személy halogatja a beavatkozást.
5.     Emóció fókusz: a fenyegetettség keltette negatív érzelmi állapot megszüntetése.
6.     Emóció kiürítés: a feszültséget kontrollálatlan, nem célirányos reakcióban vezeti le.
7.     Önbüntetés: a stresszhelyzetet korábbi nem kívánatos viselkedése következményeként éli meg.
8.     Belenyugvás: próbálkozás a kínos helyzettel való együttélésre, külső kontrollos helyzetelemzés.
(Oláh Attila: Érzelmek, megkűzdés és optimális élmény c. könyve alapján)

6.     A coping technikák hatása a személyiségre


Oláh Attila szerint a megkűzdő stratégiák akkor lesznek sikeresek a stressz legyőzésében, ha az egyén rendelkezik bizonyos érettséggel és személyiségi vonásokkal. Ugyanakkor a stresszel való megküzdés képessége pozitívan befolyásolja a személyiség jellemzőit. Például:

Tanult leleményesség: az egyén korábbi sikeres tapasztalatait felhasználva megfelelő érzéseket, gondolatokat és viselkedési stratégiákat tudatosít, megtanulja a problémafókuszú megküzdési módokat és elsajátít különböző érzelemkezelő technikálat.
Lelki edzettség: a sikeres stresszkezelés növeli az egyén önbizalmát, küzdőképes személyiséggé válik, ak nem könnyen tántorítható el, ha akadályok lépnek fel. Az ilyen személyiség elkötelezettséggel végzi munkáját, a kihívásokat az élet természetes részeként kezeli.
Optimizmus, pozitív gondolkodás: az optimista ember belülről irányított, önértékelése pozitív, jó dolgok bekövetkeztét várja és arra érzékeny, ami azt eredményezi, hogy bátrabban belekezd egy feladatba.
Koherencia érzék: képes összefüggéseket megérteni, átérezni személyes élete értelmét. A magas koherencia érzékkel rendelkező egyének nem áldozatként, hanem hősként, a kihívásra reagáló harcosként definiálják magukat.
Én-tudatosság, én-hatékonyság: ön-, és pszichológia ismeretek, melyek felhasználhatóak a saját érzelmi állapot, indítékok és motívumok elemzésére, az emóciók szocializálására és társas tájékozódásban.
(Oláh Attila: Érzelmek, megküzdés és optimális élmény c. könyve alapján)

Napjaink bonyolult stresszhelyzetei egyre inkább megkövetelik a saját belső által motivált megküzdési technikák egyre tudatosabb alkalmazását. Azok, akik csakis a tudattalan énvédő mechanizmusokra támaszkodnak és nem vállalnak teljes felelősséget viselkedésükért és életük alakulásáért, „ösztönszerű” viselkedésük következtében jelentősen csökkenthetik lehetőségeiket, sőt szélsőséges esetben a társadalom szélére sodródhatnak. Hasonlóan rossz hatással lehetnek azok a stresszcsökkentő módszerek, melyek hosszútávon függőséget okoznak és rombolják az egészséget, mint pl a dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás. Ezek elkerülése végett, saját magunk megismerése és elfogadása feltétlenül szükséges. Egyénenként vizsgálat alá kellene vennünk életünket, ismétlődő stresszhelyzeteinket, mégpedig abból a célból, hogy kiderítsük saját alaptermészetünket. Tudnunk kell, hogy az életünkben előforduló események milyen okokra vezethetőek vissza, mivel magyarázhatóak a fel-felbukkanó krízisek. Ennek az ismeretnek a hiányában erőfeszítéseinket akaratlanul is szabotálhatjuk. Pál apotol a Korinthusziakhoz írott első levelében egy helyzet vagy kiindulópont jó felmérését így fogalmazta meg: „én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél; úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág”. Önismeret hiányában könnyen tévútra kerülhetünk és a coping technikák alkalmazása egy esetleges kudarc forrása lehet („rajtam már a pszichológus sem tud segíteni”).
A személyiségfejlesztés első lépése az adott, hozott karakter megismerése és szeretete. Tudnunk kell például, hogy alapvetően extravertált vagy introvertált beállítottságúak vagyunk, jobb- vagy balagyféltekés tevékenység van túlsúlyban és mennyire vagyunk érzelmileg stabilak. A hatékony stresszkezelés érett személyiséget követel, ezért annak, aki sikeresen szeretne szembeszállni napjaink kihívásaival, ismernie kell, hogy az ő esetében az élete melyik szakaszában történt sikertelen kríziskezelés áll az érett személyiség kialakulásának az útjába. Ezek a „blokkpontok” megtalálhatóak és oldhatóak hipnózis, korregressziós és kineziológiai technikákkal. A személyiségfejlődés során nem az a cél, hogy valaki mások legyünk, hanem, hogy merjünk azok lenni, akik vagyunk. Merjünk szembenézni önmagunkkal és megszabadulni saját (legtöbbször nem is saját, hanem mások által ránk kényszerített) belső elvárásainktól, melyek sokkal jobban felemészthetik energiánkat, mint maguk a kívülről jövő problémák. A helyes önismeret tehát, mint egy önmagunk megnyitásához való kulcs megoldhatja a gondjaink felét, hiszen a probléma az, amit mi annak tartunk.
Az élet néha produkál olyan helyzeteket, amelyekben valaki teljesen elveszettnek, reménytelennek érezheti magát. Időnként felül kell vizsgálni az értékrendünket, az élet értelmébe vetett hitünket és a társadalmi anómiás folyamatok ellenére is meg kell próbálni egy pozitív jövőkép kialakítását. Az a hit, hogy egy személy befolyással lehet egy stresszhelyzetre, már eleve kedvező pszichológiai következményekkel járhat. Ha a nehéz helyzetekből tanulni akarunk és meg akarjuk érteni a nekünk szóló üzenetet, akkor a legfenyegetőbb stresszor felett is képesek vagyunk uralkodni. Magas koherenciaérzés és reményteli hozzáállás szintén olyan tulajdonságok, melyek elsajátíthatóak. Ezek segítségével személyes célokat tűzhetünk ki, melyek irányába elindulhatunk és ha már tudjuk, hogy honnan, hová akarunk jutni, akkor sokkal könnyebben és természetesebben jönnek az eszközök is, vagyis maguk a megküzdési stratégiák.
 A vérmérséklettel ellentétben, ami mindenkinél születésétől fogva adva van, a személyiség általános beállítódásán (optimista-pesszimista) lehet változtatni. A nevelés során beépített hibás sémák, belső utak keresésével átkeretezhetőek (reframing), mintegy átírhatóak a rosszul futó programokat. A neurolingvisztikus programozás (NLP) módszere a képzelet és a pozitív megerősítések erejét használja fel ehhez. A tudatalatti képekben gondolkodik és nincs humorérzéke, vagyis ha egy pozitív végkimenetelt szeretnénk elérni azt pozitívan kell megfogalmazni. A fantáziában átélt érzések és a valóság között a tudatalatti nem tud különbséget tenni, ezért mint egy ’parancsot’ teljesíteni fogja. A kívánt eredmény elérésében segít, ha az „úgysem fog sikerülni” vagy „én ezt nem tudom” kifejezéseket egy pozitív attitűddel váltjuk fel, mint pl: „menni fog”; „egészséges vagyok és az is maradok”. A gondolataink és szavaink megfelelő gyakorlással megfegyelmezhetőek és a kívánt hatás elérésének érdekében helyes mederbe terelhetőek.
A helyes megküzdési technikák alkalmazása pozitív módon hat vissza az egyéniségre. De ami az egyiknek helyes, az a másiknak esetleg egyenesen káros. Például, ha egy melankóliára hajlamos, érzelmileg instabil személyiség egy érzelemfókuszú, esetleg önbüntetéssel párosuló coping technikát alkalmaz, az az ő személyére nézve talán nem egészséges, ha túlságosan belemerül az, általában negatív, érzéseibe. Talán hasznosabb lenne pl emóció kiürítést alkalmaznia, amiben megszabadulhat a felgyülemlő érzésektől pl valami sporttevékenységben vagy valamilyen művészeti formában kifejezve azokat.
Legjobb erőfeszítéseink ellenére is előfordulhat, hogy a dolgok nem mindig mennek úgy, ahogyan elképzeltük őket. Az a képesség, hogy az eddigiektől eltérő, szempontból szemléljük a velünk történő eseményeket (reframing) és nem vesszük magunkat túlságosan komolyan, csodákat művelhet. A derű, a nevetés és a humorérzék kifejlesztése valódi balszamként hathat a stressz elleni kűzdelemben. Az öröm nem könnyen hagyja el a tulajdonosát, még súlyos helyzetekből is nagyobb eséllyel állhat talpra egy derűs személyiség. Ehhez azonban fontos lemerülni a mélységeinkbe, meditációs, relaxációs és autogén tréning technikákat alkalmazva, bevonva a jobb agyféltekét, hogy az öröm egy valódi belső állapot legyen, ne csupán elménk játéka, ami csak egyfajta maszkot húz belső nyomorúságunk fölé. Az igazán boldog ember mások nevetségessé tétele helyett önmagán tud szívből nevetni.

7.     Befejezés

Összegezve tehát a stressznek való ellenállás győzteseinek jellemzőit, megállapíthatjuk: ha elkötelezettek vagyunk, ha felelősséget vállalunk önmagunk iránt, ha a feszültségeket kihívásokként tudjuk megélni, ha úgy érezzük, hogy képesek vagyunk ellenőrzésünk alatt tartani életünk eseményeit, ha aktív önsegélyező lépéseket teszünk a helyzet orvoslására, akkor az „ellenálló”, győzelemre esélyes személyiségek közé sorolhatjuk magunkat.
Felhasznált irodalom
Oláh Attila: Érzelmek, megkűzdés és optimális élmény (2006, Trefort kiadó)
Dr Bagdy Emőke: Pszichofitness: kacagás – kocogás – lazítás (1997, Animula kiadó)
Biblia, Korinthusziakhoz írott első levél 9. fejezet 26. verse (2010, Magyarországi Református Egyház Kálvin János kiadója)
Mirnics Zsuzsanna: A személyiség építőkövei 37.o. : http://mek.niif.hu/04800/04808/04808.pdf
Wikipédia: Személyiség http://hu.wikipedia.org/wiki/Szem%C3%A9lyis%C3%A9g


8 megjegyzés:

  1. Most kaptam az értékelést: ez a dolgozatom 5-ös lett (ezt nem dicsekvésből írom, csak azért, hogy ezek szerint nem írtam akkora blődségeket...)

    VálaszTörlés
  2. Kedves "karalábé" !
    Szeptember közepén találtam a "jehovatanui.blog.hu" oldalra.
    A téma régebben nem érdekelt, de azóta - közvetve - érintett vagyok.
    Mióta rátaláltam a kommentjeidre és egyéb írásaidra, azóta - szinte - csak ezeket olvasgatom.
    Lenyűgöző dolgokat írsz. Gratulálok.
    Az se baj, hogy nem szereted a gépészmérnököket:-)))
    Üdv. nincsem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nincsem!

      Örülök, hogy tetszenek hozzászólásaim. Csak a tapasztalataimat írom le, amiket átéltem a gyülekezetben. Néha valóban keményebben szólok fel dolgokban, de nem célom senkit sem megbántani. Miből gondolod, hogy nem szeretem a gépészmérnököket?

      Sajnálom, hogy érintve vagy a blogokon feltüntetett témákban, ez sajnos nem jó, de minden helyzetből tanulhatunk.

      Üdv

      Törlés
  3. extravertált helyesen: extrovertált

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos! Köszönöm a javítást!

      Törlés
    2. az bizony extra nem extro

      Törlés