Amikor falun laktam, volt két kutyánk: egy nagy fekete és egy kisebb fehér. Mivel a kerítésen volt néhány lyuk (ha nem akkor csináltak maguknak a kutyák), ezért megkötve kellett tartani az állatokat a nap legnagyobb részében. Az ebeknek megvolt a saját hatókörük, amennyit a lánc megengedett nekik, ami meggátolta, hogy egymásba tudjanak gabalyodni, ezért volt köztük egy ponton olyan maximum 50 cm-es rés. De ez is csak egyetlen ponton volt, ahol a legkisebb volt köztük a távolság.
Volt egy macskánk is. Egyik nap azt hallom, hogy a kutyák veszettül ugatnak és akkor látom, hogy a macska ott lapul a két kutya "holtterében", mindkettőtől kb 20-30 cm távolságra és a legnagyobb lelki nyugalommal tűri, hogy az ebek csaholnak a feje fölött. Amikor ezt megláttam, először megijedtem, mert azt hittem, hogy valami ostoba módon odakeveredett a macska és féltettem, hogy nehogy elkapják. Az egyik kutya különösen macskagyűlőlő volt, többet ki is végzett már, ezért igen vérfagyasztó jelenet volt ez számomra, látva a mi macskánkat a kutya közelében. Felvetődött bennem, hogy közbelépek, de arra gondoltam, ha kinyitom az ajtót, akkor a macsek esetleg megijed és rossz irányba kezd el futni, ami pontosan elég lenne a kutyának ahhoz, hogy elkapja és végezzen vele.
Ezért inkább vártam és bíztam a macskában, hogy csak nem akar idő előtt eltávozni az élők soraiból. Ahogy feszült figyelemmel figyeltem a fejleményeket, egyszercsak a macska szépen elindult kifele a "szoros"-ból és kiért arra a részre, ahol már nem volt veszélyben. De ekkor valami váratlan dolog történt: a macska megfordult és visszafele indult ogyanoda! Azt hittem, nem jól látok. Az állat élvezte, hogy megtalálta ezt az átjárót a két kutya között, és hogy húzhatta az agyukat azzal, hogy ott fel-le sétált közöttük. Ha lehet ezt a kifejezést használni: direkt ment oda! Kb 20 percig figyeltem az eseményeket, közben odacsempésztem a gépemet és sikerült is lencsevégre kapnom a jelenetet, amikor a macska pont a két kutya között volt, amit azidő alatt, amíg én néztem, szándékosan megcsinált legalább ötször, hatszor.
A képek ma is megvannak, de az állatok személyiségi jogaira hívatkozva itt nem közölhetem őket. Ehelyett vannak tanulságos filmek, amelyekből rengeteg technikát lehet tanulni, hogy mi módon támadjunk meg egy olyan szervezetet, amely olyannyira imádja azt, ha őket megtámadják, hogy még vallásos tanaikba is belefoglalták a saját üldöztetés-tudatukat.
Az alábbi videó ajánlott minden korosztálynak:
Ha valaki "keményebb eledelre' vágyik, akkor ebből is lehet tanulni:
A teokratikus hadviselés az a tárgyalótermi hazugságot foglalja magában, erről részletesen itt olvashatsz:
VálaszTörléshttp://jehovatanui.blog.hu/2011/05/01/title_1630995
A lényeg az antiteokratikus hadviselés, mert az nem kiszámítható a teokratikussal ellentétben. A Társulat a helyi vénekre tud kenni minden felelősséget és mossa kezeit, pedig ők a felelősök. Na erre kell fényt deríteni és ez ellen kell fellépni, ez pedig gondos tervezést igényel, a lehető legtöbb sebezhetőségi pont feltérképezését és a lehető legnagyobb "károkozást" a legfájóbb pontokon.
Szóval ehhez idő kell;
Jön még macskára úthenger...
Hazugságot nem lehet hazugsággal legyőzni. A helyi vének éppen úgy felelősek a tetteikért, mint a társulat az övéiért, és ahogy mindenki a sajátjáért.
TörlésEzt a saját felelősséget kell előbb felvállalni, ehhez pedig őszinteség kell és az, hogy ne hazudjunk magunknak.
Így van. Ezért kell lelepleznünk úgy a gyülekezeti elöljárók, mint a felettes szervezetük, az Őrtorony Társulat viselt dolgait, hazugságait. Mindent a maga idejében...
TörlésFigyi,és mi van,ha nem jön be ez a terv ?
TörlésIsten ellen hiába harcolunk ugye? Nos, szerencsére az Őrtorony Társulatnak semmi köze Istenhez, ezért jó eséllyel indulunk. Már több, mint 2 éve tervezgetünk... meglátjuk, hogy bejön-e. Amerikában bejött: http://www.youtube.com/watch?v=iWof6WZVeb4
Törlés