A
Jehova Tanúi Egyház és magyarországi történetük 1939-ig (Jakab Attila)
A fejezet kezdetén a nemzetközi
történelemre való kitekintés az alapító és az első elnökök rövid életútjának
bemutatása a Jehova Tanúi szerinti értelmezést követi. Csak néhány részlet, ami
következetesen – az Őrtorony hivatalos történelméhez hasonlóan – kimaradt
Russell történetéből, jóllehet ezek széles körben ismertek és a kutatók számára
elérhetőek: az 1914. előtti sorozatos meghiúsult próféciák, a csodabúza
árusítás, nyílt rasszizmus[1], feleségétől, Mariától
történő válásának valódi oka és volt feleségének elhiteltelenítése, a „nevelt
lányával”, Rose Ball-al történt szexuális zaklatás esete és az ebből származó
bírósági ügy, a „medúza-kezű” férfi, aki nyíltan hazudott a bíróságon áldozata
korát illetően és aki mintegy orwelli módon utólag korrigálta saját próféciáit,
hogy elfogadhatóbbak legyen azok az utókor számára[2]. Nagy érdeklődéssel
olvastam volna egy független, pártatlan történelmi műben a vallásalapítóról
alkotott valós kép és a Jehova Tanúi történelmében fenntartott mítosz közötti
kapcsolatról, ami nagy valószínűséggel sok más apróbb részletet érthetővé tett
volna a Jehova Tanúi mai mozgalmával kapcsolatosan. Azért is jó lett volna
erről olvasni, mivel Russellt modernkori alapítójukként tekintő Jehova Tanúi,
Russell tanításai többségét már elvetette[3] (így ha ma az alapító
élne, elképzelhető, hogy maga is a kizártak táborát bővítené). Nyilván jobb
benyomást kelt Russell egy komoly és dinamikus bibliakutatóként és vallásalapítóként,
mint egy komikusan ható piramis-megszállottként, aki halála előtt tógában
öltözve dramatikusan kijelentette: „Jó
harcot vívtam, győztem és a mennyek királysága családjának tagjává válok” (saját
fordítás)[4].

