Hamarosan!

Fehér Margaréta, a vallási csoportok és szekták károsultjainak megsegítését tervezi. Ha úgy érzed, hogy egy vallási szervezet károsultja vagy, akkor kérünk írj a megadott elérhetőségre és felvesszük veled a kapcsolatot.

2016. április 7., csütörtök

Utcai tanúskodás - új módszer, vagy egy régi leporolása?

Az új utcai tanúskodással kapcsolatosan egy cikket szeretnék megosztani. Nem új ugyan (2014 júliusi), és nem is a benne szereplő információk érdekesek, hanem inkább maga a tálalás ragadott meg, ahogyan egy hírt érdemes - szerintem - tárgyalni. A cikknek "Jehova Tanúi új taktikája" címet adták, és a BBC hírrovatában jelent meg.

Első körben felvázolják azt a módot ahogyan a Jehova Tanúi "működnek", hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy melyik csoportról van szó.



Mindenkinek ismerős az a helyzet, amikor két udvarias személy kopogtat az ajtón és megpróbálják bevonni a házigazdát egy beszélgetésbe. Látogatásuk általában nem nevezhető szívesen fogadottnak, és igen sok témát adnak vicces karikatúráknak, melyek igyekeznek megragadni és gúnyt űzni a jelenségből.

De a 2013-as évtől kezdve ez a keresztény alapú vallásos mozgalom egy újfajta toborzási módszert kezdett alkalmazni. Inkább egy új taktikának mondható, ugyanis a Jehova Tanúi hosszú múltra tekintenek vissza a forgalmas helyeken történő tagtoborzásban.
Ezzel az új módszerrel - amikor egy molnárkocsival megrakott irodalom mellett állnak a toborzók - eleinte nagyobb városokban forgalmas helyeken jelentek meg a Tanúk (azóta már lehet látni őket kisebb városokban és kevésbé forgalmas helyeken is).


Néhány adatot is megadnak, hogy a látszólag érdemtelen tevékenység érzékeltetve legyen. Egyedül Londonban kb 1000 ember toboroz ezzel a módszerrel, akik 6000 füzetet, 20 000 könyvet és 100 000 folyóiratot osztogatnak el havonta. Ez még akkor is figyelemreméltó szám, ha London kb 10 000 000 lakosát vesszük alapul, és figyelembe vesszük azt, hogy néhányan (vagy sokan) csak azért fogadnak el irodalmat, hogy megszabaduljanak az esetleges litániától. Igaz, ezzel a módszerrel nincsenek arra kötelezve, hogy mindenáron meghallgassák a Tanúkat.

Ezt az új módszert először Nem York-ban próbálták ki 2011-ben, és azóta terjesztették ki más területekre. A heti összejöveteleken a gyülekezeti tagokat arra biztatják, hogy hagyják a járókelőket, hogy ők közelítsék meg az önkénteseket, ahelyett, hogy megpróbálnák leszólítani őket. Ez a taktika úgy tűnik a házról-házra végzett tevékenység ellenkezője, hiszen az önkéntesek csak állnak és mosolyognak és csak keveset szólalnak meg, ha egyáltalán.

Ezek után  Deep Singh-t, a 23 évvel ezelőtt a szikh vallásból megtért gyülekezeti koordinátort szólaltatják meg, aki szélesre tárt karokkal, két kezében egy-egy könyvvel áll London egyik legforgalmasabb helyén az Oxford Circus-nál. Signh testvér felesége, Ruth a kocsinál áll, a folyóiratokat rendezi. "Az emberek sorba álltak, hogy kapjanak egy példányt a stressz-ről szóló folyóiratból" - mondja Deep. "Sőt az egyik asszony azt kérte, hogy vihetne-e néhány példányt a kollegáinak, mivel az egész hivatal stresszes, amelyben dolgozniuk kell". A Signh házaspár lecsökkentette a pénz kereső munkáját annak érdekében, hogy részt vegyenek az "Úr munkájában", ahogy ők nevezik. "Én megértem az embereket. Az élet nagyon zavaros. Mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk az erkölcsi, szellemi és érzelmi fejlődésben"- mondja a koordinátor.

Az önkéntesek egy órás tevékenysége alatt is úgy tűnik, hogy csak nagyon kevés ember áll le velük beszélgetni. A mozgalomnak nincsenek adatai arról, hogy ezzel a konkrét misszióval (gondolom kifejezetten az Oxford Circus-i tanúskodásra utalnak) hány megtérés történt. De azt kihangsúlyozzák, hogy ez egy plusz a háztól-házig végzett tevékenységhez, mert azt nem szeretnék abbahagyni. Azt viszont remélik, hogy az új megközelítéssel mély benyomást tesznek. "Ez a fajta szolgálat, egész biztosan jobban bejön a nem vallásos embereknél, mert ők szeretik az irányítást a maguk kezében tartani" - mondja a koordinátor - "meg van a szabadságuk arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak minket, vagy csak elvigyenek egy könyvet, ami éppen azzal a témával foglalkozik, amire éppen keresik a választ". Felsége, Ruth, aki egy olyan családban nőtt fel, ahol az édesanya Jehova Tanúja, míg az apja ateista volt, egyetért vele: "Teljesen érthető, az emberek elfoglaltak, így ez a fajta szolgálat illeszkedik a túlterhelt életmódjukhoz".

A cikk folytatásában sor kerül egy rövid összefoglalásra a tanítások lényegét illetően, és megosztanak két retró képet is, melyek mutatják, hogy a Jehova Tanúi toborzása egyáltalán nem újkeletű Londonban.
A 19. század vége felé az USA-ban Charles Taze Russell általalapított vallásos mozgalom főhivatala ma New York-ban található. Bár keresztény alapokkal bír, a csoport abban hisz, hogy a hagyományos egyházak eltértek a Biblia igaz tanításaitól, és nem működnek teljesen együtt Istennel. A hagyományos keresztény egyházak képviselői nem számítják a mozgalmat bele a keresztény felekezetek közé, mert elutasítják a Szentháromságot. Jehova Tanúi hisznek abban, hogy az emberiség mostanra elérkezett az "utolsó napokba", és a jó és rossz között végső csata hamarosan megtörténik.


Toborzás Londonban 1966-ban


Rutherford előadásának hirdetése, melyre a Royal Albert Hall-ban került sor

Ezek után egy korábbi tag, Scott Terry is megszólalhatott. Terry 14 évig volt Tanú, és könyvet írt az ott átélt tapasztalatairól, úgy gondolja, hogy az új megközelítés leginkább azért kerülhetett bevezetésre a Tanúk részéről, mivel a házról-házra végzett tevékenység széleskörű apátiával találkozott az önkéntesek köreiben.
"A legtöbb Tanú, akit ismerek irtózik attól, hogy házról házra járjon toborozni" - mondja Terry "de követelmény az, hogy minden hónapban egy jelentést adjanak le a tevékenységükről, arról hány órát végeztek önkéntes munkával. Ismertem olyan Tanúkat, akik kiterjesztették az óráikat, és beleszámítva az utazási időt, amíg eljutottak a számukra kijelölt szomszédságba".
"Egy vasútállomáson standot felállítani mindig könnyebb és kevesebb konfrontációval jár, mint házról-házra téríteni. Ráadásul könnyebb teljesíteni az óraszámokat, melyekkel gyülekezeti presztízsek érhetőek el."
Az új megközelítési technika, inkább visszatérés egy már korábban alkalmazotthoz.
"Amennyire én tudom, elég sok feljegyzés létezik a nyilvános prédikálásról a 30-as, 40-es évekből, de véleményem szerint a Tanúk a 60-as évektől kezdték előnybe részesíteni a házról-házra történő térítést" - fűzte hozzá Terry.

A Jehova Tanúi helyi fiókhivatala Nyilvános Információért felelős hivatalának vezetőjét is megkérdezték ebben az ügyben. Mark O'Malley szóvivő szerint az utcai mozgalom csak egy új módja a hittérítésnek. És mennyi más egyéb taktika létezett a mai napig (képek fentebb). A Teremtés fotódrámája című film 1914-ben jelent meg. Ez a program mozgóképek, hangeffektusok és színes diafilmek egyveleg volt, melyek bibliai eseményeket elevenítettek fel. Az 1920-as évektől rádióadásokban kezdtük terjeszteni a Biblia üzenetét. Ma a jw.org 300 nyelven elérhető, és kb egy millióan nézik meg naponta.

Híres Tanúk (elsősorban angol származásúak):



  • Prince (képen látható) - az énekes/dalszerző Hetednapi Adventistaként nevelkedett, de röviddel a szülei halála után 2001-ben Jehova Tanúja lett
  • Venus és Serena Williams Jehova Tanúiként nevelkdtek - "Isten és a tenisz élveznek elsőbbséget az életemben" mondta Serena 2012-ben
  • Hank Marvin egy elkötelezett Jehova Tanúja, de ő többet nem vesz részt a házról-házra végzett tevékenységben: "valahányszor csak kopogtam az emberek ajtaján, azt hitték, hogy egy candy-kamerás poénban vesznek részt"

" A Jehova Tanúi egy hittérítő vallás, melynek tagjai úgy hiszik, hogy az agresszív szolgálat alapvetően fontos az armageddoni felavatásban és az azt követő Új Királyságban" - mondja Dr Andrew Holden, a Jehova Tanúi: Egy modern vallásos mozgalom portréja című könyv szerzője. Volt idő, amikor a Jehova Tanúi számára teljesen mindennapi volt az a gyakorlat, hogy a kiadványaikat terjesszék a városközpontokban, egészen addig, amíg az evangélizáló tevékenységük le nem lett korlátozva részben a törvény által, és részben a helyi önkormányzatok rendelkezései révén."

"A Jehova Tanúi globális tagságában mintegy 8 millió ember hiszi azt, hogy jelenleg a "végidőben" élünk. - folytatja Holden - "de ez csak akkor következik be, amikor az isten "igaz" szava hirdetve lesz a föld legvégső határáig".

"Az utcai szolgálat (toborzás) a Jehova Tanúi által alkalmazott olyan kifejezés, mely a végső megtérésre való felszólításra vonatkozik, mielőtt a milleneumi korszak elkezdődik" - tette hozzá.



Forrás

http://www.bbc.co.uk/news/magazine-28166192

2 megjegyzés:

  1. Az állványozásról szerintem is a volt tag mondta el a legjobbat: az óraszámok teljesítésének a megkönnyítése volt a cél. Időközben megtudtam, hogy komoly sértődés tárgya lett az, ha valakit nem engednek, mert ez egy kiváltság, amit ki kell érdemelni. A megfordítása is igaz: ezzel lehet büntetni, elérhető célnak kitűzni és így tovább. Arról érdekes módon nem hallottam semmit, hogy mennyire eredményes ez a módszer. Nem elterjesztett mennyiségre gondolok, hanem emberek elérésére, tanulmányozások bevezetésére és hasonlókra. Pedig tényleg érdekelne, hogy a házankénti munkához képest milyen.
    (L. Gabi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudtommal nincsen a statisztikába lebontva, hogy melyik terület milyen eredményességgel bír. Ezeket talán tapasztalatokban oszthatnak meg demonstrálások alkalmával, de nehezen számszerűsíthetőek.
      Én anno végeztem ilyen hirdetést, még a kocsi nélkül, és állítom, hogy nem csak az óraszám gyűjtésére volt jó. Arra is, mert pl ha valaki le volt maradva az órákkal, és nem volt ideje napközben, akkor este kiállhatott egy forgalmas helyre egy pár órára. Nálam voltak olyanok, akikkel aztán tanulmányozás kezdődött, de rengeteg pozitív élmény is volt, soha nem volt unalmas ez a tevékenység. Ha valaki hirdetni akar valamit, akkor tényleg oda kell mennie, ahol az emberek vannak. A házankénti munkát lehetett úgy végezni, hogy órákig nem találkozott az ember szinte senkivel sem, vagy az első mondat után rácsapták az ajtót.

      Törlés