Hamarosan!

Fehér Margaréta, a vallási csoportok és szekták károsultjainak megsegítését tervezi. Ha úgy érzed, hogy egy vallási szervezet károsultja vagy, akkor kérünk írj a megadott elérhetőségre és felvesszük veled a kapcsolatot.

2016. március 27., vasárnap

Vallásos ítélkezések, fenyegetések

Megint kioktatást kaptam az interneten, mégpedig arról, hogy "ezoteriás" a gondolkodásom, ami nem csupán engem vezet őrületbe és démonok zaklatásának teszem ki magam, de másokra is veszélyt jelenthetek, ha nem hagyok fel az eféle gondolatokkal. Megtudhattam azt is, hogy az önismeret csak egy balgaság, ami csak elveszi az időmet attól, hogy másokat megismerjek és kiárasszam rájuk szeretetemet.
A kritizálót inkább nem minősíteném, már korábban számtalan összetűzésem volt vele hasonló ügyekben, de úgy látszik a "nem" szó nem szerepel a szótárába, így időközönként meg-megtalál.

Annyi baj legyen! Ezzel az utóbbi akciójával kapcsolatosan elgondolkodtam azon, hogy miért élem én meg ezeket a "jószándékú" figyelmeztetéseket  inkább zaklatásnak, sőt támadásnak. Miért érzem úgy, hogy ezek az emberek rám akarnak erőszakolni valamit? 
Idézem a kommenteket, melyekben kiemeltem a számomra érdekes gondolatokat:

"leslie07 2016.03.26. 07:15:21
@karalabe4:" Ha valóban elkezdünk ezen az úton járni - amit Jézus is ajánlott -, akkor látjuk meg, hogy csak önmagunk ellen véthetünk, és nekünk magunknak kell elszámolnunk a saját dolgainkkal. "

Ez így nem igaz. A hitetlen ,tévelygő emberek,akik csak önmagukat akarják megismerni sokat véthetnek embertársaik, de nem utolsó sorban az Isten ellen.

Az önmegismerés nem az Istentől való gondolkodás, hisz az ember onmagát állítja a középpontba, miközben nemtörődik másokkal.

Az örök élet záloga megismerni önmagunk helyett az igaz Istent és akit elküldött az Úr Jézus Krisztust. Hogy kiábrázolódjon bennünk önmagunk helyett a Khrisztosz.
Ahhoz, hogy embertársaink felé kiárasszuk a krisztusi
szeretetet meg kell ismernunk őket, szükségleteiket,
gondolkodásukat, érzéseiket.


Ez az ezotériás ismerd meg önmagad misztérium,soha se önmagunk megismeréséhez vezet, hanem a minket formálni, lelkunket béklyóban tartani sötét erők ismeretéhez vezetnek. Ettől a gondolkodástól az Igaz Isten óvjon meg minden a Khrisztoszt szereto keresztényt, ha nem akar hangokat hallani és démonok zaklatásával küzdeni,
mint sokan az exjt-k közül, akiket behálóztak ezzel az önmegismerésre való törekvés misztériumával."

"Kötelességem figyelmeztetni azokat akiket az Igaz Isten Khrisztosz helyett egy másik szellem megismerésére csábítgatsz, hogy milyen veszélye van ennek.
nem akarom, hogy tudatlanság miatt valaki gonosz szellem uralma alé kerüljön,amely pokollá teszi az életét,miközben őruletbe kergeti. Neked is legjobb akaratom mellett csak azt tudom tanácsolni, hogy erről a területről gyorsan evezz el, hogy az Igaz Isten Khrisztosz megzsabadítsa lekedet."


Egy másik blogon ezt olvastam:

A másikat szeretni nem más, mint az ő javát akarni és munkálni. Felmerül a következő kérdés: de mi a jó neki? Az, amit Isten a világ teremtésétől fogva elrendelt számára [vö. Ef 1]. Amikor azonban ezt ő nem érti, nem látja, vagy netán nem akarja, akkor a szeretetünket nem szeretetnek, hanem támadásnak éli majd meg. A mi dolgunk viszont mindettől függetlenül az, hogy szeressük: „szeressünk… igazsággal” [18. vers],„szeressük egymást parancsa szerint” [23. vers].


Ezek a megnyilvánulások jól kifejezik a lényeget, hogy miért érzem azt, hogy személyes szférámba próbálnak belépni ezekkel az óvatos, vallásos szövegbe bújtatott fenyegetésekkel.
Először is, honnan tudja az illető, hogy számomra mi a jó? Lehet, hogy az ő hite szerint az, amit Isten elrendelt a részemre. Azt pedig RÉSZEMRE rendelte el, így ő azt nem tudhatja. Neki van sajátja, foglalkozzon azzal. Vagy mindenkinek van egy ugyanolyan "egyen-elrendelés", amit ha tetszik, ha nem el kell végeznie? Magyarul az ő számára elrendelt dolog ugyanaz lenne, mint az enyém? És mi van akkor, ha én ezt nem akarom, vagy még nem tartok ott? Akkor megfenyeget, hogy meghalok, vagy elkárhozom, vagy megőrülök? Mert neki pedig akkor is "szeretnie kell", ha én ezt nagyon nem kérek ebből az ún."nagy keresztényi szeretetből" (amire mellesleg nyomós okom van) és tiltakozok ellene? Ez úgy hangzik, mintha valami szellemi erőszak lenne. Úgy tűnik, mintha Isten és közém akarna beférkőzni ezzel az erőszakos "szeretettel". 

Persze, ha tiltakozok ez ellen, akkor pedig megállapítja, hogy "gonosz szellemek hatalma alá kerültem", mert ezt meg tudja ítélni. Meg hirtelen a pszichiátria tudományában is doktori szintet ért el, mert figyelmeztet arra is, hogy meg is őrülhetek (ha már nem késő!!!). Aztán megállapítja azt is, nem csupán Isten ellen vétkezem a tévelygésemmel (mert hát ő ezt is tudja ám), de egyenesen közveszélyes is vagyok. Jóllehet semmi konkrétumot nem mond arról, hogy kinek is ártottam és hogyan. 
Erősen javasolja, hogy az önismerettel gyorsan hagyjak fel, a lelki üdvöm érdekében, magam helyett inkább másokat kellene megismernem, hogy könnyebben ki tudjam árasztani rájuk a szeretetemet (már ha létezik ilyesmi a magamfajta őrült embereknél:)). Szerinte ezt nem tudom megtenni addig, amíg nem ismerem a szükségleteiket, gondolataikat és érzéseiket. Mondja ő, akit egyáltalán nem érdekel sem az én, sem mások gondolatai, érzései. Lehet, hogy ez is az oka annak, hogy nem érzékelem azt a rothadt nagy szeretet, amit ilyen módon felém próbál kiárasztani, ehelyett viszont folyamatos inzultálást, kötözködést és lejáratást érzékelek részéről. 
Hatalmas felfújtságában úgy gondolja, hogy kötelessége figyelmeztetni a veszélyekre, hiszen ő mindent mindenkinél többet és jobbat tud az Isten dolgairól, így teljes beleszólási joga van abba, hogy a másik miben hisz vagy miben nem hisz. Ő maga Isten kinevezett szócsöve.

Úgy gondolom, hogy ilyen módon mások életébe betörni, egy erőszakos tettnek számít. Az agresszió vallásos köntösbe burkolt megnyilvánulása, amikor a másikat démonosnak, hitehagyottnak, vagy tévelygőnek tarjuk, olyannak, aki eltért az igaz úttól és nem követi a Krisztust. Senki nincs abban a helyzetben, hogy ilyesmit másról kijelentsen, de még ha egyértelmű, nyilvánvaló jelei is lennének annak, hogy valaki ellenséges érzéseket táplál is az istenségek felé, a valódi hívőknek akkor sem az a feladatuk, hogy ítélkezzenek felette, diszkrimináló, vagy éppen lemondó kijelentéseket tegyenek másokra mégpedig ISTEN NEVÉBEN. 


Az egyik hozzászóló jól összefoglalta annak lényegét, hogy a vallásos felsőbbrendű akaratosság miért annyira visszatetsző: 


"nem akarom, hogy tudatlanság miatt valaki gonosz szellem uralma alé kerüljön". Itt most a "nem akarom"-on van a hangsúly.
Mielőtt magadra vennéd, azért hangsúlyozom ki még egyszer, hogy te is EGYIK bizonyítéka és példája vagy annak, hogy a vallásokkal és hitrendszerekkel valami nem stimmel.

Ti mindent csak akartok és nem akartok, hogy mással legyen. Ti meg akarjátok mondani, hogy más miként gondolkodjon, miként forduljon Istenhez.
Van itt olyan, aki azt AKARJA, hogy mindenki örökké éljen.
Egyikőtök se veszi figyelembe, hogy a másik mit szeretne, illetve éppen mit mond. Hanem elolvassátok és jöttök az AZT AKAROMMAL vagy a NEM AKAROMMAL.

Jézus nem azért jött ide, hogy az embereket akarva-akaratlanul rákényszerítse mindarra a tudásra, mellyel ő maga rendelkezett. Akik nagyon is tévúton jártak és nem kértek a segítségéből, békén hagyta őket, nem pedig oda állt eléjük a "már pedig meghallgatsz" jellemmel. Vagy szerinted ilyen ember lett volna?
S ha úgy járt el, amiképpen én gondolom, vajon miért hagyta békén az őt elutasítókat? Talán azért, mert megértette, hogy azok az emberek még nem állnak készen mindazon tudás befogadására és elsajátítására, amelyet át szeretett volna adni? S ez miért jó? Mert tudta, hogy nem minden ember egyforma, nem mindenki befogadóképessége egyforma, s ezért mindenkit elfogadott olyannak, amilyen volt.

De ti, akik valamilyen vallást gyakoroltok, minduntalan rá akarjátok erőltetni magatokat azokra, akik keresik az igazságot, mert ti nem akarjátok, hogy gonosz szellemek uralma alá kerüljünk; valamint akarjátok, hogy örökké éljünk.
Mindenkinek szabad akarata van. Ha valaki rosszul dönt, az akkor is az ő döntése. Nem kell megmásítani senki elhatározását.

5 megjegyzés:

  1. Az szép. Megyek végig olvasom. Biztos izgi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi különös, csak a szokásos. Amit az illető csinál a blogon, az már kimeríti a zaklatás fogalmát.

      Törlés
  2. Ez az illető... inkább le sem írom... biztos egy áldás lehet azoknak az élete, akikre rajta keresztül árad ki a krisztusi szeretet. (L. Gabi).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, aki ezt így gondolja, akkor legyen úgy. Viszont én inkább kihagynám ezt az "áldást", de nem tehetem meg.
      Az ő ámokfutása csak egy a sok közül, de ha figyelmesen olvasunk ún. keresztény irodalmat (mely leginkább megbélyegző, kirekesztő és elitista), akkor megtalálhatjuk ennek az "rámenős szeretet"-nek a finomabb formáit.
      Engem ez arra emlékeztet, amikor egyes Tanúk betették a lábukat az ajtóba, sőt egyenesen berontottak egy vadidegen otthonba, amikor valaki kinyitotta az ajtót.
      Igaz, a társulat szóban (írásban) nem támogatta az eféle agresszív viselkedést, viszont amikor valakinek panasza volt egy társára emiatt, akkor a vének nem tettek semmit, vagy inkább "megértésre" és "elfogadásra" intették a panaszkodó felet.
      Amikor meg az erőszakos tetteket egyesek más erőszakos viselkedéssel torolták meg, pl robbantással, akkor meg ártatlan áldozatot csináltak magukból, és az emberi jogaikra hivatkoztak. Soha nem lehetett arról olvasni, hogy mi is történt valójában, mi is válthatta ki az elkövető haragját. (Ami nyilván nem ok semmilyen erőszakos tettre, bármi is legyen az, de a történet teljességéhez az is hozzátartozik.)

      Igen,elkeserítő az, amikor ilyen rámanős "szeretet"-nek esik áldozatául valaki, és sajnos ez a dolog túlmutat ennek a blognak a keretein, hiszen nap, mint nap történik olyan terrorcselekmény, amikor valakik azért esnek áldozatul, mert mások szerint "nem jól hittek", vagy éppen egyenesen démonimádóknak tartják őket. És persze önmagukat érzik felhatalmazva arra, hogy rendbe tegyék Isten dolgait.

      Törlés
  3. Teljesen egyetértek veled (L. Gabi)

    VálaszTörlés