Szülői minták, érzelmi terror

Ki az áldozat? Vajon áldozat-e az a szülő/vezető, aki maga is érzelmi terrorban nőtt fel? Feljogosítja-e őt arra, hogy a gyerekével/gondjaira bízottakkal is ugyanezt tegye? Elvárhatja-e az ilyen szülő, hogy a gyereke (akár felnőtt gyereke) "megértse" őt, és tolerálja - vagy a keresztény terminusban szólva "megbocsássa" (jóllehet a tolerálás nem megbocsátás) - abuzív viselkedését? Netán még kezelésbe is vegye a problémáit?

Kassai Csilla tréner előadásában részletesen kifejti ezeket az összefüggéseket, és azt, hogy felnőttként mi módon léphetünk ki abból a rossz mintából, amit kaptunk (majdnem mindannyian ilyet kaptunk, csak nem mindenki van ennek tudatában, mert egyszerűbb egy rajtunk kívülálló körülményt hibáztatni, mint szembenézni a tényekkel és megváltoztatni a saját gondolkodásunkat és hozzáállásunkat). Ajánlom figyelmébe azoknak, akiket érdekelnek az ilyen témák. (Az előadás másfél órás.)

Bár Csilla tréningjét jónak tartom, magam is részt vettem ilyenen, a kizárólagossággal nem értek egyet. Nyilván ő sem így gondolja ezt - amennyire én ismerem őt - inkább arra utal, hogy a dolgok nem fognak maguktól megjavulni: valamit tenni kell az érdekükben. Mindenkinek azt a módszert érdemes megtalálnia, és azt a segítőt, ami NEKI megfelel. Csilla az egyszerű ember nyelvén szól, ezért szeretem az előadásait.