A bántalmazó kapcsolatok és a szekták között már korábban vontam párhuzamot (pl az előző cikkben). Most megint egy jó kis cikkre akadtam, melyet ajánlok elolvasására (a linket alább megjelöltem).
Egy gondolat jutott eszembe ezzel kapcsolatban, mégpedig a hibás és a felelős szavak értelme közötti különbség. A szektában károsultak valóban hibáztathatók-e azért, amiért becsapták, kihasználták vagy manipulálták őket? Vagyis előidézték-e vagy hozzájárultak-e valamilyen módon a velük szemben, illetve a kárukra elkövetett csalásokhoz? Okolhatóak-e azért, mert egyes szociopaták úgy gondolják, hogy joguk van - sőt mi több "isteni felhatalmazásuk" - belépni mások magánszférájába és eligazítani őket az életük ösvényén, ha akarják azt, ha nem, vagyis "szellemi erőszakot" elkövetni velük szemben? Úgy gondolom, hogy ezért egyáltalán nem hibáztathatók ezek az emberek. Nem szükséges ezért ostobának vagy butának érezniük magukat csupán azért, mert évekig, évtizedekig egy vallásos erőszakszervezet tartotta őket a markában.
De vajon mennyire felelősek a velük történtekért (a felelős szó nem jelenti azt hogy hibás)? Erre azt kell mondjam teljes mértékben felelősek vagyunk (hogy a magam nevébe is beszéljek). A bennünk zajló belső folyamatok értelmezése és kiküszöbölése (negatív sémák, korlátozó hiedelmek, önhazugságok, hiányállapotok stb), melyek "behívták" mintegy megteremtették az életünkben a szekták valóságát, a saját hatáskörünkbe tartozik. Ezt ugyanis senki nem tudja megtenni helyettünk.
Alább kiszótáraztam ide a két szó jelentéstartalmát:
- Hiba szó jelentése: tökéletlen helyzet vagy hiányos állapot, ami egy korábban okozott hatás, elvégzett művelet, elkövetett vagy elmulasztott tett, bekövetkezett esemény eredménye.
- Felelősség szó jelentése: kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes vagy eltérítő külső hatások ellenére is. A saját magunkra vonatkozó tudatos elképzelésünk, hogy kívánt, ésszerű hatást érünk el, egy cél elérésében közreműködőként részt veszünk, egy helyen jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk. Ez vonatkozhat csoportokra is vagy bármire, ami személyekből áll.
Mit lehet tenni?
Elengedni, megbocsátani, abbahagyni a sérelmek dédelgetését, sőt megköszönni az értékes tapasztalatot, ami azáltal tudott az életünkbe bekerülni, mert hozzájárulásunkat adtuk talán naivitásból vagy tudatlanságból beengedtük a hatását vagy azáltal, hogy erőszakkal betört a magánszféránkba (a szektában nevelkedett gyermekeknél ez volt a helyzet) és talán félelemből vagy megfelelési kényszerből nem tettük ki onnan időben.
Felhasznált források:
Külön érdekesség, hogy a cikk írója a bemutatkozásában az alábbi idézetet használja fel:
"Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol."
Minő véletlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése