Sorskérdések

„ Nem minden sors, amit életetek során tesztek vagy elszenvedtek. A legtöbb a ti szabad akaratotok önrendelkezésének eredménye. Életutatokból csak bizonyos sorsállomások az előre meghatározottak. Hogy ezekre az állomásokra miképpen kerültök és ott hogyan viselkedtek, ez a ti szabad elhatározásotok dolga. Mindezért ti viselitek a felelősséget...

A ti életeteknek az az egyetlen célja, hogy a szellemetek a számára előre jelzett úton magasabbra, Istenhez közelebb kerüljön. Életutatok egy vizsgaút. Előre meghatározott a jellege és időtartama. Ezen nem tudtok változtatni. A közben lévő sorsállomások köztes vizsgáknak számítanak. A földi halálotok képezi a lezárást. Az, hogy ti az előttetek jelzett úton, a kötelességeteket teszitek, vagy nem, ez mind a ti szabad elhatározásotoktól függ. Aki a vizsgát megállja, annak a szelleme a túlvilágon előrehalad addig az utolsó célig, amíg nem egyesül Istennel. Aki megbukik annyiszor ismétli meg a vizsgát, míg meg nem felel. A siker vagy bukás nem sors, hanem saját érdem vagy vétek.”

„A keresztény vallások nem ismerik ezt az igazságot. Ők nem tudják, hogy a Teremtő hasonlóan jár el, mint az építőmester, aki először az építési tervet készíti el, amely szerint az építkezést le kell vezetni. A terv nem tartalmazza a belső kivitelezés minden részletét és a felhasználandó anyagokat, hanem csak a külső körvonalakat.” „Ugyanígy határozza meg Isten minden egyes ember fő irányvonalát, ami alapján az élet külsőleg formálódik. A belső kiépítést átengedi az ember szabad akaratának.”„A Biblia igen gyakran tesz utalást az emberi sors előre meghatározottságáról. »Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még.« (Préd.9,12 Ökumenikus). - »Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.« (Zsolt.139,16 Ökumenikus). - A Prédikátor könyvében a következőképpen áll: »Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll. Sok beszéd van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek.« (Préd.6,10-12 Ökumenikus). - »Kezedben van sorsom.« (Zsolt.31,16 Ökum.) - Jeremiás próféta szavai: »Tudod Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!« (Jer.10,23 Ökum.). - »Mert közel van vesztük napja, és siet ami rájuk vár.« (5Móz.32,35 Ökum.)” „A születés és halál és a közte lévő élet hossza sorsrendeltetés, amelyen az ember nem tud változtatni. Senki, még egy orvos sem képes egy ember életét megmenteni. Mindenki abban a pillanatban hal meg, amelyik számára el van rendelve: »És senki sem ura a halál napjának.« (Préd.8,8 Szentsz.) - Krisztus a következő szavakkal igazolja ezt az igazságot: »Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy körömnyivel is, ha aggodalmaskodik?« (Mt.6,27 Szentsz.) - Mózeshez így szól az Úr: »Közel van már az idő, amikor meg kell halnod.« (5Móz.31,14 Ökum.)” „Ahogy a földi építőmester utólagos változtatásokat hajthat végre tervén, úgy az sincs kizárva, hogy Isten kivételesen valamely ember élet- sorsában változást engedélyez. Csak Ő képes az élettartam növelésére, ill. csökkentésére. Ahogy a Bibliában is olvashatjátok, meghosszabbítja Ő némelykor az élet éveit annak, aki Istenhez hű, és Isten megváltó tervében, mint megbízható munkás állja meg helyét azáltal, hogy a Tőle el- szakadtakat igyekszik újra visszavezetni. Ezért mondja az Úr Hiszkijának: »S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel.« (2Kir.20,6 Szentsz.) Másoknál megrövidíti a sors szerint meghatározott élettartamot, ha ők egyrészt a saját életfeladatukat nem töltik be, másrészt embertársaikat eltántorítják az Istennel szemben való kötelességük végzésétől. »A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg.« (Zsolt.55,24 Szentsz.) A vérengzés alatt a biblia nem a földi vérontást ér- ti, hanem az embertársak lelkének megölését az Istentől való eltérítés képében. »Az Úrnak félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.« (Préd.10,27 Ökum.) - Jeremiás próféta által mondja Isten Hananjának: »Még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted.« (Jer.28,16 Szentsz.) - »A vér amit kiontottál, (az Istentől való elcsábítás által) vétkessé tett, és bálványaid, amelyeket készítettél tisztátalanná tettek. Te vagy az oka, hogy közel van már a napod, elérkeztél esztendeid végéhez.« (Ez.22,4 Ökum.)”

Johannes Greber: Kapcsolat Isten szellemvilágával