A fájdalom tapasztalatáról

"Én nagyon tisztán világosan látom azt, hogy erre a tapasztalásra, ami az emberi élet, szükség van. És azért mondom, hogy egyszerre borzasztó és nagyszerű embernek lenni, mert olyan tapasztalatokhoz juthatunk általa, amilyet nem szerezhetnénk meg, ha csak ideából szőtt lények lennénk. Ezekhez a tapasztalatokhoz szükség van idegekkel átszőtt testünkre, ami olykor fájni is tud. Ez utóbbi érzés nélkül sok mindent nem értenénk meg, amit azonban érdemes megérteni"
(Szepes Mária)

Lehet-e értékelni a fájdalmunkat? Vagy mindenáron meg akarunk szabadulni tőlük, minnél több fájdalomcsillapítóval?

Az Őrtorony ideológiai tanítása igazából nem tud mit kezdeni a fájdalommal, mint egy személy saját magtapasztalásával, amely hozzátartozik az életéhez, az ő életéhez. Ugyanis ilyen mindenkinek van. Fájdalom lehet egy érzelmi gyötrelem, amikor veszteség ér, de lehet akár közvetlen és erős fizikai fájdalom is, melynek okát nem tudja senki, így nem is lehet megszüntetni, legfeljebb csökkenteni.

Meggyőződésem, és személyes tapasztalatom, hogy ezek nélkül a személyes fájdalmak átélése nélkül egy ember nem képes élni a saját életet, önmaga árnyékává válik. De itt nem a céltalan szenvedésre gondolok, hnaem arra az értelemmel felfogott fájdalomra, ami annak a felismeréséből fakad, amikor megértjük, hogy mi magunk miben is tértünk el az isteni tervtől? Miért is kellett annak a fájdalomnak megjelennie, mely erre emlékeztet. Néhány vallásos embernek azért nehezebb ezt átélnie, mert ők eleve abban a (tév)hitben élnek, hogy megmentettek és ebből kifolyólag nem is térhetnek el Istentől, így az erre emlékeztető fájdalom és veszteségek előtt értetlenül állnak és, ha nem szállnak magukba, akkor még Isten ellen is fordulhatnak.

Lehetőségem volt megélni egy rendkívüli fájdalmat egészen fiatal korom óta. Tudom mit jelent ez, amikor úgy tűnik semmi nem segít. Mégis azt kell mondjam, nem az volt a legrosszabb, amit el kellett viselnem, hanem az, amikor felismertem, hogy valójában csak túléltem a fájdalmamat, csak kibírtam azt, de nem tanultam belőle. Nem voltam hajlandó kicsomagolni azt az ajándékot, mely ebbe e "ronda csomagolópapírba" volt csomagolva. Soha nem arra gondoltam, hogy így vagyok teljes, a fájdalom valami olyan részem, amit csak elnyomok magamban, amit nem fogadok el magamban, hanem inkább önostorozóvá váltam, utáltam magam ezért és meg akartam szabadulni a fájdalmamtól.
De az maradt. Mégpedig addig, amíg be nem töltötte a célját. Amikor ez megtörtént, akkor szinte egy pillanat alatt eltűnt.

De mi ez a személyes fájdalom? Ez olyan valami, amit mindannyian magunkban hordozunk a születésünktől fogva, melyek aztán aktivizálódnak különféle történesek által, mint pl halálesetek, betegségek, érzelmi szenvedések, szakítások formájában vagy egyéb módokon. Eleinte úgy élhetjük meg, hogy ezek a kívülről jövő események vagy netán más emberek okozták nekünk a  fájdalmat. Bizonyos szempontból így is van természetesen. Azonban a fájdalom a sajátunk és tőlünk függ, hogy mit kezdünk vele.
Sokszor nem is tudjuk, hogy mitől van bennünk a fájdalom, de olyan is van, hogy mi magunk nem is érezzük azt, hanem csak a környezetünk, mert olyan ügyesen megtanultuk azt elhárítani magunktól, hogy teljesen elhisszük, hogy "velünk nincs semmi baj", de a többiek, hát azok nagyon gázak...
Nos, lehet ezt is csinálni, bár nem minden következmény nélkül.
Arról nem is beszélve, hogy rengeteg esetben (sőt az esetek többségében) az eredeti fájdalom nem is a mi életünkben történt feltétlenül, hanem esetleg generációkkal korábban. Ha azt hisszük hogy nincs hatással az életünkre az, hogy pl a nagypapát elvitték a malenykijrobotra, vagy a nagymamát megerőszakolták a 'felszabadító' szovjet csapatok, akkor lehet, hogy mély tévedésben élünk. Ezeket a fájdalmakat, sőt még régebbieket is, sokszor generációkon keresztül hordozzuk magunkban, melyek arra "várnak", hogy valaki nézzen már végre velük szembe. Azt hiszem nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a mi generációnknak ebben több lehetősége van, mint a korábbiaknak, főleg itt Magyarországon. Maga a Biblia is azt mondja, hogy egy ember tettének generációkra kiható hatásai vannak. Hiszen a történések befolyásolták az adott egyén és ezen keresztül a családja gondolkodását és döntéseit, melyeket mi gyermekekként magunkba szívtunk. Ennek eredményeként neveltetésünkből kifolyólag vonzanak vagy taszítanak bizonyos dolgok, vannak mélységes előítéleteink, ugyanúgy mint megmagyarázhatatlan kötődéseink. Sokszor fel sem merül bennünk, hogy lelkünk mélyére ássunk és ott keressük ezek okait, hiszen olyan nyilvánvaló, hogy találunk valakit, vagy valakiket akik látszólag vagy ténylegesen is okolhatóak a  mi fájdalmunkért. Az emberek viszont azért tudnak fájdalmat és károkat okozni nekünk, mert annak magja, vagy lehetősége OTT VAN BENNÜNK.
Ennek a ténynek a figyelmenkívülhagyásával nehéz és kellemetlen helyzetekbe kerülhetünk. Pl: megrögzött antiszemitákról kiderült, hogy zsidó származásúak, a kommunista titkosügynököket elszántan leleplezni kívánó politikus édesapja maga is egy ilyen ügynök volt stb...Igen, sokszor a gyűlöletünk is megmutatja, hogy kik vagyunk. Másszóval, ha gyűlölet és bosszú hajt minket, akkor lehet, éppen önmagunk ellen teszünk és pontosan az ellenkezőjét érhetjük el annak, amit szeretnénk.

Jézus azt mondta: "mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?". Ha nem értjük, mi folyik a saját lelkünkben és nem is szándékozunk ezt feltárni, akkor hiába érünk el akármit is, nem fogjuk érezni a megelégedettség érzését. Arról nem is beszélve, ha ilyen, 'lelkükben kárt' vallott emberekként próbálunk tenni valamit másokért vagy egy ügyért, akkor lehet, hogy ott is csak kárt csinálunk.

A fájdalmat lehet pátyolgatni, táplálni, de lehet szembenézni is vele. Nem tudjuk egyszerűen csak figyelmenkívül hagyni (nos, nem minden következmény nélkül), de el kell fogadnunk a tényét. Őszintén és komolyan el kell gondolkodnunk, hogy mi váltotta ki, milyen körülmény hatására erősödik fel? Mikortól kezdődött, és mi történt akkor? Néha nehéz ezt felgöngyölíteni, egyszerűbb bevenni egy gyógyszert, de egyesek azt is élvezhetik, hogy a figyelem központjába kerülnek, más emberek sajnálják őket és panaszkodhatnak valami miatt. Sőt a fájdalom még kifogásnak is jól jöhet. Szóval rengeteg "előnye" is lehet, ami miatt nem igazán akarhatunk megválni tőle. Ezért sok függ attól, hogy mi a célunk (vagy van-e egyáltalán), ha meg akarunk szabadulni a fájdalomtól.