"Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik." (Róma 14:2)
A helyes táplálkozás alapelveit reklámozó irányzatok végtelenek. Ami valakinek bevált, azt fennen hirdeti, mint szent meggyőződést, miszerint, ami neki jó, az mindenkinek jónak kell, hogy legyen. De az emberi táplálkozásban is az arany középutat kell megtalálni, aminek mindenkinél kicsit másként kell alakulnia. Az a beavatott tudós (Rudolf Steiner), akitől származik ez a táplálkozási szemlélet, életének abban az időszakában, amikor ezt kialakította, már vegetáriánus volt, de óva intett attól, hogy mindenki azzá váljon. Miért? Mert ez is veszélyekkel jár.
Gellért Ferenc írása alapján mindenki eldöntheti maga, hogy mi számára a legjobb.
"Eddig úgy tudtuk, hogy amit szilárd és folyékony anyagként elfogyasztunk és megemésztünk, abból nyerünk energiát és abból épül fel a fizikai testünk. A valóság azonban másként fest. Energiát valóban ebből szerzünk, de ezek a földi tápanyagok többnyire nem épülnek be a testbe. Ami beépül, azt más módon vesszük fel. Az ember ugyanis más módon is táplálkozik, nemcsak földi módon. Ahhoz azonban, hogy ezt alaposan is érthetővé tudjam tenni, előbb össze kell hasonlítanunk a növényt és az embert, azután pedig meg kell érteni néhány ismeretet a földi táplálkozásról....
A növény a talajban gyökerezik, a föld felett szárat hajt, leveleket sarjaszt, és a szár végén virágokat bont, ahol magok jönnek létre. A virágok elnyílása nyomán általában gyümölcsök, termések érlelődnek. A növény a Földből nő ki, és a virágjánál megérinti a csillagos ég és a Nap. Ha funkcionálisan vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a felső részén, a virágokban vannak a szaporodási szervei, középen, a zöld levelekkel lélegzik, fotoszintetizál, és legalul, a Föld bolygóban gyökerezik.
Az ember szaporodási szervei nem fent, hanem alul, a hasnál találhatók. A légző szervek – a növényhez hasonlóan – a test középső részén, főként a mellkasi régióban helyezkednek el, fent a fejben pedig a központi idegrendszer, az agy és a legfontosabb érzékelő szervek vannak. Első ránézésre is szembetűnő, hogy az ember bizonyos szempontból fordítottja a növénynek. A növény szaporodási szervei felül helyezkednek el, az emberé alul. A növény a Földhöz tartozik, belőle gyökerezik ki, az ember pedig az egész mindenséghez tartozik, benne gyökerezik, ez adja vallásos érzéseinek érzésszerű alapját is. (Mindenesetre az ember eme gyökerei fizikailag nem látható módon folytatódnak a testen kívül is.) Ezek az érzékfeletti gyökerek valójában szellemi szálak, amiken keresztül az ember gondolatilag képes megérteni a Földet és a világot, és amelyeken keresztül beleszületett a fizikai testébe. Így az agy annak fizikai eszköze, ami a kozmoszban fellelhető szellemi tartalmakat gondolatilag tudatossá teszi.
Végül még egy párhuzam: a növény a zöld leveleivel, az ember a tüdejével lélegzik. A növény szén-dioxidot lélegzik be, és oxigént ki, míg az ember oxigént be, és szén-dioxidot ki. Az ember piros vérének felépítéséhez oxigénre van szüksége, a növénynek pedig a zöld levelein keresztül az ember és az állatok által kilélegzett szén-dioxidot kell felvennie. Az ember és a növény tehát olyanok, mintha egymás kiegészítői lennének. Ez valóban így is van! Még a piros és zöld is egymás kiegészítő színei, és ezekből a tényekből fakadóan a táplálkozásra vonatkozóan messzemenő felismerések születhetnek.
Az ásványok fizikai testek, tehát élet, lélek és szellem nélküli teremtmények a Földön. A növényeknek is van élettelen, azaz tisztán fizikai részük, de ezt, amíg élnek, élet hatja át. Az állatok annyival többek a növényeknél, hogy nem csak fizikai testtel és élettel, hanem lelki, azaz érző, belső élettel is rendelkeznek. És csak az embernek van mindezeken kívül szelleme, individualitása is.
Az ember valóban a teremtés és a földi evolúció koronája. (ez itt nem vitakérdés, hanem hitrendszertől függ...szerk.) Van fizikai teste, amit ha nem töltene be élet, akkor a fizikai nedvek nem áramolnának benne folyamatosan és ritmikusan. Ha az ember csak fizikai lény volna, olyannak kellene lennie, mint egy darab szikla, vagy mint egy vízcsepp, amivel azt csinál a természet, amit akar. Amíg viszont életben vagyunk, addig tényleg az életben, az élettestünkben vagyunk, amit ugyan fizikai érzékszervekkel nem észlelünk, de a fizikai életfolyamatokban (nedvek áramlása, lélegzés, emésztés stb.) teljesen nyilvánvalóan lekövethető a működése. Ez az élet rokon a növények és az állatok életével is.
A szilárd és folyékony táplálékainkat nem a fizikai erők dolgozzák fel, hanem főként az éteri (érzékfeletti) módon áradó életerők: ezek munkálkodnak a testiség formában, egészségben tartásában, mégpedig úgy, hogy az ember lelki-szellemi fejlődésen is átmehessen. De az ember táplálkozási folyamata mind a négy szinten zajlik egyszerre: a fizikai, az élet, a lélek és a szellem szintjén is. Utóbbi három nem érzékelhető fizikailag.
Nem elég pusztán a fizikai paramétereket figyelembe venni. A materializmust ezen a téren is ki kell egészíteni szellemi ismeretekkel. Nem elég, ha csak a kalóriára, az ásványi anyagokra és nyomelemekre figyelünk. Nem elég, ha azt nézzük, hogy mi lúgosít, és mi savasít. Nem elég, ha csak az enzimeket és a vitaminokat nézzük stb. Ez színtiszta materializmus, hiszen ezek mind a fizikai anyag jellemzői. Szükség van erre is, de sok más nézőpontra is. A lét annál sokkal gazdagabb, hogy ezekkel és egyéb materialista ismeretekkel megelégedhetnénk. Az is ugyanilyen fontos, hogy tudjuk, mire van szüksége az ideg-érzéki rendszernek, mire a ritmikus folyamatoknak, és mire a végtagokkal, a mozgással szorosan összefüggő anyagcserének. Azt is tudni kell, hogy a szervezetnek nem csak anyagokra van szüksége, hanem arra is, hogy az anyagok révén fizikai energiához és is életerőkhöz jusson. Fontos tudatosítani, hogy nem az anyag fizikai mivoltából, nem annak elégetéséből jutunk életerőhöz. Minden szellemi eredetű, mindennek oka a fizikai létet is átható isteni-szellemi létben van. A tápanyagokkal sem csak fizikai anyagokat veszünk fel, hanem azt a szellemiséget is, ami azokat felépítette. Sőt, saját szellemiségünkkel is részt veszünk az emésztésben.
Mint láttuk, az ember vegetatív élete éppúgy megfeleltethető a növénynek, mint a lent a fentnek, a Föld az égnek, az anyag a szellemnek, ahogy az ókori Egyiptom bölcse, Hermész Triszmegisztosz is gondolta. Eszerint a fejnek, az idegrendszernek meg kell kapnia a sókat, és azokat az erőhatásokat, amelyek főleg a Föld felszíne alatt, a gyökerekből kiindulóan fejlődnek ki. A gyümölcsök az anyagcsereszervek felépítéséhez nélkülözhetetlenek. A lélegző szerveknek, a ritmikus folyamatoknak, tehát a vérkeringésnek és a tüdőnek főként a zöld levelek erőire van szüksége. A magok erői pedig kifejezetten a szívet táplálják.
De vigyázat! Ezt úgy kell érteni, hogy a gyökerekből származó erők serkentik a fejet; a levelek, a szár erői a tüdőt, vérkeringést; a gyümölcsök, virágok az emésztést; a magok pedig a szívműködést. De ha valakinek olyan betegsége van, ami a fej bizonyos túlműködésével jár, akkor a gyökérfogyasztást valószínűleg csökkentenie kell az egyensúly helyreállítása érdekében. Ha a ritmikus rendszerben van a kelleténél intenzívebb működés, akkor a növény középső részeiből kell kevesebbet fogyasztani. Akinek a szíve működik túl hevesen, akkor jó, ha kevesebb magot fogyaszt. Ha az emésztés túl gyors, akkor a gyümölcsökből, termésekből érdemes kevesebbet fogyasztani. Óvakodni kell minden egyensúlytalanságtól. Aki például egészséges, de sok gyökeret, például retket, répát eszik, az a gondolkodással foglalkozó lelki erőit ítéli bizonyos mértékű munkanélküliségre, ami nem jó az önálló gondolkodás kialakítása szempontjából.
Az ember eredendően nem növényevő, és nem is húsevő. De ettől még akár növényevővé is válhat. Az ember ásványokat, növényi és állati eredetű táplálékokat egyaránt képes megemészteni. Ez tény. Ha a növényevésre volna specializálódva, akkor az emberiség nagy részének már régen el kellett volna pusztulnia a húsok és állati zsírok fogyasztása miatt. Mindenevőként ma sem élhetne meg magas életkort senki sem. Márpedig sok mindenevő hosszú életű. Ez bizony azt jelenti, hogy az állati zsírok és fehérjék, tojás és hús is alkalmasak az ember táplálására. Tévednek, akik szerint az ember szervezete valójában növényevésre van beállítva. Az emellett szóló érvek általában az ember és a főemlős állatok összehasonlításán alapulnak, de nem helytállóak, mert nem ismerik el azt a tényt, hogy az ember ugyanúgy nem állat, ahogy az állat sem növény. Nem veszik észre, hogy érveikkel a materialista szemlélethez ragaszkodnak. Hiszen, ha külsőleg nézzük, tisztán fizikai-anyagi szempontból, valóban úgy tűnhet, hogy az ember egy különleges állat. De a szellemi megfigyelések eredményei és a józan belátás másról tanúskodik.
Vannak hosszú életű, egészségben élő vegetáriánusok és vegyes táplálkozásúak is. Teljesen világos: ahogyan nincs két egyforma lelkületű ember, úgy fizikai szervezetében sincs két egyforma. Ebből a tényből pedig belátható, hogy a táplálkozás, az anyagcsere akár annyiféle is lehetne, ahányan vagyunk. Vannak ugyan bizonyos létfeltételek, amiknek mindenki alá van vetve, de ezeket egyénileg is kell értelmezni. Valaki kívánja a húst, mert e nélkül meg is betegedne, a másik pedig undorodik tőle. Egyik a nyers ételeket igyekszik előnyben részesíteni, a másik a főzötteket. Mindenki úgy alakítja táplálkozását, ahogyan akarja és tudja.
A só, szénhidrát, zsír és fehérje
Létezik egy teljesen jogosult materiális megközelítésmód, amit a fentiekkel összhangba lehet hozni. Ez arról szól, hogy alapvetően négyféle tápanyag vesz részt az ember felépítésében: sók, szénhidrátok, zsírok és fehérjék.
A sók a legfajsúlyosabb tápanyagok, ezért ezek a növényekben is főként legalul, a gyökerekben rakódnak le, mint ahogy a kávézacc is a pohár alján szokott leülepedni. Ásványi sók vannak az élettelen ásványvilágban is. A növényi sók főleg a gyökérben halmozódnak fel, és a gyökér erőivel együtt a fejnek nagyon fontos táplálékai. Minden más tápanyag lebomlik, a sóknak csak átalakulniuk kell, és szellemi formában az idegműködést támogatják, sőt szubsztanciális létfeltételét adják.
A növények túlnyomóan szénhidrátból épülnek fel. A talajhoz közelebb és a héjakban inkább cellulóz; középen, a zöld levelek régiójában főleg keményítő; a virágok régiójában pedig túlnyomórészt cukor formájában van jelen. A rostos, keményebb szár mindig a nehezen emészthető cellulóz nagyobb arányú jelenlétére utal. A növényi ételek egy részét azért szoktuk hevíteni, főzni, hogy a cellulózt és a keményítőt könnyebben meg tudjuk emészteni, kevéssé terheljék meg az emésztőrendszert. A gyümölcsök húsa az egyik legkönnyebben emészthető táplálék, amiből nagyon hamar jutunk energiához és életerőkhöz. Szénhidrátok adják a növény vázát, a fizikai tartását és formáját. Az embernek is tartást adnak, szénvázat és formaerőt. A szénhidrátok arra valók, hogy lebomlásuk után emberi szénhidrát, emberi alak előállítására serkentsék a szervezetet. A keményítő, ami cukorrá alakul, és maga a cukor még lelki tartást is ad, ugyanis enyhe, de a fejlődéshez szükséges egoizmussal járják át a lelket. A cukor tehát lehetővé teszi a lelki fejlődést. A gyerekek nem csak azért szeretik az édeset, a cukrot, mert finom ízű, hanem mert ösztönösen érzik, hogy az lelki fejlődésüket támogatja. Ez valószínűleg még a legértéktelenebb, a finomított fehér cukorra is igaz. Mindenesetre célszerűbb értékesebb cukrot fogyasztani, például édes gyümölcs formájában.
A zsírok révén jutunk azokhoz az erőkhöz, ami mintegy kibéleli a szervezetet a hő, a fűtőanyag raktározására képes anyaggal. De nem csak raktározzuk őket, hanem folyamatosan képződnek, és olajozottá teszik az élet működését a fizikai testben. A növényi és az állati zsírok másként vesznek részt az ember felépítésében. Ha egészséges az emésztésünk, akkor a növényi zsírokat (olajokat) teljesen lebontjuk glicerinre és zsírsavakra, és ez a természettelenített „zsír” ad ösztönzést a szervezetnek, hogy saját, emberi zsírt állítson elő. Az állati zsírokkal nem ez történik. Ha fölöslegként nem választódnak ki és nem távoznak a széklettel, akkor lebontódnak, és emberi zsírként újra felépülnek, közömbös belső érzést adva az embernek. Az állati zsír tehát fölöslegként is lerakódhat. Aki tehát zsíros állati ételeket is fogyaszt, könnyebben meghízhat, mert a saját maga által előállított zsíron kívül még extra zsírt is magába épít. (De elképzelhetőnek tartom, hogy a ma már iparilag előállított növényi eredetű transzzsírsav tartalmú zsírkészítmények egy része is ehhez hasonlóan viselkedik.)
Zsírokat az állati zsíron kívül az olajos magvak tartalmaznak nagy arányban, de a zsírok legértékesebbje, bár kis mennyiségben, a zöld levelekben fordul elő. Ez utóbbiak zsírjai a zsíranyagcsere legkiválóbb ösztönzői, és kiválóan hatnak a szív és a tüdő táján szükséges emberi zsírok kialakítására.
Az emberi fehérje felépítése is csak azután következhet, ha a kívülről felvett fehérjéket teljesen lebontottuk peptidekké, peptonokká és aminosavakká. Amint ezek átjutnak a bélfalon, azonnal anyagtalanná, szellemivé, éterivé válnak és így adnak ösztönzést a növényszerűen eleven életnek, hogy felépítse magának az új, emberi fehérjét. Ha állati fehérjét is fogyasztunk, akkor azzal is ez történik, hacsak egy része fölöslegként nem távozik a végbélen és a vizeleten keresztül. De ez a fölösleges vagy feldolgozatlan növényi fehérjékkel is megtörténik. Az állati eredetű fehérje emberivé alakulva mégis hordoz bizonyos lelki jelleget, ami a testbe beépülve idegenként érezhető az erre érzékeny ember számára. Ez az idegenség abból származik, hogy az állati lelkiség által átjárt fehérje (főleg a hús, de a tej nem!) a lebomlás után úgy épül emberi fehérjévé, hogy bizonyos erőket nem ösztönöz munkavégzésre, amelyek szinte megbénulnak a munkanélküliségtől.
Ahogyan a só tipikusan az ásványi világgal rokon, a szénhidrátok pedig a növényi léttel, úgy a fehérjék az állatokkal. Fehérjéket nagy mennyiségben az állatok húsa tartalmaz, de azért növényekben is megtalálhatók. Azokban a növényekben (például a hüvelyesek) található több belőlük, amelyeket jobban megérint a környezet – fizikailag érzékelhetetlen – lelkisége, de ezek nem is annyira értékesek. Főként a gyümölcsökből vehetünk fel nagyon hasznosítható fehérjéket, bár azokban kétségtelenül kevés található. Viszont ezek a fehérjék a leghatékonyabb serkentői az emberi fehérje és az anyagcsere szervek felépítésének.
Összességében elmondható, hogy jelenleg szénhidrátból van a legtöbbre szükségünk, a másik három anyagból jóval kevesebbre. Ezt a mai táplálkozástudomány szakemberei is hasonlóan gondolják.
A földi táplálkozás lényege
Szilárd és folyékony táplálékaink a külső természet részei. A földi táplálkozás lényegében abból áll, hogy a külső természetet emberivé változtatjuk. A táplálkozás első fele a természeti jelleg elpusztításából (lebontás, anyagtalanná válás) áll, a második fele az ember felépítéséből (szellemiből anyaggá válás, a szellemi feldolgozása anyaggá).
A sók már a szájban kezdenek feloldódni, majd minden különösebb emésztés nélkül bejutnak a nyirokba, és onnan – szellemileg – fel a fejbe, hogy aztán az idegvégződések emberi jelleget hordozó anyagává váljanak. A szénhidrátok, de főként a zsírok és a fehérjék úgy válnak javunkra, ha teljesen megsemmisítjük, lebontjuk őket. Ahhoz, hogy a felépítés megtörténhessen, a külső természetből vett tápanyagokat kell elfogyasztanunk, és ténylegesen meg kell őket semmisítenünk, olyannyira, hogy a szervezetben el is fogyjanak. El kell veszíteniük a külső természetben még meglévő jellegüket és testiségüket is. (Ez például a csirkehús esetén azt jelenti, hogy még a csirke érzéseit, ösztöneit, amennyiben a hús is hordozza azokat, meg kell semmisíteni, mielőtt a szervezet emberi hús építésébe kezdene az állati hús serkentő hatására.) Ha az emésztésben, feldolgozásban zavar van, akkor természetesen az ásványi nyomelemek és a sók sem jutnak el átalakult formában oda, ahol szükség van rájuk, és a növényi, állati eredetű tápanyagok lebontása, majd az emberi újraépítés sem lesz tökéletes. Ebben az esetben olyan anyagok, – hő helyett gázok, nedvek, nyálkák, lerakódások – köztes állapotok jönnek létre nem megfelelő helyeken, amelyek mérgezőek.
Minden mérgező, amit a szervezet nem tud feldolgozni. Mérgezés abban az esetben is előfordul, ha bármelyik (ásványi, növényi, állati) táplálékból túl sokat fogyasztunk, vagy a táplálékok feldolgozása nem tökéletes. Ebben az esetben természetesen a táplálék útja nem a feldolgozás és beépülés lesz, hanem a végbélen, húgycsövön, vagy más utakon a szervezetből való kiürülés. A feldolgozatlan fehérje egy idő után rothadni kezd a belekben, és mielőtt kiürül, mérgez. A későbbi érelmeszesedések kialakulásában igen nagy szerepet játszik a túl sok fehérje fogyasztása. A feldolgozatlan zsírok avasodnak, ami a rossz szájízben vehető észre. A feldolgozatlan szénhidrátok erjednek. A sók pedig lerakódhatnak, meszesedéseket okozhatnak, és így terhelik a legkülönbözőbb szerveket. Az embert mérgezi, ha állati, növényi vagy ásványi tápanyagok halmozódnak a belsejében. Bizonyos szempontból minden táplálék méreg, ha bekerül az emberbe, hiszen nem emberi anyag. Azért is kell lebontani, megsemmisíteni vagy kiválasztással eltávolítani őket az emésztés során, mert az ember nem viseli el, ha nem emberi anyagok töltik ki. Mérgező minden bélgáz is. A gázosodás az elégtelen emésztés jele: a szilárd és folyékony tápláléknak hővé és életerővé kell válnia, nem légneművé. Minden esetben körültekintően kell tehát a táplálék mennyiségét is megállapítani, különben amíg ki nem ürülnek, mérgező hatásúak.
A földi és a kozmikus táplálkozás
A szilárd-folyékony táplálékok a szájon át a gyomorba, belekbe jutva átalakulnak (sók), vagy lebontódnak (szénhidrátok, zsírok és fehérjék). A földi táplálékok anyagi értelemben teljesen megsemmisülnek, még a sók is. A természet anyagi sói szellemi sóvá alakulnak, és az idegi működés anyagi alapját adva töltenek be fontos szerepet. A szénhidrátok, zsírok és fehérjék lebomlanak, majd földi erőként ösztönzést adnak arra, hogy az ember saját szénhidrátot, zsírt és fehérjét állítson elő. Ezen kívül a szénhidrátok és a sók hőenergiát is adnak. Nagyjából ebből áll a földi táplálkozás folyamata. Eddig csak erről volt szó.
A táplálkozásnak létezik egy szellemi fajtája is, amit kozmikusnak nevezhetünk. Ezt is úgy érthetjük meg legjobban, ha továbbra is észben tartjuk azt a képet, amellyel fejtegetéseimet kezdtem. Az emberben egy olyan növényszerű élet található, amelynek a fejben van a durvább gyökérzete, láthatatlan leveleivel a tüdők táján lélegzik, és a hasban kivirágzik, termést hoz. A földi táplálkozásnál ez az elvirágzás azt jelenti, hogy a belekbe jutott tápanyagok elveszítik természeti jellegüket, sőt a vékonybél falán átjutva elillannak, mint a virágok illata odakint. Ez az elillanás azonban csak az anyagtalanná válást jelenti, nem a teljes eltűnést. Ami a nyirokba, a testnedvekbe jutva elillan, az életerőként, földi hatóerőként, érző erőként működik tovább, és ösztönzi a szervezet anyagi felépülését, folytonos megújulását. Amit megeszünk, abból lényegében csak a só épül be a fizikai testbe, az idegekbe földi szubsztanciaként, de az is előbb szellemivé alakul. A többi anyag fizikai-, élet- és lelki erővé virágzik el, és mint földi erő vesz részt a további felépülésben.
De akkor honnan veszi anyagait a fizikai testünk? A világmindenségből. Nem a Föld anyagaiból, hanem az egész univerzumból vesszük a szubsztanciát. Ezzel a táplálkozással nem az anyagcsere-rendszer foglalkozik, hanem főleg az érzéki-idegrendszer, tehát nem az altest, hanem inkább a fej körzete. De ez még mindig nem a teljes kép.
Nézzük, hogyan is zajlik a kozmikus táplálkozás, amit először Rudolf Steiner írt le, noha sok-sok részlet még nem ismert. Eszerint az ember érzékszervei nem pusztán a tudati életnek szolgáltatnak „táplálékokat” az észleletek révén, hanem ténylegesen szellemi szubsztanciákat lélegeznek be, amelyek a szellemi világmindenségből áradnak. (A szellemi szubsztancia nem semmi, hanem például a fizikai-földi anyagnak a szellemi forrása. A szellemi szubsztancia nem anyag, nem energia, nem rezgés, hanem valami olyasmi, aminek érzékfeletti-szellemi módon van alakja.) A szemünk, fülünk, orrunk, nyelvünk, bőrünk, és minden, ahol külső idegvégződés van, igen finom elosztásban fizikai és szellemi hőt, és a szellemi hővel együtt egyéb szellemi szubsztanciákat szív magába, amik aztán az idegpályák mentén fokozatosan anyaggá alakulnak.
Az egész azonban ennél is bonyolultabb, mert mielőtt anyaggá válnának még összeszövődnek a belélegzett levegővel. A tüdővel sem pusztán levegőt lélegzünk be, hanem kozmikus alakító, emberformáló erőket is. (És itt zárójelben emlékeztetnék arra, hogy a bibliai teremtéstörténet szerint is (Ter. 2,7) az emberbe az istenség – a héber Biblia szerint Jahve Elohim – úgy lehelte bele az életet.) Az idegeken keresztül belélegzett hő és a szellemi szubsztanciák mintegy kilégződnek a szervezet belseje felé, és amit az idegek kilélegeznek befelé, az belül egyesül a belélegzett levegővel és azzal, ami abban szellemi alakító erőként működik. Ez a szellemi szubsztancia és alakító erő építi fel azután az ember anyagi testének nagy részét. Csak kis része, éppen az idegek épülnek fel a földi táplálkozás során elvirágzott, szellemivé átalakult só-szubsztanciából, amennyiben az idegműködésben közvetlenül a gondolkodás szolgálatában állnak. Minden más anyag a kozmoszból épül fel.
A két táplálkozás teljesen kiegészíti egymást. A földi szubsztanciák, anyagok az emberben elvirágozva, azaz anyagtalan földi erőkké válva ösztönzik a kozmikus táplálkozás szellemi szubsztanciáinak és alakító erőinek fizikai, földi anyagként való beépülését a szervezetbe. A szilárd-folyékony lebontása által jut a szervezet só-anyaghoz az idegeiben, és a hő-légnemű belélegzése folytán minden más anyaghoz a szervezet többi részében. A só szubsztanciáját a Föld adja, a többit a kozmosz. A szilárd-folyékony anyagok nyomán jutunk földi fizikai erőkhöz, életerőkhöz és lelki erőkhöz, a hő-levegő révén pedig a földi emberi testet alkotó szellemi szubsztanciák és alakító erők túlnyomó részéhez, amik nagyobb részt anyaggá lesznek, mintegy kitöltik azt a teret, amiben a földi erők is működnek. A szilárd-folyékony révén keletkezik bennünk lelki hő, ezen kívül fizikai hő az anyagcsere- és mozgásrendszerben, valamint ez adja az energiát a légnemű anyagok ki- és belégzéséhez. A hő-levegő útján pedig a kozmosz szellemisége válik bennünk szilárd csontokká, porcokká, izmokká és folyékony nedvekké stb.
A fizikai test, és egyáltalán a fizikai-éteri-lelki-szellemi szervezet felépülése úgy történik, hogy miközben a földi táplálékok anyagtalanná válnak, az anyagfelépítés ösztönző erejévé is válnak. Ezek aztán a szervezet minden táján összetalálkoznak, összeszövődnek az idegszálakon, és azok mentén lefelé áradó kozmikus szellemi szubsztanciával. A szellemivé, azaz élővé és érzővé vált földi erők, mint ösztönzők aztán a kozmikus alakító erőkkel egyesült kozmikus szubsztanciákat földi-fizikai anyagokká szervezik. Mintegy behúzzák ezeket a Föld nehézkedés viszonyai közé. Ha nem ennénk szilárd és folyékony anyagokat, akkor az univerzum szellemi szubsztanciája sem tudna bennünk fizikai-földi anyaggá válni. De ha sokat eszünk földi módon, akkor több szellemi szubsztancia válik bennünk anyaggá, ezért meghízhatunk. Normális táplálkozás esetén pedig az lehet az oka a soványságnak – általános értelemben – hogy a földi erők nem hasznosulnak olyan mértékben a kozmikus táplálkozás számára, mint a normál testalkatúaknál.
A szervezetünkben lévő éteri életet, ami a földi táplálkozásban lefelé virágzik, és egyre szellemibbé válik, a kozmikus táplálkozás szellemi szubsztanciája tölti ki fokozatosan fizikai anyaggal. Valószínűsíthető, hogy az idegek mentén a belső elválasztású mirigyek működése is besegít a szellemi táplálék szállításában és megfelelő helyre juttatásában. Valószínűleg rajtuk keresztül történik a szellemi szubsztanciából a fizikai anyag létrehozása a nyirokban, majd onnan a vérben, és rajtuk keresztül az egész szervezetben.
A kozmikus táplálkozásban a fizikai hő mellett elsősorban szellemi hőt veszünk fel, amelyhez szellemi fény, szellemi szervezés és szellemi élet is párosul. Ezeket a szubsztanciákat az antropozófia általában hőéternek, fényéternek, kémiai éternek és életéternek nevezi. Alapvetően a külső fizikai hő a kapuja a kozmikus szubsztanciának, és a levegő a kozmikus alakító életerőknek. A külső levegő össze van szövődve az alakító erőkkel, a fizikai hő pedig a szellemi-kozmikus hővel, a hőéterrel. A hő ezáltal válhat e táplálkozás legfőbb hordozójává, és a levegő a másodlagos fizikai hordozójává. Csak a szellemi hővel tud a szellemi világ fénye, kémiája és élete is beáradni, és csak a levegővel az alakító erők. A szellemi hőszubsztancia az egész szervezetre kiterjedve főként az élet hőjét és a lelki meleget adja a lelki élethez. A fizikai hő(erő)t pedig a földi tápanyagokból nyerjük.
Az idegeken át árad befelé a szellemi hő, fény, kémia és vitalitás. Minden a szellemi hővel száll alá az idegek mentén, illetve a belső elválasztású mirigyeken át. A szellemi fény az idegrendszerben terjed szét, és az érzékelés, a gondolkodás lelki létfeltételét adja. A szellemi fény az érzéki-idegrendszer szellemi erejévé változik, és ezáltal az emberi szellem gondolkodó képességének szellemi munícióját szolgáltatja. Az ember énje a gondolatokat kívülről meríti a szellemi kozmoszból, és az agy is nagyrészt ebből a fényből, a szellemi kozmosz fényerőivel épül fel a földi jellegű só-szubsztanciákkal egybeszövődve. Ezek a só-szubsztanciák szintén szellemileg áramolnak a fejbe, az idegekhez, de az idegsejtek végein anyagivá válnak, és a gondolkodó tudat működését szolgálják.
Azután a hő a ritmikus és keringési rendszerbe jutva összekapcsolódik a lélegzéssel és a levegőben lévő kozmikus alakító erőkkel. Itt leadja a kémiai szervezés, az anyagok vegyülésének és bomlásának képességét, törvényszerűségeit mint szellemileg hangzó szubsztanciát. Ennek köszönhetjük, hogy lelki életünkben a Földön is érezhetünk. Másrészt ez a szubsztancia változik aztán a nyirok anyagává, és a vérbe jutva a ritmikus rendszer, valamint az anyagcsere-végtag rendszer fizikai anyagává.
Végül a hő az anyagcsere-végtagrendszerben leadja a kozmikus-szellemi élet szubsztanciát, ami aztán az emberi akarat képességének fizikai feltételéül szolgál, valamint az anyagcsere- és mozgásrendszer további anyagi felépítéséhez járul, szintén a nyirok, majd a vér útján. Itt oltja bele a szellemi életszubsztancia a fizikai anyagba az elevenség hordozására való fizikai képességet, illetve az elevenség szerinti működést.
Mindeközben a szilárd és folyékony táplálkozás révén elvirágzott tápanyagok földi erőkként segítik a kozmikus táplálékáramból az emberi test anyagi felépülését. Így a földi gyökérerők küldik fel a sókat és a lebontott anyagok földi erőit a fejbe, hogy aztán az érzéki-idegrendszer fizikai anyagául szolgáljanak az itt tevékenykedő kozmikus fényerőkben. Az idegi működéshez só-szubsztanciára van szükség, az érzéki-idegrendszer felépítéséhez egyéb szubsztanciákra is, amik a kozmikus táplálékáramból származnak. A zöld szár és levél földi erői a ritmikus és keringési rendszer felépítését ösztönzik, főleg a zsírok és szénhidrátok keletkezésére ügyelve. A gyümölcsben lévő földi erők pedig az anyagcsere- és végtagrendszerben a szellemi-kozmikus életszubsztanciákból az anyagi fehérjék előállítását ösztönzik. S mivel a gyümölcs tartalmazza a legtöbb Naperőt, ezért ez hőenergiaként elsősorban innen kiindulva hasznosul fizikailag, de a szellemi hőszubsztancia utolsó maradéka is itt adódik le, és szolgálja a lelki életet az akaratban.
A szervezet anyag, élet, lélek és szellem négyessége. A testi-vegetatív élet összekapcsolódva működik a lelki-szellemi élettel. A kozmikus táplálkozás megadja a gondolkodás lehetőségét a fejben, az érzés képességét a lélegzés és vérkeringés régiójában, és az akarat képességét az anyagcsere-végtagrendszerben.
Rudolf Steiner több előadásában említi, hogy az emberi szervezet hármas felépítésében a földi és a szellemi hogyan oszlik el. Eszerint az érzéki-idegrendszerben, tehát főként a fejben földi szubsztanciák találhatók, főleg a gyökérerőkkel ideszállított sók, amelyek egy része szellemileg, más része újra anyagivá vált formában van jelen. Ez a földi anyag teszi itt lehetővé, hogy az ember a kozmosz szellemi erőivel kerülhet – a gondolkodás során – tudatos kapcsolatba. Ezzel szemben az anyagcsere szervei és a végtagok szellemi szubsztanciákból épülnek fel, és földi erők működnek bennük, azaz a földi táplálkozásból nyert erők is, például a gyökérerők, szárerők, levélerők, gyümölcserők, magerők. Az anyagcsere és a mozgás erősen alá van vetve a földi nehézkedésnek is. Az agy, a gondolkodás tudatosulásának földi szerve főleg a szellemi világ fényerőinek van alávetve. Ez abban is megmutatkozik, hogy az agy az agyvízben úszik, így a folyadék felhajtó ereje miatt a nehézségi erő nagy része kompenzálódik. Az agy súlya így nem kb. 1500 gramm, hanem csak kb. 20 gramm, és az agy finoman szőtt idegállománya sem nyomódik össze.
Kijelenthetjük, hogy az ember felső része inkább csak földi szubsztanciákból épül fel, de a kozmikus-szellemi fényerők intenzív behatására. Az alsó része pedig inkább csak szellemi-kozmikus szubsztanciákból épül fel a földi erők serkentő és a kozmikus alakító erők közreműködése révén. Mivel azonban az emberi test súlyát elsősorban az adja, ami szellemi-kozmikus úton kerül felvételre, ezért mondhatjuk, hogy az ember anyagi teste nem földi táplálékokból épül fel, hanem szellemi-kozmikusból, abból, amit a levegővel és hővel lélegzünk be.
A földi szilárd és folyékony táplálékaink nem válnak vérünkké, legfeljebb a test hőjévé és ideganyagokká. Viszont a szellemi szubsztanciák vérré válnak, sőt egész testünkké, kivéve idegekké. A felesleges vagy a feldolgozatlan földi anyag pedig a széklettel és a vizelettel órák alatt kiürül. De azok a földi táplálékok is, amelyek földi erőkké válnak, rendszerint órák, vagy legfeljebb néhány napon belül pótlódnak újabbakkal. A részben fizikai erőkké vált földi táplálékok verejtékkel és egyéb erőfelhasználással tűnnek el belőlünk. A kozmikus szubsztanciák, és a belőlük képződött testanyagok viszont 7-11 év alatt cserélődnek ki a köröm és a haj növekedése, levágása, valamint a bőr lehámlása útján. A földi táplálékok szilárd és folyékony állapotban cserélődnek, viszonylag rövid idő alatt. Nem csak a földi étkek, de a széklet és vizelet is szilárd vagy folyékony állagú. A kozmikus szubsztanciák hővel jönnek és szilárd anyagként távoznak, viszont csak 7-11 év múltán, lassan, belülről kifelé haladva."
"Eddig úgy tudtuk, hogy amit szilárd és folyékony anyagként elfogyasztunk és megemésztünk, abból nyerünk energiát és abból épül fel a fizikai testünk. A valóság azonban másként fest. Energiát valóban ebből szerzünk, de ezek a földi tápanyagok többnyire nem épülnek be a testbe. Ami beépül, azt más módon vesszük fel. Az ember ugyanis más módon is táplálkozik, nemcsak földi módon. Ahhoz azonban, hogy ezt alaposan is érthetővé tudjam tenni, előbb össze kell hasonlítanunk a növényt és az embert, azután pedig meg kell érteni néhány ismeretet a földi táplálkozásról....
A növény a talajban gyökerezik, a föld felett szárat hajt, leveleket sarjaszt, és a szár végén virágokat bont, ahol magok jönnek létre. A virágok elnyílása nyomán általában gyümölcsök, termések érlelődnek. A növény a Földből nő ki, és a virágjánál megérinti a csillagos ég és a Nap. Ha funkcionálisan vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a felső részén, a virágokban vannak a szaporodási szervei, középen, a zöld levelekkel lélegzik, fotoszintetizál, és legalul, a Föld bolygóban gyökerezik.
Az ember szaporodási szervei nem fent, hanem alul, a hasnál találhatók. A légző szervek – a növényhez hasonlóan – a test középső részén, főként a mellkasi régióban helyezkednek el, fent a fejben pedig a központi idegrendszer, az agy és a legfontosabb érzékelő szervek vannak. Első ránézésre is szembetűnő, hogy az ember bizonyos szempontból fordítottja a növénynek. A növény szaporodási szervei felül helyezkednek el, az emberé alul. A növény a Földhöz tartozik, belőle gyökerezik ki, az ember pedig az egész mindenséghez tartozik, benne gyökerezik, ez adja vallásos érzéseinek érzésszerű alapját is. (Mindenesetre az ember eme gyökerei fizikailag nem látható módon folytatódnak a testen kívül is.) Ezek az érzékfeletti gyökerek valójában szellemi szálak, amiken keresztül az ember gondolatilag képes megérteni a Földet és a világot, és amelyeken keresztül beleszületett a fizikai testébe. Így az agy annak fizikai eszköze, ami a kozmoszban fellelhető szellemi tartalmakat gondolatilag tudatossá teszi.
Végül még egy párhuzam: a növény a zöld leveleivel, az ember a tüdejével lélegzik. A növény szén-dioxidot lélegzik be, és oxigént ki, míg az ember oxigént be, és szén-dioxidot ki. Az ember piros vérének felépítéséhez oxigénre van szüksége, a növénynek pedig a zöld levelein keresztül az ember és az állatok által kilélegzett szén-dioxidot kell felvennie. Az ember és a növény tehát olyanok, mintha egymás kiegészítői lennének. Ez valóban így is van! Még a piros és zöld is egymás kiegészítő színei, és ezekből a tényekből fakadóan a táplálkozásra vonatkozóan messzemenő felismerések születhetnek.
Az ásványok fizikai testek, tehát élet, lélek és szellem nélküli teremtmények a Földön. A növényeknek is van élettelen, azaz tisztán fizikai részük, de ezt, amíg élnek, élet hatja át. Az állatok annyival többek a növényeknél, hogy nem csak fizikai testtel és élettel, hanem lelki, azaz érző, belső élettel is rendelkeznek. És csak az embernek van mindezeken kívül szelleme, individualitása is.
Az ember valóban a teremtés és a földi evolúció koronája. (ez itt nem vitakérdés, hanem hitrendszertől függ...szerk.) Van fizikai teste, amit ha nem töltene be élet, akkor a fizikai nedvek nem áramolnának benne folyamatosan és ritmikusan. Ha az ember csak fizikai lény volna, olyannak kellene lennie, mint egy darab szikla, vagy mint egy vízcsepp, amivel azt csinál a természet, amit akar. Amíg viszont életben vagyunk, addig tényleg az életben, az élettestünkben vagyunk, amit ugyan fizikai érzékszervekkel nem észlelünk, de a fizikai életfolyamatokban (nedvek áramlása, lélegzés, emésztés stb.) teljesen nyilvánvalóan lekövethető a működése. Ez az élet rokon a növények és az állatok életével is.
A szilárd és folyékony táplálékainkat nem a fizikai erők dolgozzák fel, hanem főként az éteri (érzékfeletti) módon áradó életerők: ezek munkálkodnak a testiség formában, egészségben tartásában, mégpedig úgy, hogy az ember lelki-szellemi fejlődésen is átmehessen. De az ember táplálkozási folyamata mind a négy szinten zajlik egyszerre: a fizikai, az élet, a lélek és a szellem szintjén is. Utóbbi három nem érzékelhető fizikailag.
Funkcionálisan is tisztában kell lenni az ember szervezetével, ami alapvetően három részre oszlik. Van idegi-érzékelő rendszerünk, amely főleg a fej régiójában helyezkedik el. A mellkas régiónk a ritmikus-keringési folyamatok központja, az alsótest az anyagcsere rendszer centruma. Mindhárom rész az egész szervezetben – a lábujjaktól a fejünk búbjáig – is jelen van, de a most jellemzett módon, tehát egyes testtájakon dominálóan. Mindhárom rendszernek táplálékra van szüksége. De nem ugyanarra! A fejet például mással kell táplálni, mint a hasi szerveket.
Nem elég pusztán a fizikai paramétereket figyelembe venni. A materializmust ezen a téren is ki kell egészíteni szellemi ismeretekkel. Nem elég, ha csak a kalóriára, az ásványi anyagokra és nyomelemekre figyelünk. Nem elég, ha azt nézzük, hogy mi lúgosít, és mi savasít. Nem elég, ha csak az enzimeket és a vitaminokat nézzük stb. Ez színtiszta materializmus, hiszen ezek mind a fizikai anyag jellemzői. Szükség van erre is, de sok más nézőpontra is. A lét annál sokkal gazdagabb, hogy ezekkel és egyéb materialista ismeretekkel megelégedhetnénk. Az is ugyanilyen fontos, hogy tudjuk, mire van szüksége az ideg-érzéki rendszernek, mire a ritmikus folyamatoknak, és mire a végtagokkal, a mozgással szorosan összefüggő anyagcserének. Azt is tudni kell, hogy a szervezetnek nem csak anyagokra van szüksége, hanem arra is, hogy az anyagok révén fizikai energiához és is életerőkhöz jusson. Fontos tudatosítani, hogy nem az anyag fizikai mivoltából, nem annak elégetéséből jutunk életerőhöz. Minden szellemi eredetű, mindennek oka a fizikai létet is átható isteni-szellemi létben van. A tápanyagokkal sem csak fizikai anyagokat veszünk fel, hanem azt a szellemiséget is, ami azokat felépítette. Sőt, saját szellemiségünkkel is részt veszünk az emésztésben.
Mint láttuk, az ember vegetatív élete éppúgy megfeleltethető a növénynek, mint a lent a fentnek, a Föld az égnek, az anyag a szellemnek, ahogy az ókori Egyiptom bölcse, Hermész Triszmegisztosz is gondolta. Eszerint a fejnek, az idegrendszernek meg kell kapnia a sókat, és azokat az erőhatásokat, amelyek főleg a Föld felszíne alatt, a gyökerekből kiindulóan fejlődnek ki. A gyümölcsök az anyagcsereszervek felépítéséhez nélkülözhetetlenek. A lélegző szerveknek, a ritmikus folyamatoknak, tehát a vérkeringésnek és a tüdőnek főként a zöld levelek erőire van szüksége. A magok erői pedig kifejezetten a szívet táplálják.
De vigyázat! Ezt úgy kell érteni, hogy a gyökerekből származó erők serkentik a fejet; a levelek, a szár erői a tüdőt, vérkeringést; a gyümölcsök, virágok az emésztést; a magok pedig a szívműködést. De ha valakinek olyan betegsége van, ami a fej bizonyos túlműködésével jár, akkor a gyökérfogyasztást valószínűleg csökkentenie kell az egyensúly helyreállítása érdekében. Ha a ritmikus rendszerben van a kelleténél intenzívebb működés, akkor a növény középső részeiből kell kevesebbet fogyasztani. Akinek a szíve működik túl hevesen, akkor jó, ha kevesebb magot fogyaszt. Ha az emésztés túl gyors, akkor a gyümölcsökből, termésekből érdemes kevesebbet fogyasztani. Óvakodni kell minden egyensúlytalanságtól. Aki például egészséges, de sok gyökeret, például retket, répát eszik, az a gondolkodással foglalkozó lelki erőit ítéli bizonyos mértékű munkanélküliségre, ami nem jó az önálló gondolkodás kialakítása szempontjából.
Az ember eredendően nem növényevő, és nem is húsevő. De ettől még akár növényevővé is válhat. Az ember ásványokat, növényi és állati eredetű táplálékokat egyaránt képes megemészteni. Ez tény. Ha a növényevésre volna specializálódva, akkor az emberiség nagy részének már régen el kellett volna pusztulnia a húsok és állati zsírok fogyasztása miatt. Mindenevőként ma sem élhetne meg magas életkort senki sem. Márpedig sok mindenevő hosszú életű. Ez bizony azt jelenti, hogy az állati zsírok és fehérjék, tojás és hús is alkalmasak az ember táplálására. Tévednek, akik szerint az ember szervezete valójában növényevésre van beállítva. Az emellett szóló érvek általában az ember és a főemlős állatok összehasonlításán alapulnak, de nem helytállóak, mert nem ismerik el azt a tényt, hogy az ember ugyanúgy nem állat, ahogy az állat sem növény. Nem veszik észre, hogy érveikkel a materialista szemlélethez ragaszkodnak. Hiszen, ha külsőleg nézzük, tisztán fizikai-anyagi szempontból, valóban úgy tűnhet, hogy az ember egy különleges állat. De a szellemi megfigyelések eredményei és a józan belátás másról tanúskodik.
Vannak hosszú életű, egészségben élő vegetáriánusok és vegyes táplálkozásúak is. Teljesen világos: ahogyan nincs két egyforma lelkületű ember, úgy fizikai szervezetében sincs két egyforma. Ebből a tényből pedig belátható, hogy a táplálkozás, az anyagcsere akár annyiféle is lehetne, ahányan vagyunk. Vannak ugyan bizonyos létfeltételek, amiknek mindenki alá van vetve, de ezeket egyénileg is kell értelmezni. Valaki kívánja a húst, mert e nélkül meg is betegedne, a másik pedig undorodik tőle. Egyik a nyers ételeket igyekszik előnyben részesíteni, a másik a főzötteket. Mindenki úgy alakítja táplálkozását, ahogyan akarja és tudja.
A só, szénhidrát, zsír és fehérje
Létezik egy teljesen jogosult materiális megközelítésmód, amit a fentiekkel összhangba lehet hozni. Ez arról szól, hogy alapvetően négyféle tápanyag vesz részt az ember felépítésében: sók, szénhidrátok, zsírok és fehérjék.
A sók a legfajsúlyosabb tápanyagok, ezért ezek a növényekben is főként legalul, a gyökerekben rakódnak le, mint ahogy a kávézacc is a pohár alján szokott leülepedni. Ásványi sók vannak az élettelen ásványvilágban is. A növényi sók főleg a gyökérben halmozódnak fel, és a gyökér erőivel együtt a fejnek nagyon fontos táplálékai. Minden más tápanyag lebomlik, a sóknak csak átalakulniuk kell, és szellemi formában az idegműködést támogatják, sőt szubsztanciális létfeltételét adják.
A növények túlnyomóan szénhidrátból épülnek fel. A talajhoz közelebb és a héjakban inkább cellulóz; középen, a zöld levelek régiójában főleg keményítő; a virágok régiójában pedig túlnyomórészt cukor formájában van jelen. A rostos, keményebb szár mindig a nehezen emészthető cellulóz nagyobb arányú jelenlétére utal. A növényi ételek egy részét azért szoktuk hevíteni, főzni, hogy a cellulózt és a keményítőt könnyebben meg tudjuk emészteni, kevéssé terheljék meg az emésztőrendszert. A gyümölcsök húsa az egyik legkönnyebben emészthető táplálék, amiből nagyon hamar jutunk energiához és életerőkhöz. Szénhidrátok adják a növény vázát, a fizikai tartását és formáját. Az embernek is tartást adnak, szénvázat és formaerőt. A szénhidrátok arra valók, hogy lebomlásuk után emberi szénhidrát, emberi alak előállítására serkentsék a szervezetet. A keményítő, ami cukorrá alakul, és maga a cukor még lelki tartást is ad, ugyanis enyhe, de a fejlődéshez szükséges egoizmussal járják át a lelket. A cukor tehát lehetővé teszi a lelki fejlődést. A gyerekek nem csak azért szeretik az édeset, a cukrot, mert finom ízű, hanem mert ösztönösen érzik, hogy az lelki fejlődésüket támogatja. Ez valószínűleg még a legértéktelenebb, a finomított fehér cukorra is igaz. Mindenesetre célszerűbb értékesebb cukrot fogyasztani, például édes gyümölcs formájában.
A zsírok révén jutunk azokhoz az erőkhöz, ami mintegy kibéleli a szervezetet a hő, a fűtőanyag raktározására képes anyaggal. De nem csak raktározzuk őket, hanem folyamatosan képződnek, és olajozottá teszik az élet működését a fizikai testben. A növényi és az állati zsírok másként vesznek részt az ember felépítésében. Ha egészséges az emésztésünk, akkor a növényi zsírokat (olajokat) teljesen lebontjuk glicerinre és zsírsavakra, és ez a természettelenített „zsír” ad ösztönzést a szervezetnek, hogy saját, emberi zsírt állítson elő. Az állati zsírokkal nem ez történik. Ha fölöslegként nem választódnak ki és nem távoznak a széklettel, akkor lebontódnak, és emberi zsírként újra felépülnek, közömbös belső érzést adva az embernek. Az állati zsír tehát fölöslegként is lerakódhat. Aki tehát zsíros állati ételeket is fogyaszt, könnyebben meghízhat, mert a saját maga által előállított zsíron kívül még extra zsírt is magába épít. (De elképzelhetőnek tartom, hogy a ma már iparilag előállított növényi eredetű transzzsírsav tartalmú zsírkészítmények egy része is ehhez hasonlóan viselkedik.)
Zsírokat az állati zsíron kívül az olajos magvak tartalmaznak nagy arányban, de a zsírok legértékesebbje, bár kis mennyiségben, a zöld levelekben fordul elő. Ez utóbbiak zsírjai a zsíranyagcsere legkiválóbb ösztönzői, és kiválóan hatnak a szív és a tüdő táján szükséges emberi zsírok kialakítására.
Az emberi fehérje felépítése is csak azután következhet, ha a kívülről felvett fehérjéket teljesen lebontottuk peptidekké, peptonokká és aminosavakká. Amint ezek átjutnak a bélfalon, azonnal anyagtalanná, szellemivé, éterivé válnak és így adnak ösztönzést a növényszerűen eleven életnek, hogy felépítse magának az új, emberi fehérjét. Ha állati fehérjét is fogyasztunk, akkor azzal is ez történik, hacsak egy része fölöslegként nem távozik a végbélen és a vizeleten keresztül. De ez a fölösleges vagy feldolgozatlan növényi fehérjékkel is megtörténik. Az állati eredetű fehérje emberivé alakulva mégis hordoz bizonyos lelki jelleget, ami a testbe beépülve idegenként érezhető az erre érzékeny ember számára. Ez az idegenség abból származik, hogy az állati lelkiség által átjárt fehérje (főleg a hús, de a tej nem!) a lebomlás után úgy épül emberi fehérjévé, hogy bizonyos erőket nem ösztönöz munkavégzésre, amelyek szinte megbénulnak a munkanélküliségtől.
Ahogyan a só tipikusan az ásványi világgal rokon, a szénhidrátok pedig a növényi léttel, úgy a fehérjék az állatokkal. Fehérjéket nagy mennyiségben az állatok húsa tartalmaz, de azért növényekben is megtalálhatók. Azokban a növényekben (például a hüvelyesek) található több belőlük, amelyeket jobban megérint a környezet – fizikailag érzékelhetetlen – lelkisége, de ezek nem is annyira értékesek. Főként a gyümölcsökből vehetünk fel nagyon hasznosítható fehérjéket, bár azokban kétségtelenül kevés található. Viszont ezek a fehérjék a leghatékonyabb serkentői az emberi fehérje és az anyagcsere szervek felépítésének.
Összességében elmondható, hogy jelenleg szénhidrátból van a legtöbbre szükségünk, a másik három anyagból jóval kevesebbre. Ezt a mai táplálkozástudomány szakemberei is hasonlóan gondolják.
A földi táplálkozás lényege
Szilárd és folyékony táplálékaink a külső természet részei. A földi táplálkozás lényegében abból áll, hogy a külső természetet emberivé változtatjuk. A táplálkozás első fele a természeti jelleg elpusztításából (lebontás, anyagtalanná válás) áll, a második fele az ember felépítéséből (szellemiből anyaggá válás, a szellemi feldolgozása anyaggá).
A sók már a szájban kezdenek feloldódni, majd minden különösebb emésztés nélkül bejutnak a nyirokba, és onnan – szellemileg – fel a fejbe, hogy aztán az idegvégződések emberi jelleget hordozó anyagává váljanak. A szénhidrátok, de főként a zsírok és a fehérjék úgy válnak javunkra, ha teljesen megsemmisítjük, lebontjuk őket. Ahhoz, hogy a felépítés megtörténhessen, a külső természetből vett tápanyagokat kell elfogyasztanunk, és ténylegesen meg kell őket semmisítenünk, olyannyira, hogy a szervezetben el is fogyjanak. El kell veszíteniük a külső természetben még meglévő jellegüket és testiségüket is. (Ez például a csirkehús esetén azt jelenti, hogy még a csirke érzéseit, ösztöneit, amennyiben a hús is hordozza azokat, meg kell semmisíteni, mielőtt a szervezet emberi hús építésébe kezdene az állati hús serkentő hatására.) Ha az emésztésben, feldolgozásban zavar van, akkor természetesen az ásványi nyomelemek és a sók sem jutnak el átalakult formában oda, ahol szükség van rájuk, és a növényi, állati eredetű tápanyagok lebontása, majd az emberi újraépítés sem lesz tökéletes. Ebben az esetben olyan anyagok, – hő helyett gázok, nedvek, nyálkák, lerakódások – köztes állapotok jönnek létre nem megfelelő helyeken, amelyek mérgezőek.
Minden mérgező, amit a szervezet nem tud feldolgozni. Mérgezés abban az esetben is előfordul, ha bármelyik (ásványi, növényi, állati) táplálékból túl sokat fogyasztunk, vagy a táplálékok feldolgozása nem tökéletes. Ebben az esetben természetesen a táplálék útja nem a feldolgozás és beépülés lesz, hanem a végbélen, húgycsövön, vagy más utakon a szervezetből való kiürülés. A feldolgozatlan fehérje egy idő után rothadni kezd a belekben, és mielőtt kiürül, mérgez. A későbbi érelmeszesedések kialakulásában igen nagy szerepet játszik a túl sok fehérje fogyasztása. A feldolgozatlan zsírok avasodnak, ami a rossz szájízben vehető észre. A feldolgozatlan szénhidrátok erjednek. A sók pedig lerakódhatnak, meszesedéseket okozhatnak, és így terhelik a legkülönbözőbb szerveket. Az embert mérgezi, ha állati, növényi vagy ásványi tápanyagok halmozódnak a belsejében. Bizonyos szempontból minden táplálék méreg, ha bekerül az emberbe, hiszen nem emberi anyag. Azért is kell lebontani, megsemmisíteni vagy kiválasztással eltávolítani őket az emésztés során, mert az ember nem viseli el, ha nem emberi anyagok töltik ki. Mérgező minden bélgáz is. A gázosodás az elégtelen emésztés jele: a szilárd és folyékony tápláléknak hővé és életerővé kell válnia, nem légneművé. Minden esetben körültekintően kell tehát a táplálék mennyiségét is megállapítani, különben amíg ki nem ürülnek, mérgező hatásúak.
A földi és a kozmikus táplálkozás
A szilárd-folyékony táplálékok a szájon át a gyomorba, belekbe jutva átalakulnak (sók), vagy lebontódnak (szénhidrátok, zsírok és fehérjék). A földi táplálékok anyagi értelemben teljesen megsemmisülnek, még a sók is. A természet anyagi sói szellemi sóvá alakulnak, és az idegi működés anyagi alapját adva töltenek be fontos szerepet. A szénhidrátok, zsírok és fehérjék lebomlanak, majd földi erőként ösztönzést adnak arra, hogy az ember saját szénhidrátot, zsírt és fehérjét állítson elő. Ezen kívül a szénhidrátok és a sók hőenergiát is adnak. Nagyjából ebből áll a földi táplálkozás folyamata. Eddig csak erről volt szó.
A táplálkozásnak létezik egy szellemi fajtája is, amit kozmikusnak nevezhetünk. Ezt is úgy érthetjük meg legjobban, ha továbbra is észben tartjuk azt a képet, amellyel fejtegetéseimet kezdtem. Az emberben egy olyan növényszerű élet található, amelynek a fejben van a durvább gyökérzete, láthatatlan leveleivel a tüdők táján lélegzik, és a hasban kivirágzik, termést hoz. A földi táplálkozásnál ez az elvirágzás azt jelenti, hogy a belekbe jutott tápanyagok elveszítik természeti jellegüket, sőt a vékonybél falán átjutva elillannak, mint a virágok illata odakint. Ez az elillanás azonban csak az anyagtalanná válást jelenti, nem a teljes eltűnést. Ami a nyirokba, a testnedvekbe jutva elillan, az életerőként, földi hatóerőként, érző erőként működik tovább, és ösztönzi a szervezet anyagi felépülését, folytonos megújulását. Amit megeszünk, abból lényegében csak a só épül be a fizikai testbe, az idegekbe földi szubsztanciaként, de az is előbb szellemivé alakul. A többi anyag fizikai-, élet- és lelki erővé virágzik el, és mint földi erő vesz részt a további felépülésben.
De akkor honnan veszi anyagait a fizikai testünk? A világmindenségből. Nem a Föld anyagaiból, hanem az egész univerzumból vesszük a szubsztanciát. Ezzel a táplálkozással nem az anyagcsere-rendszer foglalkozik, hanem főleg az érzéki-idegrendszer, tehát nem az altest, hanem inkább a fej körzete. De ez még mindig nem a teljes kép.
Nézzük, hogyan is zajlik a kozmikus táplálkozás, amit először Rudolf Steiner írt le, noha sok-sok részlet még nem ismert. Eszerint az ember érzékszervei nem pusztán a tudati életnek szolgáltatnak „táplálékokat” az észleletek révén, hanem ténylegesen szellemi szubsztanciákat lélegeznek be, amelyek a szellemi világmindenségből áradnak. (A szellemi szubsztancia nem semmi, hanem például a fizikai-földi anyagnak a szellemi forrása. A szellemi szubsztancia nem anyag, nem energia, nem rezgés, hanem valami olyasmi, aminek érzékfeletti-szellemi módon van alakja.) A szemünk, fülünk, orrunk, nyelvünk, bőrünk, és minden, ahol külső idegvégződés van, igen finom elosztásban fizikai és szellemi hőt, és a szellemi hővel együtt egyéb szellemi szubsztanciákat szív magába, amik aztán az idegpályák mentén fokozatosan anyaggá alakulnak.
Az egész azonban ennél is bonyolultabb, mert mielőtt anyaggá válnának még összeszövődnek a belélegzett levegővel. A tüdővel sem pusztán levegőt lélegzünk be, hanem kozmikus alakító, emberformáló erőket is. (És itt zárójelben emlékeztetnék arra, hogy a bibliai teremtéstörténet szerint is (Ter. 2,7) az emberbe az istenség – a héber Biblia szerint Jahve Elohim – úgy lehelte bele az életet.) Az idegeken keresztül belélegzett hő és a szellemi szubsztanciák mintegy kilégződnek a szervezet belseje felé, és amit az idegek kilélegeznek befelé, az belül egyesül a belélegzett levegővel és azzal, ami abban szellemi alakító erőként működik. Ez a szellemi szubsztancia és alakító erő építi fel azután az ember anyagi testének nagy részét. Csak kis része, éppen az idegek épülnek fel a földi táplálkozás során elvirágzott, szellemivé átalakult só-szubsztanciából, amennyiben az idegműködésben közvetlenül a gondolkodás szolgálatában állnak. Minden más anyag a kozmoszból épül fel.
A két táplálkozás teljesen kiegészíti egymást. A földi szubsztanciák, anyagok az emberben elvirágozva, azaz anyagtalan földi erőkké válva ösztönzik a kozmikus táplálkozás szellemi szubsztanciáinak és alakító erőinek fizikai, földi anyagként való beépülését a szervezetbe. A szilárd-folyékony lebontása által jut a szervezet só-anyaghoz az idegeiben, és a hő-légnemű belélegzése folytán minden más anyaghoz a szervezet többi részében. A só szubsztanciáját a Föld adja, a többit a kozmosz. A szilárd-folyékony anyagok nyomán jutunk földi fizikai erőkhöz, életerőkhöz és lelki erőkhöz, a hő-levegő révén pedig a földi emberi testet alkotó szellemi szubsztanciák és alakító erők túlnyomó részéhez, amik nagyobb részt anyaggá lesznek, mintegy kitöltik azt a teret, amiben a földi erők is működnek. A szilárd-folyékony révén keletkezik bennünk lelki hő, ezen kívül fizikai hő az anyagcsere- és mozgásrendszerben, valamint ez adja az energiát a légnemű anyagok ki- és belégzéséhez. A hő-levegő útján pedig a kozmosz szellemisége válik bennünk szilárd csontokká, porcokká, izmokká és folyékony nedvekké stb.
A fizikai test, és egyáltalán a fizikai-éteri-lelki-szellemi szervezet felépülése úgy történik, hogy miközben a földi táplálékok anyagtalanná válnak, az anyagfelépítés ösztönző erejévé is válnak. Ezek aztán a szervezet minden táján összetalálkoznak, összeszövődnek az idegszálakon, és azok mentén lefelé áradó kozmikus szellemi szubsztanciával. A szellemivé, azaz élővé és érzővé vált földi erők, mint ösztönzők aztán a kozmikus alakító erőkkel egyesült kozmikus szubsztanciákat földi-fizikai anyagokká szervezik. Mintegy behúzzák ezeket a Föld nehézkedés viszonyai közé. Ha nem ennénk szilárd és folyékony anyagokat, akkor az univerzum szellemi szubsztanciája sem tudna bennünk fizikai-földi anyaggá válni. De ha sokat eszünk földi módon, akkor több szellemi szubsztancia válik bennünk anyaggá, ezért meghízhatunk. Normális táplálkozás esetén pedig az lehet az oka a soványságnak – általános értelemben – hogy a földi erők nem hasznosulnak olyan mértékben a kozmikus táplálkozás számára, mint a normál testalkatúaknál.
A szervezetünkben lévő éteri életet, ami a földi táplálkozásban lefelé virágzik, és egyre szellemibbé válik, a kozmikus táplálkozás szellemi szubsztanciája tölti ki fokozatosan fizikai anyaggal. Valószínűsíthető, hogy az idegek mentén a belső elválasztású mirigyek működése is besegít a szellemi táplálék szállításában és megfelelő helyre juttatásában. Valószínűleg rajtuk keresztül történik a szellemi szubsztanciából a fizikai anyag létrehozása a nyirokban, majd onnan a vérben, és rajtuk keresztül az egész szervezetben.
A kozmikus táplálkozásban a fizikai hő mellett elsősorban szellemi hőt veszünk fel, amelyhez szellemi fény, szellemi szervezés és szellemi élet is párosul. Ezeket a szubsztanciákat az antropozófia általában hőéternek, fényéternek, kémiai éternek és életéternek nevezi. Alapvetően a külső fizikai hő a kapuja a kozmikus szubsztanciának, és a levegő a kozmikus alakító életerőknek. A külső levegő össze van szövődve az alakító erőkkel, a fizikai hő pedig a szellemi-kozmikus hővel, a hőéterrel. A hő ezáltal válhat e táplálkozás legfőbb hordozójává, és a levegő a másodlagos fizikai hordozójává. Csak a szellemi hővel tud a szellemi világ fénye, kémiája és élete is beáradni, és csak a levegővel az alakító erők. A szellemi hőszubsztancia az egész szervezetre kiterjedve főként az élet hőjét és a lelki meleget adja a lelki élethez. A fizikai hő(erő)t pedig a földi tápanyagokból nyerjük.
Az idegeken át árad befelé a szellemi hő, fény, kémia és vitalitás. Minden a szellemi hővel száll alá az idegek mentén, illetve a belső elválasztású mirigyeken át. A szellemi fény az idegrendszerben terjed szét, és az érzékelés, a gondolkodás lelki létfeltételét adja. A szellemi fény az érzéki-idegrendszer szellemi erejévé változik, és ezáltal az emberi szellem gondolkodó képességének szellemi munícióját szolgáltatja. Az ember énje a gondolatokat kívülről meríti a szellemi kozmoszból, és az agy is nagyrészt ebből a fényből, a szellemi kozmosz fényerőivel épül fel a földi jellegű só-szubsztanciákkal egybeszövődve. Ezek a só-szubsztanciák szintén szellemileg áramolnak a fejbe, az idegekhez, de az idegsejtek végein anyagivá válnak, és a gondolkodó tudat működését szolgálják.
Azután a hő a ritmikus és keringési rendszerbe jutva összekapcsolódik a lélegzéssel és a levegőben lévő kozmikus alakító erőkkel. Itt leadja a kémiai szervezés, az anyagok vegyülésének és bomlásának képességét, törvényszerűségeit mint szellemileg hangzó szubsztanciát. Ennek köszönhetjük, hogy lelki életünkben a Földön is érezhetünk. Másrészt ez a szubsztancia változik aztán a nyirok anyagává, és a vérbe jutva a ritmikus rendszer, valamint az anyagcsere-végtag rendszer fizikai anyagává.
Végül a hő az anyagcsere-végtagrendszerben leadja a kozmikus-szellemi élet szubsztanciát, ami aztán az emberi akarat képességének fizikai feltételéül szolgál, valamint az anyagcsere- és mozgásrendszer további anyagi felépítéséhez járul, szintén a nyirok, majd a vér útján. Itt oltja bele a szellemi életszubsztancia a fizikai anyagba az elevenség hordozására való fizikai képességet, illetve az elevenség szerinti működést.
Mindeközben a szilárd és folyékony táplálkozás révén elvirágzott tápanyagok földi erőkként segítik a kozmikus táplálékáramból az emberi test anyagi felépülését. Így a földi gyökérerők küldik fel a sókat és a lebontott anyagok földi erőit a fejbe, hogy aztán az érzéki-idegrendszer fizikai anyagául szolgáljanak az itt tevékenykedő kozmikus fényerőkben. Az idegi működéshez só-szubsztanciára van szükség, az érzéki-idegrendszer felépítéséhez egyéb szubsztanciákra is, amik a kozmikus táplálékáramból származnak. A zöld szár és levél földi erői a ritmikus és keringési rendszer felépítését ösztönzik, főleg a zsírok és szénhidrátok keletkezésére ügyelve. A gyümölcsben lévő földi erők pedig az anyagcsere- és végtagrendszerben a szellemi-kozmikus életszubsztanciákból az anyagi fehérjék előállítását ösztönzik. S mivel a gyümölcs tartalmazza a legtöbb Naperőt, ezért ez hőenergiaként elsősorban innen kiindulva hasznosul fizikailag, de a szellemi hőszubsztancia utolsó maradéka is itt adódik le, és szolgálja a lelki életet az akaratban.
A szervezet anyag, élet, lélek és szellem négyessége. A testi-vegetatív élet összekapcsolódva működik a lelki-szellemi élettel. A kozmikus táplálkozás megadja a gondolkodás lehetőségét a fejben, az érzés képességét a lélegzés és vérkeringés régiójában, és az akarat képességét az anyagcsere-végtagrendszerben.
Rudolf Steiner több előadásában említi, hogy az emberi szervezet hármas felépítésében a földi és a szellemi hogyan oszlik el. Eszerint az érzéki-idegrendszerben, tehát főként a fejben földi szubsztanciák találhatók, főleg a gyökérerőkkel ideszállított sók, amelyek egy része szellemileg, más része újra anyagivá vált formában van jelen. Ez a földi anyag teszi itt lehetővé, hogy az ember a kozmosz szellemi erőivel kerülhet – a gondolkodás során – tudatos kapcsolatba. Ezzel szemben az anyagcsere szervei és a végtagok szellemi szubsztanciákból épülnek fel, és földi erők működnek bennük, azaz a földi táplálkozásból nyert erők is, például a gyökérerők, szárerők, levélerők, gyümölcserők, magerők. Az anyagcsere és a mozgás erősen alá van vetve a földi nehézkedésnek is. Az agy, a gondolkodás tudatosulásának földi szerve főleg a szellemi világ fényerőinek van alávetve. Ez abban is megmutatkozik, hogy az agy az agyvízben úszik, így a folyadék felhajtó ereje miatt a nehézségi erő nagy része kompenzálódik. Az agy súlya így nem kb. 1500 gramm, hanem csak kb. 20 gramm, és az agy finoman szőtt idegállománya sem nyomódik össze.
Kijelenthetjük, hogy az ember felső része inkább csak földi szubsztanciákból épül fel, de a kozmikus-szellemi fényerők intenzív behatására. Az alsó része pedig inkább csak szellemi-kozmikus szubsztanciákból épül fel a földi erők serkentő és a kozmikus alakító erők közreműködése révén. Mivel azonban az emberi test súlyát elsősorban az adja, ami szellemi-kozmikus úton kerül felvételre, ezért mondhatjuk, hogy az ember anyagi teste nem földi táplálékokból épül fel, hanem szellemi-kozmikusból, abból, amit a levegővel és hővel lélegzünk be.
A földi szilárd és folyékony táplálékaink nem válnak vérünkké, legfeljebb a test hőjévé és ideganyagokká. Viszont a szellemi szubsztanciák vérré válnak, sőt egész testünkké, kivéve idegekké. A felesleges vagy a feldolgozatlan földi anyag pedig a széklettel és a vizelettel órák alatt kiürül. De azok a földi táplálékok is, amelyek földi erőkké válnak, rendszerint órák, vagy legfeljebb néhány napon belül pótlódnak újabbakkal. A részben fizikai erőkké vált földi táplálékok verejtékkel és egyéb erőfelhasználással tűnnek el belőlünk. A kozmikus szubsztanciák, és a belőlük képződött testanyagok viszont 7-11 év alatt cserélődnek ki a köröm és a haj növekedése, levágása, valamint a bőr lehámlása útján. A földi táplálékok szilárd és folyékony állapotban cserélődnek, viszonylag rövid idő alatt. Nem csak a földi étkek, de a széklet és vizelet is szilárd vagy folyékony állagú. A kozmikus szubsztanciák hővel jönnek és szilárd anyagként távoznak, viszont csak 7-11 év múltán, lassan, belülről kifelé haladva."
Az egész cikk megtalálható itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése