Semmi baj nincs azzal, ha valaki igyekszik a pozitív vonást megtalálni a helyzetében, feltéve ha nem próbálja ezt egyetemes és végleges igazsággá sűrítve másokra is rátukmálni azt, és ha nem társul ez a fajta "pozitív gondolkodás" a kellemetlen tények megmásításával vagy letagadásával, esetleg mások kárára történően.
Én azt mondom, hogy az egyszerű parasztembernek is van bölcsessége (melynek nyomai nyilvánvalóan fellelhetőek a népi vallásként induló kisegyházak mai képviselőiben). Ha valaki annyira szereti az élet pozitív oldalát látni, akkor nyilván ez képessé teszi őt mindenféle helyzet pozitív kiértékelésére, pl arra is, amikor kiderül az Őrtorony szemfényvesztése és lelepleződnek hazugságai. Ekkor a másokat előszeretettel "pozitív gondolkodásra" serkentők maguk is megpróbálhatják azt a saját életükre vonatkozóan, és kideríthetik, hogy SZÁMUKRA miért volt hasznos a szektatagság. Mert valami haszna biztosan volt!
Az alábbi tanmesén azonban azok is elgondolkodhatnak, akik mindig mindenben csak a negatívumot vagy kritizálni valót látják:
Volt egyszer egy idős és bölcs földműves. Nagyon szegényen élt a családjával, és az egyetlen vagyona a lova volt. Egy nap elszökött a lova. A szomszéd meghallotta a hírt és gondolta meglátogatja megkárosult szegény szomszédját.
- Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse szegény szomszéd, micsoda nagy balszerencse – mondta sajnálkozva és együtt érzően.
- Talán az… – felelte a földműves.
Másnap reggel csodák csodájára a ló hazament, de nem egyedül érkezett, hanem hozott magával három vadlovat. Az álmélkodó szomszéd nem bírt eléggé csodálkozni
- Ó… Ó, micsoda nagy szerencse, micsoda nagy szerencse – kiáltott fel a lovak láttán a szomszéd
- Talán az… – hangzott a földműves válasza
A következő nap az öreg fia be akarta törni az egyik vadlovat és felült a hátára, de az levetette. A fiúnak eltörött a lába.
- Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse, micsoda nagy balszerencse – mondta a szomszéd jajgatva.
- Talán az… – felelte a földműves.
Másnap katonák érkeztek a faluba és minden épkézláb fiatal fiút elvittek a magukkal a hadseregbe harcolni. A törött lábú fiút azonban otthon hagyták.
- Ó, micsoda nagy szerencse- lelkendezett a szomszéd.
- Talán az… – felelte ismét bölcsen a szegény földműves.
Volt egyszer egy idős és bölcs földműves. Nagyon szegényen élt a családjával, és az egyetlen vagyona a lova volt. Egy nap elszökött a lova. A szomszéd meghallotta a hírt és gondolta meglátogatja megkárosult szegény szomszédját.
- Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse szegény szomszéd, micsoda nagy balszerencse – mondta sajnálkozva és együtt érzően.
- Talán az… – felelte a földműves.
Másnap reggel csodák csodájára a ló hazament, de nem egyedül érkezett, hanem hozott magával három vadlovat. Az álmélkodó szomszéd nem bírt eléggé csodálkozni
- Ó… Ó, micsoda nagy szerencse, micsoda nagy szerencse – kiáltott fel a lovak láttán a szomszéd
- Talán az… – hangzott a földműves válasza
A következő nap az öreg fia be akarta törni az egyik vadlovat és felült a hátára, de az levetette. A fiúnak eltörött a lába.
- Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse, micsoda nagy balszerencse – mondta a szomszéd jajgatva.
- Talán az… – felelte a földműves.
Másnap katonák érkeztek a faluba és minden épkézláb fiatal fiút elvittek a magukkal a hadseregbe harcolni. A törött lábú fiút azonban otthon hagyták.
- Ó, micsoda nagy szerencse- lelkendezett a szomszéd.
- Talán az… – felelte ismét bölcsen a szegény földműves.
Forrás:
:) jó gondolat. Köszike :)
VálaszTörlésNekem ezzel az írással az jutott eszembe-mivel te is sokat foglalkozol ezzel a témával, ugyanúgy mint én-,hogy vajon szerencse vagy balszerencse kérdése volt az, hogy bekerültünk anno a Tanúk közé. Tehát, attól függ ezt is honnan nézzük. Lehet ma már kint vannak, de mennyien még mindig azon sopánkodnak, hogy lehettek annyira vakok, hogy nem látták át ezt az egészet és benyelte őket a szekta. Szerencse vagy balszerencse kérdése, hogy bekerültek? Nos, nem biztos, hogy balszerencsének kell felfogni az ilyesmit, lehet épp a szerencsénknek is tekinthetnénk, csak attól függ, melyik oldaláról nézzük a dolgokat.
VálaszTörlés:)
Igen, biztosan kell egy bizonyos időnek letelnie ahhoz, hogy erre a kérdésre az ember semlegesen (értékítéletmentesen) rá tudjon tekinteni. Talán nem árt konkretizálni a dolgokat, ahelyett, hogy általános kijelentéseket tennénk akár pozitív, akár negatív értelemben ( pl: "tönkretette az életemet a szekta" vagy "sok pozítv dolgot tanultam").
TörlésAdott esetben mindkét kijelentés igaz lehet, ha tisztában vagyunk azzal, hogy életünk mely területére vonatkoztatjuk ezeket. Persze az lenne a kívánatos, ha a "félig teli pohár" érzésével lennénk képesek kikerülni a tapasztalatból - mint általában minden rossz tapasztalatból -, de ehhez azért sok negatív érzésen is keresztül kell menni, mert sérelem és kár is ért minket bőven.
De ahogy a történetből kiderül: érdemes kivárni a dolgok végét, és abból látni azok eredményét!