"Pusztítóbb mint az atombomba, pusztítóbb mint bármilyen járvány, pusztítóbb mint az éhínség, a háborúk, az értetlenség, a félreértés, a tévedés, a rosszindulat, a gyűlölködés és a gyűlölet. Mi is az, amire gondolok? Az emberi lét legpusztítóbb fegyvere:
....az eszme.
Az eszme valójában ezen a bolygón mindennek a mozgatórugója, mely észrevétlenül hálóz be mindent. Az eszmék olyan programok, melyek sokszor már az anyatejjel szívódnak belénk, és láthatatlan módon formálják gondolatainkat, észlelésünket, cselekedeteinket, megnyilvánulásainkat, véleményünket, világlátásunkat és a valósághoz való viszonylásunkat. Az eszme olyan mint a vírus, amint gazdatestre talál, máris elkezdi annak átformálását. A legokosabb vírusok pedig úgy képesek adaptációra és élősködésre, hogy lassan, észrevétlenül pusztítják akár egy életen át a gazdatestet. Az a legravaszabb eszme, amely úgy fertőz meg, hogy közben elhiteti veled, hogy csak ő a valódi, csak ő az igaz, az igazmondó, az igazság egyedüli letéteményese, és minden és mindenki más az ellensége. Az eszme létének alapfeltétele a kizárólagosságra való törekvés, annak az elhitetése, hogy azáltal hogy hordozzuk, többé válunk mint azok akik nem, vagy akiknek nem esik a miénkkel egybe a meggyőződése. Az eszme hordozója számára ugyanakkor létfontosságú, hogy meggyőződését minél szélesebb körben kiterjessze, és jól definiált határvonallal magát elválassza mindazoktól, akik eltérő meggyőződésük okán automatikusan ellenséggé válnak. Az eszme számára kifejezetten káros és hátrányos, mondhatni antivirális hatással bír bármi, ami meggyőződésével ellentétes, vagy akár semleges. A semlegesség is üldözendő a számára, hiszen az eszme olyan vírus, mely terjedése közben mindenkit választásra akar kényszeríteni.
A legnagyobb tévedés, hogy léteznek békés és harcos eszmék, vagyis olyanok amelyek az emberiségnek bőséget és jólétet hoztak, és olyanok melyek pusztulást és romlást. Azért tévedés ez, mert egyik eszmének sem sajátossága a valódi béke. Minden eszme ugyanis megoszt, az egyik oldalon áll annak hordozója, és a másik oldalon az, aki nem hordozója annak. Ez pedig akár tudatosan, akár tudattalanul ellentétet, feszültséget gerjeszt. (Tipikus vallási példa, amikor magát a kereszténység az egyedüli isteni igazság letéteményesének tartja, a többi vallást nem, de ugyanez elmondható a mohamedán hitre, és még sorolhatnánk) Nincs jó vagy rossz eszme a szabad gondolat szempontjából, csak eszme. Az eszme ugyanis mindig egy külső tényező, nem tömegek saját, egyéni útjainak összeadódásából keletkező szintézis. Lefordítva: az eszme mindig egy jól meghatározható forrásból ered, vagyis a forrásból tart a kiszemelt hordozó, hordozók felé, és nem tömegesen a saját egyéni megtapasztalásból, megélésből, gondolkodásmódból szintetizálódik és válik egy közös nevezőben egyesülő meggyőződéssé.
A kiválasztottság, a prófétizmus, a világ jókra és rosszakra, feketékre és fehérekre, hívekre és nem hívekre való osztása minden eszme sajátossága. Ez önmagában, ha az eszme passzív állapotban képes maradni nem jelent veszélyt a környezet számára. A fanatizmus és a fanatizálódás viszont minden eszme hordozója számára reális veszélyforrás. Az eszmével megfertőződött ember ugyanis hajlamos magát kiválasztottnak gondolni, míg ezzel egyidőben automatikusan úgy gondolja, hogy aki más véleményen van mint ő, az nem lehet csakis az ellensége. Aki nincs velem, ellenem van. Fel sem merül ebben a gondolati sémában az, hogy létezik ezen kívül még egy harmadik választás is. A semlegesség elve. Aki nincs velem az miért kell automatikusan ellenem legyen? Azért, mert én, az eszme hordozója ezt így képzelem? Igen, hiszen a világot csak fehérben és feketében érzékelem, és számomra létfontosságú az, hogy az eszme terjedjen, ebből a szempontból viszont a semlegesség számomra megengedhetetlen, sőt valójában az aki semleges akar maradni egy eszmével szemben, az az eszme hordozója számára önkéntelenül ellenséggé, vagy célponttá válik. Az eszme úgy viselkedik mint egy vírus, ami a saját túlélését attól teszi függővé, hogy milyen mértékben képes megfertőzni újabb és újabb egyedeket.
Minden vallás egy eszme. Minden dogma az eszme őre. Minden politikai meggyőződés egy vallás. Minden vallás politika és eszme. Minden ami képes kikapcsolni az emberi lényben a kritikus észlelés, megismerés és gondolkodás képességét az gyaníthatóan egy eszme. Minden, ami képes elhitetni az egyénnel, hogy ő meggyőződése folytán kiválasztott, kiválasztottsága pedig alap lehet a mások feletti ítélkezésre, megbélyegzésre és üldözésre. Úgy gondolom, hogy az aki képes megízlelni a gondolat szabadságát, az képes ráérezni annak a súlyára, hogy a Föld nevű bolygón mindnyájan, kivétel nélkül már zsenge korunktól kezdve eszmékkel vagyunk fertőzve, eszmék alakítják ki valóságképünket és valóságérzékelésünket, mélyen befolyásolva ezáltal. Ennek a felismerése vezethet el annak a szükségességéhez, hogy elkezdjük magunkról tudatosan levetkőzni mindazon rétegeket, melyek az eszméktől fertőzött, dogmatikus, fanatikus, prófétikus és kiválasztottságtudatot tápláló gondolatbéklyót jelentik.
Miért ellensége minden eszmének a valódi szabad gondolat, és a benne élő, belőle fakadó szellemi szabadság megélésére törekvő egyén? Azért, mert egyetlen eszme sem tűri meg magával szemben a semlegességet, vagy azt hogy dogmáira a szabad gondolat indulatoktól mentes, kritikus pillantást vessen. Aki nincs velem az ellenem van. Vajon miért kellene ez így legyen? Ha nem tartok a főzelékimádókkal, ugyan miért kellene ellenük lennem? Miért van az, hogy mióta a világ világ, minden eszme, dogma, vallás, társadalmi, politikai és egyéb rendszer pusztán egy valamitől rettegett, mely ellen bármikor, habozás nélkül volt képes alkalmazni a legvéresebb, legbrutálisabb eszközöket? Ez pedig a SZABAD GONDOLAT ÉS GONDOLKODÁS terjedése.
A rabszolgatartó számára mindig ellenség a szabadság gondolata. Minden eszme, dogma, hitelv, vallás, automatikusan átvett meggyőződés pedig rabszolgatartó ilyen értelemben. Minden eszme meggyőződésesen egy "igazság" hirdetője. A maga igazságának a hirdetője. Létezik-e mégis olyan igazság, mely eszmék, dogmák, hitelvek, vallások, politikai és egyéb meggyőződések felett álló, és mindenki számára kötelező? Ha azt mondanám IGEN, létezik, akkor ez azt feltételezné, hogy megismertem ezt, és hatalmamban áll minden kétséget kizáróan kinyilatkoztatni ezt. Vajon végiggondolta-e ezt a kérdést kritikusan, szabadon gondolkozva bármilyen eszme terjesztője? Aligha hiszem. Egy dolog ugyanis hinni egy eszmében, és más dolog minden kétséget kizáróan, a kritikus, szabad gondolkozás útján meggyőződni annak valósága, igazságtartalma és tévedhetetlensége felől.
Miért nem lehet egyetlen eszme sem "Az Igazság" letéteményese? Minden eszme a valóság egy kisebb vagy nagyobb fragmentumát ragadja meg, és teszi azt az egészre nézve kötelezőnek. Egyetlen eszme sem birtokolhatja ilyen értelemben a teljességet, bármit is állít magáról. A hit minden eszme nélkülözhetetlen kelléke, és ez az a kulcs, amely az eszmék működésének megértéséhez elengedhetetlen. A hit ugyanis hajlamos a vakságra, a vakhit és a szabad gondolat pedig nem férnek meg egyazon térben. Nem azért mert a szabad gondolat nem képes megérteni a hit működését és szerepét az emberi lényben, hanem azért, mert az eszme alkalmatlanná teszi annak hordozóját, hogy megértse a szabad gondolat és kritikus gondolkodás lényegét, azt a fajta prekoncepcióktól, előítéletektől és kényszertől mentes szabadságot, mely minden valódi lényegének a megismeréséhez elengedhetetlen.
(A szabad gondolat, és az emberi szabadságnak a szabadossághoz semmi köze, amint ezt bizonyos eszmék terjesztői egybemosni igyekeznek. Egy szabad gondolkodó képes elfogadni a szabadosság jelenségét, azt szabadon vizsgálni és konklúziókra jutni annak eredetével, létével, megnyilvánulásaival stb. kapcsolatban, anélkül, hogy ítéletet, háborút, ellenségeskedést hirdessen. Bizonyos eszmék felől mindezt megközelítve viszont nem lehetséges, hacsak az eszme eleve nem a szabadosság hirdetője.)
Létezik élet az eszméken túl is. A valódi szabadság, a gondolat valódi szabadsága pedig csak addig félelmetes és eretnek, ameddig mindazt eszméken keresztül közelítjük meg. A szabadság eszméje is idetartozik. A szabadság ugyanis mindaddig nem valódi szabadság, ameddig pusztán egy eszme. A szabadság az, amiben minden léte értelmet, megértést nyer. A szabadság a világ valóságának, saját és közös valóságunknak előfeltevések, előítéletek mentes megismerése, a szabad megismerés által pedig lehetségessé válik annak megértése. A valódi kérdés az: készen állok-e erre? Mi a fontosabb számomra, az eszmék akoljának hamis, illuzórikus de minden valóságnál fontosabb melege, vagy a világ, a valóság szabadságban, szabad gondolat általi, eszmék, dogmák, előfeltevések, előítéletek nélküli megismerése."
Fazekas József Tamás írása
Forrás:
http://blog.fazekas.info/2013/02/02/az-emberi-let-legpusztitobb-fegyvere/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése