Mielőtt a patriarchális férfierőszakról szóló írásaimat folytatnám, egy szösszenetet osztanék meg azzal kapcsolatban, hogy miért nem lehet helyrehozni bizonyos dolgokat:
Persze mondhatná valaki: össze lehet ragasztani a tányért, vagy lehet egy másikat venni helyette. Valóban LEHET valamit tenni és KELL is (minimum bocsánatot kérni), de ez nem fogja helyreállítani a korábbi állapotot, mert az lehetetlenség. Egy összetört bizalmat nem egy könnyen lehet helyreállítani. Úgy meg biztosan egyenesen lehetetlenség, ha még bocsánatot sem kérünk, hanem a másikat hibáztatjuk. Sőt még azon is felháborodunk, ha egyáltalán szóvá meri tenni a dolgot...
Ennyit arról, hogy miért nem érdemes az erőszak tárgyát hibáztatni a saját dühkitörésünk miatt. Ezzel igazából csak az erőszakos személy (legyen férfi vagy nő) fog veszíteni hosszú távon, neki lesz a legnagyobb kára belőle.
Nem értem, miért kell akkor rátámadni arra a "fagyira, mely visszanyal"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése