1. Előfordulhat az, hogy számtalan kérés, könyörgés ellenére is az egyszerűbb "férfimunkák" még mindig nincsenek elvégezve. (Természetesen megcsinálhatod magad is ezeket, mert én nem hiszek a férfimunkában, mint ahogy a nőimunkában sem. Én próbáltam azt is, az sem volt jó, mert azon meg megsértődött drága párom, hogy én nem vagyok képes kivárni azt az időt, mire ő meghozza a döntését....) Ezt áthidalandó, egyszerűen le kell írni a kívánt feladatot kb 50-szer kis darab papírokra is. Ezeket aztán elhelyezni a legkülönfélébb helyeken, zsebekben, pénztárcában, ha lehet még a Bibliában is, így bárhova nyúl a kedves, mindenütt szembentalálhatja magát kérésünkkel.
2. Nyugodtan hagyd figyelmenkívül a mosogatni valót a konyhában (igaz, ez téged jobban fog zavarni, mint őt, de "erőfeszítést" kell tenni ez ügyben, mert ha mindig elmosogatsz helyette, akkor ez megint "nőimunkává" fog degradálódni). Tedd ugyanezt a szanaszét szórt büdös zoknikkal is, ne hagyd magad zsarolni azzal, hogy "a te dolgod rendben tartani a lakást".
3. Hívatkozz te is nyugodtan a "tökéletlenségeidre", kb annyiszor, ahányszor ő teszi veled. Ha párodnak más nővel akad kedve kufircolni, de mikor lebukik akkor a megbocsátásodra apellál, akkor te is tegyél vele valami hasonló kaliberű dolgot (a megcsaláshoz nem mindenkinek van gyomra), és apelláljál az ő megbocsátására. Nem árt megtudnia, hogy mi a különbség a valódi megbocsátás és a "béka lenyeletése" között. Ha nem tetszik neki és panaszkodni kezd, akkor te is nyugodtan panaszkodjál azért, amit ő tett veled.
4. Ha a párod úgy gondolja, hogy a gyerekek gyülekezetbe való felkészítésénél a dolgok könnyebbik oldalát fogja meg (vagyis azt a gyereket "öltözteti fel", amelyik már magától is fel tud öltözni), akkor adjál a kisebbik gyerekre valami ilyen pólót:
stb, stb (várom az ötleteket)
Azt elismerem, hogy ez nem éppen szerető kapcsolat, ahol ilyen trükkökhöz kell folyamodni, de hát a "főség" betegség sem a szeretetről szól, hanem az elnyomásról, egóról és büszkeségről. Attól még valahogy kezelni kell a helyzetet. Ezek a tanácsok nem biztos, hogy megmentik a házasságodat, mert nem mindegyik házasság menthető, ahhoz ugyanis két ember kell. De még mindig jobb, mintha a többi nővel pletykálkodnál a férjed butaságairól, vagy pragmatikus közönybe süppedve megállapítanád, hogy "ilyenek a férfiak", vagy "ha előlről kezdhetném, bizony nem mennék férjhez". Mint minden betegségnél, igy ennél sem tart a kezelés örökké: csak addig kell folytatni, míg párod ki nem gyógyul, vagyis észre nem veszi magát. Vagy a te önértékelésed fel nem gyógyul, és ha szükséges, ki tudsz lépni egy abúzív párkapcsolatból. Ráadásul a kezelésnek a humorérzék fejlődésén kívül más mellékhatása nincsen. A végén mindketten jobban fogjátok magatokat érezni.
Egy dologban azonban viszont biztos lehetsz: ha nem teszel semmit, csak várod a nagy csodát, akkor a csőd elkerülhetetlen lesz. És abban igazuk van a férfiaknak, hogy a nőnek kell összetartania a családot. Valóban a nőnek nagyobb felelőssége van ebben a dologban, mert jobban rátermett az érzelmi folyamatok átlátásában. Ezért nem mindegy hogyan használod fel a természetes női bölcsességedet. Ha a címben utalt hagyományos férfibölcsesség nőibölcsességgé avanzsált változatát alkalmazod, amit nagyanyáink is tettek, akkor annak megfelelő gyümölcsöket is fogsz aratni: hosszú, de inkább nyomorúságos házasságot.
Szerintem van neked elég bölcsességed magadtól is!
Ezt komolyan így is gondolod?
VálaszTörlésválasz alább
TörlésAkinek már ilyen manőverekhez kell folyamodni az jobb ha nem él házasságban a másikkal. Őszinteséggel és szeretettel kell megoldani a nehézségeket, legalábbis Mi így csináljuk és bevált, a célozgatás nem sokat ér, mert nem biztos, hogy érti a másik fél.
VálaszTörlésMaja
válasz alább
TörlésSzerintem nagy a baj, mert egy feldolgozatlan dolog van az életében. Nagyon szomorú, hogy ez megtörténhetett vele. Egy ilyen negativ élmény meghatározza, hogy a későbbiekben miként tud a másik nemmel kapcsolatban véleményt alkotni. Idézet tőle:
VálaszTörlés"Amikor a gyermekkoromban ellenem elkövetet szexuális jellegű bűncselekmény következtében fellépő testi-lelki gondok miatt..."
JT BLOG - 2013. 07. 07.
A lelki gondokat tükrözi ez az irás.
válasz alább
TörlésKb te is úgy gondolkozol a férfiakról, mint ez a cikk: http://modoros.blog.hu/2010/10/04/diszno_ferfiak tipikus szélsőségesen feminista marhaság, ami átmosta az agyadat.
VálaszTörlésInkább olvasd el ezt:
VálaszTörléshttp://www.hyperforce.ultranet.hu/gys/weblap2011/download/Mi%C3%A9rt%20hazudik%20a%20f%C3%A9rfi%20Miert%20s%C3%ADr%20a%20n%C5%91.pdf
Hát szerintem ez nem fair. Sosem ütöttem meg nőt, de ha így szemétkedne lepofoznám, tuti.
VálaszTörlésHa egyenjogúság van, legyen mindenben az, ha nincs, akkor meg nem kell rinyálni. A nő többet dolgozik otthon és kevesebb pénzt visz haza, a férfi kevesebbet dolgozik otthon és több pénzt visz haza. Egy egy kedves szó többet ér, mint a szemétkedés.
válasz alább
Törlés"Szép ábránd az egyenjogúság, de még soha senkinek nem sikerült összefüggésbe hozni a nők vágyaival, boldogságával vagy elégedettségével. Sőt! Mióta megy a nagy harc, a nők egyre boldogtalanabbak. Úgyhogy férfitársam, ha szeretnéd a nődet boldognak látni, nehogy véletlenül bedőlj az emnancipációs átverésnek! Nem attól lesz valóban boldog, hogy heti 20 perccel kevesebb a házimunka, hanem attól, hogy a partnere erős, magabiztos, férfias. (Ergo nem mosogat, csak ha kifejezetten kedve van hozzá.) El lehet dönteni, hogy mi számunkra a fontosabb: az egyenjogúság grammra kimért illúziója, vagy pedig a párkapcsolatunk boldogsága. A kettő egymás ellensége ugyanis. Játszhatunk felvilágosult feministabarát házipasit, aki rendszeresen porszívóz, csak tudjuk róla, hogy ez 50%-al emeli annak az esélyét, hogy a nő kiszeret belőlünk és lelép az első gitárossal. Persze aki nem fekete-fehérben látja a világot, abban felmerülhet, hogy a kevesebb házimunkáért a nőt lehet máshogyan is “kompenzálni”. Ugyanis lehetnek a házastársak egyenrangúak akkor is, ha nem csinálnak mindent ugyanúgy, ugyanannyira. Lehet, hogy a nő több házimunkát végez, de a férfi több pénzt ad haza. Vagy sofőrködik a családnak, cipeli a cipelnivalót, vagy kifejezetten férfiaknak való házimunkát végez: füvet nyír, barkácsol, csőszerel. A normális ember tovább lát az orránál, és nem hiszi azt, hogy a boldogságot stopperrel lehetne mérni a mosogató mellett."
VálaszTörléshttp://www.ferfihang.hu/2012/09/28/en-szoltam/
Alapvetően szeretem olvasni a posztjaidat, de ez nálam is kiütötte a biztosítékot. Ne viccelj, ezek a te gondolataid? Írod: "Azt elismerem, hogy ez nem éppen szerető kapcsolat, ahol ilyen trükkökhöz kell folyamodni"- amikor valaki ilyen trükkökhöz folyamodik, ott azt a házasságot már megette a fene. Vagy: "Egy dologban azonban viszont biztos lehetsz: ha nem teszel semmit, csak várod a nagy csodát, akkor a csőd elkerülhetetlen lesz."- Ha ilyen praktikákat alkalmaz egy nő, a csőd egykettőre bekövetkezik! A házasság egy Tanú nőnek és FÉRFINAK is így lesz hosszú és nyomorúságos, hiszen el se válhatnak!
VálaszTörlésGondolkoztál azon milyen lehet egy férfinak ilyen zsémbes nővel együtt élni?
Nem ismerlek, de neked van férjed vagy párod akivel együtt vagy? Rajta is alkalmazod ezeket a praktikákat? Írod, várod a további ötleteket...
Egy női olvasód
válasz alább
Törlés"A házasság egy Tanú nőnek és FÉRFINAK is így lesz hosszú és nyomorúságos, hiszen el se válhatnak!"
TörlésMindenki azt csinál, amit akar. Igen, valóban nem válhatnak el, de össze-vissza kufircolhatják egymás feleségét/férjét? Ez mennyivel erkölcsösebb?
"Gondolkoztál azon milyen lehet egy férfinak ilyen zsémbes nővel együtt élni?"
Igen gondolkoztam. Pontosan olyan vacak, mint egy fafejű, erőszakos férfival. Maguknak kell dönteniük, hogy maradnak-e egy ilyen kapcsolatban vagy sem. Ezt a döntést mind a férfi, mind a nő meg kell hozza.
"Nem ismerlek, de neked van férjed vagy párod akivel együtt vagy?"
Van párom.
"Rajta is alkalmazod ezeket a praktikákat?"
Nem kell rajta semmilyen praktikákat alkalmazni, mert mindent meg tudunk beszélni. Soha nem kapom meg azt, hogy ez az ő dolga, vagy azért hagy figyelmenkívül, mert én nő vagyok. A mosogatásból sem csinálunk "főség" kérdést.
Azt is elfogadjuk, mint az élet realitását, hogy valami véget érhet. Ugyanis ami elkezdődik, az véget is ér (Préd 3:1-8). Így nem ringatjuk magunkat abba az ábrándképbe, hogy holtomiglan-holtodiglan, így nem érezzük azt a stresszt sem, hogy mindenáron fenn kell tartani valamit (illetve a valaminek látszatát).
Nem értek egyet azzal, hogy valakik így tesznek ÉS amikor bekövetkezik a törés - mert bekövetkezik valamilyen formában - akkor egy rajtuk kívül álló dolgot (pl a Szervezetet) okolják, amiért "tönkretette" a házasságukat.
Jehova Tanúi állítólag szabad emberek, így azt tesznek, amit akarnak. Ha azonosulnak az Őrtorony doktrinákkal, akkor annak le kell aratniuk a gyümölcsét. De dönthetnek másként is, már a veszély első intő jeleinél. Ez azonban nem tehető meg az őszinte magunkbanézés (vagyis alázat) nélkül.
Ez meg az én válaszom:
Törlés"Mindenki azt csinál, amit akar."
A Tanúknál nem éppen...
"de össze-vissza kufircolhatják egymás feleségét/férjét?"
Az ilyesmi elég ritkán fordul elő náluk.
"Pontosan olyan vacak, mint egy fafejű, erőszakos férfival."
Ez igaz. De ha a nő még egy igazi házisárkánnyá is válik közben, semmivel se lesz jobb a helyzet.
"Nem értek egyet azzal, hogy valakik így tesznek ÉS amikor bekövetkezik a törés - mert bekövetkezik valamilyen formában - akkor egy rajtuk kívül álló dolgot (pl a Szervezetet) okolják, amiért "tönkretette" a házasságukat."
A tanúk többségének eszébe se jut a szervezetet vádolni ha tönkre megy a házasságuk, inkább magukban keresik a hibát.
"Jehova Tanúi állítólag szabad emberek, így azt tesznek, amit akarnak."
Ne haragudj,de ez se igaz. Egyáltalán nem szabadok, csak ezt nem tudják. Lehet, sőt, biztos is, hogy vannak olyanok, akik főség betegségben szenvednek, a nő pedig csendben tűr mellette. Ha egy tanú feleség így kezd el viselkedni ahogy leírtad a posztban, akkor számíthat minimum egy véni beszélgetésre. Nagyon sok rossz házasság van a tanúk közt, egyre többen választják a különélést. De azt se sokan, mert ha a nőnek nincs munkája, akkor nem nagyon meri ezt se bevállalni.
Egy házasságot tényleg nem kell mindenáron fenntartani. A szeretetet kellene hogy tudják a tanú házaspárok maguk között fenntartani. Persze, aki olyan, hogy beveszi ezt a főségesdit, attól kezdve ez nehezebben fog nekik menni.
Nézd, másként láthatunk dolgokat. A félrekefélés nem annyira ritka, mint amennyire egyesek gondolják. Pontosan én is ilyen naív voltam, mint te, de miután átláttam, hogy hogyan működnek a dolgok, inkább a magam lábára áltam. A fel nem nevelkedett óriáscsecsemő vének, nem voltak képesek kezelni a problémámat, mégcsak nem is értették. Tehát a "véni beszélgetés" ilyen értelemben nem ér semmit, mivel a másik életébe való beavatkozásról szól a segítségnyújtás helyett.
TörlésDe ha valaki azt akarja, akkor az neki jó. Én nem ezt akartam. A "főségesdit" azért veszik be sokan, mert ez van állandóan kiemelve és ez van preferálva a vének részéről is.
A Tanúk éppen olyan szabad emberek, mint más és ha "rabságban" vannak, akkor azt önként választották. Igaz tudattalanul, de azt is ők maguk választották, amint itt a kommentekből is kiderül: azért maradnak emberek tudatlanságba, mert nem hajlandóak megnézni egy dolgot egy másik szemszögből. Felnőtt emberek révén mindenkinek szabad választása van, maximum nem él vele ilyen vagy olyan érdekekből. Pl ha egy nőnek nincs munkája, akkor nyilván kiszolgáltatottabb, de ezt ő maga is választotta magának. Senki nem tiltja meg neki, hogy elmenjen dolgozni.
Attól, ha egy nő kiáll a maga érdekei mellett, és nem engedi magát lábtörlőnek használni, még nem válik házisárkánnyá. Ha viszont megfelelő önbecsülés hiányában kistehén méretűre hízlalja magát, depresszióssá válik, ugyanakkor elviselhetetlenül és makacsul nyafog a férjének, az egy érzelmi erőszak, amit nem sok férfi képes elviselni. Rengeteg ilyen feleséget ismertem (leginkább vének feleségeit), akik a háttérből ilyen manipulációt alkalmaztak. Ők azt vallották, hogy ugyan a "férfi a fej, de a nő a nyak", és a fej arra fordul, amerre a nyak akarja. Erre aztán ráhúzták a "keresztény alázat" álarcát, amely mögül az így uralkodó kiskirályok a véni "beszélgetések" során az általuk "paráznának" tartott testvérnők beszámolóiból merítettek szexuális kielégülést.
Ennyit a szent kersztény házasságokról, amely oly gyakori a Tanúk között.
De nehogy azt hidd, hogy én bárkit is elítélek emiatt. Hiszen nekem pont az ilyen óriásbébi vének "segítettek" a maguk érzelmi zokniságukkal, hogy felismerjem, hogy nem jó úton járok. A sokkhatást, amit így kaptam, most szeretettel visszadom azoknak, akik valamilyen mértékben érintve voltak ebben a történetben, de nem azért, mert én olyan gonosz vagyok, hanem azért, mert ők nem képesek többet befogadni. Mindenki ugyanis önmagát limitálja, mert amit szeretne, hogy tegyenek vele mások, azt tette ő is másokkal. Nálam sokkot okoztak, így most én is azt okozok, mert nem tehetek mást.
Én képes voltam meglátni a "szeretetet" a tetteik mögött (bár nehéz volt), ezt az én írásaimban is meg lehet látni, annak aki nagyon akarja ezt. Ellenkező esetben nem kötelező olvasni a blogomat.
Szerintem az ilyen játszmázás még jobban elmérgesíthet egy kapcsolatot, helyrehozhatatlan károkat okozhat a még helyrehozható helyzetekben.
VálaszTörlésTévedés: a családon belüli erőszakot alkalmazó párok esetében nem hozható helyre a kár. Ez egy illúzió. Az erőszak alkalmazása miatt a bizalom eltörik, ami soha nem gyógyítható be. lehetnek ugyan 'barátok' házasságon belül vagy kívül, egyesek fenntarthatják a látszatot, hogy ők 'helyrehozták' a kapcsolatukat, de ez nem ugyanaz.
TörlésVannak olyanok, akik ezt a játszmázást élvezik, lelkük rajta. Én nem ítélem el őket, mert valami miatt erre van szükségük (a baj csak az, amikor ezt a játszmát kiterjesztik és "keresztény" házasságnak próbálják eladni - pedig ez eléggé átlátszó, és muris is egyben). Én azonban úgy éreztem, hogy ez nem én vagyok, és értékes energiákat vont el tőlem, ami miatt nem lehettem önmagam, vagyis az, aki valójában vagyok.
Szerintem is.
VálaszTörlésMaradjunk meg a tárgyilagos elemzésnél. Ne bántsuk őt ezért, inkább segitsünk, hogy átértékelje a cikk mondanivalóját. Lehet, hogy elgondolkodik és megpróbálja pozitiv hozzáállással megérteni, hogy mi nem követhető egy magát keresztény feleségnek.
VálaszTörlésAki visszaél a családfői "hivatalával" elitélendő.
De minden megbecsült családfő egyre jobbá válhat. Nem könnyű feladat. A családi háttér (vagy csak feleség) őszinte támogatása nélkül soha nem nőhet fel a feladathoz egy férj vagy apa.
válasz alább
Törlés"De minden megbecsült családfő egyre jobbá válhat. Nem könnyű feladat. A családi háttér (vagy csak feleség) őszinte támogatása nélkül soha nem nőhet fel a feladathoz egy férj vagy apa."
TörlésItt eltér a véleményünk, mert a nőnek nem feladata "felnöveszteni" a férfit, hiszen ezzel az édesanyja helyébe lép.
A párkapcsolatnak az öröm forrásának kell lennie, nem pedig "nehéz feladatnak". Szerintem.
Bocs. Helyesen: - egy magát kereszténynek valló feleségnek.
VálaszTörlésVálasz mindenkinek:
VálaszTörlésKöszönöm a kommenteket és a véleményeket mind a férfiaktól, mind a nőktől. Őszintén örülök, hogy célbatalált írásom, nem is számítottam más reakcióra. Abban a "keresztény" közösségben - Jehova Tanúinál - ahol konkrétan átéltem a családon belüli erőszakot, hasonló véleményekkel találkoztam MIELŐTT alkalmaztam volna a frenti trükköket. Vagyis őszintén feltártam a gondot és megpróbáltam elnézni a "gyengeségeket" és szeretettel megoldani a nézeteltéréseket. A férjem, azonban egyre erőszakosabb lett, amiért végül én voltam a hibás. A fenti véleményekhez hasonló szenteskedő véleményekbe és ítéletekbe beleunva - mely környezet teljesen szemet hunyt a családon belüli erőszak felett - úgy éreztem, hogy az életem felelőssége az én kezemben van, és nekem kell kiutat találnom abból a helyzetből, melybe a saját döntéseim révén kerültem bele.
Ezért kezdtem el a fenti "trükköket" alkalmazni. Igaz, a házasságom válással végződött, ami éppen úgy múlott rajtam is, mint a volt férjemen, és a JT gyülekezet előljárói házasságmentési módszerein, mely abból állt volna, hogy én szemet hunyok a férjem kihágásai felett.
Ezt most mindenki döntse el maga, hogy kinek mi a csőd: egy ilyen házasságban élni, vagy elválni. Nekem az előbbi lett volna, de elismerem, hogy másnak az utóbbi, az esetben maradjon meg az Őrtorony klisék mellett, engem nem zavar a dolog. Akkor viszont nem kell azon panaszkodni, hogy az őrtorony milyen szemét módon alkalmazza az agymosást és mennyire becsapott minket. Ugyanis az azzal jár, hogy ha az ember becsapja magát, akkor mások által is könnyen becsapható lesz.
Valóban a gyermekkoromban átélt szexuális molesztálás állt annak hátterében, hogy családon belüli erőszak áldozatává váltam. Én hálás vagyok, hogy éppen ebben az átélt helyzetben ismertem fel e két dolog közti összefüggést. Az ezzel kapcsolatos elítélő megjegyzéseket ("feldolgozatlan problémája van"...meg hasonlók), azonban köszönöm szépen, de nem kérem. Felmerül bennem a kérdés, hogy azok, akik oly nagy buzgalommal védik az általuk "keresztény"-nek vélt "szeretetről" szóló tanításokat, ugyan miért ugornak át egy ilyen fajsúlyú témát? Ugyanis elítélést már rengeteget kaptam, empátiát annál kevesebbet. Ilyenkor hol van a keresztény szeretet?
A másik dolog: én voltam abban a helyzetben, és láttam az alagút végét, és én jöttem ki. Ki milyen jogon gondolja, hogy ő az én helyzetemet jobban átlátja? És úgy gondolja, hogy én "szemét" voltam a párkapcsolatomban? Nos, ha ez így van - kétségtelenül, bizonyos szempontból, azért sem maradtam benne, bár a férjem felhagyott az erőszakkal, de számomra nem volt elfogadható, hogy ilyen módszereket használva értem ezt el - akkor mi mondható el azokról a vénekről, akik tudtak a helyzetemről. Ezeknek a véneknek a "tanácsaik" kísértetiesen hasonlítottak a fenti kommentekhez.
Kérem a kedves hozzászólókat, hogy inkább nézzetek körül a saját háztájaitokon és vegyétek észre azokat a szenvedő embereket MOST a saját környezetetekben, akik az enyémhez hasonló hasonló "cselekhez" kénytelenek folyamodni veletek szemben.
Mert mindig könnyebb az áldozatot hibáztatni azért, ha MI nem teszünk valamit érte.
Végezetül: én nem vallom magamat keresztény feleségnek vagy egyéb másnak sem, inkább megpróbálom azokat az alapelveket alkalmazni az életemben, melyeket a Bibliából tanultam. Ha valaki ezt nem érti, kérem olvassa el az 1 Mózes 38 fejezetét, és tegye fel magának a kérdést, hogy ki volt a parázna ebben a történetben.
Én voltam az első névtelen hozzászólód, akit már ismersz a -hét lépésből-. Azért jól megugrott a nézettséged. Nem árt, mert elég gyatra a felhozatal nálad. Sajnos ezzel a cikkel egy kicsit beégtél. Nem beszélve a válaszaidról. Nem kívánom részletezni, mert helyettem megtették mások. Ugyan felhúztad a kesztyűt, de egy kissé erőtlenek és pontatlanok a találataid. Állj ki a két tükör közül, mert így mindig csak végtelenül magadat látod, és végül is magaddal harcolsz. Mi téged tükrözünk vissza.
VálaszTörlésTovábbá, szánalmasnak tartom, hogy egy magát intelligensnek tartó nő ilyen alpári stílussal /inkább nem idézem!/ szégyeníti meg a szép magyar nyelvünket. Ez is mutatja, hogy nem dolgoztad még fel a veled történteket. Nem kell ránk vetítened a személyiséged, sajnálatosan terhelt oldalát.
"Mert mindig könnyebb az áldozatot hibáztatni azért, ha MI nem teszünk valamit érte."
Mit gondolsz? Akik vették a fáradságot és írtak a cikkedhez, miért tették? Tanulj belőle és használd fel, mint segítséget, hogy helyreigazítsd a gondolkodásmódodat. Ha már ennyi embernél nem jött be, talán nem véletlen. Az a hét pont tényleg nagyon jó mindenkinek, nekem is, de neked még jobban, azért írtad le.
Nézd neked még minden kívül van, "pedig ami kívül van az is belül van."
-Laár Andrástól szabadon-
Ebben a stílusban nem szeretek igazán írni, de karalabe-nak karalabe-vá kellett lennem, hogy éles legyen az általam tartott tükör. És hidd el, hogy szeretettel írtam ezeket a gondolatokat, csak a te stílusodban.
Szia! A névtelenül felismert, névtelen.
Köszönöm az észrevételt. majd ha tényleg szerető gondolatokat fogok tőled tapasztalni, akkor szólok. Ígérem.
TörlésMár írtam, hogy nem kérek sem a megvetésből, sem a habszövegekből.
Sajnos a kommentelők (köztük te magad is) nem tesznek arról tanubizonyságot, hogy értenének egy másik embert. Még nem kerültek kapcsolatba a valódi emberi érzéseikkel.
Te csak alkalmazd magadra, amit abban a "tükörben" látsz. Miért gondolod, hogy jogod van engem "helyreigazítani" (csak nem vén vagy/voltál te is)? Az nem a te dolgod, hogy én mit miért írok le.
A SZENTESKEDŐ SZÖVEGEIDET MEG TARTSD MEG MAGADNAK!
Miért? Ha vén voltam, akkor másként reagálsz a helyreigazításra?
TörlésMi az, hogy "te is"? Mások (volt, vagy aktív vének) is helyre tettek már?
Milyen jogról beszélsz? Ha írsz valamit, akkor bírnod kell a kritikát.
Azt meg végképp nem értem, hogy mit értesz "szenteskedő szövegen"?
Végezetül: jó éjszakát!
A volt vagy még aktív vénekkel csak annyi a bajom, hogy csipőből úgy gondolják, hogy nekik helyre kell tenniük mások gondolkodását. Ráadásul úgy gondolják ezt, hogy a sajátjukkal ezt nem kell megtenniük. Ez végtelenül visszataszító számomra, és nagyon keményen kikérem magamnak az ilyen viselkedést akárki részéről is jön, mivel volt szerencsém megtapasztalni ennek árnyoldalait. Igen, valóban már több volt vénnek az agyára mentem (amit ugyan nem bánok), és elküldtem őket melegebb éghajlatra, illetve megmondtam nekik, hogy kit kéne "helyretenniük", ha már mindenféleképpen ezt érzik küldetésüknek. Sajnos, az ilyen erőszakos emberekkel nem lehet más nyelven beszélni, mert egyszerűen nem értik meg. Még mindig azt hiszik, hogy a JT gyüliben oszthatják azt észt a többieknek. Hát én ebből kiábrándítom őket.
TörlésA kritikát azt bírom, ne félts emiatt, de az, amit itt előadtál az nem az volt, hanem a te Őrtoronytól átítatott gondolkodásoddal akartál nekem tanácsot adni a saját blogomon, ahova azt írok le amit akarok. Ha nem tetszik, nem olvasod.
Egyébként nehogy azt hidd, hogy én haragszom a vénekre. Sőt inkább sajnálom őket, mert az ostabaságuknak köszönhetően olyan helyzetbe hozzák magukat, amiből iszonyú nehéz lesz kikecmeregniük, hiszen a társulati "lelkitanácsadói" szolgáltatásukkal (akár bent, akár kint vannak) borzalmas terheket vesznek magukra. Ezért is próbálom a saját határaimat meghúzni erőteljesebben, hogy vegyék már észre magukat, hogy veszélyes vizekre eveznek. Aztán van, akinek ez haszbál, de olyan is van, aki ezért inkább rám lesz mérges. Meg van engedve, lehet utálni egész nyugodtan.
Teljesen világos és elfogadható, amit írsz. Köszönöm a választ.
TörlésA feminizmusnál csak egyet rühellek jobban, a férfi sovinizmust. Pontosan azért, mert a női nem a gyengébb nem, és ennek okán egyetlen férfinek sincs joga a sovinizmus leghalványabb jelének,formájának a kimutatásához. Nem véletlen, hogy a férfi feje a Krisztus, a Biblia szerint. Az Ő nőkhöz való hozzáállását kell mérvadónak tekinteni. Jézust időnként sok nő vette körül, és sok nővel érintkezhetett pályafutása során. A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy bármikor is, bármilyen csekély mértékkel megbántott, vagy megalázott volna egy nőt csak azért, mert a nő a gyengébb és a gyengébbel sok mindent meg lehet tenni. Ellenkezőleg. Nekem úgy tűnik, Ő inkább a tenyerén hordozta, és gyengéden bánt azokkal a nőkkel, akik a tanítványai lettek, vagy éppen nem lettek. A nő feletti uralkodás átokként jelenik meg a Teremtés könyvében, nem pedig Istentől jövő elrendezésként.
VálaszTörlésTovábbra is élvezem a blog posztjait és kommenjeit is.
Cloudbusting, egy mosogató, mosó, porszívózó, bevásárló, gyerekét nevelő, szülői értekezletre járó, nejénél "jobban kereső" férj.
Ui: "Az asszony a világ négere" John Lennon
Ui: "Az asszony a világ négere" John Lennon
Én magam is utálom mindkét szélsőséget, és a visszaéléseket mind a nők, mind a férfiak részéről. A családon belüli erőszak egy összetett jelenség. Azok a hangzatos keresztény kifejezések, miszerint a "férfi az asszony feje, és az ő feje meg Krisztus, és ezért nem KELLENE bántaniuk a nőket", sajnos nem bizonyulnak elégnek a családi erőszak elleni prevencióban, mivel sok családban ez megtörténik.
TörlésEzért én megfordítanám ezt a kérdést: nem elég csak nem egyetérteni az erőszaktevővel, hanem tenni is kell az áldozatért. Vajon mit tesznek az áldozatokért azok a szervezetek, ahol elméletileg "nem értenek egyet" a feleségbántalmazással? Mert ha nem tesznek semmit, akkor bizony egyetértenek a tetteikkel. A Jt szervezet nem az egyedüli, ahol a férfiak tehetetlenek az erőszakot elkövetővel szemben, és nem képesek kezelni egy ilyen kialakult helyzetet, mivel úgy vélik, hogy "ilyennek nem lett volna szabad megtörténnie", vagy azok, akiknél ilyen van "nem keresztények" meg hasonló okosságok. Na igen, de ez van, és akkor mi van az ebben érintett nőkkel, esetleg gyerekekkel? Hát azok, majd kezdnek valamit magukkal, ahogy akarnak. Na erre írtam a cikkemet, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni. Ezen meg széleskörű felháborodás tört ki. Kérdem én: a felháborodáson kívül mást is tudnak tenni az ilyen tagok? Az például véletlenül nem biblai tanítás, hogy karolják fel az árvákat és az özvegyeket?
Az a közösség, amely megtűri az erőszakot és nem védi meg az áldozatot (itt most nem az áldozat saját környezetéből való kiemelésre gondolok), az maga is osztozik a felelősségben, és részt vállalt az elkövető bűneiben és magára vette az áldozat feletti ítélkezés terhét. Ez pedig óriási lelki teher, amit sajnos a tudatlanságból a társulati útmutatásokat követő vének el sem tudnak képzelni, hogy mit okoznak ezzel elsősorban MAGUKNAK (arról nem is beszélve, hogy a családokat is rombolják). Ugyanis az így felvállalt sorsok és bűnök (melyek mások által fel nem vállalhatóak) a saját életükben fognak megjelenni valamilyen formában, ugyanis az egyetemes törvények ellen vétenek.
A múltkoriban utazás közben beszélgettem egy férfival, aki úgy vélte, hogy a családon belüli vizsályokba nem lehet sőt nem is szabad kívülről beleszólni. Értettem a lényeget, hiszen nyilván ez egy olyan rendszer, amely valamiért olyan, amilyen, ami ELSŐSORBAN az érdekelt felek dolga. Azonban, ha odáig fajul a helyzet, hogy egy családtag (most mindegy melyik) segítséget kér kívülről, és ezt megtagadják, sőt még el is ítélik ezért, akkor ott már baj van. Igen, nagyon gyakran egymásra vagyunk utalva, de ha kiszolgáltatott állapotban levőktől tagadják ezt meg, és azok, akik éppen keresztényeknek vallják magukat, az rendkívül durva dolog lehet, melynek terhét az egész közösségnek cipelnie kell. Nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az a vén volt, hiszen nem csupán egyes vének nézőpontja képviselte ezt az álláspontot, hanem az egész vezetés. És ezt azóta sem hajlandóak kezelni, de még csak tudomásul sem venni!
Igen, bennem felmerül a kérdés, hogy milyen férfiak az ilyenek? Nyilván a főség képzete az egójukból jön elsősorban. De abban is biztos vagyok, hogy akik nem ilyenek, azok éppen úgy szenvednek a kezeiktől, így értik, hogy miket írok itt le.