A fentiekkel egyetértve elmondható, hogy valóban, nagyon sokan megrekednek a gyermekkori sérelmeknél. Az is elhangzott, hogy akkor vagyunk felnőtt emberek, ha megtörtént a szüleinkről való leválás. Bár ezt a tényt korábban már mások is elmondták, mégis újra-újra visszatér ez a téma. A szülőkről való leválás azt jelenti, hogy már nem táplálunk negatív érzéseket, dühöt, haragot (stb.) [nem azért, mert elnyomtuk magunkban, vagy még el sem kezdtük, hanem már túl vagyunk rajta....mert pl megnyugtató módon rendezni tudtuk a velük való kapcsolatot (ami nem féltétlenül jelenti a velük való békés viszonyt - szerk.)] egyik felmenőnk iránt sem, és nem vádoljuk, okoljuk őket azért, amit nem tettek meg értünk gyermekkorunkban, vagy azért, mert éppen megtettek valamit, vagyis nem ragadunk le a gyermekkori sérelmeknél... Megmarad a tisztelet érzése, ha másért nem, azért mindenképpen, mert a legfontosabbat, az életet tőlük kaptuk...és ugyebár az élete mindenkinek a legdrágább kincse.
Hozzáteszem, hogy vannak persze nagyon nehéz gyermeki sorsok, amelyek tele vannak traumával, és sok rossz dologgal, olyasmivel, amit senkinek nem kívánnánk. Van úgy, hogy a gyermek "duracell" elemei nincsenek feltöltve, sőt, inkább minuszba fordulnak, és ebben az esetben nehezen fog tud adni felnőttkorában, mert nincs miből... Ezek az esetek már szorosabb pszichoterápiás segítséget igényelhetnek, és nem biztos, hogy elegendő a teljes feldolgozáshoz egy "laza" önismereti tréning, vagy bármi más.
Néhányszor idéztem már Zurhorst könyvét, amiben leírja, hogy a gyerekekben működik egy láthatatlan fék, ami akkor lendül működésbe, amikor a gyermek teljesítményben vagy boldogságban elkezdi túlszárnyalni a szüleit. Hiszen egy gyerek számára a szülei valóságos "kis Istenek", az ő szavuk, tettük, teljesítményük lehet az etalon (mégha az mások szerint nem is helyes), és ami fölé nőni nem illendő dolog a kisebb családtagnak, a gyereknek... Ám ha a szülőkről való leválás megtörtént - amiben az egyik legtöbbet segítő módszer a családállítás, képzett családállítótól - akkor nincsen fék, és nincsenek korlátok, csak a szabad választás lehetősége, az ember saját erkölcsi normái szerint."
Szigeti Kata családállító tréner http://www.leleksziget.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése