A következő beszéd David Splane 2013-as malmői előadásán hangzott el, melyben a szülőknek ad a gyermekek nevelésére vonatkozó tanácsokat. Az eredeti nyelv svéd, amire angol szinkront és felíratot készítettek. Ebből fordítottam magyarra.
Valóban bölcs dolog nem kényszeríteni a gyerekeket?
"A szülőknek természetesen nagy felelősségük van abban, hogy felkészítsék a gyermekeiket. Azt szeretnénk, ha a fiataljaink előrehaladnának az igazságban. Tanulmányozunk velük már kiskoruk óta, és hamár egyszer tanulmányozunk velük 5, 6 vagy 7 évig, talán elvárható lenne valamiféle előrehaladás ezektől a fiataloktól. Ha egy bibliatanulmányozóval tanulsz ennyi ideig biztosan elvárnád, hogy előrehaladást tegyen ennyi idő alatt, nemde? Egyes országokban mégis azt tapasztalatuk, hogy a 10, 11, 12 évesek még csak nem is kereszteletlen hirnökök. Sőt még azt is tapasztaltuk, hogy 13, 14, 15 évesek nincsenek megkeresztelkedve. És a szüleik tanulmányoztak velük szinte csecsemőkoruktól. Néha elgondolkoztat bennünket, hogy a tanítási programunk valóban hatásos. Természetesen, amikor a gyerekek még nagyon kicsik, talán elkészíttetjük velük a Noé bárkájának a modelljét papírból. Talán olvasunk nekik az Én könyvem bibliai történetekből című könyvből. De amikor 10, 11, 12 évesek lesznek, akkor valami keményebb eledelre van már szükségük, nemde? Ezért azt tanácsoljuk, hogy a szülők tanulmányozzák a "Biblia tanítás" könyvet, hogy legyen arról alapvető elképzelésük, hogy miről is szól az igazság.
Hajtogatni, meg papírmodelleket építeni rendben van, de ez önmagában nem fog nekünk egy szilárd alapot adni arra, hogy megvédjük magunkat. Természetesen ezután az "Isteni Szeretet" könyvvel folytathatjuk. Így a tizenéves koruk elejére a fiataljaink már szilárd szolgái lehetnek Jehova istennek. Néha a fiatalok úgy érezhetik, hogy ők nem igazán szeretnék az igazságot követni. Úgy érzik nem szeretnének felkelni és kimenni a szolgálatba szombat reggelente. vagy talán nem akarnak összejövetelre menni. És a szülők erre azt mondhatják: "én nem szeretném valami olyasmit erőltetni a gyerekemre, amit nem akar csinálni" Azt szeretném, ha a szívükből jönne."
De tényleg bölcs dolog ez? Testvérek, legyünk őszinték, egymás között vagyunk: ti mindig úgy érzitek, hogy fel akartok kelni szombatonként és rsézt akartok venni a szolgálatban? Én őszinte leszek veletek: vannak olyan reggelek, amikor igazán hideg van New York-ban, mikor kinyitom az egyik szememet szombat reggel, és csak arra vágyom, hogy átforduljak a másik oldalamra és még további három órát aludjak. Néha az egyedüli ok, amiért felkelek és elmegyek a szolgálatba, mert nem akarok onnan hiányozni. természetesen, ha már egyszer felkel az ember, és ráveszi magát, hogy elmenjen, akkor élvezi is, amit csinál. Amikor hazamész, akkor tényleg szeretnél visszaugorni az ágyba és aludni tovább. Ez felüdítő.
Vannak időszakok, amikor keményen dolgozom napközben. Hiszed, nem hiszed, de nem te vagy az egyedüli, aki keményen dolgozik, a Vezető Testületben szintén keményen dolgozó embereknek tudjuk magunkat. És vannak olyan időszakok, amikor az összejövetelek napja van, és bizony szeretnék inkább ágyba menni, mint ezekre az összejövetelekre. De elmegy az ember, mert nem hiányozhat.
A programok után nem akarsz hazamenni egyenesen és ágybabújni, mivel már felfrissültél az összejöveteleken, inkább a barátaiddal mennél a pizzériába....
Így amikor a szülők azt mondják, hogy nem akarják, hogy a gyerekeik azt tegyék, amit nem szeretnének tenni, nem igazán gondolhatják ezt komolyan. Tegyük fel, hogy a fiadnak - nevezzük most Christophernek - van egy nyári munkája a MacDonalds-ban. Nos, a munkába állása első napján bemész a szobájába és felkelted: "Chris, ideje felkelned". A fiú kinyitja a szemét, és azt mondja: "ugyan anyu, hadjál már aludni". Most mit teszel? Felhívod a MacDonalds vezetőjét, és elmondod neki, hogy ti otthonotokba nem hisztek abba, hogy bármire is erőltessétek a gyerekeiteket? "Chris ma úgy érzi, hogy nem akar munkába menni, de ne aggódjon, mert az apjával együtt megpróbáljuk elérni a szívét. Biztos vagyok abban, hogy a hónap végére legalább néhányszor úgy fogja érezni, hogy bemenjen dolgozni." Nem hiszem, hogy ezt tennéd. Inkább azt mondod: " Gyerünk, kelj fel! Meg kell tanulnod, hogy az életben vannk olyan dolgok, amiket meg kell tennünk, akár szeretjük ezeket, akár nem." És elismerően gondolnál magadra, azt mondanaád "ezt jelenti jó szülőnek lenni". Ha megtennéd ezt egy MacDonaldért, ugyan miért ne tennéd meg akkor, amikor a gyermeked örökkétartó jóléte van érintve.
De most gondoljunk egy biblai példára, mivel nincsen MacDonald a Bibliában. Jehova azt mondta Jónásnak, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon az ottani lakosoknak, de Jónás az ellenkező irányba ment. Három napig a nagy hal gyomrában utazott. Amikor végül kijött onnan, azt mondta Jehova, hogy "nos, én nem akarom, hogy olyan dolgot tegyen Jónás, amit nem akar megtenni"? Nem, hanem ezt mondta: "kelj fel, és menj Ninivébe!". Mit gondoltok, milyen motivációja volt Jónásnak arra, hogy Ninivébe menjen? Gondoljátok, hogy ezt mondta magába: "nahát, nahát, végre most már megértettem, és alig várom, hogy prédikálhassak a niniveieknek"? Valószinűleg az egyedüli ok, amiért mégis elment, mivel nem akar megint a hal gyomrába kikötni. De természetesen mégis áldásban részesült.
Szóval szülők, vizsgáljátok felül a gyermekeiteknek nyújtott képzést. A gyermekeitek előrehaladása igazából azt mutatja, hogy milyen tanítók vagytok ti magatok."
Az előadás (amíg nem távolítják el) megnézhető erről a linkről:
http://www.youtube.com/watch?v=rsQMOSgJ710
Összefoglalnám, hogy az agymosás milyen technikáit lehet felfedezni az elhangzó előadásból.
Amikor felnőtt emberekkel tanulmányoznak 5,6,7 évig és nem képesek döntésre jutni ez idő alatt, az nem ugyanaz, mint amikor kisgyermekekkel tanulmányoznak csecsemőkoruktól. Teljesen elfogadható, ha valaki felnőtt fejjel egy szekta tanításaiban találja meg boldogulását, ez az illető saját döntése, amit tiszteletben kell tartani. Ugyanúgy, mint a dohányzást, az alkoholfogyasztást vagy drogozást, melynek kárát a személy saját maga fogja látni a későbbiekben. De 10-12 éves gyerekektől nem kéne elvárni, hogy ilyen kérdésben döntést hozzanak. A szekta vezetői mégis ezt szugerálják a tagjaikba, és a "szülői felelősségre" hivatkozva próbálják a szülőket arra rávenni, hogy erőszakkal lépjenek fel a gyerek ellen, ha az vonakodik részt venni a csoport tevékenységeiben. Lehet, hogy egyeseket meglep, de amikor ebből mégis baj származik, akkor a VT arra fog hivatkozni, hogy nem ők erőszakoskodtak, hanem a szülők (és megjegyzem ebben igazuk is lesz). Viszont a csapda az, hogy ha nem erőszakoskodnak a gyerekkel, akkor inkompetensnek vannak beállítva, hiszen gyermekeik sikertelen beszervezése esetén az ő tanítói mivoltuk van megkérdőjelezve (érdekes, itt nem hozta fel a "bibliai példákat arra, hogy vajon Jézus tanítói mivolta mennyire volt hatásos Júdás esetében...).
Az egy dolog, hogy istent a MacDonalds igazgatójához hasonlította az előadó, az sokat elárul az amerikai fogyasztói kultúra és a vallásos gyorsétkezést fogyasztó tömeg szinvonaláról is, viszont nem hinném, hogy azt a személyt kellene "jó szülőnek" titulálni, aki a - feltehetően- tizenéves gyerekét próbálja az életre nevelni oly módon, hogy leveszi válláról a döntése felelősségét és annak következményeit. Ugyan miért kéne már kirúgni az ágyból a gyereket, vagy netán arra gondolni, hogy az igazgatónak kell telefonálni? Ha a gyerek ezt nem tudja magától, hogy fel kell kelnie, akkor vagy nem fogta fel, hogy mire vállalkozott a nyári munkavállalással, vagy nem kell neki a pénz. Az első esetben, lehet még nem érett meg az ilyesmire, míg az utóbbinál, az ő baja, a szülőnek semmi köze ehhez. Hacsak nem akarja egész életében tutulgatni a gyereket....
A jónásos példa nagyon gáz, mert azt sugallja, hogy Isten egész életünkben arra kér minket, hogy olyasmit tegyünk, amit nem akarunk. Azt próbálja beadni, hogy Isten "áldásáért" lelkünknek utálatos dolgokat kell tennünk. Ez nem igaz! Azoknak az embereknek, akik ilyeneket tanítanak, nincsen személyes kapcsolatuk és megtapasztalásuk az életről, Istenről és a Szellem vezetéséről. Jónást nem kényszerítette Isten semmire sem. A feladatot, amit adott neki, azt nem egy másik ember parancsolta neki - mert ugye a szülő-gyerek, Vezető Testület-szülő viszonyban ez a helyzet - hanem saját lelkiismerete. Vagyis Jónás tudta, hogy mi a helyes - saját magától tudta - csak nem figyelt rá, valami miatt. Ez sokszor van így mindenkivel, főleg ha a saját belső hangunkat elnyomja a külső zaj, ha nincs csend és - nem utolsó sorban - ha állandóan azt halljuk a környezetünktől, hogy az nem jó, mert majd ők akarják nekünk megmondani, hogy mit akarjunk és mit ne. Vagyis éppen akkor "száll a hajóra és indul el ellenkező irányba" valaki, ha adott esetben NEM akar gyülekezetbe menni, de a többiek (pl szülők) azt nyomatják, de igen kell. Vagyis, amit a pasi nyomat az előadásában. Az erőszak széles körben népszerű és alkalmazott a JT gyülekezetekben.
Ha ebből aztán baja lesz - mert az lesz, hiszen ott van a Bibliában - akkor ki lesz a hibás? Hát ő. Nem a többiek, akik kidobták a hajóból, nem a nagy hal, ami bekapta, hanem ő maga, mert nem hallgatott arra, amit úgyis tudott, hanem hagyta, hogy telebeszéljék a fejét a hülyeséggel. Mindegy, hogy mi volt az, ami Jónást elterelte az eredeti céljától, de ő itta meg ennek a levét. Mégpedig igen keservesen, hiszen sokára tartott neki, mire kapisgálni kezdte a dolgokat. Mindenben a negatív dolgot látta, a tök elszáradásán is csak kesergett, az állandóan visszatérő önsajnálata arra utal, hogy nem volt fogalma arról, hogy ki is valójában.
Természetesen akadhatnak olyanok is, akik akarnak gyülekezetbe menni, hát azok menjenek. Nem vagyunk egyformák! Van, akiknek abból kell tanulniuk valami végett, és hiszem, hogy úgy is el lehet jutni az isten ismeretére, ha valaki el akar. E szerint az előadás szerint azonban válogatás nélkül erőszakot kellene alkalmazniuk a szülőknek a gyerekeikkel szemben. Ez senki más érdekeit nem szolgálja, mint az Őrtoronyét, hiszen így akarják fenntartani magukat, és bebiztosítani a bevételüket a következő nemzedék idejére: a gyermekeket a szekta normáihoz szocializálják, aztán később nem bírnak beilleszkedni a közösségbe, így csak ott tudnak majd érvényesülni.
Forrás:
http://jwsurvey.org/cedars-blog/governing-bodys-david-splane-says-forcing-young-ones-to-get-baptized-is-wise-thing-to-do
David lőtt egy öngólt :)
VálaszTörlés