(Csitáry-Hock Tamás)
Egy volt Tanú önvallomása:
"Ez a post alaposan feladta nekem a leckét. Délelőtt olvastam , és néhány komment után kezdett megfogalmazódni bennem, hogy mit fogok írni, aztán este mikor hazajöttem, képtelen voltam arra, hogy leírjam azt, hogy miként éltem meg ezt az egészet. Két óra előtt felébredtem, dobtam egy sárgát, és azóta azon gondolkodtam, hogy mit is kéne ide írni. Nem bírtam elaludni, és most itt nyomkodom a gombokat, de nem tudom mit írjak. Nem is szavaztam, mert egyik válasz sem fogalmazza meg pontosan, amit érzek. Alapvetően szinte minden jobb lett az életemben.De akkora árat fizettem érte, hogy kishiján belepusztultam. És ezt az árat nem egyszerre fizettem ki, hanem még mindig törlesztem, azaz még mindig szembesülök azzal, hogy mit veszítettem. Persze megérte, csak rossz az, hogy még mindig előjönnek érzések, amik arra emlékeztetnek, hogy szabad vagyok. És ettől már nem is vagyok igazán szabad. Rengeteg dolog van ami odaköt, és amiktől sajnos nem tudok szabadulni.Meg kell tanulnom velük együtt élni. Ezek olyan koloncok, amik a hátam közepére sem kellenek, de nem én veszem fel őket, hanem maguktól akadnak rám. Kicsit olyan mint amikor kölcsönre veszel valamit amire régóta vágysz, és boldog vagy, hogy végre megvan, örömödet leled benne, boldog,vagy ha meglátod, élvezed ha használod csak hónap elején mindig be kell fizetni azt a sárga csekket, ami azért olyan mintha a fogadat húznák.A csekk mindig emlékeztet, hogy nem ingyen kaptad meg, hanem vért izzadtál érte,
Nagyon nehéz ez. Néha átkozom a percet, amikor tanú lettem, mert minden bajomat annak köszönhetem, néha meg áldom érte az Istent, mert ott ismerhettem meg őt. Aztán meg kicsit beolvasok Jehovának, hogy nem lett volna jobb ha másképp mutatja meg magát nekem? De utána meg eszembe jut az a sok jó, amit ott éltem át. Szóval a fene tudja. Jobb lett az életem? igen. Vagy csak más? Nem tudom. De hogy semmi pénzért nem csinálnám vissza, az is biztos! Tehát úgy néz ki, hogy akármennyibe került is, de megérte kijönnöm. És ha folyamatosan emlékeztet rá egy "sárga csekk" hogy sokba került, akkor sem megyek vissza semmi pénzért. Arról nem is beszélve, hogy már esélyem se lenne :)"
Egy volt Tanú önvallomása:
"Ez a post alaposan feladta nekem a leckét. Délelőtt olvastam , és néhány komment után kezdett megfogalmazódni bennem, hogy mit fogok írni, aztán este mikor hazajöttem, képtelen voltam arra, hogy leírjam azt, hogy miként éltem meg ezt az egészet. Két óra előtt felébredtem, dobtam egy sárgát, és azóta azon gondolkodtam, hogy mit is kéne ide írni. Nem bírtam elaludni, és most itt nyomkodom a gombokat, de nem tudom mit írjak. Nem is szavaztam, mert egyik válasz sem fogalmazza meg pontosan, amit érzek. Alapvetően szinte minden jobb lett az életemben.De akkora árat fizettem érte, hogy kishiján belepusztultam. És ezt az árat nem egyszerre fizettem ki, hanem még mindig törlesztem, azaz még mindig szembesülök azzal, hogy mit veszítettem. Persze megérte, csak rossz az, hogy még mindig előjönnek érzések, amik arra emlékeztetnek, hogy szabad vagyok. És ettől már nem is vagyok igazán szabad. Rengeteg dolog van ami odaköt, és amiktől sajnos nem tudok szabadulni.Meg kell tanulnom velük együtt élni. Ezek olyan koloncok, amik a hátam közepére sem kellenek, de nem én veszem fel őket, hanem maguktól akadnak rám. Kicsit olyan mint amikor kölcsönre veszel valamit amire régóta vágysz, és boldog vagy, hogy végre megvan, örömödet leled benne, boldog,vagy ha meglátod, élvezed ha használod csak hónap elején mindig be kell fizetni azt a sárga csekket, ami azért olyan mintha a fogadat húznák.A csekk mindig emlékeztet, hogy nem ingyen kaptad meg, hanem vért izzadtál érte,
Nagyon nehéz ez. Néha átkozom a percet, amikor tanú lettem, mert minden bajomat annak köszönhetem, néha meg áldom érte az Istent, mert ott ismerhettem meg őt. Aztán meg kicsit beolvasok Jehovának, hogy nem lett volna jobb ha másképp mutatja meg magát nekem? De utána meg eszembe jut az a sok jó, amit ott éltem át. Szóval a fene tudja. Jobb lett az életem? igen. Vagy csak más? Nem tudom. De hogy semmi pénzért nem csinálnám vissza, az is biztos! Tehát úgy néz ki, hogy akármennyibe került is, de megérte kijönnöm. És ha folyamatosan emlékeztet rá egy "sárga csekk" hogy sokba került, akkor sem megyek vissza semmi pénzért. Arról nem is beszélve, hogy már esélyem se lenne :)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése