Szépen kifényesített, belülről rothadó alma

Tapasztalataim alapján egy párkapcsolat, házasság vagy bármiféle mélyebb barátság nem létezhet anélkül, hogy a lélek mélyebb rétegeit ne érintené. Amikor erre a természetes érzelmi kohóra egy ideológiai zubbonyt próbálnak ráhúzni - és teszik ezt elég sok vallásban, melyek egyik legdurvábbika a Jehova Tanúi - elkerülhetetlen a robbanás.

FIGYELEM: A CIKK OLVASÁSÁT FÉRFIAKNAK CSAK AKKOR AJÁNLOM, HA BÁTRAK!

Ezen "ideológiai zubbonyok" egyike a férfiak főségéről szóló tanítás ŐRTORONY TÁRSULAT ÁLTALI ÉRTELMEZÉSE. Ez utóbbit azért emeltem ki, mert ezt gyakran kihagyják a számításból, hogy az, amit a férfiak főségéről értenek, egy fundamentalista Őrtorony magyarázat része, mely tele van tévedésekkel, sőt nyílt hazugságokkal. Jóllehet ezt sok volt egyháztag elismeri a tanítás más elemeivel kapcsolatban, sőt egyenesen károsnak tartják másokra, de valahogy a "főség"-ről szóló bibliaversek saját értelmezéséhez veszettül ragaszkodnak.
Nos, ezzel a cikkel én ezt nem szeretném megakadályozni, ha valakit ez tart életben, én csak leírnám, hogy ez az egész, hogy néz ki egy nő szemszögéből.

Ellőre bocsájtanám, hogy nem vagyok sem feminista, sem férfigyűlölő. A matriarchális gondolkodás egyáltalán nem jobb vagy szebb., mint a patriarchális, csak egyszerűen más. Meglátásom szerint a patriarchális felépítést éppen annyi nő támogatja - ha hallgatólagosan is -, mint férfi, mivel a nők számára is előnyöket hozhat, akik ezt egyszerűen kihasználják. Ami még önmagában nem baj, hiszen annak is meg vannak az előnyei és voltak korok és társadalmak, amikor igazából ez jól működött. A baj, csak akkor van amikor változnak az idők, változnak az emberek, ugyanakkor ott van egy kemény héj, amihez ragaszkodni kell, de legalábbis a látszatához mindenféleképpen. Ekkor kezdenek el a dolgok belülről rothadni.

Amíg Jehova Tanúja voltam, nekem a főségről szóló tanítás úgy jött le, hogy vannak olyan tevékenységek, melyeket Isten a férfiaknak szán elsősorban, mivel az alkati felépítésük alapján számukra könnyebb lenne végezni ezeket. Soha nem értettem úgy, hogy egy férfi nem mosogathat el, vagy nem foghatja meg a porszívót, mert az "női munka", mint ahogy úgy sem, hogy a nő nem vezethet autót, vagy nem mondhatja el a véleményét, mivel neki az a feladata, hogy egy ingyenes háztartási alkalmazott legyen. Azt sem gondoltam soha, hogy az Istennel és vallással kapcsolatos témákat kizárólag férfiak vitathatják meg. Ezek valahogy számomra nem így jöttek le a Biblia olvasása során. Még örültem is annak, hogy "hátradőlhetek" és végre nem nekem kell mindent megszerveznem. Ugyan melyik az az őrült nő, aki egy ilyen főséget felvállaló pasit félrerak az útból, mert a nagy feminizmusában ő akar mindent csinálni. Hát az meg is érdemli!

Szerencsére a Jehova Tanúinál elég sok pozitív példát láttam (a 80-as évekről beszélek), olyan férfiakat, akik valóban kiemelkedően teljesítették feladataikat. Szóval a dolog működik, a Biblia nem beszél butaságokat, és nem is támogatja a férfisovinizmust sem (amit nagyon könnyen össze lehet keverni egy patriarchális felépítéssel). A baj csak akkor kezdődött, amikor találkoztam olyan férfiakkal, akik nem hogy a tetteikért, hanem a saját kijelentéseikért sem vállalták a felelősséget, de mégis úgy gondolták, hogy őket még az Isten is vezetőknek teremtette. Mindezt azért, mert egy patriarchizmusnak álcázott szélsőségesen soviniszta vallásszervezet azokat a bibliaverseket emelte ki számukra - és nekek az tetszett, vagyis "így szerették" (Jer 5: 31) - melyek a férfiak főségéről szóltak. Az nem zavarta őket, hogy 500 másik bibliaverset ehhez figyelmenkívül kellett hagyniuk, melyek azt mutattták volna meg, hogy HOGYAN kellene ezt a főséget gyakorolni (vagyis nők nélkül nem tudják ezt megtenni), egyszerűen félresöpörték egy "senki sem lehet tökéletes teljesen" kijelentéssel.

Nyilvánvalóan az ilyen férfit nem lehet szívből tisztelni. Viszont úgy lehet tenni, mintha. Ezt a nők elég jól tudják tettetni (mint magát az orgazmust is), de attól még a helyzet nem oldódik meg. A férfi érezni fogja, hogy nem tiszteli a nő, de nem fogja tudni szavakba önteni az érzéseit, mert nem lesznek rá szavai. Mint ahogy a nőnek sem lesznek, hiszen ő maga sem érti a folyamatot. A férfifőségre idomított nőnél a normális női belső fejlődés erősen blokkolódik, hiszen az internalizálódott tanítás miatt fél saját magától, hogy a férje "főségének" elutasításával ő maga is Isten ellenségévé válik majd. Mivel mégiscsak szereti a férjét, és úgy érzi meg kell neki bocsátania a kihágásaiért, "tökéletlenségeiért", ezért szemet huny azok felett, és belemegy egy játszmába. Hiszen ő maga is jól tudja, hogy neki is vannak "tökéletlenségei", amiket a férje azonnal a fejéhez fog vágni, ha ki meri nyitni a száját és szóvá meri tenni, ha valamivel nem ért egyet.
Így kezd el az a bizonyos alma belülről is rothadni, ami idővel kivülről is látható lesz. Ezek a játszmák kitermelnek olyan férfiakat, akik teljesen biztosak abban, hogy az asszony, aki "szelid és csendes" lélek, felettébb boldog az ő 'vezetésük' alatt. Míg a nőkben egyre nő a belső feszültség, melyet maguk sem fognak érteni, és ami miatt pszichoszomatikus betegségekben szenvednek majd, depressziósak vagy alkoholisták lesznek, és boldogtalanságukat megmagyarázzák az utolsó napok jeleivel, és mártíromságuk kifejezéseként vallásos tevékenységekbe vetik bele magukat.
Tehát mondhatni, mindkét fél veszít, mert mindketten hozzájárultak a látszat fenntartásához.

Szeretném, ha senki nem gondolná, hogy hűvös érzéketlenséggel szemlélem ezt a folyamatot. magam is benne voltam egy ilyen játszmában, és évek kemény munkájába került felgöngyölítenem ezeket. Tudom, hogy milyen szenvedés ezt belülről megélni, jóllehet én csak a női oldalát tapasztaltam, de egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a férfiak szenvedése ugyanolyan mértékű egy ilyen "önként vállalt börtönben". Nem is akarom lebecsülni ezt a szenvedést. Ez egy hatalmas emberi tragédia.
Viszont azt is tudom, hogy van kiút a labirintusból.

Néhány gondolat azoknak, akik a hogyanra kiváncsaik:

1. Eszedbe ne jusson a vallásodat vagy a gyülekezeti vezetőidet hibáztatni a TE házassági problémáidért. (Ez persze nem jelenti, hogy ők nem hibásak, csak ne velük kezdd!) Az tény, hogy az Őrtorony rendkívül erőszakosan nyomatja a tanításait a családokra, de csak azokra, akik erre ajtót nyitnak. Ezért, ha te az Őrtorony tanításokra kened azt, hogy a házasságod olyan, amilyen, vagy azért ment tönkre, akkor benn ragadsz a labiritusban.
2. Ha az Őrtorony kiszúrt veled, vagy a házastársad elhagyott, akkor itt az alkalom, hogy végre megtanuld felvállalni a saját felelősséged, amit EDDIG NEM TETTÉL MEG, CSAK AZT HITTED MAGADRÓL, HOGY MEGTETTED. Mert ha így lett volna, akkor egyáltalán nem lettél volna JT, ugyanis akkor látod, hogy a vallás vezetői - hozzád hasonlóan - nem vállalnak felelősséget a viselt dolgaikért . És te ebben a környezetben elvoltál évtízedekig, sőt jól is érezted magad, ami legfőképpen azért volt lehetséges, mert te sem vállaltál felelősséget magadért.
3. Ne hidd azt, hogy eddig rosszul csináltál dolgokat, de már "megtértél" és ezután már minden jó lesz. Ez önbecsapás. Eddig is jól csináltál mindent, hiszen ahhoz, hogy felismerjél bizonyos igazságokat, végig kellett járnod azt az utat, ami a te utad, mégha fájdalommal is járt. 
4. Fogalmazd át a "tisztelet" szó jelentését. Ez a fogalom nem feltétlenül foglal magában pozitív érzéseket. A szüleinket is tisztelnünk kell, jóllehet nem minden tettükkel okoztak örömet számunkra, így ez nem jöhet minden esetben, vagy minden vonatkozásban belülről. Abban viszont megakadályoz bennünket, hogy pl: szembeköpjük őket (sajnos néhány szülő ezt érdemelné azért, amit a gyerekével tesz, de nem tesszük, mert tiszteletben tartjuk, hogy tőlük van az életünk). Hasonlóan ehhez, ha a férfi nem is vívja ki a tiszteletet, mivel egy fafejű tuskó, viszont megköveteli ezt, akkor én azt mondom, hogy meg kell neki adni. Ezzel ugyanis nem sok mindennel lehet vele jobban "kicseszni". Megmagyarázom: ha tiszteletben tartom valakinek a másságát, az nem jelenti, hogy egyetértek vele, egyszerűen csak elfogadom, hogy neki ez a megoldás jön be, így ezt szíve joga követni is. Nem kell ellenlábaskodni, de elmondhatom az én verziómat, de nem vagyok köteles elfogadni és cselekedni az övét, ha az nekem lelkiismereti gondot okoz (emellett úgyis kardoskodnak a JT-k, hát asszonyok, tessék kiállni mellette). Nem kell örülni akkor sem, ha belebukik, "csak" megvárni a kimenetelt. Ha ítélet nélkül szemlélem, hogy mit csinál a pasi, akkor még az is lehet, hogy jó lesz a végeredmény, de ha mégsem, akkor neki is lehetősége lesz meglátni azt, amit lehet én már kezdetektől tudok. Ha ez történik, akkor még mindig két lehetősége lesz: tanulni a saját hibájából és esetleg máskor ő maga másként dönt, vagy mérges lesz rám, mert engem okol a saját kudarcáért. Ez utóbbi gyakoribb jelenség, de azért az első sem kizárt. De akármelyik is történjen, nekem meg fogja magát mutatni a helyzet és eldönthetem, hogy maradok-e vagy sem egy ilyen kapcsolatban. (elhiszem, hogy belülről megélni ez fájdalmas lehet, nem mondom, hogy nem az, de hát a felnőtt élet döntések sorozatából áll.....ha nem tetszik, akkor szenvedj tovább egy látszat kapcsolatban, az sem lesz kevésbbé fájdalmas)
5. Ha a te tökéletlenségeidre hívatkozik a párod, amiért nem hunytál szemet az övéi felett, akkor fogadd el a "tanácsot". Építsd be magadba, mert ez olyan, mint egy ingyenpszichológus. Ne zavarjon, hogy ő nem teszi ugyanezt, mert ez az ő dolga (tisztelet megint.....), majd egyszer eljut oda ő is - veled vagy nélküled - hogy majd megfizeti az árát, amit te ingyen elmondtál volna neki, de az nem érdekelte. Ha majd kifizeti a pszichológusok óradíját, akkor majd jobban oda fog figyelni magára. Ha nem hajlandó errre sem, akkor majd elmegy a kocsmába, vagy a börtönbe kerül, mert akkor oda való. Az ő döntése, hogy miből kíván tanulni. Te azonban - akár nő vagy, akár férfi - tanulhatsz az átélt helyzetekből. Lehet pont azért kellett ezt a módot megtapasztalanod, mert másból te sem voltál hajlandó tanulni, ezért ne ítélkezz a társad felett, akármilyen is. 

A gondolatok elsősorban nőknek szólnak, mivel én magam az vagyok, másrészt a férfifőség árnyoldalai a nőket jobban érinti. Ez nem jelenti azt, hogy a férfiak nem tehetnek semmit a saját helyzetükért egy - adott esetben kibírhatatlan - nővel szemben. Ha csupán az erőszak az egyedüli válaszuk, akkor valószínűleg súlyosan félreértelmezték a nekik szóló főség tanítást. Én nem hiszek azokban a népszerű "keresztényieskedő" nézetekben, hogy a férfiak ki vannak szolgáltatva a nőknek, ezért kénytelenek elnyomni őket, ha a talpukra akarnak állni. Én hiszem, hogy a férfiak ugyanúgy képesek ugyanúgy döntéseket hozni, kiállni magukért és felelősséget vállalni a szavaikért és tetteikért, sőt a főség tanítása igazából erről szól, hogy ezt nekik meg kell tanulniuk.