Egy önmagát "névtelenül"-nek nevező hozzászóló az alábbi megjegyzést tette:
Gondolom az első századi farizeusok még meg is voltak arról győződve, hogy valami veszélyes elemtől mentették meg a gondjaikra bízott juhokat, csak aztán azt nem értették, hogy mitől szakadt szét a kárpit és miért szünt meg a több ezer év óta fennálló jólbejáratott rendszerük (nos, teljesen nem szünt meg, de abban a formában, amiben volt, igen). De feltételezem, hogy ezért is a Jézust okolhatták, hiszen arra soha nem gondoltak volna, hogy egy csavargónak esetleg még igaza is lehet valamiben.
Szóval sok minden nem változott azóta.
Ezt a kettős személyiséget én inkább úgy látom, hogy nem Jézus hiányosságáról van szó, aki nem tudott eléggé emberré lenni, hanem inkább arról, hogy ő nekünk példát mutatott abban, hogy milyennek kéne lennie egy embernek. Ami inkább azt mutatja, hogy bennünk még sok lehetőség van a fejlődésre, hiszen akkor is voltak olyanok, akik megértették Jézus mondandóját és követték őt, így ez nem teljesen kizárt ma sem. Ehhez talán a logikus érvelés, a szabályt-szabályra halmozó kockafej, másszóval a balagyféltekés gondolkodási mód - bár sok területen hasznos - önmagában nem elegendő. Vagyis Krisztus értelmének a felfogásához éppen annyira kell használni a fantáziát, a képzelőerőt és az intuiciót, amennyire az előbbieket. Ezen "nőies" attribútumok kizárásával a mutatvány nem kivitelezhető. Igen: a balagyféltekés ismeretszerzés valóban csak félútig vezet, onnan tényleg semmi haszna.
"Az, ahogy az idővel bánik Jézus, fölöttébb elgondolkodtató. Néha úgy beszél, mint aki képben van, néha pedig úgy, mint akire ma azt mondanánk, hogy be van lőve. Úgy váltogatja a beszédében az idősíkokat, mintha mi sem lenne természetesebb. A hallgatóság persze mit sem ért az egészből. Jézus, mint az Atya, nyitott könyvként kezeli a jövőt. Néha már azt gondolom, mégsem tudott teljesen emberré válni, mert a gondolkodásában csak megmaradt az "időn felüliség". Ezt a mindent tudást néha a maga nemes egyszerűségével kinyilatkozza a hallgatóknak, néha pedig úgy beszél, mint aki teljesen alá van rendelve az Atya akaratának.Egy pszichológusnak bizonyára könnyebb dolga lenne, de azért én is oda merem ítélni a kettős személyiség jelzőt neki, hiszen néha mint ember, máskor mint Isten nyilvánul meg.Ehhez sok minden hozzátenni nem tudok, mert az író rendkívül jól megfogalmazta az én, ezzel a témával kapcsolatos saját gondolataimat is. Én is hasonlóan gondolom, hogy a mai társadalomban, amely már oly távol van a természetességtől, mint Makó Jeruzsálemtől, bizony ha megjelenne Jézus, akkor valami pszichiátriai betegségben szenvedőnek, de minimum deviáns hippinek tekintenék, aki nem bír magával. Valószínűleg negatív és megkeseredett embernek is tartanák sokan, aki nem bírja "feldolgozni" az anyjával kapcsolatos "sérelmeit". Sőt még olyannak is tartanák, aki maga tehet arról, hogy a törvényszék előtt halálra ítélték koholt vádak alapján, mivel nem volt képes megfelelően viselkedni, nem tűrtőztette magát a főpapokkal szemben, dűhrohamaiban felfordította az asztalokat és kidobálta a kereskedőket a templomból, és nem volt képes értelmes válaszokat adni a Szanhedrin előtt a neki feltett kérdésekre, mert állandóan csak a kérdezőre utalt vissza ("te mondád"). Hát az ilyen ember rendkívül idegesítő és megérdemli a sorsát, nemde? Ő kereste magának a bajt, hát most megkapta, úgy kell neki!
Jó, azért vegyük figyelembe, hogy nem céltalanul jött ide, mintha csak a jól megérdemelt 33 éves szabadságát töltené ezen a helyen. Elég konkrét feladattal jött. Ennek a megvalósítása már indok lehet, miert beszél hol így, hol úgy. Amikor a feladata úgy kívánja, emberként beszél, amikor megteheti, akár Istenként cselekszik.
Egy dolog, hogy egyszer azt mondja, nem tudja az órát, és a napot, és egy másik dolog, hogy melyik személyiség mondja kinek, és milyen környezetben. Megint egy másik dolog, hogy együtt eszik a bűnösökkel, miközben máshol bűnöket bocsát meg, pedig csak egy esetben tehet ilyet, szóval az egész egy eszement sztori, és én mégis elhiszem.Figyelmesen olvasva jól kivehető, hogy kétféle nézőpontból szokott válaszolni, én már ledaráltam a szövegeit jópárszor, direkt erre figyelve. Az idősíkosdi ugrabugrát is észre lehet venni, és a slusszpoén, hogy sehol sincs segítség, hogy hogy érti. Ebben a nemzedékben, vagy nagyon soká? Meglátják a hallgatók, jó, de milyen állapotban lesznek? Netán azért látják meg, mert az orruk előtt fog történni, vagy mert valahonnan, a haláluk után fogják vele együtt végignézni? Nem múlik el a nemzedék, ok, de hogy érti az elmúlást?A beszédei szinte több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.Ha láttatok már videofelvételt fraktálról, na hát ez olyan. Minél közelebb hajolok, hogy jobban lássam a részleteket, annál több részlet bontakozik ki, mert végtelen.Én mondom, ez csapda. Nem kell annyi értelm ide. Félútig talán. De onnan semmi haszna."
Gondolom az első századi farizeusok még meg is voltak arról győződve, hogy valami veszélyes elemtől mentették meg a gondjaikra bízott juhokat, csak aztán azt nem értették, hogy mitől szakadt szét a kárpit és miért szünt meg a több ezer év óta fennálló jólbejáratott rendszerük (nos, teljesen nem szünt meg, de abban a formában, amiben volt, igen). De feltételezem, hogy ezért is a Jézust okolhatták, hiszen arra soha nem gondoltak volna, hogy egy csavargónak esetleg még igaza is lehet valamiben.
Szóval sok minden nem változott azóta.
Ezt a kettős személyiséget én inkább úgy látom, hogy nem Jézus hiányosságáról van szó, aki nem tudott eléggé emberré lenni, hanem inkább arról, hogy ő nekünk példát mutatott abban, hogy milyennek kéne lennie egy embernek. Ami inkább azt mutatja, hogy bennünk még sok lehetőség van a fejlődésre, hiszen akkor is voltak olyanok, akik megértették Jézus mondandóját és követték őt, így ez nem teljesen kizárt ma sem. Ehhez talán a logikus érvelés, a szabályt-szabályra halmozó kockafej, másszóval a balagyféltekés gondolkodási mód - bár sok területen hasznos - önmagában nem elegendő. Vagyis Krisztus értelmének a felfogásához éppen annyira kell használni a fantáziát, a képzelőerőt és az intuiciót, amennyire az előbbieket. Ezen "nőies" attribútumok kizárásával a mutatvány nem kivitelezhető. Igen: a balagyféltekés ismeretszerzés valóban csak félútig vezet, onnan tényleg semmi haszna.
A hozzászólást az alábbi témával kapcsolatban tették:
Ez igen! Milyen termékeny a mai nap. Elolvasva a mai cikkeidet, kellemesen meglepődtem. Változott, finomult a stílusod. Változatos témák, lágyabb hangvétel, választékosabb szóhasználat, humor és ami nagyon díjazható, hogy kerülöd a szlenget, az ízléstelen szemléltetést és a csúnya, vulgáris kifejezéseket. Egyszóval: fejlődsz. Mindannyian köszönjük, a szomszéd blogról (J.J.) is. Csak így tovább!
VálaszTörlésCsak nem "keresztényiesedek" én is? Biztosan jó hatással van ráma sok bölcs tanácsosztó. Látod, nem hiába élnek. Egyébként nem szoktam csúnyán beszélni, csak a kocsmai stílushoz próbálok hangot találni egyesekhez. Ezek szerint sikerült.
TörlésHát ez hatalmas!! Ki írta?
VálaszTörlésA hozzászólást Névtelenül írta Sefa blogján. Azt, hogy a te nevedben ki nyilatkozott, nem tudom.
TörlésBocsánat, de nem J.J. nevében nyilatkoztam. A saját tapasztalatom és meglátásom szerint hivatkoztam néhány blogoló írásaiban megfogalmazott véleményről, Karalabe kisasszony másokat is irritáló stílusával kapcsolatban. Még egyszer, örülök, hogy erőfeszítést tapasztalok a részedről kedves Karalabe.
TörlésErőfeszítést (na ez is tipikus JT szakszöveg) eddig is tapasztalhattál, úgyhogy ez nem új. Én kevésbbé tapasztalok erőfeszítést mások részéről, ez ugyan még nem jelenti, hogy nem léteznek azok.
TörlésBocsánatot kérek a "másokat irritáló" stílus végett. A saját fejlődésem az én saját magánügyem, úgyhogy nem kell azt monitorolni. Örömmel veszem, ha valaki kifejezi a gondolatait az írásaimmal szemben, addig, amíg ez nem párosul a személyem elleni kritikával vagy nyílt támadással, mert akkor begurulok. Szerintem te is így tennél, ha betörnének a házadba és jogot formálnának a tulajdonodra. Hát én is csak ezt teszem, amikor elvárom, hogy a blogom olvasói tartsák tiszteletben a saját megélt tapasztalataimat és ne akarjanak állandóan a pokolra küldeni azok miatt. Ha ez valakit irritál - nagy dolog - hamis kutyát is azért tartanak sokan, hogy elriasszák a kéretlenül betolakodókat. Hát ez ugyanaz!
Egyébként az irritációink is a sajátunk. Éppenséggel magunkba is nézhetünk, hogy minket valami miért is irritál. Persze lehet az irritáló egyént (vagy anyagot) is kizárni az életünkből. Ez saját döntés!
Azt hittem, hogy a -Karalabe kisasszony-on jobban fennakadsz, de működik a humorérzéked. Az erőfeszítés egy szó. Nem tehetek róla, hogy mindig társítod JT-val. Az, hogy kritika ellened irányul-e vagy írásodra vonatkozik, hát szerintem a kettő nem választható szét. Amit írsz, az te vagy. A nyílt támadást én is elítélem. Ebben teljesen igazad van.
VálaszTörlés-A saját fejlődésem az én saját magánügyem, úgyhogy nem kell azt monitorolni.-
De, ha az írásaidban megmutatod magad, akkor azzal is számolnod kell, hogy nyílt kritikát, vagy akár helyreigazítást, bántást kapsz. A kérdés; hogyan reagálsz? A belső fejlődés ebben mutatkozik meg igazán.
-Éppenséggel magunkba is nézhetünk, hogy minket valami miért is irritál.
Ebben is teljesen osztom a véleményed, ez oda-vissza érvényes. Én nagyon sokat profitálok az emberek reagálásából. Hasznos számomra és jó, ha mások "vélemény tükrébe" nézhetek, mert segíti a személyiségem csiszolását.
-Erőfeszítést ... ... ... eddig is tapasztalhattál, úgyhogy ez nem új.-
Igen, ezt írtam is. Komolyan, egyre jobban élvezem a veled való társalgást. Köszi.
"De, ha az írásaidban megmutatod magad, akkor azzal is számolnod kell, hogy nyílt kritikát, vagy akár helyreigazítást, bántást kapsz."
Törléscsak azért, mert leírom a tapasztalataimat, ez még senkit nem jogosít fel a bántásra. kritizálni lehet a mondandómat (a személyemet is, ha valaki ezt akarja, de akkor ennek következményeit magának kell viselnie...). Ha valaki nem tanul az én hibáimból, akkor majd tanul a magáéiból, ezért én nem haragszom rá.
Ha valaki azért bánt valakit, mert az illető ezt lehetővé tette számára, akkor annak az embernek nincsen belső törvénye önmagában. Pl: ha azért lopok el egy biciklit, mert nem volt kikötve, attól az még lopásnak számít. Ez nem a megkárosítottat minősíti elsősorban, hanem azt, aki ezt a lehetőséget kihasználta jogtalanul.
ha te úgy érzed, hogy bántalmazhatsz, csak azért, mert leírtam a gondolataimat, akkor az is a te problémád elsősorban, amit én tisztelettel meghagyok neked. A vélemények tükrében meg majd én levonom a tanulságokat a magam számára, ehhez tőled nem kértem segítséget.
Ugyan miért akadnék ki a karalabekisasszonyon?
Kicsit már üldözési mániát vélek felfedezni.
VálaszTörlés-...ha te úgy érzed, hogy bántalmazhatsz,...-
Ne képzeld be magadnak, hogy téged csak bántani lehet. Szerethető vagy, mert te is szereted az embereket. Az írásaiddal te is hatni akarsz az olvasókra. Ha nem így lenne csak magadnak írnál. Jut eszembe! Odaát (J.J.) kérdezte valaki tőled,
hogy /-"Szeretsz?"-/. Erre te nem válaszoltál. ???
A kritika nem bántás. Ha így érzed, akkor nem bírod elviselni az ellenvéleményt. Pedig, mint írtam ez, nagyon építő mindenkinek. Csiszol.
Oké! Most ennyi, Karalabe kisasszony! :)
Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de nem kaptam normális kritikát. pedig hidd el mindig megkérdezem a másiktól, hogy mi a baja a mondandómmal. Tisztában vagyok, hogy ezt nehéz szavakban megfogalmazni (főleg, ha ehhez valaki nem szokott hozzá), mivel olyan mélységű témákat érintek, melyek elsősorban indulatokat hoznak felszínre. Ez nem miattam van elsősorban (nos, miattam is néha), hanem maga a téma olyan, ami ezt okozza. Úgy látszik nekem ez adatott.
TörlésNem képzelem be, hogy engem csak bántani lehet, sőt ezt nem is engedem meg, mert kikérem magamnak azt a viselkedést, ami bántó. Azt viszont én érzékelem, hogy mi az és mi nem az. Ezt senki nem tudja helyettem megtenni. A JT-k ezt elintézik azzal, hogy "túlérzékenynek" vagy "hisztérikának" bélyegzik azokat, akiknek netán érzéseik is vannak néha (nos egy szociopaták által irányított közösségben nem illik érzéseket mutatni...). Erre azt tudom mondani, hogy itt ez an "én utcám". Itt el kell fogadni a játékszabályokat vagy nem kell ide jönni.
Már kinőttem abból, hogy szégyenkezzek azokhoz a témákhoz nyúlni, melyeket a blogomon érintek és amelyek néha oly sok vihart kavarnak. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyi ember szenvedését okozhatják ezeknek a zavarai, és nem félek megtenni ezeket a kijelentéseket azok érdekében, akik érintettei (ők ezt tudják). A családon belüli erőszak mind a nők, és a férfiak életét is lerombolja, ezért azt határozottan el kell utasítani. sajnálom, hogy a JT gyülekezet vénei ezt csak a hangzatos kijelentéseikkel tudták megtenni, míg a gyakorlatban ennek épp az ellenkezőjét tették, amivel hozzájárulnak ártatlan emberek (köztük gyerekek) bántalmazásához. És mindezt azért, mert a félelem, az intrika légköre uralkodott és nem mertek túllépni az árnyékukon. Én nem azért vállalom fel ezeket a kellemetlen témákat, mert bárkivel is veszekedni akarok, hanem azért, mert már nem félek azoktól, akikről tudom, hogy amúgy gyengék lelkileg és ezért kell nekik a fizikai erejüket fitogtatniuk.
Én így mutatom ki a szeretetemet, ha erre vonatkozott a kérdésed. (1Ján 4:18)
Megértettem, amit írtál. Egyre inkább megmutatsz valamit. Azt, hogy a megkeményedett kéreg alatt érzékeny személyiség lakik. Írod, hogy -...mivel olyan mélységű témákat érintek, melyek elsősorban indulatokat hoznak felszínre....-. Sefatias is írt nemrég egy ilyen érzékeny témáról. Ami megragadott, hogy ő is használ olyan, mondhatni csúnya szavakat, de ettől függetlenül méltósággal közelítette meg a témát.
VálaszTörlés-...Én így mutatom ki a szeretetemet,...- Ez a mondatrész magáért, vagyis magadért beszél. Mondtam én, hogy szerethető vagy és sikerül is aktivizálni benned, hogy ne félj kimutatni az emberek iránt érzett e természetes érzést. Kamatosan visszakapod. Majd meglátod. Jó éjt!
Olyan szavakat használok, amilyeneket akarok. Lehet, hogy ez elriaszt egyeseket, de ez ezzel jár. Engem is elriaszt sok minden, például a negédes nyálasság, ami mögött egy iszonyú nagy szemétség lapul. Nos, engem meg ez riaszt el, de hát nem vagyunk egyformák...
TörlésEgyáltalán nem félek kimutatni a természetes emberi érzéseket. Ez néha magába foglalja a dühöt, a felháborodást vagy éppen az együttérzést. A többszörös álarcba csomagolt, félelemtől megdermedt emberek nem képesek ezt sem megérteni, sem viszonozni. De én ezt már megszoktam. Mondhatni ehhez vagyok szocializálódva, így sokmindenre nem számítok ami a "kamatos visszakapást" illeti.
Azt viszont hiszem, hogy nem mindenki JT-i, exJT-i közül ragaszkodik feltétlenül a társulati segítséggel felhelyezett álarchoz, vagy alakoskodáshoz. Vannak olyanok is, akik nem csupán a másik álarca, hanem a sajátjuk mögé si be kívánnak pillantani. Ez azonban nem jár minden minden fájdalom nélkül. Az írásaimmal ezekhez az emberekhez szólok elsősorban.
A természetes emberi érzések között ott vannak a pozitív előjelű személyiség jegyek. Ilyen az örömteli szív, a szeretetteljesség vagy a békére való törekvés. Ezekre mondod Te, hogy... "elriaszt sok minden, például a negédes nyálasság,..." Szerintem az előbb említett tulajdonságok kimutatásától nem kell félni. Pláne, ha egy nő tényleg nőnek érzi magát. Nekem a nőkről a lágy, simogató kezek, mosoly, meleg érzés, megnyugvás, jó illat és még sorolhatnám, hogy mi jut még eszembe. Na abba hagyom, mert lehet, hogy ez sok Neked.
TörlésA "kamatos visszakapás"-ról csak annyi, hogy ami kiáramlik belőled, azt fogja visszatükrözni a környezeted feléd.
"Mondhatni ehhez vagyok szocializálódva,..." Úgy mondanám, hogy arra vagy kihegyezve, mikor lehet visszavágni egy-egy Neked nem tetsző reagálásra. De, ha tudjuk azt, hogy azok a tulajdonságok irritálnak minket a másik emberben, ami bennünk is megvan, akkor már érthető a reagálásunk. Ne gondold, hogy a számodra negédesnek tűnő szavak mögött mindig "nagy szemétség lapul". Ha nem bízol az emberekben, az a saját bizonytalanságod miatt van. A szemét emberek pedig megérzik ezt a bizonytalanságot és mindig a gyengébb ellenállás felé mennek, mert érzik, hogy a másik eleve vesztes. Ez alakította ki Benned azt, hogy mindig fel vagy készülve az ellencsapásra, mert bántanak. Még a normális emberi érzéseket tükröző szavakat is "habszövegnek" titulálod. Ne bántásnak és kioktatásnak vegyed szavaimat. Remélem adódik majd alkalom a nem is távoli jövőben, hogy személyesen beszélgethessünk, és akkor meglátod, hogy tőlem nem kell tartanod. :-)
Én egyáltalán nem tartok tőled. Ugyan miért kéne?
TörlésA nőkről kialakított elképzeléseid a tieid, melyek nyilván a te saját tapasztalataidon alapulnak. Ezek azonban nem mindenkinél vannak így. ha kiterjeszted a saját megéléseid, és úgy próbálod eladni azokat, mint melyek általános érvényes igazságok MINDEN nőre, akkor azt úgy nevezik, hogy sztereotipizálás és előítélet.
Mi van akkor, ha egy olyanba futsz bele, akire ez nem jellemző (vagy te gondolod azt, hogy nem jellemző rá)? Akkor két lehetősged van: vagy felülírod az elgondolásaid, vagy megítéled a személyt, aki nem illik abba bele.
Megpróbálom megvilágítani ezt egy másik szempontból: ha én csinálnám ugyanazt a saját tapasztalataimmal, amit te a tieiddel, akkor azt gondolhatnám, hogy minden férfi disznó. Ebből kifolyólag csak és kizárólag ilyen férfiakkal találkoznék. De ez nem így van, sőt pont ellenkezőleg. Többek között ezért is tudom megkülönböztetni a normális emberi érzéseket a habszövegektől, mert tudom hogy milyen logika mentén érvel az egyik és milyenen a másik. Pl: te felháborodtál azon, ahogyan én írok, kommentelek vagy ahogyan egyáltalán kifejezem vagy képviselem magam. Azon azonban nem háborodtál fel, sőt nem is érdekelt, hogy egy gyermekkori szexuális molesztálás áldozataként milyen megélések, impulzusok érnek, és mivel kell együttélnem. Úgy tűnik, ez neked mégbelefér a "normális emberi érzésekbe". Nekem azonban nem, mert az én nézőpontomból pont akkor nem lennék normális, ha ezt NEM reagálnám le olyan módon, ahogyan teszem. Ezért neveztem "habszöveg"-nek a tanácsaidat, mert úgy adod nekem azokat, miközben halvány gőzöd nincsen arról, hogy mit jelentenek számomra a szavaid. A szavaidra való védekezésemet, pedig egyszerűen támadásnak veszed, és amikor ezt kifogásolom, akkor a végső érved, hogy ezt "mások is így gondolják rólad".
Tudod mit, engem az nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, főleg ha egy nagy hatalmas birka népségről van szó, akiket éveken keresztül az orruknál fogva vezettek, és akik az összes identitásukat abból merítették, hogy a 'másik mit gondol róla'. Gúnyolódtál rajtam azért is, hogy 'gyenge itt a felhozatal', mármint a blogomon. Hát azt mondom neked, hogy majd aki akarja az olvassa. Engem ez nem érdekel. Én nem aszerint mérem magam, hogy valakinek tetszik a mondandóm vagy sem. Egyébként ha te így gondolkodsz, akkor miért nem lettél pl katolikus, azok sokkal többen vannak, mint a JT-k ....ha már a tömeg számít.
Nem hiszem, hogy rossz indulatú vagy, biztosan neked egy másmilyen életed van. Te döntesz abban, hogy hajlandó vagy egy másik embert a saját maga valóságában látni (nyilván ha te magad úgy látod magadat, akkor nem esik nehezedre), vagy inkább egy szerepjátékot vársz el, és úgy gondolod, hogy megítélheted a másikat.
folyt köv.
folytatás:
TörlésHa ezt akarod tenni, én nem akadályozlak meg benne, csak sajnállak, mert ebben az esetben keresztül kell menned hasonló dolgokan, amiken én keresztülnetem, mert csak úgy fogod megérteni az ítélkezésed mértékét. Akkor majd megfigyelem, hogy mennyire mutatod ki a "pozitív előjelű személyiségi jegyeket". Majd akkor leülhetünk beszélgetni, mert akkor egyenlő partnerek leszünk. Ahhoz, hogy ezt most meg tudjuk tenni, félre kell tenned az előítéleteidet, ösztönös tanácsosztagatásaiddat (nem kértelek meg rá), életbölcsességek levonását az én számomra ("Ha nem bízol az emberekben, az a saját bizonytalanságod miatt van. A szemét emberek pedig megérzik ezt a bizonytalanságot és mindig a gyengébb ellenállás felé mennek, mert érzik, hogy a másik eleve vesztes"...nem vagy rá kompetens), lelkem elemzését ("Ez alakította ki Benned azt, hogy mindig fel vagy készülve az ellencsapásra, mert bántanak" ....elemezd a sajátod, és ha majd azt megtetted, akkor elemezheted másét...de szóljál ha te másképp tudod) stb.
Addig amíg a fenti Őrtorony-módszereket követed - mindegy hogy akaratlanul is teszed -, bennem nem alakít ki bizalmat irányodba. Volt idő mikor elhittem, hogy a jószándékú emberek jót is tesznek, de ma már ez nem így van. Mióta az általam fentebb részletezett elveket követő személyeknek sikerült megfosztaniuk gyakorlatilag mindenemtől, már óvatosabb vagyok ezzel a dumával - ha nem haragszol. Azt el tudom fogadni, hogy nem volt mindezekre szükségem, azért történhetett ez meg velem, attól még a másik ember kifosztását nem tartom erkölcsös dolognak. A vád az volt ellenem, hogy túl naív voltam.
Ennek ellenére sem gondolom, hogy a JT-i rosszindulatú emberek lennének. Azt azonban nem gondolom, hanem TUDOM, hogy mely kijelentések milyen helyzethez vezetnek. Most ezt vagy elfogadod tőlem, hogy a szavaid rombolóak számomra, vagy engem tartasz rombolónak - bármelyiket megteheted. Ha az utóbbit választod, akkor ne csodálkozz azon, hogy a 'romboló' énemmel fogsz többször találkozni, pedig nem csak az létezik.
"Most ezt vagy elfogadod tőlem, hogy a szavaid rombolóak számomra,..." Elfogadom, de nem értek egyet vele. Nagyon sajnálom, hogy nem találjuk meg a közös hangot. A reakcióidban kevés a pozitív kicsengés, de Te azt is lerombolod a soron következő mondatoddal. Válaszolhatnék tételesen a velem kapcsolatos gondolataidra, de a Veled való párbeszédet jelenleg meddőnek tartom. Egyszer majd, talán személyesen beszélgetünk és akkor meggyőződhetsz arról, hogy milyen ember vagyok. Addig is vigyázz Magadra Karalábé kisasszony! :)
Törlés