"...az asszony.....legyen csendességben" (1Tim 2:12)

"....is egy igen hatékony módja a nők elhallgattatásának. Elvégre a legtöbbünket arra nevelték, hogy jó kislánynak lenni annyi, mint mások érzéseit helyezni a sajátjaink elé. Nem illik kimondanunk, amit gondolunk akkor, ha fennáll az esélye annak, hogy azzal esetleg megsérthetünk – vagy, ami még rosszabb, feldühíthetünk – valakit. Így hát teljesen megdermesztjük a mondandónkat szabadkozásokkal, kivételekkel és nyugtató szavakkal, biztosítva szeretteinket arról, hogy “te nem vagy olyan, mint azok.”

"Felháborít, ha automatikusan egy, a nőket elnyomó rendszer egyik fogaskerekének néznek? Jogos. Erre azonban nem az a megoldás, hogy még ezt a felháborodásodat is a nőkön vezeted le.

Ez fájni fog. Az elmúlt hónapok során egyszerűen nem lehetett már fellapozni egy újságot, vagy bekapcsolni a tévét anélkül, hogy ne futott volna bele az ember egy újabb kislány megerőszakolásáról, női politikus zaklatásáról, vagy transznemű nő meggyilkolásáról szóló sztoriba. Ahogy azonban egyre több lány, nő és szövetséges férfi emel szót a szexizmus és az igazságtalanság ellen, úgy kezdik egyre többen hangoztatni azon álláspontjukat, miszerint már önmagában az is egy újfajta előítéletesség, ha elkezdünk beszélni a fennálló előítéletekről.

Manapság, mielőtt elkezdhetnénk beszélni a nőgyűlöletről, egyre gyakrabban kérnek meg minket arra, hogy fogalmazzunk óvatosan és válogassuk meg a szavainkat annak érdekében, hogy ne sértsük meg a férfiak érzéseit. Ne mondjuk azt, hogy “a férfiak elnyomják a nőket”, mivel ez is van éppen olyan rossz – ha nem még rosszabb – szexizmus, mint amit a nőknek kell elszenvedniük, és helyette mondjuk inkább azt, hogy “egyes férfiak elnyomják a nőket.” Vagyis ne általánosítsunk. Mert azt a férfiak szoktak. Nem mindegyik – csak egyesek.

Ez a fajta szemantikázás is egy igen hatékony módja a nők elhallgattatásának. Elvégre a legtöbbünket arra nevelték, hogy jó kislánynak lenni annyi, mint mások érzéseit helyezni a sajátjaink elé. Nem illik kimondanunk, amit gondolunk akkor, ha fennáll az esélye annak, hogy azzal esetleg megsérthetünk – vagy, ami még rosszabb, feldühíthetünk – valakit. Így hát teljesen megdermesztjük a mondandónkat szabadkozásokkal, kivételekkel és nyugtató szavakkal, biztosítva szeretteinket arról, hogy “te nem vagy olyan, mint azok.”

Csak épp a lényeget nem mondjuk ki: természetesen valóban nem minden férfi nőgyűlölő – de a kultúránk nagyon is az. Aki pedig egy szexista kultúrában nő fel, az bizony nagyon is hajlamos lesz szexista megnyilvánulásokra – sok esetben akaratán kívül is. Persze senki nem tehet arról, hova született, és nyilván nem is hibáztatunk téged ezért, de ez nem jelenti azt, hogy ne kérhetnénk meg arra, hogy változtass a viselkedéseden. Mert egy dolog az, hogy valójában hogy érzel a nők iránt, és egy teljesen másik – és sokkal fontosabb – az, hogy valójában hogyan bánsz velük a mindennapok valóságában."

Forrás: http://nokert.hu/index.php/ferfiakerthu