Az alábbi linkről elérhető film közel 2 órás. Érdemes megnézni, mert igen sok összefüggés ismerhető fel belőle. A fő téma a túlélés (JT-i kedvenc témája is egyben...), de ezen felül a saját és mások boldogságának megteremtése is. De hol is kezdjük? Mennyiben vagyunk felelősek másokért? Hogyan hat a viselkedésünk egymásra? Mit tehetünk és mitől kell óvakodnunk? A filmből nem csupán elméleti, hanem gyakorlati ötleteket is kaphatunk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására.
A 18.as pont kijelenti: "Tiszteld mások vallásos hitét!
"A tolerancia jó alapkő az emberi kapcsolatok építéséhez. Ha valaki végigtekint azon a mészárláson és szenvedésen, melyet a vallási intolerancia okozott az emberiség egész történelme során, és még a modern korokban nyúlóan is, akkor láthatja, hogy az intolerancia nagyon túlélés ellenes tevékenység. A vallási tolerancia nem azt jelenti, hogy nem juttathatjuk kifejezésre saját hitünket, viszont azt igenis jelenti, hogy a másik vallásos hitének és meggyőződésének aláásására, megtámadására irányuló törekvés mindig is egyenes út volt a bajba.
A filozófusok az ókori görögök óta vitáztak egymással az isten és az ember és a világmindenség természetéről. A szaktekintélyek véleménye hullámzik: most éppen a mechanizmus és a materializmus filozófiái vannak divatban, melyek gyökerei egyenesen az ókori Egyiptomig és Görögországig nyúlnak vissza. Azt próbálják hangoztatni, hogy minden csak anyag és átsiklanak afölött, bármilyen jól hangozzanak is az evolúcióra vonatkozó magyarázataik, hogy ez még mindig nem zárja ki egyéb, esetleg szerepet játszó tényezők lehetőségét, amelyek az olyan dolgokat, mint az evolúció esetleg csak eszközként használják. Ma ezek a hivatalos filozófiák és esetleg még iskolákban is tanítják őket. Megvannak a saját fanatikusaik, akik mások hitét és vallását támadják. Az eredmény intolerancia és harc lehet. Ha az i.e. V. századtól vagy még régebb óta a legragyogóbb elmék közül egyik sem volt soha képes egyetértésre jutni a vallás vagy a vallásellenesség témájában, akkor ez olyan küzdőtér az emberek között, melytől jobb távol tartanai magunkat.
A harcok e tengeréből egy nagyszerű alapelv emelkedett ki: a jog ahhoz, hogy az ember abban higyjen, amiben akar.
A hit és a vallásos meggyőződés nem feltétlenül engedelmeskedik a logikának, mégcsak logikátlannak sem lehet őket nyilvánítani. Ezek egymástól nagyon távolálló dolgok lehetnek. Minden tanács, amit ebben a témában másoknak adhatunk, akkor a legbiztonságosabb, ha egyszerűen csak hangsúlyozzuk a jogot ahhoz, hogy az ember abban higyjen, amiben akar.
Szabadon bemutathatjuk hitünket másoknak, hogy fogadják el. Ám veszélyben vagyunk, ha támadjuk mások hitét és még sokkal inkább veszélyben vagyunk, ha más embereket vallásos meggyőződésük miatt a támadunk és ártani próbálunk nekik."
Az egész film megtekinthető innen:
http://www.youtube.com/user/Videostohappiness?v=8B9D23z-_58
Nekem tetszett ez a film, de csak most ismertem fel, hogy kapcsolatban áll a szcientológia egyházzal (talán az egyik propaganda filmjük?). Ezúton szeretném kifejezni, hogy nem célom semmilyen egyházat népszerűsíteni, de előítéletekkel sem kívánok lenni velük szemben.
VálaszTörlésA napokban épp volt egy személyes tapasztalatom is a szcientológia egyházzal. Meghívást kaptam ugyanis a bp-i központukba, hogy szeretnének kiértékelni egy személyiségtesztet számomra. A tesztet korábban az interneten töltöttem ki, de nem voltam annak tudatában, hogy majd személyesen közlik az eredményt. Mikor megtudtam, hogy a dianetikáról van szó, igazából kissé kiváncsi lettem, hogy mi módon próbálkoznak az emberekkel. Ezért elmentem, mintha kívülálló lennék (igazából az is voltam, bizonyos szempontból).
Érdekes tapasztalat volt: előre megjátszott fogadtatás, döglött hal kézfogás, szemembe való bamba bámulással és kihallgatásos módszerrel való 'életjobbítás'. A tesztet értelmezhetetlennek találtam és valóban feltettek olyan kérdéseket, ami a magánügyemet próbálta firtatni.
Elmondtam a pasinak, hogy a teszteredményre lennék kiváncsi és nem szeretnék semmiféle "problémámat" megosztani vele. Bármiféle segítő foglalkozásnak alapelve, hogy probléma az, amit a kliens tart annak, vagyis nem kell ott gondot csinálni, ahol az nincsen. Volt egy olyan érzésem, hogy azt akarta elérni nálam, hogy valami "problémakupac"-nak tekintsem magam, amiben aztán az ő módszere segíthet.
Én ezt alapvetően hülyeségnek tartom és kifejtettem számára, hogy a gondjaink hozzátartoznak az életünkhöz és nem feltétlenül kell megszabadulnunk tőlük, hanem tanulnunk belőlük és akkor maguktól is elmennek. Aztán persze jönnek mások, de ezek nem feltétlenül gondok, hanem inkább megoldandó feladatok, vagy csak az életünk maga.
Nem tudom hova akart kilyukadni, de nem is érdekelt különösebben, mert az egész beszélgetés semmitmondó volt, így hamar befejeztük egymással. Úgy látom, hogy ez a vallás egy másfajta célközönséget irányoz, mint a Jehova Tanúi: mégpedig a jómódú, talán kétes üzletembereket. (ja, mert azt is kérdezte tőlem, hogy van-e valami, amit szégyellek vagy titkolok az életemben? Amikor nemmel válaszoltam erre, láthatóan zavarba jött...).