Egy családon belüli agresszív viselkedésben nagy kérdés, hogy ki kezdte a provokálást? Mivel blogomat felfedezte egy antifeminista férfimagazin (hirtelen nem tudtam, mitől lódult meg az olvasottságom...), onnan szeretném "vasgerinc" véleményét megosztani:
"Az az igazság, hogy én nem sok olyan férfit ismerek (talán kettőt), aki verné a párját, de az egyik például olyan, hogy amikor el is járt a keze, többször figyelmeztette előtte az asszonyt, hogy fejezze be a rikácsolást. A másiknak is csak akkor járt el eddig a keze, ha ellene valamilyen támadást indított az asszony. Akármi is volt az oka az asszonynak a támadásra, ő volt a kezdeményező agresszor, akár jogos volt a felháborodása, akár nem."
Én nem kívánok az illető úrral vitába szállni ebben a kérdésben, hiszen ott, ahol az ököljog dönti el a végső igazságot, valószínűleg nem sok esélyem lenne bármiben is. Szeretném azonban kifejezni azt, hogy a nők viselkedése sokszor minden kritikán aluli, elviselhetetlen és kibirhatatlan is lehet. Ez azonban még mindig NEM OK arra, hogy a férfi megüsse őt, arra hivatkozva, hogy a "figyelmeztette a párját".
Gondoljon arra, hogy ő vette el az asszonyt, vagyis a felesége az ő választása és nem másé, másrészt pedig az "asszony rikácsolásához" lehetséges, hogy a férj viselkedése is hozzájárulhatott. Pl azzal, hogy tök részegen jött haza és elitta a konyhapénzt...
Vagy az nem számít?
Mondjuk, nyilván a hozzászóló úgy gondolta, hogy az asszonynak, ha lenne is oka a panaszra, fogja be a száját és ne rikácsoljon, míg az, hogy a férfinak "eljár a keze", teljesen érthető (hiszen az asszony rikácsol).
Logikus: amit szabad lucifernek, nem szabad a kisökörnek.
Ennek fényében, egyetértek az egyik hozzászólóval:
http://huffnagel.blog.hu/2013/01/28/egy_amerikai_anya_nevtelen_levele_jovobeli_menyehez
VálaszTörlésEz jó, nyilván a családon belüli probléma egy olyan dolog, amit kezelni kell, nem pedig ráhúzni erre vagy arra a felelősséget. A nők bántalmazását, még mindig nem támasztja alá az a tény, hogy a nők felhozatala emberileg éppen olyan gyenge, mint a férfiaké. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy mindenki olyat kap, amilyet választ magának, vagyis amilyen ő maga is.
TörlésAz áldozathibáztatással (melyek többségében még mindig nők), azonban csak állandósítva van a gond és MINDENKINEK kárára van. Egy ördögi körbe vezet.