A "két tanú" szabályról

"Amúgy ebben a két-tanú szabályban van valami logika. Nem azt mondom, hogy jónak tartom, de érthető, hogy óvatosan kell kezelni egy ilyen ügyet, mert mi van, ha a gyerek hazudik?" (egy Jehova Tanúja véleménye)

Felmerülhet a kérdés egyesekben, hogy a főleg gyermekmolesztálásoknál alkalmazott társulati "két tanú" szabály figyelmenkívülhagyása vajon nem ad-e okot arra, hogy egyes felnőttek lesznek ártatlanul meghurcolva pedofilia vádjával.

Igen, ez nincs kizárva. Pontosan ezt a témát dolgozza fel az egyik film is.

Nyilván benne van a pakliban, hogy emberek hazudnak (beleértve a gyerekeket is) vagy megpróbálnak bemártani másokat. Az egy iszonyú dolog, amikor valakinek a hírnevét tönkreteszik és elkeseredetten kell igyekeznie, hogy megvédje magát a környezetétől, miközben mindenki ellene fordul. Elég kemény az, ha egy felnőttel fordul ez elő, viszont ki fogja ezt a felelősséget egy kisgyerek nyakába varrni? Ha film (csak az előzetes látható a linken) szerint egy borzasztó kanasszajárás volt ez a megvádolt tanárnak, mi van akkor, ha mindezt egy gyereknek kell végigélnie, hogy senki nem hisz neki. Egy felnőtt mégiscsak jobb helyzetben van ahhoz, hogy megvédje az igazát, egy gyerek számára ez lehetetlen. Ráadásul a gyereknek is nagyobb esélye van arra, hogy időben kaphat segítséget, ha valóban kiderül, hogy hazudott. Míg ez fordítva nincsen mindig így: az áldozat ártatlanul szenved, míg az elkövető megmenekül az ítélettől, másokban is kárt téve.

Nem állítom - a filmmel ellentétben -, hogy a gyerekek sosem hazudnak és mindig mindent el kell hinni nekik. De minden ilyen esetet KI KELL VIZSGÁLNI és nem elég elintézni annyival, hogy hátha a gyerek nem mond igazat. "Minden tiszta a tisztának" - miért kéne abból kiindulni, hogy valaki hazudik? Vagy az illető, aki így gondolkodik, magából indul ki? A hazug ember előbb-utóbb belegabalyodik saját maga hazugságaiba, főleg ha a körülötte levők etikusan és humánusan bánnak vele. Az igazság és a hazugság nem fér össze. Isten Szellem vezetését lehet ugyan kérni, de az csak olyan helyen fog működni, ahol az emberek megfelelnek a humánus krisztusi alapelveknek (ami magába foglalja az emberi törvényeknek való engedelmességet is), ennek hiányában ez ugyanis akadályozva van. Ha azt látod magad körül, hogy a vén társaid lopnak, titkos bűnökben vétkesek (zúgivók, szexfüggők), szeretőt tartanak és adót csalnak, akkor mégis miből gondolod, hogy majd egy gyermekmolesztálásos ügyben helyesen fognak eljárni? Mikor sok esetben azt sem tudják megállapítani, hogy ki az áldozat.  

Érdekes módon Jehova Tanúi állandóan dicsekszenek azzal, hogy ők milyen törvénytisztelő állampolgárok, akkor ilyen pedofilgyanús ügyekben miért nem engedelmeskednek a törvénynek? Miért vesznek a nyakukba olyan eseteket, melyeknek megítélésében egyáltalán nem kompetensek? Mi érdekük fűzödik ehhez? Vajon azok a vének, akik engedelmeskednek a társulati "két tanú" szabálynak, majd felvállalják Isten előtt azt a felelősségüket is, hogy olyan döntést hoznak valaki élete felett, ami egy életre tönkreteszi az illetőt? 

Képzeld el a helyzetet: valakit gyermekként szexuálisan molesztálnak, nem hisz neki senki, a saját családja is ellenefordul, esetleg még elmebetegnek is tartja. A gyerekek nem tudnak mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, így sok áldozatban csak évtizedekkel később tudatosul - ha egyáltalán -, hogy mi is történt valójában. Felnőtt fejjel kell végigküzdeniük magukat a történteken, amikor már az elkövető talán nem is él, így az ügy rendezése meglehetősen korlátozottá válik. Mivel valahol, valakik mégiscsak visszaéltek a sérelmet elszenvedett nehéz helyzetével - a szexuális molesztálás áldozatai ugyanis kiszolgáltatottabbakká válnak a bűncselekményekkel szemben, hiszen ez nekik "normális" volt, mert ebben nőttek fel, és nem kaptak védelmet -, így egy áldozat kezében lehetnek olyan bizonyítékok, melyekkel képes lehet lebuktatni bűnbandákat. 

Ezért sem mindegy, hogy hol hogyan kezelik a szexuális viszaélések áldozatait (ha már az emberi együttérzés, meg humánus indokok nem lennének önmagukban elegendőek...). Azok a vének, akiknek tudomásuk van ilyen esetekről, jobb ha tudatában vannak a törvény előtti felelősségüknek. Arról nem is beszélve, ha már egyszer Isten nyájának pásztorainak tartják magukat, akkor Isten előtt személyes felelősségük van, hogy a tudomásukra jutott esetekkel mit kezdenek. A társulati szabályok követése nem fogja őket mentesíteni ez alól, mivel bármi probléma adódik, akkor ők fogják a hátukat tartani érte és nem az Őrtorony, - mind az emberi, mind az isteni törvények előtt. 

A "két tanú" szabállyal nem az a baj, hogy nincs benne a Bibliában, de ezt eléggé érdekes módon szinte kizárólag csak a gyermekmolesztálásoknál használják. Pl, ha valaki  (egy gyülekezeti tag által elkövetett) gyilkosság szemtanúja lenne, akkor nem menne el a rendőrségre csak azért mert nem volt jelen egy másik személy, aki látta volna az esetet? Biztosan nem várna a vének útmutatásaira ebben a dologban. Miért kéne másképpen eljárni, ha pedofilia gyanúja merül fel egy hittestvérrel kapcsolatban? Miért gondolják egyesek, hogy saját kezükbe kell venniük az esetet, mert "hátha a gyerek hazudik"? És mi van, ha mégsem? Akkor felvállalják az áldozatról való gondoskodást és támogatást a későbbiekben? Vagy inkább egyszerűbb elmebetegnek bélyegezni és kizárni a gyülekezetből, mint aki "nem felel meg a bibliai alapelveknek"?

Hát ez is egy megoldás, de akkor számolniuk kell a következményekkel is. Mert milyen üzenetet küldenek magukról ezek az emberek, hiszen az aranyszabály értelmében " tedd azt másokkal, amit szeretnél, hogy veled tegyenek". Ők is szeretnék ezt a bánásmódot. Mert ha szeretik, ha nem, ezt fogják visszakapni. Talán ez sok gyülekezeten belüli megoldhatatlannak tűnő problémahalmazt érthetőbbé tesz, hiszen ezt a viselkedést nem lehet büntetlenül tenni.