„ Élni nem más, mint megvalósitani azt a kérlelhetetlen szükségszerűséget – a létezésünk tervét –, amit minden egyes egyén magában hordoz. Szabad a választásom, hogy ezt az élet-tervet, aki tulajdonképpen én vagyok, megvalósitom, vagy sem.” (Ortega y Gasset)
Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy felfedezzük egy ember korai képességeit és kifejtsük ezeket az aktuális élethelyzetben.
1. Próbálja meg elképzelni, milyen volt a külseje kb. 10 éves korában (emlékezés az ekkor készült fényképek segitségével). Milyen volt a hajszine? A hajviselete? Az arca? Milyenek voltak a szemei? Milyen ruhadarabokat viselt szivesen? Tudja még, hogy milyenek voltak a mozdulatai? Szánjon rá időt, hogy pontosan maga elé képzelje azt a gyermeket, aki valamikor volt. (A gyakorlat célja: tartalékainak mozgósitása. Amennyiben emlékei között negativ szituációk merülnek fel – pl. tiltások, büntetések, teljesületlen vágyak –, akkor ezeket a gyakorlat idejére hagyja figyelmen kívül és egy későbbi időpontban foglalkozzon velük.)
2. Szenteljen most kissé hosszabb időt az érzékszervi észlelésnek: Próbálja meg élénken elképzelni azokat a helyeket, ahol annakidején szivesen tartózkodott. Hol voltak ezek a helyek? Egy bizonyos házban, egy bizonyos lakásban, vagy kint a természetben? Emlékszik ennek a helynek a szineire? Az illataira? A hangulatára? A fizikai, testi közérzetére, amit az ottani tartózkodás idején átélt?
3. Most egész intenzíven látja lelki szemeivel azt a gyermeket, aki annak idején volt. Képzeljen most el további képeket: Mit/mivel játszott a legszivesebben, a legtöbbször? Hol szeretett játszani? Egyedül volt inkább, vagy másokkal? Emlékszik a játék közben hallott hangokra? Illatokra? A játék közben érzett testi, fizikai érzetekre?
4. Azok a tevékenységek, amelyeket gyerekkorában ismételten szívesen űzött, amelyeket az „akkori gyermek” teljes koncentrációval végzett, az Ön különleges képességeit tükrözik.
Ez vonatkozik arra a pozicióra is, amelyre egy-egy csoporton belül mindig törekedett. Ezek mutatják azokat a kvalitásokat, amelyek az Ön „tervrajzához” tartoznak.
Ha ez megvan, akkor:
Válasszon ki két, Önre jellemző játékot. Menjen végig gondolatban az egyes képeken. Pontosan mi volt ezekben a játékokban fontos az Ön számára? Mi volt fontos tartalmilag?
Mi volt fontos abban a pozicióban, amit ismételten szivesen töltött be, vagy szeretett volna betölteni?
Ha pl. szivesen játszotta egy tanárnő szerepét, akkor mi volt a fontos ebben? Ahhoz volt kedve, hogy saját tudását átadja másoknak? Vagy az a képesség, hogy vezessen egy csoportot? A tananyag állt közelebb Önhöz, vagy az, hogy másokat fellelkesítsen egy téma iránt?
Ha szivesen futballozott: Közelebbről mi volt ebben fontos? A küzdelem öröme? Vagy egy adott pozíció betöltése? A csapatszellem? Az ügyessége miatt érzett öröm? Vagy az az érzés, hogy egy különleges csoporthoz tartozhat?
Bizonyára több dolgot is fontosnak érzett. A válaszai pontosan mutatják azokat az értékeket, amelyek már nagyon korán megragadták Önt. Jegyezze meg most mindazt, ami így kiderült: pl. a szépség, az ügyesség, a mozgás könnyedsége, a vezető pozíció, a mások öröme, stb. felett érzett öröm.
5. Vegye most sorra azokat a képességeit, amelyek már nagyon korán megvoltak Önben. Gondolja át, milyen képességekre van szüksége egy gyermeknek ahhoz, hogy azt tegye, amit Ön szivesen csinált gyerekkorában? Annak a gyereknek, aki egy szobába visszahuzódva könyveket olvas, megvan az a képessége, hogy egymaga legyen és átadja magát fantáziájának Az a gyerek, aki egy futballcsapat csatára, megvan a képessége, hogy szabálytalanságokat viseljen el, tűrni tudja a fájdalmat és szenvedélyesen kiálljon egy fontos dologért. Egy olyan gyermek, aki ujra és ujra balettáncos(nő)ként gyakorol, rendelkezik azzal a képességgel, hogy legyőzze a restséget, begyakorolja a pontosságot, kiállja sok ember tekintetét, stb. Milyen képességekre volt szüksége Önnek ahhoz a játékhoz, amit szivesen játszott? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a legtöbb embernek több napra van szüksége, mert egyre ujabb dolgok jutnak eszébe.
6. Forduljon most gyermekkora álmai felé: Próbálja meg ugyanolyan élénken elképzelni egyik-másik hajdani visszatérő ábrándozását, mint annakidején. Egy ember ábrándképei hitelesen mutatják meg a maga számára választott példaképeit. Azonban példaképként csak olyan személyeket fogadunk el, akik lényegi hasonlóságot mutatnak saját magunkkal. Válaszoljon most arra a kérdésre, hogy emlékszik-e még ábrándjai szereplőire? A cselekedeteikre? Mi volt ezekben a fontos? Mi volt ott az Ön poziciója, szerepe? Mit hajtott végre ismételten az ábrándképeiben? Milyen dolgokért állt ki? Morális itéletalkotás nélkül adjon választ az alábbi kérdésekre:
- Milyen értékek mutatkoznak meg az ábrándképeiben? Pl: bátorság, kalandok, szeretet, kulturáltság, megfontoltság, barátság, erő, szépség, nemesség, teljesség, stb.
- Milyen képességei voltak ábrándjai hősének/hősnőjének?
E kérdések megválaszolásához is hagyjon elegendő időt magának.
7. Átültetés jelenlegi életébe: Azok az értékek, amelyek játékaiban és ábrándjaiban megmutatkoznak, az Ön „tervrajzát” mutatják. Azokat a lényegi vonásokat, amelyek már nagyon korán megvoltak Önben. És azok a képességek, amelyekre játékaihoz ill. hősei tetteihez szükségesek voltak, szintén ezt a tervrajzot mutatják. Ezek azok a kvalitások, amelyek egész korai gyermekkora óta különleges képességekként a rendelkezésére állnak. Ezeknek a kibontása azt jelenti, hogy megvalósítja azt a személyt, aki Ön a lényegi valójában. Ezeket a képességeket kifejteni csak az élettel való szembenézésben, kölcsönhatásban lehet. Ha egy ember tartósan nem fejti ki a lényege szerinti képességeit, akkor erre agresszióval, depresszióval, vagy az egzisztenciális frusztráltság érzésével reagál. Ezzel szemben az olyan emberek, akik a lényegüknek megfelelő képességeiket későbbi élethelyzetekben is ki tudják fejteni, azok életigenlő, magas életkorban is életerős emberek. De mégis: A már korán adva lévő értékek és képességek megvalósítása az illetőtől bátorságot és kreativitást igényel.
8. Az élet kihívása: Az eddigi gyakorlatokból sokféle értéket és képességet jegyezhetett fel, amelyek már egész korai gyerekkorában megvoltak Önben.
Most megkérdezheti magától: A fentiek közül mely kvalitásokat valósította meg már eddig? (Kérem vegye figyelembe, hogy nem a fiatalkori álmainak és vágyainak maradéktalan megvalósításáról van szó. A lényeg az, hogy az álmok és vágyak mögött felfedezze saját valódi értékeit és képességeit, és megtanulja megvalósítani ezeket jelenlegi élethelyzetében.)
Ezeknek az „ős-képességeinek” melyikét használja ki ma is? Melyik képességét tudta egy teljesen más élethelyzetben nagyon ügyesen alkalmazni? Milyen értékeket tudott egy teljesen más összefüggésben megélni? Természetesen fontos az a kérdés is, hogy milyen értékek, álmok, vágyak és képességek várnak még megvalósításra? Milyen, régóta meg nem élt kvalitások mutatkoztak meg e gyakorlat révén?
A megvalósitás bátorságot és kreativitást igényel. Felteheti magának a kérdést: Milyen pontokon kellene kreativnak lennie ahhoz, hogy sikerüljön az életben történő megvalósítás? Milyen élethelyzetekben követelne több bátorságot értékeinek, képességeinek megvalósitása? Milyen támogatásra és milyen ötletekre van ehhez szüksége? És végül: Mire ösztönzi Önt ez a gyakorlat?
Vége
Forrás:
Dr. Hadinger Boglárka:: Van kedve az önneveléshez? Hogyan válhatunk erős egyéniségű és jellemű személyiséggé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése