E kérdés megválaszolásához tekintsük át még egyszer a személyiség legfontosabb jellemzőit:
- Egy személyiség készen áll a tanulásra, az érésre és saját maga alakítására.
Minden bizonnyal ez a legfontosabb feltétel, amely minden további területhez szükséges: alakítani magunkat anélkül, hogy torzulnánk.
- A készség önmagunk alakítására azt jelenti, hogy az illető készen áll mások véleményének tárgyilagos meghallgatására. Arra, hogy saját magát időről időre kritikusan szemlélje. Sőt, egész tudatosan érdeklődjön a javítás lehetőségei iránt.
- Saját formálásunkat olyan kérdésekkel is segíthetjük, amelyeket tartásunkkal kapcsolatban teszünk fel saját magunknak.
- Önmagunk formálását segíthetjük továbbá azáltal is, hogy kilépünk a tipikus viselkedési módok árnyékából. Mert egyrészt teljesen egyéni, egyszeri karaktervonásokkal jövünk a világra – de ezen kívül olyan képességekkel is, amelyek több emberrel közösek. Egy ember munkastílusa és egy adott feladat iránti lelkesedése az egyéni tényezőkön kívül nagyon erősen függ az illető munka-alkatától is (Hadinger, 2003/2006).
- Egy személyiség mindig egy önmagával harmóniában élő ember
Ezt a képességet a filozófiában (filozófia = a bölcsesség szeretete) körültekintésnek, megfontoltságnak nevezzük. Jóllehet az ilyen emberek kifelé úgy hatnak, mintha a nap sütne a szivükben (Nap = németül Sonne, megfontoltság = Besonnenheit), azonban a fogalom neve a „besinnen”, megfontol, elgondolkodik igéből vezethető le. Elgondolkodni azon, ami végső soron tartja a dolgokat. Saját értékünkkel, saját létezésünk jogosultságával egész mély rétegekbe lehorgonyozni. Hogyan fejleszthetjük ki ezt a képességet?
Gondolkodási formák: Naponta több ezer gondolat fut át a fejünkön: mérlegelünk valamit, tervezünk valamit, kommentálunk egy helyzetet, vagy magunkban felkészülünk egy beszélgetésre. A magunkban végiggondolt több ezer mondat erősen befolyásolhat bennünket. Ezek a mondatok meghatározhatják életkedvünket, életvezetésünket, saját magunkhoz és más emberekhez való hozzáállásunkat. Hatalmuk van fölöttünk. Fontos lenne néha „odakapcsolni” és megismerni ezeket a mondatokat. Ön hogy áll ezzel?
A belső mondatok hatással vannak az ember lelki egyensúlyára és életvezetésére. És mégis, egy olyan zenekarra hasonlitanak, amely karmester nélkül, önkényesen próbál: egyesek hangosan elnyomnák a többieket, a többiek a háttérben maradnak, egyesek pedig „szóhoz” sem jutnak. Ha szerencsénk van, akkor véletlenül egy kellemes dallam is előállhat ezáltal. Ez azonban puszta véletlen, amelyben több tényező is szerepet játszik.
Mindnyájunknak jó mondatokra van szükségünk. Nemcsak úgy, hogy mások mondják ki azokat, hanem a saját „zenekarunknak” is ilyeneket kell játszania. Azoknál az embereknél, akik erős lelki alappal rendelkeznek, azt vehetjük észre, hogy akármikor – akár egy nagy válság közepén is – képesek odaállni a karmesteri dobogóra: elkezdik saját maguk megadni a szólóknak a hangot. Elkezdik gondolataik alap-mondanivalóját maguk meghatározni és ezekben az alap-kijelentésekben mély gyógyitó gondolatokat felvenni magukba.
Ehhez Ön is hozzáfoghat!
Testi önuralom: Test – lélek – szellem: E három dologban egyes kultúrákban az emberek egyetlen közös dimenziót látnak. És valóban, testi folyamatainkat, az immunrendszerünk működésének megváltoztatásával bezárólag, képesek vagyunk gondolatainkkal befolyásolni. De ennek az ellenkezője is igaz: Mindaddig, amíg mozdulataink hevesek és nyugtalanok, amíg járásunk izgatott, addig a lélek sem tud megnyugodni.
- Mindig azt kell szem előtt tartani, ami az életnek a valódi alapja. A szuverén cselekvés alapját sosem képezheti egy másik ember szeretete, egy személy jóléte, az egészség, hírnév, egy bizonyos pozíció, díjazás vagy életérzés. Mindezek a – természetesen fontos – értékek túlságosan gyorsan veszélybe kerülhetnek vagy el is veszhetnek.
Ezzel kapcsolatban ismert személyiségek életrajzát vehetjük alapul, mint pl. Martin Luther King, Maria Montessori, Dietrich Bonhoeffer, Sophie Scholl, Dag Hammarskjöld vagy a nemrég elhunyt Johannes Rau. Sok ismeretlen személyiség életrajza is mérvadó lehet. Ezeknél az embereknél a szilárd középpontot, életük fundamentumát nem rövid távon elérhető – és nagyon könnyen elveszíthető – értékek alkották. Hanem a hit, az élet értelme és/vagy egy mély emberség.
A valódi személyiségektől a következőket tanulhatjuk meg: Bármilyen jelentősek is voltak számukra ennek a világnak a történései, a többi emberek sorsa, alapvető bizalmuk nem ezekben a történésekben gyökerezett, hanem
- - a vallásos hitben, vagy
- - abban a bizonyosságban, hogy bizonyos, pillanatnyilag érthetetlen és elfogadhatatlan történések mögött is felfedezhető egy értelmes feladat vagy egy későbbi átfogó értelem, vagy
- - az emberi humánumban és a saját humánus küldetésükben.
Legtöbbjüknél mind a három szilárd alap egyidejüleg jelen volt.
- Egy személyiségnek világos, életigenlő értékrendszere van
A személyiségeket értékek motiválják. Az értékek olyan dolgok és viselkedési lehetőségek, amelyeket vonzónak és lebilincselőnek találunk, amelyekért készek vagyunk tenni valamit vagy lemondani valamiről. Érték az, amit egy ember értékesnek tart.
Az értékeket megtaláljuk a nem-anyagi világban: gyermek, család, barát, egy szép ünnep, egy utazás, siker, a jó levegő, a szép természet, stb. Találhatunk értékeket az anyagiakban is: egy ház, egy kert, sok pénz, egy szép ruha, stb. De találhatunk értékeket az emberek egymás közötti viselkedésében is: szolidaritás, becsületesség, igazságosság, őszinteség, megbecsülés, kulturáltság, jövőre irányultság, stb.
A fenti értékek nagyon közel állhatnak Önhöz, vagyis jótékony hatásúak lehetnek Önre és fontosak lehetnek az Ön számára. Ekkor ezeket „én-értékeknek”, saját értékeknek nevezheti. Pl. az én házam, az én örömöm, az én nyugalmam, az én gazdagságom. Jótékony hatásúak lehetnek és fontosak lehetnek azokra az emberekre nézve is, akik Önhöz közel állnak, pl. felesége, gyermeke számára. Ekkor ezek „Te” értékek. Azt mondhatja rájuk, hogy a Te örömöd, a Te életed, a Te egészséged. Ez az érték-kör egyre nagyobb lehet. Tekintheti ezután a családja értékeit. A vállalkozása értékeit. Tekintheti annak az országnak az értékeit, amelyben él, vagy még tovább tekintve egy kultúra vagy az összes ember értékeit. Olyan ez, mintha rajzolna egy egyenesen álló embert, akit egyre nagyobb körök vesznek körül. Ekkor ő megteheti, hogy saját magára tekintsen, de lehetősége van arra is, hogy pillantását egyre távolabbra vigye, előbb a hozzá legközelebbi körre, azután a kissé távolabbira, és így tovább egészen a tőle legtávolabbi körökig.
Amint látja, egy ember értékrendszerének szempontjából jelentősége van az értékei tartalmának is és a tekintetével átfogott érték-körnek egyaránt.
Az értékek tartalma a fejlődés során szélesedik. Nézzük most az érték-köröket: Egy gyermek számára természetesen az én-értékek a legfontosabbak. Ezeket akarja megszerezni, mások segítségével megélni. Ezekért az én-értékekért képes indulatba jönni és mások én-értékeit: mások nyugalmát, álmát vagy türelmét feláldozni. A gyermek először csak az én-értékeket képes meglátni. Egy bizonyos életkortól kezdve azonban a szülők valami különöset élnek meg: gyermekük elkezd örülni a szülei örömének. Rájuk nevet, eltáncol nekik valamit vagy rajzol nekik valami szépet. A gyermek elkezd tenni valamit a hozzá közel állók öröméért. Elkezdi megvalósitani az első Te-értékeket.
A serdülés időszakában rendszerint visszaesünk az első érték-szintre, amennyiben ujra az én-értékekre törekszünk: a mi nyugalmunkra, a mi kényelmünkre, a mi önállóságunkra. Az, hogy ezért másoknak fel kell áldozniuk az ő nyugalmukat, az ő bizalmukat és az ő optimizmusukat, az nem igazán érdekel bennünket. Ez az időszak egy kizárólagos fejlődési fázis. És mégis, az a képesség, hogy fokozatosan egyre több dolgot tudunk értékesnek tekinteni, minden embernek sajátja. Ugyanígy megvan az a képességünk is, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az érték-kört fokozatosan tágítsuk, vagyis fokozatosan ne csak az én-értékekre figyeljünk, hanem a mások értékeire is. Alapjában véve speciálisan arról van szó, hogy óvatosan és a gyerek érettségi fokának megfelelően kell tágítani értékeinek tartalmát és érték-körét.
Vannak emberek, akik nem szélesítik gyermeki érték-körüket. A probléma itt abban áll, hogy az érték-körük (még) éretlen, de már rendelkeznek egy felnőtt összes fegyverével.
Az eredmény fatális lehet. Egy olyan ember, aki éretlen értékrendszerrel, de hatékony fegyverekkel rendelkezik, nagyon sokat árthat.
Egy érett felnőtt ember tud figyelni a saját én-értékeire, de tud figyelni a Te-értékekre és azokra az érték-körökre is, amelyek egyre távolabb állnak tőle. A kizárólag csak egyféle érték-körre orientálódás mindig életidegen. Ha mindig az én-értékeknek van elsőbbségük, akkor az élet nem lesz sikeres. De ha mindig csak a Te-értékek és mások értékei vannak elsőbbségben, akkor is kudarc az eredmény. A sikeres élet feltétele a többféle érték-kör közti egészséges dialektika. Ahhoz, hogy ez a dialektika kialakulhasson, mindenekelőtt tudomással kell bírnunk arról, hogy a többi érték-körrel is rendelkezünk, valamint azzal a lehetőséggel is, hogy ezek közül hol az egyiket, hol a másikat vegyük figyelembe.
Egy érett, felnőtt ember tud figyelni a saját én-értékeire. Ugyanakkor oda tud figyelni a Te-értékekre és azokra az érték-körökre is, amelyek egyre nagyobb távolságra vannak tőle. Tud olyan célokat kitűzni maga elé, amelyek lehetővé teszik én-értékeinek megvalósítását: egy bizonyos bútordarabot megvásárolni, megtanulni játszani valamilyen hangszeren, vagy egyszerűen csak csinálni egy „lusta” vasárnapot. Egy érett személyiség azonban a távolabbi érték-körökért is tud tenni valamit, és ennek érdekében le tud mondani pillanatnyi én-értékei megvalósításáról: tud takarékoskodni egy közös családi nyaralás érdekében, „fel tud áldozni” néhány órát, hogy kislányával együtt tanuljon, cégének egy fontos célja érdekében tudja mobilizálni összes energia-tartalékait, és tud önkéntes kötelezettséget vállalni egy humánus projekt érdekében. Ezeknél az embereknél az egyik érték-kör érdekében történő cselekvés sosem jelenti egy másik érték-kör megsértését. Amikor egy személyiségnek a vállalkozása nyereséges, akkor ebből természetesen profitál a saját vállalkozásának vezetése. Azonban ehhez a nyereséghez nem kell megsemmisíteni más vállalkozásokat. Ha egy személyiség e világban bizonyos célok érdekében tevékenykedik, akkor természetesen háttérbe helyez bizonyos én-értékeket. Közben azonban ügyel rá, hogy ezek az én-értékek ne semmisüljenek meg. Ha valamilyen, másokért végzett tevékenységünk a saját lelkierőnk felemésztésével és saját kapcsolataink tönkremenésével végződik, akkor valamit rosszul csinálunk.
Értékei tartalmára is vethet egy pillantást: Rajzoljon egy tölcsért és tegyen rá egy jelölést, ami pl. a 20 éves életkornak felel meg. Milyen anyagi, nem-anyagi és etikai értékeket ismert meg eddig az életkorukig? Milyen értékek voltak fontosak az Ön számára eddig az életkoráig? Most húzhat egy másik jelölést, amely a jelenlegi életkorának felel meg. Hogyan bővült az érték-világa? Milyen anyagi, nem-anyagi és etikai értékek váltak fontossá az Ön számára a 20. életévétől a mai napig? Hogyan határozná meg érték-prioritását? Mit lenne kész adni ezekért? Milyenné vált Ön ezek által az értékek által? Végül tekintheti a nyitott tölcsér felső végét: Milyen értékeket szeretne még benne látni? Vannak-e olyan anyagi értékek, élmények vagy alkotói értékek, amelyeket még meg akar valósítani? Van-e olyan hozzáállás vagy tartás, amelyet még el kíván sajátítani? Ebben a rajzban az a jó, hogy megmutatja: Ön szabadon dönt azokról az értékekről, amelyeket az életébe fel szeretne venni.
Érték-köreinek szimbólumaként rajzolhat most egy ember-alakot is, amelyet egyre nagyobb sugaru körök vesznek körül. Az egyes körökhöz fogalmakat rendelhet hozzá, pl. a partnerem, a gyerekeim, a család, hivatás, cég, barátok, ismeretlen emberek, a környezet, stb. Melyik érték-körre pillant rá általában? Mely érték-köröket hagy teljesen figyelmen kívül? Valóban értelmes az a mód, ahogyan él? Mit szeretne meghagyni olyannak, ahogyan van, és min szeretne változtatni?
- Egy személyiség kitűzi maga elé életfeladatát
Nem mi vagyunk azok, akiknek kérdéseket kell feltennünk az életnek, hanem az élet tesz fel kérdéseket nekünk – hangzik Viktor Frankl híres állítása. Ez a kérdésfeltevés azokban a feladatokban nyilvánul meg, melyek életkorunkból vagy élethelyzetünkből adódnak számunkra. Ha megnézzük ismert személyiségek életrajzát, akkor megállapíthatjuk, hogy az élet nagy kérdéseire tudatosan a saját személyes válaszukkal feleltek. Ezt a választ azonban nem mindig azonnal adták meg. Néha vonakodtak, hadakoztak, sőt sirtak… Néha feltört belőlük az ismert mondat: Miért, Istenem, miért…?
Az élet korai éveiben az élet kérdései egészen másként hangzanak, mint az élet derekán vagy a késői életévekben. Pl. egy fiatal felnőtt feladata, hogy válaszoljon a következő kérdésekre: Mire akarod használni a képességeidet? Milyen életstílust, milyen vallási, politikai és hivatás-beli identitást szeretnél magadnak? Haraggal, ellentétes értékítélettel válsz ki a családodból, vagy egyáltalán nem szakadsz el tőle? Hogyan akarsz te megélni egy partneri kapcsolatot és hogyan akarod kezelni a konfliktusokat? Stb. Egy idősebb embernek pl. az alábbi kérdésekre kell válaszolnia: Milyen ember szeretnél lenni idős korodban? Hogy fogsz megbirkózni a mozgékonyság és az egészség romlásával, és hogy fogsz bánni a fiatalabb emberekkel? Mi mindennel kell majd még megbékülnöd? Milyen értékeket tudsz továbbadni másoknak? Hol fedezel fel eddig még nem ismert értékeket? Mire szeretnél visszaemlékezni? És a legutolsó kérdés, amit az élet feltesz nekünk: Ki voltál – amikor elhagyod ezt a világot?
Az élet feladatai nemcsak az életkornak megfelelő kérdésekből adódnak, hanem abból a helyzetből is, amelyben az illető éppen van. Egy elválási szituációban azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogyan kezeljük a gyászt, esetleg a haragot is, a bűntudatot vagy a sérüléseket. Ha hirtelen sikerünk van, akkor azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a haszon és a hírnév át tud-e alakítani bennünket vagy sem, és hogy részt engedünk-e másoknak is a sikerből vagy sem. Ha nagy igazságtalanságot látunk a világban, akkor arra kell felelnünk: Félrenézel, vagy teszel valamit ellene?
Összeállíthat egy listát azokból a kérdésekből, melyekre az Önnel azonos életkorú emberek kell, hogy válaszoljanak. Hasonlóképpen összeírhatja azokat a kérdéseket, amelyek az Ön speciális helyzetéből adódnak. Esetleg fel fogja fedezni, hogy az élet bizonyos kérdéseit már régóta megválaszolja. Akár az aktivitásával, a tetteivel, tartásával, vagy azáltal, hogy valamit nem tesz meg. Nyugodtan lehet magával jóindulatú és beismerheti, hogy egyes kérdéseket egyszerüen „elbliccel”, vagyis nem tudatosan cselekszik, hanem hagyja, hogy a szituáció magától megoldódjék. Ezt is megengedheti magának. Egyidejüleg észre fogja venni, hogy a tudatos válaszadás értelmet hoz az életébe.
- Egy személyiség kiáll az élhető világ mellett
Egy személyiség ki tud állni saját magáért. Ezen kívül kiáll azonban olyan célokért is, amelyek kívül esnek saját érdekein. Képes felelősséget vállalni más emberekért és egy élhető világért. Ahogyan Hillel mondja: Kicsoda, ha én nem? Mikor, ha nem most? De ha csak magamért: Mi vagyok én?
A csodálatraméltó azonban az, hogy a valódi személyiségek újra és újra kiállnak valamiért, ami nemcsak az ő közvetlen környezetüknek használ, hanem sokkal távolabbra is kihat. Ez a kiállás független a jutalomtól vagy a tetszéstől. Ugyanígy független egyes ellenfelek ádáz vagy gúnyos reagálásától. Ez a kiállás megmutatja az illető személy rendkívüli hitelességét. Maria Montessori gyermekbarát arculatot akart adni a pedagógiának. Martin Luther King megbékélést és igazságosságot akart feketék és fehérek között. Viktor Frankl meg akarta mutatni az értelemhez vezető utat. Mindegy, hogy híres személyiségeket nézünk, vagy olyanokat, akiket csak mi ismerünk. Ezekben az életekben felismerjük azt a szenvedélyes törekvést, hogy olyan eszmékért és célokért álljanak ki, amelyek másoknak is javára vannak. Azt a szenvedélyt, hogy olyan dolgok mellett kötelezzék el magukat, amelyek a világot a jelenlegi helyzetéhez képest kissé jobbá teszik, az emberek életét a mostaninál kicsit élhetőbbé teszik.
Ön is megkérdezheti magától: Ismer-e olyan szituációt a világban, ami Önt szomorúsággal vagy haraggal tölti el? Tud-e olyan hiányokról, amelyeket nem szeretne változatlanul hagyni? Van-e Önnek olyan tudása vagy képessége, amire szüksége lenne a világnak, ami enyhítene a bajokon?
A személyiségeknek ez a szenvedélye egy háromszoros „ötvözetből” adódik, nevezetesen hogy látják a cselekvés szükségességét, megérinti őket a nélkülözés, és a lehető legjobbat kell nyújtaniuk abból, ami saját magukban rejlik.
- A személyiségek tudnak nevetni
Meg tudják élni a vidámságot, gondtalanságot, a könnyedséget is. Néhanapján csacskaságokat csinálnak, tudnak nevetni egy tisztességes vagy kevésbé tisztességes viccen – mindez nem áll ellentmondásban a valódi személyiséggel. Sőt, tapasztalatom szerint annak alkotórésze. Nem azok az emberek a valódi személyiségek, akik nap mint nap makacsul, kemény erőfeszitéssel akarják az úgynevezett jót rákényszeríteni saját magukra és másokra. A valódi személyiségek szelíden és megértően ítélkeznek annak dacára, hogy ők maguk tiszta és világos álláspontot képviselnek. Jóindulatúan tudnak viszonyulni a gyengeségekhez. Még a sajátjukhoz is. A valódi személyiségek át tudnak vészelni olyan időket is, amikor ők maguk nem viselkednek valódi személyiségek módjára. Úgy gondolom, hogy lelkükkel (általában) nagy harmóniában élnek.
Kérdezze meg saját magától: milyen színek, élmények, beszélgetések, képek, emberek és emlékek hangolják vidámságra és szelídségre az Ön lelkét?
Összefoglalás
Az előttünk szélesen kinyitva fekvő könyv két oldala: a karakter és a személyiség. A karakter oldalon mutatkoznak meg egy ember lényegéből fakadó sajátosságai, egyénisége. Ez beszélgetés-témáiban, életstilusában, kapcsolatainak alakitásában, céljaiban és egészen sajátjaként megélt élet-témáiban nyilvánul meg. Saját karakterünk kifejlesztéséhez bátorságra van szükségünk önmagunkkal szemben.
A személyiség oldalon mutatkozik meg az illetőnek az ember-mivolta. Ez megnyilvánul az önkontrollra való készségben, egy mélyen gyökerező meggyőződésben, egy életigenlő, világos értékrendben, a feladatok készséges vállalásában, a világ dolgaiért való kiállásban, engedékenységben és - humorérzékben. Ennek az oldalnak a fejlesztéséhez az önmagunk formálása iránti készség és a világ feladataiért való önzetlen kiállás szükséges.
Mindnyájunknak van egy erősebb és egy gyengébb oldala. Egyesek erősebb karakterrel rendelkeznek és gyengébbek a személyiség oldalon. Ezek az emberek eredetiek, de egyúttal „neveletlenek” és nem igazán humánusak. Mások humánusak és a világra orientálódnak, de nem mutatnak egy igazán sajátos profilt. Emiatt egyszerűen csak egy „nett”, szeretetreméltó ember benyomását keltik.
Az erős karakterű személyiség kifejlesztésének képességét minden ember magában hordozza. És nagy szükség van ilyen személyiségekre. Minden család, vállalkozás, minden ország gazdagodik általuk. A mai világ problémáit ilyen emberek tudják csak megoldani. Természetesen gyakran találkozunk ilyen emberekkel. Gyakran találkozunk olyanokkal is, akik éppen úton vannak az erre tartó fejlődésben. Az ilyen emberekkel való találkozás bátorságot ad. Minél inkább megértjük, hogyan zajlik le az erős karakterű személyiség kialakulása, annál több lehetőségünk nyílik rá, hogy a fiatalokat kísérjük ezen az úton és alakítsuk saját magunk életét. Azt hiszem, különösen érdemes időnként rátekinteni ennek a kinyitott könyvnek mindkét oldalára.
Forrás:
Dr. Hadinger Boglárka:: Van kedve az önneveléshez? Hogyan válhatunk erős egyéniségű és jellemű személyiséggé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése