Az légy, aki vagy.....(1. rész: A karakter)

Hogyan válhatunk erős egyéniségű és jellemű személyiséggé?

Egy keresztény pszichológusnő előadását teszem közkinccsé ebben és a következő néhány posztban.  

Az erős egyéniségű személyiségek minden kultúrának és minden társadalomnak a gazdagabbá tételéhez járulnak hozzá. Olyan értékekért állnak ki, amelyek saját maguk és mások számára is értelemmel bírnak. Az erős egyéniségű személyiségek nem felcserélhető emberek. Jelenlétükben a többi ember is bátrabbnak és elkötelezettnek érzi magát. Közelükben nagyobbra nő az ember.

A mai médiában bámulatosan gyakran találkozunk olyan embertípusokkal, akik ott jól érvényesülnek (a győztes, a cselekvő, a politikus, a szexis, a sportos ember típusával), és ugyanakkor csodálatosképpen kevés valódi személyiséggel. Amint kezdenek veszíteni vagy el is vesztik népszerűségüket, gyorsan pótolni lehet őket más, ugyanolyan tipusú személyekkel. Ha megkísérelnénk leírni ezeket az embereket, akkor a típusúkat, külsejüket, sikereiket írnánk le. Azt azonban nem állítanánk, hogy személyiségek lennének. A csillogás és a képi média korszakában a feltűnést keltő típusok inflációját és a jellemerős személyiségek hiányát tapasztalhatjuk.

Mit tehetünk saját egyéniségünk fejlődése érdekében? Hogyan válik az ember személyiséggé?
Az önnevelés folyamán hagyjuk meg képességeinket olyannak, amilyenek, vagy formáljuk valamilyen ideálnak megfelelően? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a „Erős egyéniségű személyiségek” cimű szeminárium, amelyet a következőkben bemutatunk.

Az „egyéniség”(„karakter”) és „személyiség” fogalmát az irodalom, filozófia, pedagógia és pszichológia területén gyakran teljesen különböző és egymásnak ellentmondó módon használják. Ezért a világos kezelhetőség kedvéért először definiálnunk kell ezt a két fogalmat. Ehhez többek között Viktor Frankl és Arthur Schopenhauer fogalmi meghatározására támaszkodom. (Frankl 1975).

„Karakter” alatt egy ember lényét alkotó sajátosságát értjük. Ez a sajátosság az illető személlyel vele születik. Ennek egy része már gyermekkorban is megmutatkozik, más lényeges tulajdonságok csak később, fokozatosan fejlődnek ki az élet folyamán. Viktor Frankl ezzel kapcsolatban pszichikus génállományról beszél. A karaktert birtokolja az ember, rendelkezik vele, mint a tulajdonságaival – állitja a hires pszichológus. Arthur Schopenhauer szerint az egyéni karakter nem mesterséges alkotás, az ember által létrehozott művi dolog, sem nem a véletlen által alakított körülmények eredménye, hanem magának a természetnek a műve.

„Személyiség” alatt mi egy kialakult, megszilárdult, érett embert értünk. Ez pedig nem a szülők és nem is a környezet hatására, hanem egyes-egyedül az önnevelés útján alakul ki és azáltal, hogy az ember kitűzi maga elé az életcélját. Minthogy az önnevelés csak a serdülőkortól kezdődhet meg, az ember nem lehet kezdettől fogva személyiség. Személyiséggé válik az ember – vagy nem válik. És mivel ma olyan sokan panaszkodnak a külső behatásokra és olyan kevesen hisznek az önnevelésben, ezért ritkán találkozunk valódi személyiségekkel.

A személyiségek szuverén, vagyis saját magukon uralkodó emberek. Ez azt jelenti, hogy irányitani tudják saját magukat. Pontosan érzékelik saját érzéseiket, de saját maguk döntik el, hagyják-e magukat ezektől vezettetni vagy sem. A V.Frankl által megfogalmazott elv szerint: 

”Nem kell mindent megengednünk magunknak”.

Ugyanilyen pontosan érzékelik környezetük elvárásait is, de itt is maguk döntik el, hogy engedik-e irányitani magukat ezek által. A személyiségek olyan értékrend szerint élnek, amely értékek lehetővé teszik a sikeres emberi együttélést: az igazságosság, megbízhatóság, önuralom, megfontoltság és mások megbecsülése.

A karakter és a személyiség egy embernek két teljesen különböző és mégis egyaránt értékes oldala. A karakter – vagyis egy ember egyénisége – szimbólumaként választhatunk pl. olyan kivágott sablonokat, amelyek teljesen különböző emberi profilokat ábrázolnak. Minden profil más, és minden profil kifejező a maga formájában és arányaiban. A személyiség, vagyis egy ember emberiessége, emberi mivolta szimbólumaként Leonardo da Vinci híres rajza kinálkozik, amely egy körvonalban egyenesen álló és karjait kitáró emberalakot ábrázol. 

Forrás: http://www.infosender.org/diagrams.html

E két oldal erősítéséhez teljesen eltérő stratégiákra van szükségünk. Egy ember karakterét egész más módon tudjuk erősíteni, mint személyiséggé válását. A továbbiakban ezért külön-külön tárgyaljuk a szóban forgó két oldalt az alábbi kérdések alapján:

- Mik a legfontosabb jellemzőik?

- Miáltal fejlődnek / fejleszthetők?

- Mik a legfőbb akadályaik?

- Mit tehetünk fejlesztésük érdekében a személyiségfejlődés keretein belül?

A határozott egyéniségű, karakterű ember 

Karakterrel rendelkezni azt jelenti: sajátságosnak, egyéninek lenni, egy különleges lényt megtestesiteni, saját vonásokkal rendelkezni. Az erős karakterű embereket nem lehet egyszerűen csak valamelyik típusba besorolni. Az erős karakterrel rendelkező embereknek saját véleményük van, amely nem mindig egyezik meg koruknak, társadalmi rétegüknek vagy pártjuknak véleményével. Olyan nézeteket vallanak, amelyek mások számára gyakran meglepőek. Az erős karakterű emberek egészen egyéni utakon járnak, teljesen egyéni célokat követnek, és ezek nem mindig férnek össze az adott pillanatban divatos utakkal és célokkal. A különbözés oka azonban nyilvánvalóan nem a feltűnési vágy, és nem is az egyszerű tiltakozó hozzáállás („én azért is másképp csinálom mint a többiek”). A magyarázat az, hogy ezek az emberek elég bátrak ahhoz, hogy saját egyéniségüket gondolkodásukban, kommunikációjukban, temperamentumukban és tetteikben kifejezésre juttassák.

Az erős karakterű emberekkel érdekesen lehet együtt gondolkodni az élet valóban fontos dolgairól. A velük való beszélgetésben bámulattal állapíthatjuk meg, hogy egyre új terveket kovácsolnak, és hogy mindig érdekes célokat tűznek ki maguk elé. Azt is megállapíthatjuk, hogy ezek közül sokat meg is valósítanak. Elképzeléseik, terveik, céljaik és tetteik összhangban vannak egész lényükkel. Ezek nemcsak „illenek” hozzájuk, hanem bennük fejeződik ki ezeknek az embereknek a valódi lényege. És ez gyakran olyan esetekben is így van, ha anyagi helyzetük vagy egészségi állapotuk korlátozza a lehetőségeiket. Ha ezeket az embereket fejlődésük történetével kapcsolatban kérdezzük, meglepő folytonosságot tapasztalunk. Ilyenkor nem ritkán halljuk tőlük ezt a mondatot: „mindig is így voltam ezzel/ilyen voltam…” vagy: „mindig ezt akartam csinálni/ilyen terveim voltak….”.

Azoknak az embereknek a közelében, akik ilyen egészen sajátos módon gondolkodnak, saját egyéni terveik vannak, a maguk egyéni módján beszélnek másokkal és egyéni módon cselekednek, nem ritkán tapasztalhatunk egy különös dolgot: nevezetesen, hogy minket is „megfertőznek”. Egyszerre mi is bátrabbakká válunk, megváltozik a kommunikációnk, elkezdünk terveket kovácsolni, jó ötleteink támadnak, vagy legalábbis elgondolkodunk a saját tulajdonságainkon.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy egy ember erős karakterű személlyé váljon?

Ahhoz, hogy egy ember rendelkezzen saját egyéni vonásokkal, hogy legyen lényegileg egyedi, saját arca, semmit sem kell tenni. Mert a karakter minden egyes ember génjeiben adva van. A karakter egyértelmű kifejlődését azonban nagyon is tudjuk kívülről segíteni: azáltal, hogy érdeklődünk a véleménye, céljai, értékítélete, cselekedetei iránt és aziránt is, hogy mit akar elkerülni. Segíthetjük még azzal is, hogy őt – legyen akár gyerek, fiatal vagy akár felnőtt – olyan helyzetekbe vezetjük, amelyekben saját ötleteket, saját gondolatokat és a problémákra saját megoldásokat kell kitalálnia.

A karakter akadályai 

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy ők csekélyebb egyéniséggel, karakterrel rendelkeznek, mint mások. Társadalmi környezetük szinte megerősíti ezt a feltételezésüket. Alig van saját véleményük, bármit meg lehet velük csinálni és még csak élet-témát sem találnánk náluk – ezek lehetnének a felhozott indokok. Ez a felsorolás helytálló. De vajon helytálló a levont következtetés is? Vajon ezeknek az embereknek valóban kevesebb saját egyéni vonásuk van, mint másoknak? Természetesen nekik sincs kevesebb karaktervonásuk másoknál. Azonban némelyiküknek nincs tudomása ezekről a tulajdonságairól. Másoknak nincs meg a bátorságuk ezeknek az elfogadásához. És megint másoknál a gyakorlat hiányzik, hogy ezeket ki is tudják fejezni. A karaktert akadályozó blokádok többfélék lehetnek:

• Félelem 

A legfontosabb ilyen akadály a félelem. Ennek oka lehet pl. a merev, rideg nevelés. A merev nevelés a gyerek maximális külső formálására koncentrál. Azok a szülők, akik ilyen módon nevelik gyerekeiket, nem szeretik őket kevésbé a többi szülőknél. Csupán a szigorú erkölcsi értékítéleteik alapján megkísérlik gyermekeiket a lehető legjobban közelíteni egy ideális eszményképhez. Kommunikációjukat tiltások, utasítások és szabályok jellemzik. A szülők és gyerekek között ritkán kerül sor valódi beszélgetésre. Nem érezhető a gyerek iránti érdeklődés. A szigorúan felállított ideálok természetesen erősen hatnak a gyerekre, aki félelmet, bűntudatot és szégyenérzetet fejleszt ki magában, amiért különbözik az eléje állított eszményképtől. Ezért nagyon hosszú időnek kell eltelnie, míg lesz mersze hozzá, hogy felfedező utat tegyen saját igazi tulajdonságainak megismerésére.

A karakter kifejlődését gátolhatják traumatikus élmények is, mert ezek hosszú időn át félelemmel töltik el az embert. Ezt a jelenséget ismételten megfigyelhetjük olyan embereknél, akik háborús időket, természeti katasztrófákat vagy másféle erőszakos cselekedeteket éltek át.

Vannak azután olyan nők és férfiak is, akik alkatuknál fogva az óvatosabb, kételkedőbb, könnyen megfélemlíthető emberek közé tartoznak. Náluk a félelem olyan tulajdonság, amely egyrészt véd a veszélyektől, másrészt azonban le is blokkol. Az önnevelés folyamán ezek az emberek képesek megtanulni, hogy ne engedjék életüket a pesszimizmus és a félelmek által irányítani.

• Kényeztetés, jólét 

Az ember a legjobb tulajdonságait nem azáltal fejti ki, hogy védett körülmények között, jólétben él. Mert a legbelső, lényegi képességek kifejlesztése néha a szüléshez hasonlítható, nehéz folyamat. Célja kell, hogy legyen. Kell hozzá a kényszerítő szükség és a készség egyaránt. Egyszóval: értelme kell, hogy legyen. Ha azonban a jó élethez szükséges dolgok mind rendelkezésre állnak, akkor minek keressen az ember? Miért kellene fáradoznia? Mi értelme lenne vállalnia kísérleteinek kudarcát?

• A korszellem tendenciáinak deformáló hatása 

További karakterfejlődést gátló tényező lehet a környezetet alkotó csoport mérvadó értékítélete. A félelem, hogy elveszitheti egy nagyra értékelt csoport vagy személy elismerését, nem kevés embert tart vissza attól, hogy az általa valójában helyesnek tartott módon éljen. Ezzel a tendenciával minden életkorban és foglalkozási ágban találkozhatunk. Azonban nagy árat kell fizetni ezért a választásért: az ember egyre inkább azonossá válik az adott típussal – és egyre kevésbé van tudatában annak, hogy milyen ő valójában, saját lényegét tekintve.

• A saját felelősség hiánya 

Az eddig megnevezett, külső körülmények által kiváltott akadályok mellett van a karakter kifejlődésének egy további, belső gátja is. Ez akkor figyelhető meg, ha egy ember túl kényelmes ahhoz, hogy felfedezze legbelső lényegi tulajdonságait. Ha nem veszi magának a fáradságot, hogy kialakítsa a saját véleményét. Ha nem tűz ki célokat maga elé az életben. Ha kitűz ugyan célokat, de kitér a megvalósítás fáradalmai elől. Ha visszariad saját maga kifejezésétől a gondolkodásában, cselekvésében, beszédében, viselkedésében és megjelenésében. És végül: ha kerüli a lazítást, elcsendesedést, nem szán időt az elmélkedésre.

A blokádoknak, akadályoknak sok okát soroltunk fel: Félelem, lustaság, kényelmesség, időhiány, tudatlanság, stb. Ezeket az akadályokat azonban csak egyféleképpen szüntethetjük meg: Ha az ember saját magára vállalja a felelősséget. Mert azok a képességek, melyeket születésükkel sajátunknak kaptunk, kötelezettséget is jelentenek számunkra.

Mit tehetünk saját karakterünk/egyéni vonásaink felfedezése ill. erősítése érdekében? 

A legnagyobb segítség kétségtelenül az a bizonyosság, hogy mindenkinek van a lényének megfelelő saját arca. Akár akarja, akár nem.

A következő segítséget az az elhatározás jelenti, ha fel akarjuk fedezni ezeket a képességeket. Tegye fel magának a következő kérdéseket: Készen állok arra, hogy megismerjem a képességeimet? Hogy esélyt adjak mindannak, ami bennem rejlik és rendelkezésemre áll? Hogy a divatáramlatoktól függetlenül értékeljem és megéljem a képességeimet? Kérem, vegye figyelembe, hogy az emberi képességek erkölcsi megítélés szempontjából semlegesek! Felhasználásuk azonban történhet az életet segítő, vagy az életet romboló módon egyaránt.

Azok számára, akik elhatározzák, hogy fel akarják fedezni képességeiket, több lehetőség is nyitva áll:

• Példaképek keresése 
• Gondolja át: milyen embereket csodált, milyen foglalkozási ágakat tartott vonzónak a korábbiakban? Mit tart jelenleg vonzónak? Milyen célokat? Milyen tulajdonságokat? Milyen tehetségbeli adottságokat? Milyen beállítódást? Milyen tartást? Milyen kijelentéseket? Milyen elképzeléseket és cselekedeteket? A kommunikációnak milyen formáit? 
• Figyelje meg más emberek életvezetését és beállítottságát: Mi hozna az Ön életébe több kihivást, jobb minőséget, több fényt, több őszinteséget és több értelmet?
• Amikor elgondolkodik azon, hogy mit tart igazán vonzónak, kezdje el megvizsgálni a saját értékítéleteit és saját képességeit is. A pedagógia tapasztalatai azt mutatják, hogy csak az tudja bennünk a csodálat érzését kiváltani, ami a saját lelkünkben hasonlóságra vagy készséges viszonzásra talál. Ebben a tekintetben helytálló az az egyszerű mondat, hogy „Mondd meg, ki és mi ejt bámulatba és miért, és megmondom neked, ki rejlik benned”. 

Kísérletezzen önmagával !

Hozza saját magát szokatlan helyzetekbe és vállaljon ismeretlen szerepeket és feladatokat. Milyen célokat érez a sajátjának? Az együttműködésnek milyen formáját találja motiválónak? Csoportban dolgozik szivesebben, vagy inkább egyedül? Elvállalja-e a vezetést egy csoporton belül, azt szereti-e inkább, ha egy vezető egyéniség irányitja, vagy a csoport-vezetést részesíti inkább előnyben? Mivel lehet Önt különösképpen motiválni? Mi rontja le a motivációját? Hogyan támadnak a legjobb ötletei, stb.?

Megteheti, hogy újra és újra egy Ön számára ismeretlen környezetbe látogat el. Milyen szociális, építészeti és kulturális környezetben „van otthon” lelkileg? Milyen tájban? Milyen színek hatnak Önre inspirálóan? Milyen gondolatok? Milyen beszédtémák? Időzzön olyan emberek jelenlétében, akik másképpen kommunikálnak, más terveik vannak és másképp bánnak egymással, mint amit Ön eddig tapasztalt. Szerezzen tapasztalatokat olyan emberekkel, akiknek más a temperamentumuk és a munkatempójuk, mint az Ön közvetlen környezetében megszokott. Mikor érez összhangot, inspirációt, lelkesedést? Milyen gondolatok, milyen légkör és milyen beszédtémák állnak közel Önhöz? Milyen érintkezési formák? Milyen rituálék? Milyen képzettségi szint inspirálja Önt? Mit érez optimális közelségnek, és mekkora távolságra van feltétlenül szüksége? Milyen utazások értékesek igazán az Ön számára? Szeretne mindig új városokat és embereket megismerni, vagy szívesebben tölt inkább több hetet ugyanazon a helyen a természetben? Vezetővel szeret inkább utazni, vagy szívesebben fedezi fel egyedül a különlegességeket?

Elengedhetetlen, hogy zavartalanul átgondolja ezeket a kérdéseket. A keresett választ azonban csak akkor találja meg, ha előbb kimegy a világba és élményeket szerez. Ezután kell a belső visszavonulást megtennie, lemondania az élmények inflálódó feltorlódásáról és a fent felsorolt kérdésekről elgondolkodnia.

Kérdezzen meg másokat !

Vannak emberek, akiknek megvan az a képességük, hogy észrevegyék azokat az adottságainkat, amelyeket mi magunk nem ismerünk. Kérdezzék meg egyszer barátaikat és ismerőseiket a szokásostól eltérő módon. Tegyék fel nekik a következő kérdéseket: Milyen szerepeket és milyen feladatokat bíznál rám? Milyen tervek, célok és elképzelések illenének hozzám? Véleményed szerint milyen temperamentummal rendelkezem? A kommunikációnak milyen formája lenne számomra a legjobb kihívás? Milyen képességek és milyen értékek mutatkoznak meg a tetteimben és viselkedésemben? Ezeket a kérdéseket tetszés szerint tovább folytathatják és természetesen kölcsönösen is feltehetik egymásnak.

A saját „élet-téma”, saját munkaterület felfedezése

(Ehhez kidolgoztam egy gyakorlatot, amelyet a Függelékből ismerhetnek meg.)

Az erős karakter kifejlesztése, saját célok, ötletek, tervek és elképzelések felmutatása, a saját temperamentum megélése – mindez nem a kevés kiválasztottak kiváltsága. A képességek minden emberben adottak. Megvalósításukhoz csak némi kíváncsiságra és bátorságra van szükség.

folyt. köv.

Forrás:

Dr. Hadinger Boglárka:: Van kedve az önneveléshez? Hogyan válhatunk erős egyéniségű és jellemű személyiséggé?