Konfliktusok gyökere

„A reális világ olyasmi, amelyben mindig többféle nézet található, ahol konfliktus és változás is van. A szabadságunk valójában a konfliktus és a változás; nélkülük nem létezhet szabadság” (Ralf Dahrendorf)


A Jehova Tanúi (és az exJT-k) körében szerzett tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy lehetetlen kezelni a kialakult konfliktusokat. A Tanúk megtanulták az Őrtoronyban, hogy kerüljék az ilyen helyzeteket, mert akkor az "rossz szellem", ezért az exTanúk, akik felismerték ugyan az Őrtorony képmutatását, mégis úgy érzik, hogy egy szép nagy szőnyeg alá be kell söpörniük a kialakult nézeteltéréseket és kifelé úgy kell tenniük, mintha azok nem léteznének.
Pedig a konfliktusok és a nézeteltérések rendkívül hasznosak lehetnek abban az esetben ha arra használjuk őket, hogy jobban megismerjük önmagunkat. (Tudom, hogy ezt már nagyon unalmas olvasni, de ha nem akarod, akkor inkább itt hagyd abba, mert nem kötelező...).

Ugyanis a konfliktusok mindig valamit elmondanak saját magunkról és a másikról is természetesen, de azzal nekünk nem kell foglalkozni. Személy szerint hasznosnak találom azt az információt, amit ilyenkor nyerek egy másik emberről, mert megmutatja, hogy milyen szintű kapcsolatot ápolhatok vele (másszóval: hány kilométer kell, hogy köztünk legyen ahhoz, hogy megmaradjon a szeretet).


A konfliktus fogalmának néhány lehetséges meghatározásait gyüjtöttem ide alább:

„Egyének vagy csoportok közötti ellentét a társadalomban. A konfliktus két formát ölthet. Az egyik az, amikor érdekellentét áll fenn két vagy több egyén, illetve csoport között; a másik pedig az, amikor egyének vagy közösségek nyílt harcban állnak egymással. Az érdekkonfliktus nem mindig vezet nyílt harchoz, míg aktív konfliktusok előfordulnak például olyan felek között, akik tévesen vélik érdekeiket ellentétesnek” (Antony Giddens).

„Konfliktusról beszélünk abban az esetben, amikor két személy egymást kölcsönösen kizáró cselekvést akar véghezvinni. Mindketten ugyan azt a dolgot akarják elérni (például mindketten ugyan azt az almát szeretnék megenni), vagy éppen fordítva, különbözőket, amelyek összeegyeztethetetlenek (például közösen szeretnék eltölteni az időt, csak az egyikük moziba menne, míg a másik inkább otthon maradna). A konfliktus fogalma kiterjeszthető az egyénekről a csoportokra (mint például államok, nemzetek), és kettőnél több résztvevője is lehet a konfliktusnak. Az alapelv mégis azonos marad” (M. Nicholson)

„a konfliktus olyan eseménysorozat, mely során különböző szintű erőszak nyilvánul meg legalább két fél kapcsolatában” (Jonathan Turner)

Az emberi játszmák sajnos olyan mélyen berögzültek a Jehova Tanúi magatartásába, melyet csak nagyon nehéz az egyénnek önmagának fülön csípnie. Ezt saját tapasztalatból mondom.
Egy példa erre (A és B beszélget):

A: - Megkérhetlek, hogy ne hagyd szét a zoknijaidat  a lakásban? Szeretnék rendet tartani, de folyton beléjük botlok
B: - (sértődötten) Engem is zavar sok minden.
A: - Igen? Mi zavar?
B: - Hát, az amit te csinálsz velem állandóan. Áskálódsz ellenem.
A: - Miért mit csinálok veled? Miért gondolod, hogy áskálódok ellened?
B: - Nézz már magadba egy kicsit! Te sem vagy tökéletes.
A: -Ez biztosan így van, de hogy jön ez a zoknikhoz?
B: - Hát ez az!

Ez a párbeszéd egy teljesen elképzelt dolog, ha bárki valamire ráismer belőle, az pusztán csak a véletlen műve. De nézzük, mi volt ezzel a probléma? A megemlített egy konkrét dolgot, ami őt zavarta. B, ahelyett, hogy elimerte volna  a saját trehányságát, inkább visszavágott. Válaszából kitűnik, hogy van valami problémája A-val, amit nem tud, vagy nem akar, szavakba önteni, ezért felhasználja a konfliktus alkalmait, hogy bosszantsa őt. Sőt az is lehet, hogy direkt hagyta szét a zoknijait, mert tudja, hogy A nem szereti.
De hogyan tud bárki is egy ilyen helyzetet a javára fordítani?
Őszintén megmondom: sehogy. Ugyanis, sem A, sem B nem fogja megérteni a helyzetet, ha belemegy egy ilyen parttalan vitába. Az egyes szavak vagy kisebb bosszantó dolgok (pl a zoknik széthagyása) csak a jéghegy csúcsai. Vajon elkerülhető lett volna a konfliktus, ha A nem említi meg a zoknikat? Kétlem. Vagy ha B fújtatva elteszi a zoknijait? Nem hinném.
Miért? Mert a valódi konfliktus nem abból van, hanem a felszin alatt levő kb 90%-ból. Ha a jéghegyet megpróbálnánk a víz alá szorítani (elkerülni a konfliktusokat), akkor csak kifáradnánk és ugyanúgy felszínre jönne, ha elengednénk.

Ha olyan kisértést éreznénk, hogy a a másik állandóan csak piszkál, mindenki bolond (rajtam kívül) és egyébként is az egész világ ellenem van (összeesküvés-elmélet), akkor érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy mi magunk mennyire tartjuk tiszteleteben a másik fél meglátásait. Az említett példában az egyik személy arról panaszkodott, hogy zavarják a széthagyott zoknik. Ugyan miért ne zavarhatnák? Ez az információ ugyanolyan eséllyel mondhat valamit magamról is, mint a másikól. Pl azt, hogy hanyag vagyok és jobban oda kell figyelnem a rendre. Ennyi és nem több. Ebből nem következik, hogy nem tetszik az életem Istennek, el fogok pusztulni "armageddonkor", vagy semmi ehhez hasonló vallási ítélkezés.
Mégis jónéhányan az exJT oldalakon is hajlamosak arra, hogy Isten nevében ítéleteket osztogassanak a másik felett, csak azért, mert kinyilvánította a nemtetszését valami felett. Úgy látom, az ítélkezések, démonizálás, kirekesztés nem oldja meg a konfliktusokat, hiszen a felszínen levő 'apróság' (vagy annak tűnő dolog) nem lett igazából kezelve.

Az is elterjedt a Tanúknál, hogy a konfliktus megoldása helyett a személyt vagy személyeket tekintenek problémának, "konfliktusgenerátor"-nak, akiket el kell távolítani a közösségből. Kétségtelen, vannak esetek, amikor ez fontos, de nem mindegy milyen indokkal. A történelem rengeteg, jórészt negatív példát, szolgáltat erre, amikor emberek, vagy népcsoportok voltak felelőssé téve olyan gondokért, melyekhez közük nem volt. Egyes karizmatikus vezetők valódi gyűlölethadjáratot indítottak és tömegesen végeztek ki embereket, akik SZERINTÜK bomlasztják a közösséget. Köztük gyerekeket, időseket és sok más ártatlant is, akinek fogalmuk sem volt arról, hogy  'mit vétettek'. De ettől maguk a 'vezetők' sem lesznek boldogabbak. Érdekes, hogy a Biblia a hamis tanítókat farkasokhoz hasonlítja. Ezeknél az állatoknál megfigyelhető, hogy miután legyilkolták 'áldozatukat', egymás ellen fordulnak.....

Ha megfigyeltük a párbeszédben bemutatott B szerepét, akkor azt láthatjuk, hogy hiányoznak nála a konkrétumok. Ez a prábeszéd nem arról szól, hogy ki a jó és ki a rossz, de nem is arról, hogy ki szolgálja Istent és ki nem. Pusztán azt kell látnunk, hogy egy konfliktusban két (nos, minimum) fél van jelen, ahol mindkettőnek dolga van, de mindegyik csak a saját részét tudja kezelni. A másikét nem.
De vajon kezeli-e? Vagy inkább vádolja, lejáratja, kiűzi vagy megbélyegzi a másikat? És mindezt csak azért, mert észrevett valamit nála, amit ő saját maga előtt tagad.

És mondja valaki, hogy a Jehova Tanúi nem maguknak alakítanak ki pszichiátriai betegségeket, mégpedig a vallásuk alattomos vezetésével! Én mégis úgy látom, hogy azoknak, akik 'felismerték' az Őrtorony hazug tanításait, még csak az egyik szemük nyilt ki. Ha nem akarnak a félszeműek között császárok lenni, akkor bizony ki kell nyitniuk a másikat is és szembesülni azzal, hogy a saját életéért mindenki felelős saját maga (és NEM az Őrtorony).
Ennek hiányában kénytelenek lesznek megismételni, amit annyira utálnak.

Akik úgy érzik, hogy készen állnak arra, hogy saját magukkal is szembenézzenek végre, azoknak valóban jó terep a blogozás (volt JT blogokon), mivel rengeteg információt szolgáltathatnak arról a stílusról, amit elsajátíthattunk JT-nél. Azonban a normális stílust újra kell tanulnunk mindannyiónknak, és ehhez jó terepet nyújthatnak az ilyen blogok, mert ezt gyakorolni kell.
De azt is meg lehet érteni, ha valaki ehhez inkább más területet használ, ahol nem kell attól tartania, hogy megalázzák vagy lejáratják, csak azért, mert hangot mer adni a véleményének, ami 'ne adj isten' nem egyezik az éppen aktuális önjelölt prófétáéval.

Az egymás vádolása és istenítéletek osztogatása helyett használhatunk ún. "én-közlések"-et is:

1. információ kérés: "szeretném tudni...."
2. a tisztázás, a hallottak értelmezése: "én azt vettem észre...", "azt feltételezem, hogy azt jelenti...", "azt hiszem, hogy...."
3. konfrontáció: "engem zavar...", "sajnálom, hogy....", "tartok attól, hogy...."
4. a saját igények megfogalmazása: "örülnék, ha...", "elvárnám....", "engem sért az, hogy...", 

Ja, és ne feledkezz meg a humorról sem!

Forrás:
Szirmai Viktória szerkesztésében: A várostérségi versenyképesség társadalmi tényezői