Családon belüli erőszak a keresztény gyülekezetekben

„A vallási közösségek nagyon fontos szerepet tölthetnének be abban, hogy tagjaikat megvédjék az elkövetővé vagy áldozattá válástól. Ha egy lelki vezető tájékozódik a párkapcsolati erőszakról, a nemek közti egyenlőségről, akkor tudását a vallási nevelés és a házasságra való felkészítés során is alkalmazhatja, így segítve a párkapcsolati erőszak korai felismerését és megelőzését. A gyónás és a hívek lelki segítése során döntő jelentőségű, hogy a lelki vezető hangsúlyozza: az erőszak egy döntés, amely az elkövető felelőssége és a hit alapvető erkölcsi értékeivel ellentétes, az áldozat pedig számíthat a közösség támogatására és védelmére. Az istentiszteletek is lehetőséget adnak arra, hogy a lelkészek beszéljenek az olyan családi értékekről, mint az egyenlőség, kölcsönös tisztelet és erőszakmentesség” – állítja Szigeti Vera.

Nos, reméljük, majd egyszer eljutunk ide is, de addig is a családon belüli áldozatoknak kell tenniük lépéseket a saját maguk "kiszabadítására". Tudniuk kell, hogy a legtöbb vallásos vezető (kivételek persze mindig vannak) nem kapott képzést arra, hogy mi módon közelítsen meg egy ilyen szituációt. A hivatásos segítők kaptak ugyan ilyet, de számukra meg a törvényi háttér nem biztosított, így túl sokat ők sem tehetnek (bár azért remélhetőleg többet, mint azok, akik arra buzdítják a sérelmeket elszenvedetteket, hogy "bocsássanak meg", "szeressenek jobban" vagy "imádkozzanak Istenhez"). 

A téma rendkívül fontos, amelynek jelentősége gyakran lekicsinyelt. A fenti idézetet ezen a linken elérhető cikkből vettem, melyet mindenkinek ajánlok elolvasásra, aki érintve van, mint áldozat vagy abban a helyzetben van, hogy lehetséges áldozatok fordulhatnak hozzá segítségkérés céljából. 

Az elkövetők és a családon belüli erőszakkal egyetértők, arra ilyen-olyan okok miatt rábólintók, vagy afelett szemet hunyóknak nem ajánlom, mert felettébb felidegesítenék őket. Ők csak maradjanak meg az önámításukban, majd akkor - talán - eszükbe jutnak tetteik, vagy azok hiánya (mert a cselekvés hiánya is adott esetben ugyanolyan súllyal esik latba...főleg, ha valaki egyházi vezetőként magának követeli a jogot, hogy lelki segítségnyújtást vagy pásztorkodást biztosít kiszolgáltatott helyzetben levő egyéneknek), amikor ők válnak a saját egyházuk áldozatává valamilyen igazságtalan eljárás keretében. 

Azzal is tisztában vagyok, hogy az erőszak elkövetői gyakran szeretik magukat az áldozat szerepében feltüntetni, mert úgy érzik 'lelki gyötrelmeknek' voltak kitéve, amivel igazolva látják erőszakos magatartásukat. Jóllehet az állításuk szerinti 'lelki gyötrelem' ellen nem tettek semmiféle panaszt, lépést vagy nem kerestek semmilyen szakmai segítséget sem. Csak visszavágtak. Mint az óvodában. Jóllehet felnőtt, elvileg normális (vagyis nem ismernek el semmilyen pszichiátriai betegséget önmaguknál, mely kezelésre szorulna....így felelősségük és döntési képességeik teljes birtokában vannak) sőt VALLÁSOS emberekről van szó. 

Még egy rövid részt kiemelnék az idézett cikkből, mely az áldozatok tűrésének okairól szól:

(A családon belüli erőszak nagy többsége nők és gyermekek ellen irányul és az elkövető férfi. Ez az arány még jobban eltolódik egy patriarchális felépítésű szervezetben, ahol a 'segítségnyújtást' is csak és kizárólag férfiak végezhetik. Természetesen ettől függetlenül létezhetnek - ahogy léteznek is - férfi áldozatok, kikre ugyanúgy vonatkozhatnak az alábbi jellemzők.)

"Miért tűr a nő?

A maradás lehetséges indokai az áldozat részéről.
A gyerekek – „A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.
Az önbecsülés hiánya – „Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, ráadásul rossz anya és feleség.”
Félelem – „Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön és megöl engem is, meg a gyerekeket is.”
Beletörődés – „Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki nem tud rajtam segíteni.”
Felelősségérzet vagy társadalmi nyomás – „A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.”
Anyagi biztonság vagy gazdasági függés – „Nem tudnám egyedül eltartani magam és a gyerekeket. Egyébként is, hová mehetnék?”
Érzelmi zsarolás – „Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.”
Bűntudat – „Biztosan én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánjanak felem.”
Szégyenérzet – „Jobb, ha erről nem tud senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem.”
A valóság letagadása – „Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.”
Szerelem – „Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja.”
Házastársi eskü – „Megfogadtam, hogy a felesége maradok, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom.”"

Forrás:

http://www.evangelikus.hu/csaladon-beluli-eroszak-keresztenyseg