- A gondolkodó: A gondolkodó nyugodt, alapos és pontos. Lelkiismeretesen, kitartóan és nagyon precízen dolgozik. Munkájához elkülönülésre, nyugalomra és időre van szüksége. Nem az a dinamikus, beszédes társasági ember, aki szeret mások előtt szerepelni. A gondolkodónak éles rálátása van a részletkérdésekre. Lelkiismeretesen foglalkozik azokkal a problémákkal és finom részletekkel, amelyek fölött mások egyszerű kézlegyintéssel átsiklanak. Nem szívesen dolgozik együtt egy nagy teremben sok más munkatárssal. De olyan munkatárs, akiben mindig meg lehet bízni. Ez a munkával kapcsolatban is igaz. Ha elvállal egy feladatot, akkor lelkiismeretesen elvégzi a legnagyobb erőfeszítések és időráfordítás árán is. Saját céljait és vállalkozásait többször is kritikusan átgondolja. Számára nem jelent problémát, hogy elméleti és életidegen témákat megoldjon. Ezzel szemben gyakran szorul segítségre a gyakorlati élet területén. Ugyanez vonatkozik a nagyszabású élet-tervek és célok kidolgozására is. A gondolkodó óvatos, nem ritkán pesszimista, cinikus és kételkedő. Saját magában is kételkedik. Ő az az ember – férfi vagy nő –, aki gyakran észrevétlenül és a háttérből gondoskodik egy ünnepség tökéletesen átgondolt lebonyolításáról, egy rendezvény gördülékeny menetéről, vagy egy céges bemutatkozás technikai pontosságáról. És ő az a férfi vagy nő, aki pontosan meg tudja indokolni, hol vannak veszélyek, kiben nem lehet megbízni, mi az ami nem fog menni és mi miért nem működik. A gondolkodó gyakran verhetetlen a saját cinikus vagy pesszimista gondolatainak megindokolásában. Ezért más emberekre gyakran hat nyomasztó vagy elbátortalanító módon.
- A cselekvő. A cselekvő az életet a gyakorlat oldaláról éli. Többnyire rossz tanuló, mert észlelése a gondolkodóéval pont ellentétes módon működik: Neki a dolgokat először a gyakorlati életben kell látnia és megélnie, csak azután tudja megérteni őket és elméleti hátterüket felfogni, nem pedig fordítva. Amint végre „megszabadul” az elméleti képzéstől, akkor kezdi el élni az életet. Neki nem kell elolvasnia egy használat utasítást ahhoz, hogy tudja, hogyan működik egy készülék. Nem kell hosszú éveken át gazdasági tanulmányokat folytatnia, hogy tudja, hogyan kell vezetni egy vállalkozást. A cselekvő tele van tervekkel, ötletekkel és azonnal hozzá is lát – néha talán egy árnyalatnyit elnagyolva – az éppen felmerült ötleteinek megvalósításához. Ő a nagy dolgokat látja meg azonnal. Ahol ő van, ott alakítják a világot. Azonnal hozzálát a dolgokhoz, és azt szeretné, ha vele együtt mások is így tennének. Hiszen a cél a fontos. Tud vizualizálni és formálisan látja a céljait. A jó célok az ő számára életelixírt jelentenek. Ezek az erőforrásai. És mivel gyorsan megragadja a célokat, azt akarja, hogy mások is ezt tegyék vele együtt. Egyesek önként, sokkal többen azonban kényszerűségből veszik át ezt a dinamikát. A cselekvő nem akarja, hogy lefékezzék. Sem pesszimista ellenérvekkel, sem az ő számára fölösleges kapcsolati munkával.
Előfordulhat, hogy a cselekvő – pragmatikus lévén – már tevékenykedése közben veszi észre, hogy rosszul választotta meg az irányt. Ez számára nem probléma, hosszas fontolgatás nélkül megváltoztatja az irányt, és máris tovább dolgozik. Ez nagy problémát jelent a többiek számára, akik ezt a – kifelé néha durva elnagyoltságnak vagy törtetésnek ható – dinamikát kezdettől fogva saját semmibevételükként érzékelik. Most, amikor éppen munkához láttak egy cél érdekében, meg kell változtatni az irányt. A többiek számára ez érthetetlen, követhetetlen. A cselekvő számára egy gyakorlati következmény. A többiek számára a meggondolatlanság és kapkodás jele. A cselekvő számára az adott pillanatban a lehető legjobb lépés.
- A szociális alkat. A szociális embernek különösen figyelmes rálátása van más emberekre és mások életére. Érdekli minden, aminek köze van az emberi kapcsolatokhoz. Magas szociális intelligenciával ugyanolyan gyorsan felfogja mások lelki állapotát, mint ahogyan felismeri az emberek közti diszharmóniát és kapcsolati zavarokat. A szociális sok érdekes embert ismer, szivesen és jól kooperál másokkal, a problémákat ugyanúgy megérti, mint az életörömöt, tekintettel tud lenni másokra, jól ismeri a munkatársait, ott lép közbe, ahol segítségre van szükség, hosszú barátságos telefonbeszélgetéseket folytat, ritkán utasító vagy autoriter. Az összetartás és mások jóléte életének legfontosabb értékei közé tartoznak. Ezekért kész sok mindent feláldozni: egy világos vezető szerepet, egy „nem” kimondását, bizonyos saját szükségleteit és konfliktust jelentő beszélgetéseket.
A szociális ember tud az „itt és most”-ban élni, otthonos légkört teremteni, másokkal szemben lekötelező, gondoskodó és néha lágy. Legszívesebben olyasmiben vesz részt, ahol harmonikus munka-légkörben másokkal, másokért tud dolgozni valamin. Diszharmonikus élethelyzetek és versenyszellem uralta környezet ezzel szemben megkötik a figyelmét és félelmet keltenek benne. Ezek radikálisan gyengítik a teljesítőképességét, de vezetési képességeit is. Az emberi kapcsolatok iránti különleges érzéke azonban mindenütt jól hasznosítható, ahol embereknek együtt kell élniük vagy dolgozniuk.
A szociális ember akkor válik személyiséggé, ha tudatosan felismeri és igenlően értékelni tudja saját képességeinek értékét. Ha azonban ezután fokozatosan megváltoztatja saját értékrendszerét. Ha értékeinek hierarchiájában a legnagyobb értéket nem a mások felé fordulás és a mások állandó jóléte jelenti, hanem a humanitás mellett olyan értékek is, mint az őszinteség, hűség és önmagunkhoz való hűség, átláthatóság, bátorság és jövőre irányultság. Ha a többi ember iránti különleges látása mellett más szak-területek iránt is érdeklődést fejleszt ki magában. Ha megtanulja visszafogni magában az aggódást és gondoskodást és az így nyert lelki és kognitív energiát több tudás megszerzésébe, jövőre irányuló, kreatív gondolatokba és világos fogalmazásba invesztálja. Az önnevelés során a szociális ember meg tudja tanulni, hogyan lehet udvariasan „nem”-et mondani. Hogyan lehet nemcsak humánusan, hanem szellemesen és okosan is érvelni. Még arra is képes, hogy humánus és világosan vezető személyiséget fejlesszen ki. Az önnevelés során, amely tudásának radikális bővitését, áttekintőképességet és céltudatosságot követel meg a szociális embertől, észre fogja venni, hogy egyre inkább leveti naiv-kedves auráját, és pozitív lényegi tulajdonságait a szakértelem, határozottság és tettrekészség is gazdagítani fogják. A nyelvi kifejezés és tárgyalási képesség speciális képzésével olyan beszélgetés-vezető válhat belőle, aki még nagyon kényes helyzetben is képes hozzásegíteni a résztvevőket a valamennyiük számára kedvező megoldáshoz.
- Az előadó: Az előadónak megvan az az adottsága, hogy élvezettel lépjen fel az élet színpadán. Ő az a tanuló, akinek mindig sikerül, ilyen vagy olyan eszközökkel, feltűnően kiemelkedni egy csoportból, legyen az egy zenekar, egy kórus, vagy egy egységes tánccsoport. Élete tarka, derűs és soha nem középszerű. Jelenlétében mindig történik valami. Vele érdekes utazásokat lehet tenni, nagy élet-terveket lehet szőni, és el lehet felejteni a hétköznapi gondokat. Ha pillanatnyilag éppen nem történik vele semmi különös, akkor is biztosan készen tart néhány elbeszélést, amelyek múltjából vagy a közeli jövőben rá váró rendkívüli tettekről és élményekről számolnak be. Az előadó könnyedsége sokakra átragad, ugyanúgy, amilyen lelkesitően hatnak sokat ígérő kijelentései. Jelenlétében egyesek szabadnak érzik magukat a hétköznapjaiktól, mások pedig új reményekkel telnek el. Magabiztos, szokatlan és sokat ígérő fellépésével könnyedén eléri, hogy az általa képviselt cég, párt vagy ország felé új és nagy reményekkel forduljanak, ezekre mások is soká és vonzalommal emlékezzenek.
Az előadó akkor válik személyiséggé, ha tudatosan felismeri és értékeli az alap-tendenciái mögött álló vágyat. És mégsem engedi, hogy viselkedését teljesen a nyilvános szereplés, a csillogás, önmaga megmutatása és a tarka élet utáni vágy határozza meg.
Az az előadó, aki egyszersmind személyiség is, fel tud lépni a nyilvánosság előtt, de a többi emberre már nemcsak mint közönségre van szüksége. Belső mozgatója már a kiállás egy fontos feladatért. Néha éppen a kiállás egy másik emberért. Az önnevelés folyamán képes megtanulni, hogy másokat észrevegyen. Hogy érdeklődjön mások személyisége, tehetsége, tudása és képességei iránt. Hogy becsülni, értékelni tudjon másokat. Bizonyos szakterületeken valódi, alapos tudást sajátítson el. Időnként tudatosan visszahúzódjon és önzetlenül előtérbe engedjen másvalakit. Az önnevelés folyamán az előadó megtanulhatja, hogy ne csak mindig „fellépjen”, hanem időről időre valódi párbeszédet, vagy csendes, mélyreható beszélgetést folytasson. Megtanulja azt a képességét, hogy lelkesítő és magával ragadó tud lenni, egy értékes feladat szolgálatába állitani. Végül: Egy előadó alkatú ember képes megtanulni igenlően fogadni és minden oldaláról megélni az élet dialektikáját, amelyet a csendesség, a vágyakozás, a fájdalom és a tarkaság ideje együtt alkotnak. Egy olyan előadói alkatnál, aki személyiséggé vált, a beszéd és a tettek, a tarkaság és a csendesség összhangban állnak egymással.
A fenti leirás után szeretnék utalni arra, hogy a tipológiák mindig a tiszta formájukban megjelenő szélsőséges alkatokat irják le. Természetesen nem minden ember mutatja egy tipikus oldalnak minden tulajdonságát. Mégis hasznos, ha felismerjük a fő tendenciákat és ezekből le tudjuk vezetni a személyes fejlődés lehetőségeit.
A tipikus gondolkodási és viselkedési módok árnyékából kiléphetünk azáltal is, ha a nemek szerinti tipikus képességeket is felismerjük magunkban, és nem engedjük, hogy csak ezek vezéreljenek bennünket. A következő rövid áttekintéshez a gender-kutatás eredményeit és saját több évtizedes pszichoterápiás tapasztalataimat veszem alapul (Höhler & Koch,1998).
- Egy nő (általában) képes arra, hogy egyidejűleg több dolgot figyelembe vegyen és többfélét csináljon. Megvan az az adottsága, hogy a nyomasztó gondolatokat ne söpörje egyszerűen félre, hanem napokon, heteken, netán éveken keresztül foglalkozzon velük, esetleg még éjjel is gondolkodjon rajtuk. Egy megbántást képes egy életen keresztül emlékezetében tartani, és miatta ugyanilyen hosszan emészteni magát, vagy okozójának évtizedeken át kis méreg-adagokban „megfizetni”. A nők érdeklődnek az emberek közötti kapcsolatok és a hozzájuk közelállók jóléte iránt. A kapcsolatokra sok időt, figyelmet és energiát képesek forditani. Nem érzik szükségét annak, hogy tudásukat, képességeiket látványosan kimutassák, képesek az „itt és most”-ban élni, másokat előtérbe engedni és másokat csodálni. Megvan az az adottságuk is, hogy várni tudnak mások jóindulatára és elismerésére, és egy-egy kritikára éveken át emlékeznek. Életükkel nem akarnak feltétlenül valami „nagyot” alkotni, tudnak a részterületekre koncentrálni és a nagyobb célkitüzéseket, jövőbe mutató terveket, éppúgy mint a vezető szerepeket képesek másoknak átengedni.
Egy nő akkor válik személyiséggé, ha a lényéből fakadó tulajdonságait bátran éli meg és azokat egyidejüleg más képességekkel is kiegésziti. Egy nő képes megtanulni, hogy több helyet adjon gondolkodásában a konstruktiv, céltudatos és feladat-orientált gondolatoknak. Hogy irányitsa figyelmét arra is, amit kitünően megoldott. A sértőnek szánt kijelentésekre az önrendelkezés erejével reagáljon. Egy nő képes fejleszteni képszerű gondolkodását és ismételten vizualizálni a tanulással, életfeladatával és saját személyiségével kapcsolatos célokat. Képes rá, hogy másokkal a továbbiakban a kapcsolatokról és ezen túmenően a felsorolt célokról és érdekes részletkérdésekről is beszélgessen. És végül egy nő, aki személyiséggé válik, képes megtanulni, hogy a másokért érzett aggódás mellett kifejlessze a saját magába vetett bizalmat és hitet is.
- Egy férfinak (általában) megvan az a képessége, hogy tud egyetlen dologra koncentrálni, távoli célokat kitűzni, és azokat a dolgokat, amelyek nem kapcsolódnak ezekhez a célokhoz, a saját látóteréből kiiktatni. Megvan az a képessége, hogy valami nagyobb dolgot akarjon elérni. Szeretne alkotni, növekedést, nyereséget és látható eredményeket elérni – és eközben képes szivesen és könnyen megfeledkezni arról, hogy ezért a nyereségért az árat másoknak kell megfizetniük. Kész arra is, hogy sok mindenről lemondjon, ami erőfeszítést kíván tőle: a hétköznapi, jelentéktelen dolgokról, a problematikus beszélgetésekről, és a kapcsolatokkal összefüggő beszélgetésekről.
Egy férfi be tud számolni terveiről és céljairól és ismételten egyértelműen meg tudja nevezni saját sikereit. Tud másokkal együtt tervezni, akadályokat legyőzni és közös vállalkozásokban egy „mi”-érzést kialakitani. Céljaihoz nincs szüksége mások jóváhagyására. A balsikereket képes gyorsan elfelejteni, másokat felelősségre vonni és számukra irányvonalakat kijelölni. Egy (vélt) támadásra képes az erőszakspirál erősitésével reagálni. Egy férfi képes konkurrálni és szenvedélyesen hatalmi pozícióra törni. Identitását képes státusszimbólumokkal – mint pl. egy értékes autó, egy főnöki szék, saját sofőr vagy a leereszkedő hangnem – megerősiteni. Fontos célok érdekében képes rá, hogy egy időt rabló kapcsolat ápolásáról lemondjon, röviden és tömören kimondja a lényeget és hosszas bocsánatkérés nélkül visszahuzódjon. Ha egy másik embert butának, ügyetlennek – vagy sikertelennek – tart, akkor képes arra, hogy ezt nyíltan, őszintén és kertelés nélkül közölje is az illetővel.
Egy férfi akkor válik személyiséggé, ha különleges képességeit ennek a világnak a szolgálatába állitja, azonban nem hagyja, hogy egyoldalúan csak ezek irányitsák. Képes megtanulni, hogy a szakmai célok megvalósitása közben ezek mellett meg tudja élni az értékes emberi kapcsolatokat is. Erőfeszitései középpontjába képes egy olyan feladat szolgálatát is állitani, amelyből mások is profitálhatnak. A státusszimbólumok, a haszon és a hatalmi pozíció nem kell, hogy öncélúvá váljék a törekvéseiben, hanem ezekben eszközt láthat sok olyasmihez, amivel valami értelmes célt lehet elérni. Képes megtanulni, hogy észrevegye mások képességeit és ezt ki is mondja. Egy olyan férfi, aki személyiséggé vált, nem a pozíció, a rangsor vagy az általa betöltött hivatal által definiálja magát. Nem a hivatal határozza meg az identitását, hanem forditva, egy ilyen embernek az identitása formálja a hivatalát. Egy személyiséggé vált férfi nem egyoldalúan konkurrencia-orientált: A másokkal való versenyzés képessége mellett az együttműködés lehetőségét is megvalósitja. Önmagától és másoktól nemcsak azokat az eszközöket kéri számon, amelyekkel egy adott célt el lehet érni, hanem figyelembe veszi azt az árat is, amelyet a cél eléréséhez meg kell fizetni. Képes megtanulni, hogy a kritikára és problematikus beszélgetésekre ne támadással és elutasitással reagáljon, hanem értékes információként vegye számba a szembenálló partner által felhozottakat. Azt is képes megtanulni, hogy egy adott helyzetet a másik ember szemszögéből lássa és ügyeljen szavainak hatására. Egy férfi képes arra, hogy nagy célokat tüzzön ki maga elé és ugyanakkor élesebbé tegye észlelését a jelen sajátosságai iránt is. És végül: Ha egy személyiséggé vált férfinak sikere van, akkor ez a siker nem megy mások rovására, hanem mindig mások is részesülnek benne.
Még egyszer kérem, vegyék figyelembe, hogy minden tipológia tiszta formában mutatja be a tendenciákat, amelyek a valódi életben nem mindig ilyen erősen jelentkeznek. Érdekes az is, hogy néhány nő esetében pontosan olyan képességeket találunk, amelyek rendszerint a férfiakra jellemzőek. És megforditva, előfordul az is, hogy egyes férfiak mutatják a tipikusan női tulajdonságokat. A partner-választásnál ekkor azt a törvényszerüséget állapithatjuk meg, hogy az inkább férfi módra gondolkodó nők olyan férfiakba szeretnek bele, akikre viszont női gondolkodásmód jellemző. Ez megforditva is igaz. Nyilvánvalóan a sikeres élethez mindkét oldalra szükség van és mindkét oldal egyformán értékes is.
Ki is tudunk lépni a tipikus viselkedési módok árnyékából, ha tudatosan megfigyeljük,
milyen volt a kapcsolatok alakitása és a kommunikáció kiindulási családunkban, és feltesszük magunknak a kérdést, mi az, amit értékelünk bennük és mi is meg szeretnénk tartani.
Ezen kivül azt is meggondoljuk, hogy milyen területeken kivánjuk kapcsolatainkat és kommunikációnkat életigenlőbb módon alakitani annál, amilyen saját családunkban az szokásos volt.
Folyt. köv.
Forrás:
Dr. Hadinger Boglárka:: Van kedve az önneveléshez? Hogyan válhatunk erős egyéniségű és jellemű személyiséggé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése