Kegyelem

Először sírsz,

Azután átkozódsz,

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtáig maradék erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal -

S át a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Aztán elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótlanul, gondolattalanul

mondod magadnak: mindegy, minden hiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

Forrás: http://alpha-dit.blogspot.hu/2011/01/remenyik-sandor-kegyelem.html

S akkor – magától megnyílik az ég.

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

S akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled.

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed, a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar.

Akkor – magától – minden elcsitul.

Akkor – magától – éled a remény,

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Reményik Sándor verse) 

Alábbi linkről meghallgatható Bács Ferenc előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=PawZkxFZw6s