Egy szekta születése és gyermekbetegségei

„Mi jogi értelemben nem alkotunk közösséget, és nem is szeretnénk bármilyen szervezetté válni: vezetőket választani, saját dogmarendszert kiépíteni, nevet adni. Egyszerűen a hétköznapjainkban szeretnénk megélni mindazt, amit olvasunk, és amire példát látunk az Újszövetségben és a korai egyháztörténelemben. Bibliai értelemben tartjuk magunkat közösségnek. Nem szeretnénk, ha szellemi tartalom nélküli, megszokássá
merevedett külső formák. vagy bármilyen helytelen függés tartana minket össze, hanem belső meggyőződésből fakadó odaadás. Fontosnak látjuk a személyes szabadságot minden döntésben, és az egyéni képességek kibontakoztatásában. Különböző személyiségként így tudjuk egymást kiegészíteni és megérteni (Mt 18,15-18, 2Kor 6,14-17, 2Tim 2,22., Jel 2,14-16.) Lényeges, hogy mindenki őszinte örömmel és aktívan vegyen részt a közösség alakításában legjobb tudása szerint.”

Mi ezzel a baj?

Igazából semmi. A Keresztények, másnéven a Holic-csoport vagy "dunaföldvári" szekta elméleti célkitűzéseivel nem volt semmi baj. A valóságban mégis rombadőlt életek, kiszolgáltatott egyének anyagi kizsákmányolása és lelki sérelmek fémjelezték, hogy az ideák világa nem találkozott a valósággal. Tanulság azonban rengeteg és levonható, főleg azok számára - mint mi magunk is - akik egy másik szektának ugyan, de tagjai voltunk. 

Megmondom őszintén tanulni lehet és példát lehetne venni az extagoktól, amiért figyelemreméltó őszinteséggel értékelik ki múltjukat. Szerintem érdemes az egész könyvet elolvasni, melynek egy részlete az alábbi linkről elérhető. 

http://www.kisegyhazkutato.hu/dokumentumok/Szociologiai_jellegu_konyvek/Kamaras_Istvan_A_Keresztenyek.pdf

A valláskutató "Mit tennél másképp"  kérdésére, az extagok ilyen válaszokat adtak:

• több időt hagyni a személyes gondolkodásra, imára
• meggyőződésből cselekedni
• mindig nyíltan kimondani a véleményünket
• jobban harcolni az ellen, amit rossznak ítélünk
• rokonokhoz, ismerősökhöz való viszonyulás
• nagyobb tiszteletben tartani mások szabadságát, másságát
• túlzott kontroll gyakorlása mások élete felett
• egység helyett egyformaság
• a nyitottság deklarálása, elzárkózás a jogos korrekcióktól
• a szentségért folytatott harc keretében túl bagy hangsúly a bűnökön
• az önmegítélés (önkritika) elhanyagolása
• a testi egészség elhanyagolása
• szélsőséges címkézés (gyenge-erős, engedelmes-engedetlen)
• kodependencia, egymástól való függő helyzetek, játszmák
• megfelelni akarás és tetszésvágy
• több teret adni isten vezetésének az egyes keresztény életében
• kegyelem és megváltás hangsúlyozása

A szerző, miután meghallgatta az exek gondjait, egy találkozót beszélt meg a még aktív egyház képviselőivel, ahol szembesítette őket a kizárt tagok meglátásaival. A könyvben ez is megtalálható, én csak részleteket emelek ki (zárójelben, dőlt betűkkel szúrtam be a saját véleményemet):

• Mivel magyarázható a Keresztények létszámának csökkenése?

Magyarországon valóban csökkent. Szabadon dönthet mindenki.

[Igazából nem feltétlenül kell növekedni egy csoportnak, elvileg. Ez csak akkor gond, ha a gyülekezet maga a növekedést isten áldásával köti össze]

• Mi az oka a kilépéseknek?

Más utat választottak, eljutottak az újra elgondolásig, lecsengett náluk a kezdeti lelkület. Ők változtak, a mi alapelveink maradtak. Harcolni kell mindenkinek: nekik a hitük megtartásáért, nekünk az emberek megtartásáért. 

• Mennyire távoztak el az eltávozók?

Ez változó. Nekünk is vannak hibáink.

[Az érdekes, hogy amíg a könyvben a kilépők igen alapos mérleget vontak, addig a vezetők hibáiról nem tudunk semmit. Ez tudjuk mit jelent: általában csak azt a kijelentést, hogy vannak ilyen hibák, vagyis olvasták ezt valahol, hogy ilyen van, de még ennél soha nem jutottak beljebb, hogy pontosan mi is az.]

• Miért nem szerepel a honlapotokon érdemi információ a vallásgyakorlatotokról, szokásaitokról, életmódotokról?

Nem életmódot hirdetünk, hanem Istennel való kapcsolatot, a legjobb keresését mindenben..... A legtöbb gyakorlati vonatkozású dologról már az első találkozás alkalmával tudomást szereznek az érdeklődők. 

[Kivéve, amikor nem...]

• Mi számít tévtanításnak, ha nincs leírt vagy világosan kimondott tanítás?

Isten segítségével tudjuk kimondani: "ez már eltérés".

[Ezt egyébként nehezményezni lehet a JT-knél is, mivel az ún. lelkiismereti kérdésekben a vezető, vagy éppen hatalmon levő lelkiismerete a döntő, amit aztán "isten vezetéseként" kell elfogadni. Ez lesz az etalon, ehhez mérik a többieket. nyilván senki sem várja el, hogy egy vezető (vagy akárki más) magára erőltessen valamit, amivel ő maga nem ért egyet. Azt viszont aránylag ritkán lehet hallani, hogy ez és ez NEKEM nem elfogadható, vagy ENGEM zavar. Ezzel ugyanis kifejeznénk, hogy azt a dolgot mi nem szeretnénk tenni, de a másik attól még teheti, ebben ő dönt, ugyanakkor ő is felülbírálhatja a döntését, ha akarja, annak terhe nélkül, hogy a "lázadó" bélyegét kéne magán viselnie. Nem, inkább egy mindenáron való egységre, közös véleményre kell jutnia mindenkinek, amire kell találni egy "bibliai" választ. Ez egyrészt megnyomorított emberekhez, másrészt végnélküli teológiai vitatkozásokhoz vezet, ugyanis a "bibliai" válaszra is fog akadni egy ellenválasz, ami éppen olyan "bibliai" lesz.]

• A kizártak véleménye összegezve: "Be kell vallanunk, hogy valóban törvénykezés volt a közösségben. magas érték volt közösségünkben az igazságszeretet, az őszinteség és a szeretet, de ennek ellenére többen hatalomra törtek, és olyanokat is elnyomtak, akik értékhordozók voltak. Sokkal több mindent gondoltunk bűnnek, mint ami valójában bűn." Mit mondanátok erre?

A közösség most még inkább harcol a hatalomratörés ellen, mint azelőtt...Az, hogy valaki úgy látja, hogy mi több mindent tekintünk bűnnek, mint kellene, eltorzult értékrendről tanúskodik.

[Vagyis az értékrend attól eltorzult, hogy ellentétbe került a vezetőkkel. Hiszen a vezetők nem kérdeztek rá, hogy például mit tartottak bűnnek, ami nem az volt (ezt a kizártak elég részletesen kielemezték, de ez a vezetőket nem érdekelte. Rögtön megbélyegezték az ellenzőket.]

Az elhagyók között is voltak hatalomra törekvők. Kell idő ahhoz, hogy valami megfogalmazódjon bennünk a másikkal kapcsolatban, ezt nem minden testvérünknek volt türelme kivárni, úgy vélték nem reagálunk rájuk.

[Mondjuk, lehet, kinőtt volna a szakálluk is addigra....de megint: nem említenek konkrétumokat, így az egész mondanivaló a levegőben lóg.]

• Mi történt azokkal, akik valamiben nagyon tehetségesnek mutatkoztak?

Nem az a célunk, hogy csúcsra járassuk a képességeinket. [Akkor mi?] Azokat összhagba kell hozni a szeretettel, a közösséggel. [Ez jó kérdés, hogy mi a cél, mert csak azzal lehet valamit összhangba hozni. ha nincs cél, akkor ez nehéz.] Nem bontakoztatjuk ki minden képességünket. 

• Egy komoly kritika: "Úgy éreztem, nincs elegendő tartalma mindennapos együttlétnek. nem úgy éltük meg azt sem, amiről másoknak beszéltünk a misszióban, főleg a szeretetre és őszinteségre gondolok. Ezt is elmondtam, de nem lett sok eredménye....Az igazi kérdés az volt, hogy szeretetteljes-e a közösség valóban. és az is, hogy azt kellett-e csinálnunk, amit csináltunk?"

Akik ezt mondják, meghasonlottak [Ez lehet, de hol is történt ez a meghasonlás?] Nem osztották meg a problémáikat. [No, ennek pont az ellenkezője igaz.] Egyéni céljaik eltértek a közösségétől. [Ami ugye már elsőkörben nem is létezett, tehát csak eltérni lehetett tőle.] 

• Leülnétek beszélgetni a kizártakkal, kilépettekkel?

Mi különváltunk. A kapcsolat megszakadt. Megpróbáltuk, amit Jézus javasolt: "először négyszemközt". Megpróbáltunk beszélni velük. Volt egy elzárkózás. Ők ki akarják fejezni az elhatárolódásukat. Nem helyes úton járnak. Úgy kell velük bánni, mint Jézus a pogányokkal és a vámszedőkkel. 

• Nem úgy inkább, mint a szamariai asszonnyal?

(nincs válasz)

• Hogyan vélekedtek a volt testvéreitek honlapjairól?

A gyülekezet és a volt testvérek viszonya a gyülekezet és az ő magánügyük. [Ezt jó tudni. akkor mi az oka annak, hogy nem veszik figyelembe a kizárt tagokat?] Ahhoz, hogy a különböző, a gyülekezettel kapcsolatos vélekedésikre, észrevételeikre és sérelmeikre reagáljunk, az ő magánéletükből is nyilvánosságra kellene hoznunk különböző eseményeket. Ezt még akkor sem tartjuk tisztességesnek - és nem kívánjuk megtenni -, ha ők nyilvános fórumon tárgyalják a gyülekezet belső életét.

[Mégis hol máshol tárgyalhatnák? A szentség látszatát, és kenetteljes felsőbbrendű magatartást fenntartó elitcsoport tagjaival nem lehet semmiféle gondot vagy problémát megbeszélni, mert a másik fél csakis vesztes lehet. Amikor mégis nyilvános fórumokat vesznek igénybe, akkor tisztességtelennek tartják őket. lehet, hogy magukról beszélnek?]

• Nem találjátok furcsának, hogy a "harc" szó volt a ma este leggyakrabban elhagzott szó tőletek?

(Nincs válasz.)

Összegzésképpen idézem a szerzőt:

"A "bennmaradt prominensek" válaszai egyfelől felidézik deklarált tanításukat, másfelől nagymértékben visszaigazolják a kilépők és kizártak diagnózisait. Feltünő az egymásról való vélekedés meghökkentő mérető asszimetriája: a prominensek részéről a hárítás, a kilépők és kizártak részéről az "egyrészt-másrészt" gondolkodás. Egy másik feltűnő asszimetria a kirekesztettek árnyalt, elemző, magyarázatkereső attitűdjével szemben a perfekcionista mentalitású "birtokon belüliek" magabiztos apológiája. ...

...Egyik ex-tagjuk kitűnő elemzése (mely rendkívül érzékeny és intelligens, szociológiai és lélektani szempontokat is figyelembevevő elemzés, ugyanakkor evangéliumi szellemű reflekció) sajátos módon egyszerre igazolása és cáfolata annak a pozitív képnek, ami a "Keresztényekről" sokakban - így a szociológusokban is - kialakulhatott, akár a honlapjukon olvasható tanításuk, akár futó személyes találkozások alapján. A bizonyos mértékig zsákutcába kerülő Keresztények számára talán éppen az "érted haragszom, nem ellened" beállítódással jellemezhető ex-testvérek habitusa és gondolkodása jelentheti a kiutat"

"Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem." (1Kor 12:21)

Forrás:

Kamarás István: A "Keresztények": egy szekta születése és gyermekbetegésgei