Ha belefáradtál már, hogy mindig bizonyítanod kell...

A szégyenre és bűntudatra épülő közösségek kiszívják a tagok életerejét, elveszi az életkedvüket. Tovább ront a helyzeten, hogy a keresztény körökben néha kevésbé kezelik a szülőket és a vezetőket úgy, mint akik felelősek lelki egészségük megőrzéséért, pedig a Biblia világosan mondja, hogy a vezetőktől több kéretik majd számon. Mégis gyakran lázadóknak és bajkeverőknek titulálják azokat, akik számon merik kérni a szülőkön és vezetőkön a hibáikat.

Alább összefoglaltam, milyen tüneteket észlelhetsz magadon akkor, ha olyan gyülekezetbe tartozol, ahol a személyiség integrációján és az egyéni szellemi fejlődésen nincs hangsúly:

• Szégyenre alapozott azonosságtudat: a tagok tényként könyvelik el, hogy alapvetően rossz, tökéletlen, semmire sem vagy képes, nem vagy szeretetreméltó és nem érdemelsz semmit.
• Hangsúly van a teljesítményen: meg kell dolgoznod Isten szeretetéért
• Önismeret hiánya: megszégyenítő légkörben nevelkedettek elszakadnak a saját szükségleteiktől, nincs véleményük, elnyomják érzéseiket, önzőnek bélyegzik önmagukat, ha mégis van ilyen.
• Nem tudod, hogy mit is érzel valójában: érezni fájdalmas lehet, ezért nem mutatod ki azokat. Így dönteni sem tudsz, mert nem tudod, hogy hogyan érzel bizonyos dolgokkal kapcsolatosan. Kerülöd a konfliktusokat, feszültségeket, hogy mindig békében élhess.
• Bálványimádás: = helyénvaló szükségleteket helytelen módon való kielégítése. Énképedet és hangulatodat a külsőségek határozzák meg (öltözködés, pénz, mások véleménye).
• Sokat idegeskedsz: a jó közérzetet meghatározó dolgok változnak, mivel nem bízol abba, hogy Isten mindig elfogad, ezért folyton aggódsz (homokra épített ház)
• Megsebzettség: nem tudsz helyreállni olyan problémákból, melyeknek „nem lenne szabad” létezniük, nem tudsz tanulni olyan küzdelmekből, melyeken „nem illene” keresztülmenned. Vannak olyan nehézségeid, melyekről „tilos” beszélni.
• Kifáradás: a szégyenre alapuló közösségek fenntartása rengeteg energiát emészt fel, mindig tökéletesnek kell lenned, ezért állandóan aktivitásban vagy, képtelen vagy a lazításra. Ez teljes apátiához vezet, és a reménytelenség lehet rajtad úrrá.
• Személyiséged határai: jogod van a saját véleményedhez, saját érzéseidhez és arra, hogy félrevonulhass. Azért, mert valaki elmondja a véleményét, vagy tanácsot ad, azt úgy érzed meg is kell fogadnod? Nem tudsz nemet mondani? 
• Kifinomult érzékeid vannak: arra, hogy felmérd az erőviszonyokat és felismerd a kimondatlan szavakat, és kövesd az utasításokat. Úgy érzed, mindig mások kedvébe kell járnod.
• Nem tartozol sehová: gyökértelennek érzed magad
• Nem tudod, mi a „normális”: a hangsúly a látszaton van, nem a valóságon és az igazságon. Úgy teszel, mintha minden rendben lenne. Az életed egy elképzelésre épül: milyen lenne a világ, ha....mi minden lehetséges lenne...milyen lehetne az otthonod. A valóság felfedezése kudarccal, csalódással tölt el. Úgy érzed nem szabad hibázni, aki a valóságot keresi, azt megszégyenítik. 
• Nem tudsz megbízni másokban: azok árultak el, akiknek meg kellett volna védeniük. Azt gondolod, hogy téged már mindig bántani fognak. 
• Attól félsz, hogy el fognak hagyni: nem mersz emiatt közel kerülni senkihez. Ha valaki a saját szükségleteit szeretné kielégíteni, akkor önzőnek tartod. Titokban rettegsz attól, hogy magadra maradsz. Ha van valakid, akkor úgy ragaszkodsz hozzá, mintha az életed függne tőle.

Forrás: 

Jeff VanVonderen: Ha belefáradtál, hogy mindig bizonyítanod kell