Hamvas Béla életútját azért is tartom hasznosnak megismerni, mert némi párhuzam található azzal az eljárással, ahogyan egyes JT-ival bánhatnak a gyülekezetben. Főként azokkal, akik mernek gondolkodni, olvasni és, ne adj isten, elmondani véleményüket a vezetőségnek.
A teljesség igénye nélkül összefoglalva:
A fiatal Hamvas magyar-német szakos végzettséggel eleinte újságíróként, majd 1927-től könyvtárosként dolgozik, miközben folyamatosan publikál, a klasszikus görög szellemi hagyományokat szeretné átmenteni saját korára. Ars poeticája szerint így érez:
„Itt vagyok ebben a népben, ezen a földön, minden szándékom eredménytelen, minden szavam hiábavaló, minden tervem összetört, megbuktam, észrevétlenül, fölöslegesen és fel nem ismerve.”
Ismerős?
A második világháborúban Budapest ostromában megsemmisül a lakása és vele az addig írt összes kézírata.
„A sötét esztendőben minden földi vagyonomat elvesztettem… Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de jó… Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság.”
Na, lehet, hogy ez is....
A háború után belép a kommunista pártba és széleskörű szellemi aktivitásba kezd. Az akkori országgyűlési képviselő marxista filozófus Lukács Györgyöt, aki addigra már hosszabb ideje párttag, kérte fel publikációinak támogatására. Lukács elutasította a felkérést, sőt politikailag károsnak minősítette Hamvas tevékenységét. 1948-ban Hamvast elnémították, megfosztották állásától, publikálási jogától, B-listázták és kényszernyugdíjazták. Hamvas eleinte földművesként, majd későbbiekben raktárosként dolgozott vidéki hőerőművekben. Ebben az időszakban egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig írta műveit, melyeket csak a 80-as években kezdtek poszthumusz kiadni.
Az alábbi részlet Karnevál című írásából van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése