Miért olyan nehéz továbblépni a szektában károsultaknak?

Ezzel a cikkel arra kényszerültem, hogy a saját blogomon adjak hangot a Cedars videóval kapcsolatos gondolataimnak, mivel az eredeti helyről indokolás nélkül eltávolították hozzászólásomat. Nekem is korlátozott idő áll rendelkezésre, emiatt sem szeretném, hogy az írásba fektetett munkám kárba vesszen egyesek sértettsége vagy értékítélete miatt. Ezért gondoltam arra, hogy a béke érdekében belinkelem a videót és Cedars beszédét magyarul, ami számomra rendkívül jól rámutat azokra a buktatókra, melyeket a volt Tanúk elkövethetnek, és ami miatt egyesek kiábrándulhatnak a mozgalomból.
Természetesen nincs harag, megértem, hogy a moderátorok "rendet" akarnak tartani a blogjukon, de talán ezt nem mások kárára kéne tenniük.

(Figyelmeztetés: John Cedars tevékenysége iránt nagy tisztelettel adózom, személyesen őt - a videóiból és írásaiból ismerve - egy igen kedves, nyugodt és ésszerű embernek tartom. Ennek ellenére nem tekintem őt gurumnak - mint ahogy senki mást sem -, akivel mindig mindenben egyet kéne értenem, sőt biztos vagyok benne, hogy ő maga sem várná/várja el ezt senkitől sem, hiszen a beszédében ő maga utal rá, hogy "nem állítja, hogy bármilyen vonatkozásban szerepmodell lenne" az Őrtorony elleni aktivizmusban.
Szóval elnézést kérek a Cedars-fan-októl, ne vegyék nagyon szívükre az írásomat, melyet nem igazán kritikának gondolok, hanem inkább meglátásoknak.)

"Üdv mindenkinek. Az egyik kérdés, vagy ellenvetés, amivel gyakran találkozom, így hangzik: Miért nem lépsz egyszerűen tovább? Nem vagy többé Tanú, és már nem is értesz egyet a Tanú hitnézetekkel. Miért nem hagyod ott ezt az egészet? Miért, miért érzed szükségét annak, hogy beszélj róla, videókat készíts, cikkeket írj, és hasonló dolgokat csinálj? Ha te is aktivista vagy, mint én, ezt a kérdést valószínűleg sokszor hallottad már magad is. Így arra gondoltam, miért ne készítsek egy videót, amely ezzel a bizonyos ellenvetésel foglalkozik. Nos, tehát, ez az én válaszom erre az ellenvetésre.

Azt hiszem, egy szemléltetéssel fogok válaszolni. Képzeld el, hogy van egy barátod, akit a családodban mindenki ismer és szeret. Ez a barát egyszer megkérdezte, hogy kölcsönadnál-e neki 35.000 dollárt. Egy rendkívüli helyzetben, amikor is nekik éppen akkor szükségük volt a pénzre, de később vissza tudták volna fizetni, mondjuk egy hét múlva, vagy kb. akkor. Neked pedig volt pénzed, és kölcsön is adtad a barátodnak a 35.000 dollárt. AZONBAN a hét eltelt és el is múlt. Ekkor azt mondod a barátodnak, “Visszakaphatom a pénzemet?” De ő erre azt mondja: “NEM. NEM fogom visszaadni a pénzedet, és ha megpróbálsz panaszkodni emiatt, le fogom tagadni, és azt fogom mondani az embereknek, hogy már visszafizettem neked!” Vagyis lényegében tökéletesen hátba szúrt valaki, akiben megbíztál. Ezután pontosan az történik, amit a barátod előre megmondott, elkezded mondogatni a családodnak, barátaidnak, hogy “ez és ez ilyet tett”. Ők pedig, ahelyett, hogy együttéreznének veled, mivel ez a barát olyan ügyesen manipulálja őket, azt fogják feltételezni, hogy te vagy az, aki hibáztál. Ő visszafizette a tartozását, és valami miatt azt gondolják, hogy csak bele akarsz kötni. Így tehát ez a barát nem csupán ellop tőled egy hatalmas összeget, hanem még a családodat is sikerül ellened fordítania! Ha ezek után, mondjuk egy pszichológus, azt mondaná neked, hogy tovább kellene lépned, azt nem igazán tetszene neked, igaz, hiszen olyan helyzetről van szól, ahol téged igazságtalanság ért. És az az ember, aki ezt az igazságtalanságot elkövette ellened, “büntetlenül” és mindenféle következmények nélkül egyszerűen elsétált, sőt még tovább rontja a helyzetedet!

És alapvetően ez az, amit szerintem azok az emberek, akik azt mondják: “ó, tovább kellene lépned”, nem értenek, nem értik a lényeget! Nem képesek pontosan megérteni, mit is tesz az Őrtorony az emberekkel. Mert én az Őrtorony áldozata vagyok, minden egykori és jelenlegi Jehova Tanúja az Őrtorony áldozata, különösen a jelenlegi Tanúk, hiszen őket arra manipulálják, hogy rengeteg időt pazaroljanak el, miközben nem tesznek egyebet, csak egy Szervezetet szolgálnak! És jó okkal választottam a 35.000 dollárt az illusztrációmban. Az az oka, hogy nemrég készítettem egy számítást arról, hogy mennyi időt töltöttem el a szolgálatban, amikor úttörőztem. Úttörő-szolgálatot végeztem 1998 szeptemberétől 2009 márciusáig. Nos, tulajdonképpen nem folyamatosan végeztem az úttörő-szolgálatot ezalatt az idő alatt. Egy rövid időre felfüggesztettem az úttörő-szolgálatot, és más dolgok is történtek, például meghalt édesanyám, és abban az évben alig voltak óráim. Ekkor engedményt kaptam az óraszámból, vagy ilyesmi. De ettől függetlenül kiszámítottam az időt, mert megvoltak a feljegyzéseim, és azokra a hónapokra, amelyekről elvesztettem a feljegyzéseket, készítettem egy ésszerű becslést, hogy mennyi időt tölthettem el a szolgálatban. Kiszámítottam, hogy 5359 órát végezhettem el az alatt a csaknem tíz év alatt. Ez tehát 223 nap, vagy 7,5 hónap, ha folyamatosan végeztem volna. Ez nem valami rövid idő! Valójában kiszámoltam, hogy ha az Egyesült Királyság minimálbére alapján fizettek volna, akkor 21.000 fontot kaptam volna, ami 35.000 dollár. Ezért választottam a 35.000 dollárt. Namármost, azt nem mondhatnám, hogy ez olyan pénz, amit kimondottan elloptak tőlem, arra akarok kilyukadni, hogy ezt az időt sokkal értelmesebb módon is felhasználhattam volna. Egyrészt javíthattam volna az anyagi helyzetemen, hogy ne legyek olyan helyzetben, amilyenben most vagyok, vagy képezhettem volna magamat, hogy többet adhassak hozzá a világhoz magam körül. És jobban hozzájárulhattam volna a jövőbeni családom életéhez, és ez bizony idő, 7,5 hónapnyi idő. És ebben nincs benne, ha már itt tartunk, a gyülekezetben eltöltött idő, a gyülekezetre való felkészülés, a személyes tanulmányozás, az összejövetelekre és a hazafelé menő út, a körzet- és kerületkongresszusok, a szántóföldi szolgálat, mindez nincs benne ebben az időben. Mindezért soha nem fognak fizetni nekem, és soha nem fogom ezt az időt visszakapni - ez elveszett, ellopták tőlem.

Még csak egy bocsánatkérést sem kaptam. Tovább rontott a dolgon, hogy az a Szervezet, amely ezt az időt elvette tőlem, továbbra is elveszi ezt más emberektől! És a szemem láttára viszi ezt véghez, az orrom előtt, a SAJÁT CSALÁDOMMAL. Nem csupán túszul ejtette a családomat, nemcsak elidegenített a saját családomtól, hanem fegyverként használja a családomat! Manipulálja őket velem szemben! Elhiteti velük, hogy én GONOSZ vagyok; hogy “mentálisan beteg” vagyok, hogy velem van a probléma! Hogy ők nem tettek semmi rosszat. Így tehát ez sokkal rosszabb, mintha csak túszként tartanák fogva a családomat. A családommal meggyűlöltettek engem! Ezért aztán én, nos, őszintén próbálok nem megsértődni, de ha bárki azt mondja nekem, hogy egyszerűen csak tovább kellene lépnünk olyan helyzetben, amikor egy agresszor, aki kárt okozott nekünk, aki elvett tőlünk valamit, és másoktól is el tud venni valamit, ezután is folytathatja tevékenységét mindenféle büntetés, bármilyen megtorlás vagy következmény nélkül… És mindezt az orrunk előtt teszi, befolyásolva azokat, akiket szeretünk, így aztán naponta emlékeztetnek rá, hogy mit tettek velünk! Bárki, aki azt mondja nekem, hogy tovább kellene ettől lépnem, nem érti mit tesz az Őrtorony, nem érti a helyzetemet, vagy ha mégis érti ezeket a dolgokat, akkor mélységesen sértő a viselkedésük, tehát ez lenne a válaszom mindenkinek, aki azt mondja “Hát, tovább kellene lépned. Te is belátod ezt, nem?” NEM!, De végül remélem, hogy eljutok egy olyan állapotba, amikor úgy érzem, már annyit tettem hozzá ehhez az ügyhöz, amivel elégedett vagyok. És úgy érzem, kissé a háttérbe húzódhatok, hogy úgy mondjam. Valóban remélem, hogy eljuthatok erre a lépcsőfokra egyszer. De jelenleg még a közelében sem vagyok. Pillanatnyilag, amíg van energiám, van időm, akaraterőm, és képességem, ez az, amit csinálok. Ha valakinek nem tetszik, hát ez van. Még valamit szeretnék elmondani, azt, hogy az egyik legelképesztőbb dolog, amire rájöttem (nevet), amióta aktívan küzdök az Őrtorony ellen, hogy az ellenállás legnagyobb része, amit tapasztalok, a kritikák és negatív felhangok legnagyobb része, ami hozzám érkezik, az NEM az Őrtoronytól jön, és még csak nem is Jehova Tanúitól, hanem valójában a munkámmal szembeni ellenállás legnagyobb része az EX-JT közösségtől jön! Ennek pedig számos oka van.

De hát szerettem volna beszélni egy kicsit a, hmmm, anti-aktivista hozzáállásról, amit egyesek a magukénak éreznek. Tehát vannak páran, olyan ex-jt-k, akik felébrednek a betanított állapotukból, és úgy tűnik, hogy véleményük szerint az aktivizmus értelmetlen. Hogy ha cikkeket írsz és videókat készítesz annak érdekében, hogy segíts az embereknek kiszabadulni az Őrtorony betanításától, akkor az idődet pazarlod, még rosszabbá teszed a dolgokat azoknak az embereknek, akiknek a videókat készíted, mivel elijeszted őket, és hasonlók. Nos, ezek az emberek (ahogyan én látom azokat, akik ilyeneket mondanak), ez majdnem olyan, hogy miután ők kiszabadultak az Őrtorony betanításától, és ezután ezt mondanák: “Én kiszabadultam - teszek a többiekre. Nekem sikerült kiszabadulnom az Őrtorony betanításából, és egyáltalán nem érdekel, hogy bárki másnak sikerül-e még kiszabadulnia. Amíg én rendben vagyok, ez megfelel!” Én ezt így látom, tudom, hogy ők nem így gondolnák, de nekem ez így jön le.

Tehát ahogyan én látom ezt, az így néz ki: képzeld el, hogy van egy Folyó, és a Folyónak 2 oldala. A Folyó egyik oldalán teljesen betanított állapotban vagy az Őrtorony elmekontrollja alatt. És a Folyó másik oldalán mentális szabadságban élsz, szabadon a betanítottságtól. És van egy híd, egy híd létezik a két ‘állapot’ között, oké? És képzeld el, hogy időről-időre, előtted van egy hatalmas tömeg, mondjuk 8 millió Tanú az Őrtorony betanítási oldalán; és azt veszed észre, hogy sokan, sokan ebből a 8 millióból mondjuk úgy igyekeznek minket olyan messzire tolni a Folyótól, amennyire csak lehetséges. Nem akarnak még csak a közelében sem lenni annak az állapotnak, ahol esetleg ‘felébredhetnének’. De időről-időre mégiscsak látsz egy keveset, akik a híd irányába szivárognak. És ezek közül egy kevés időnként rámerészkedik a hídra, és éppen csak átkel a hídon, hogy megérkezzen a híd másik oldalára, amely szabad a betanítástól. És éppen ez történik. Ez az, amit az ex-Jehova Tanúi, akik kritizálják az aktivizmust elfelejtenek, hogy számos állomása lehet a betanítástól való szabadulásnak. És időnként egy Tanúnak lehetnek olyan gondolatai, vagy valami történik velük, vagy olvasnak valamit, ami kétséget idéz elő, megszületik ez a gondolat, hogy talán nem is ez az IGAZSÁG! És amikor ez megtörténik, akkor szükségük van valakire a híd másik oldalán, aki csak kinyújtja a kezét és átsegíti őket. A “Lelkiismereti válság” egy tökéletes példája ennek. Ray Franz egy aktivista volt. Senki sem ír egy ahhoz hasonló könyvet, ha nem törődik az emberekkel, ha nem törődik azzal, hogy segítsen az embereknek. De a “Lelkiismereti válság” csupán egy módja annak, hogy segítsünk. Nem mindenki, még csak nem is minden Tanú, aki felébred, hallott arról a könyvről. Más utaknak is létezniük kell, szükség van weboldalakra, szükség van videókra, szükség van, hát, egy jól átgondolt, jól megfogalmazott kommentre egy blogon,vagy egy videóban, ami éppen azt váltja ki egy Tanúból, hogy ebben itt tényleg van igazság! Ebben igazuk van, és érdekel, hogy mi mást tudnak még mondani. Ahogyan mondtam is, ez olyan, mint egy kéz a hídon, amely átsegíti az adott személyt a küszöbön, hogy felébredjen!

Hát, nem minden videó és nem minden cikk célozza meg az alaposan kiképzett Tanúkat szükségszerűen. Megértem, hogy ha egy tökéletesen kiképzett Tanú vagy, semmi, amit mondok, semmi, amit teszek, semmi, amit írok nem jelent majd számodra egyáltalán semmit sem. Ha azonban a hídon vagy, ha ingadozol, vagy kétségeid vannak, ha kezded meglátni, nos, a hibákat a Mátrixban (hogy ezt az analógiát használjam) és azt gondolod, hogy valami nincs rendben itt, akkor szükséged van arra a segítő kézre, hogy átsegítsen téged!

És még egy másik dolog, amit mondani akartam, hogy nem csak a Tanúkat segíti az aktivizmus. Miért mondom ezt? Azért, mert hát nem minden egykori Tanú ébredt fel. Nem minden ex-JT menekült meg a betanításától. Én pedig e-maileket és Youtube-üzeneteket kapok időnként olyan emberektől, akiket mondjuk 10,12, 20 éve közösítettek ki, és azóta mindvégig gyűlölték magukat, félve Armageddontól, teljes mértékben meggyőződve arról, hogy ők elhagyták az ‘igazságot’, hogy az az ‘igazság’. És csak miután megnéztek egy videót, vagy elolvastak egy cikket, ‘akkor esett le nekik’, és most már képesek élni az életüket az öngyűlölet nélkül. Anélkül, hogy azt hinnék, halálra vannak ítélve, anélkül, hogy azt hinnék, hogy fogyatékosok és újra csak ez az, amit az aktivizmust kritizálóknak nem sikerül megérteni. Nem csak a Tanúk látják ennek hasznát, hanem a volt Tanúk is. Ha úgy gondolod, hogy minden egykori Tanú felébredt, szabad a kiképzéstől, akkor sajnálom, de nem tudod miről beszélsz. Továbbá alábecsülöd, hogy milyen erőteljes az Őrtorony elmekontrollja!

Hát, csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom, ha ebben a videóban esetleg fellengzős lettem volna, igazából szerettem volna letenni ezt a terhet a vállamról. Nos, egy másik dolog, amit a Tanúk mondanak, hogy a volt Tanúk, mint például én, keserűek vagyunk, haragosak. Ezt sokszor vágják a fejedhez! És azt hiszem bizonyos szemszögből tényleg keserű és haragos vagyok, és minden okom megvan rá, hiszen a családomat fegyverként használták ellenem! Kihívok bárkit, hogy ne legyen haragos, amikor egy agresszor kárt okoz neki, elvesz tőle valamit, és még rosszabbá teszi a dolgokat azzal, hogy a családját manipulációval ellene fordítja! De az nem, nem fontos, hogy haragos lesz-e valaki, vagy sem, nem erről van szó ezekben a szituációkban. Ami fontos, az az, hogyan vezeted le a haragodat. Hogyan vezeted le a keserűségedet. Nagyon sok energia van ebben, és te odacsaphatsz, és felhasználhatod arra, hogy még mélyebbre taszítsd őket betanított állapotukba, hogy szembeszállj velük, hogy agresszív légy velük, hogy megfélemlítsd őket, ezt megteheted, ha akarod. De rá fogsz jönni, hogy ez nem segít. Rá fogsz jönni, hogy ez csak megerősíti az üldözési komplexust a Tanúk között. Sokkal jobb, ha - és nem állítom, hogy bármilyen szempontból egy szerepmodell lennék ebben - szóval sokkal jobb, ha megpróbálod irányítani ezt az energiát, és olyan módon felszabadítani, amely konstruktív, pozitív, hmm, nyugodt, értelmes. És soha nem tudhatod, talán éppen segíthetsz valakinek. És azt állítom, hogy az emberek segítése, különösen az olyan emberek segítése, akik nem igazán ismernek téged, vagy akik nem is tudhatják, hogy te ki vagy, mivel te írtál egy kommentet valahol, vagy készítettél egy videót, és ez segített valakinek a későbbiekben, akivel talán nem is találkoztál: úgy gondolom nincs ennél költőibb az életben!

Így hát remélem, ez a videó hasznos volt, és köszönöm szépen, hogy megnézted."

Előre bocsátanám, hogy Cedars alapvetően jókat mond, és a legtöbb dologgal egyetértek. Való igaz, hogy az Őrtorony tanok óriási időt és energiát rabolnak el a tagoktól, sőt - amit ráadásul jogtalanul tesznek - a családjukat is elrabolják tőlük. Tetszett Cedars számszerűsítése, amiről úgy érzi kifejezi a veszteségeit és azt a tehetetlen érzést, ami miatt úgy érzi végeznie kell egyfajta leleplező ellenpropagandát az Őrtorony tanokhoz indoktrinálódott még aktív vagy már nem aktív tagok felé. Kétségtelenül, amit végez, jól végzi: hatásosan, türelmesen és kedvesen, ezzel nincs is gond egyáltalán.

Viszont egyes még aktív Tanúk nézőpontjával is részben egyet kell értenem, mivel ők úgy láthatják, hogy Cedars nézőpontja az ő nagyon is személyes megélése, ami egyáltalán nem általánosítható, és JT ellenes kampányt pedig végképp nem lehet rá építeni. A probléma talán abból is adódik, ami miatt a felek elbeszélnek egymás mellett, hogy az aktív Tanúk azt hiszik, hogy a JT ellenkampány minden egyes tagja "valami bűn miatt" lett kizárva a gyülekezetből, ami miatt bosszúsakká váltak a korábbi hittestvéreik felé. Ez azonban nem mindig igaz, hiszen azoknak a szervezeti és emberi mechanizmusoknak az átlátásához, melyek miatt valaki, mint pl Cedars is, kampányolni kezd, nem feltétlenül szükséges csalódni a Tanúkban, elég az, ha valaki valamilyen élethelyzetbe kerül - és az úttörőzés az kifejezetten kreálhat ilyen élethelyzeteket -, ami miatt egy olyan nézőpontba kényszerül, melyben meg KELL látnia ezeket az összefüggéseket, feltéve, ha őszinte akar maradni önmagához. Az, hogy ezeket a helyzeteket az Őrtorony úgy "kezeli", hogy egyszerűen ráhúz valamilyen "bűnt" a számára kellemetlen emberre, hogy fenntartsák a "békét" a közösségen belül (az eljárás kisértetiesen hasonlít a blog "moderálásra"...mellyel a "békét" igyekeznek fenntartani....na, mindegy), már más lapra tartozik, de ha az illető elhiszi magáról, hogy ő tényleg vétett Isten ellen, akkor folytonos önigazolásra kényszerülhet. Az, hogy miféle "béke" tartható fenn ezen a módon, talán sokaknak már ismerős.

Aminek a Cedars-hoz hasonló mentalitású vagy naív emberek nem mindig vannak tudatában az az, hogy tényleg vannak olyanok a kizártak között, mégpedig nem is kevesen, akik valóban súlyos bűnöket, sőt mondhatni bűncselekményeket követtek el - no, nem mintha az Őrtoronynak joga lenne felettük emberileg ítélkezni, de némiképp érthető, hogy meg akartak tőlük szabadulni a közösségbomlasztó hatásuk miatt. Igazából, ha valaki elfogadja a közösség játékszabályait, akkor nem élhet jogos panasszal abban az esetben, ha ő maga szegte meg azokat, sőt olyan módon, hogy abból másoknak kára származott. Ezek az emberek szintén "áldozatnak" tekinthetik magukat, holott azt elfelejtik mondani, hogy súlyos italozási, szexuálisan aberrált vagy éppen agresszív viselkedésük miatt lettek kizárva, amit nem tudtak tovább takargatni és amelyek rendezésére semmiféle személyes kezelést nem vettek igénybe, sőt el sem ismerték ezeket, maximum csak akkor, amikor már "lebuktak" és rákényszerültek erre. 

Az ilyen embereknek jól jönnek az exJT mozgalmak, ahol teleszórhatják szellemi szeméttel, panaszkodással, egymás lejáratásával, felfújt hencegéssel vagy éppen magamutogató alázatoskodással a blogokat, miközben mások felé a legcsekélyebb emberi együttérzésről sem tesznek bizonyságot, maximum csak magukat sajnálják. Talán ezért is érzi azt Cedars, hogy valójában az ex JT-k részéről jön a leghevesebb ellenállás a tevékenysége felé (ezt én magam is így érzem, jóllehet én más területen tevékenykedek...), mert valójában ténylegesen nem értik meg a veszteségeit. Hogyan is tehetnék? Hiszen ők okozták ezeket valamikor a hasonlóaknak!

De most itt nem szeretnék visszafele mutogatni, mert nem ez a célom, hiszen már számtalan helyen és fórumon kifejtettem ezt a témát, és hiszem, hogy ami nem működött a szervezetben, az azon kívül sem függ működni. Ami elég bizonyíték kell, hogy legyen a kételkedők számára is, hogy a Szervezet maga csak egy faktora volt a kialakult helyzetnek: emberi személyiségi tényezők is hozzájárultak ehhez a 21. századi emberi kataklizmához (ami véleményem szerint a szekták társadalmi hatásának nevezhető). Talán épp az exJT mozgalmak - most akármilyenek legyenek is azok - fogják egyszer megmutatni, hogy a problémák nem szűnnek meg azzal, ha a Szervezet kikerül a képből - legalábbis nem mindegyik. Mert ha mi magunk nem nézünk szembe azokkal az emberi vonásainkkal, melyek a szektába vonzottak, vagy ott tartottak, vagy nem vagyunk hajlandóak magunkat egy destruktív csoport értékítéletétől függetlenül is értékes személynek látni (vagyis megyünk tovább a "többség" véleményével csak azért, hogy elfogadjanak és "szeressenek" minket), akkor képtelenek leszünk a gyakorlatban megvalósítani azt, hogy kiegyenlítve érezzük a számlánkat az Őrtorony felé. 

Ahogy Cedars is megfogalmazza: "“Hát, tovább kellene lépned. Te is belátod ezt, nem?” NEM!, De végül remélem, hogy eljutok egy olyan állapotba, amikor úgy érzem, már annyit tettem hozzá ehhez az ügyhöz, amivel elégedett vagyok. És úgy érzem, kissé a háttérbe húzódhatok, hogy úgy mondjam. Valóban remélem, hogy eljuthatok erre a lépcsőfokra egyszer. De jelenleg még a közelében sem vagyok. Pillanatnyilag, amíg van energiám, van időm, akaraterőm, és képességem, ez az, amit csinálok. Ha valakinek nem tetszik, hát ez van."

Teljesen egyetértek Cedars-al abban, hogy valamiféle adósságtörlesztés hajtja az embert abban, hogy minél többet tegyen a Jehova Tanúiért valamilyen módon. Nos, a módszerek eltérhetnek egymástól, és ez, amiben Cedars sincs teljesen képben. Ugyanis az is egy módszer, ha valaki nem tesz semmit sem. Az illető saját módszere. Az is egy módszer, ha valaki ideges lesz, és fenyegetődzik vagy éppen robbantgatja a Királyságtermeket. Az annak az illetőnek a saját módszere, azt tudja tenni, ami a szívében van. Én személyesen nem értek egyet ezekkel a módszerekkel, és fel is emelem a szavam ezek ellen, sőt el is zárkózok az ilyentől, de kétségtelen, hogy az illetőnek elvitathatatlan joga van kifejezni a saját sérelmét valamilyen módon, sőt még emberileg érthető is a reakciója. De attól még nem biztos, hogy helyes és eredményes is. Természetesen ez a jog nem ütközhet mások jogaiba, és ha ez így történik, akkor vállalnia kell az ebből fakadó törvényes következményeket, de NEKI MAGÁNAK, nem pedig az egész exJT csoportnak. Ha csak a két végletes megnyilvánulás nézzük: 1. az erőszakos, agresszív reakciók, mások támadása a hatóságok fellépését eredményezheti, és az illetőt megbüntethetik - teljesen jogosan, 2. a fatalista belenyugvás, ami egy önző és kényelmes álláspont, "én már kint vagyok a problémából, a többiek meg nem érdekelnek", ami szintén egyfajta törvényszegés, hiszen ezeknek az embereknek van tudomásuk a gyülekezet "belső ítélkezései" szerinti bűncselekményekről, melyeket leginkább kiszolgáltatott embereknek, többek között gyerekeknek kell elviselniük és CSAK AZÉRT, mert a "keresztény szeretet és megbocsátás" nevében egyesek szemet hunynak ezek felett. Nos, ezt a magatartást még a hatóságok nem büntetik (jóllehet törvények vannak erre is), ettől még ezeknek a mulasztásoknak is meg lesznek a maguk következményei annak az életében, aki ilyesmiben érintve van. Léteznek ugyanis az emberi törvények feletti törvények, amiket nem lehet büntetlenül áthágni.

Tehát igenis mindenkinek van valami teendője ebben a témakörben, csak mindenkinek más, amit ráadásul MINDENKI SAJÁT MAGA TUD és senki más, tehát nem szükséges egymást felvilágosítani arról, hogy "neked ilyennek vagy olyannak kéne lenned és ezt és kéne tenned". Mindenki maga érzékeli, hogy mikor tett hozzá eleget az ügyhöz, amivel elégedett lehet. Ezt senki sem mondhatja meg helyette, sőt pont maga az elégedetlenség érzése jelezheti azt, hogy ezen a területen még több teendő lenne. Természetesen az abból származó felelősséget is - akár él ezzel a tudásával, akár nem vagy akár hallgat erre a belső késztetésre, akár nem - neki magának kell viselnie.

A törvényesség követelményét illetően ugyanez igaz azokra a törvényellenes, mások vallási nézeteit gyalázó és lejárató kampányokra is, melyek ugyan különböznek a felvilágosító anyagok publikálásától vagy a valós sérelmek felhozásától, és amelyeket egyes ex JT-k folytatnak személyes sérelmük megtorlásaként vagy mások "megmentése" érdekében. A másik embernek ugyanis elvitathatatlan joga van a saját vallásának gyakorlásához, még akkor is, ha azt mások "hamis"-nak definiálják, amíg ezzel a gyakorlattal nem sért másokat. Ha pedig sért - és a JT-nél ez a helyzet - akkor a sértetteknek képeseknek kell konkretizálni azokat a sérelmeiket, és nevesíteni a sértést elkövetőket, amelyek nekik állampolgári jogaikban kárt okoztak, ahelyett, hogy vallási hitnézeteket támadnának és lejáratókampányukat kiterjesztenék egy egész közösséggel szemben.

A kívülállók számára gyakran az a rész érthetetlen az exJT megközelítésben - megjegyzem joggal -, hogy ha valaki valamilyen tevékenységben (esetünkben prédikálásban) önként részt vett, akkor most mégis milyen alapon vádolja a vallásszervezetet a tőle elrabolt évekért? Ezt azért el kell ismerni, hogy elég nehéz dolog megérteni, mivel a külső szemlélő nem igazán tudja átélni az érintetteket szempontjából a helyzet tragikumát. Cedars ehhez egy példát használ, ami ugyan segít, de mint minden példa, így ez is sántít: senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy vallási szolgálatot "vissza lehet csinálni" valamilyen módon, és vissza lehet követelni az elpazarolt éveket. Ettől függetlenül, teljesen egyetértek Cedars-sal abban, hogy az Őrtorony valóban kizsákmányolja a követőit. Cedars gondolkodása mégis zsákutcába vezethet. Miért mondom ezt? Azért, mert végig csak a saját nézőpontjának mások általi megértését, illetve annak hiányát emeli ki. Azok a veszteségek, melyeket Cedars és a hozzá hasonlók elszenvedtek (elszenvedtünk, mert én magam is köztük vagyok) és amin úgy érezhetik egyesek, hogy a sértetteknek ezen túl kellene lépniük, szinte mindennapos dolgok. Az emberek elveszthetik otthonukat, mert naivan belementek egy számukra előnytelen szerződésbe, vagy lakásmaffia áldozatává váltak jóhiszeműen. Emiatt esetleg hajléktalanként kell leélniük az életüket. Mások erőszakos támadások áldozataivá válnak, vagy igazságtalan meghurcolásban lehet részük. Érdekes módon gyakran tapasztalható exJT körökben, hogy ítélkező megjegyzéseket tesznek másokra és egyesek úgy gondolják, hogy ha valaki áldozattá válik, arról ő maga tehet. Ezt a logikát azonban soha nem alkalmazzák a saját helyzetükre, amiben a Szervezet révén kerültek bele. Abban a helyzetben csakis a másik lehet a hibás! Természetesen én magam sem értek egyet az áldozatok hibáztatásával, példámmal csupán az egyes exTanúk által alkalmazott kettős mércét szeretném kiemelni. Meglehetősen sok embertől elvárják, sőt maguk a JT is és a volt JT-i is elvárják, hogy nyeljen le hatalmas sérelmeket, igazságtalanságokat, és ezeket az eseteket teljesen természetesnek veszik. Meglátásom szerint sokan az exJT mozgalmak tagjai közül csak és kizárólag a saját sérelmüket látják és azt is abból a szempontból, amit a vallásuk ártott nekik. Ez pedig ellenérzést vált ki másokból, mégpedig teljes joggal. Az emberek készségesek az együttérzésre, sőt jobban, mint gondolnák a Tanúk, egyes kívülállók sokkal jobban átlátják a Tanúkat ért igazságtalanságokat - kiváltképp az ebben a vallásban nevelkedettek problémakörét -, de ha megorrontják, hogy ez a megértés egyirányú, abban a pillanatban hátrább vonulnak. Talán ez is az egyik oka lehet annak, hogy a volt Tanúknak nehéz bármit is elérniük ügyeikben és sokan belefáradnak a velük való kommunikációba.

Teljesen megértem, hogy Cedars nem tud továbblépni, mert nem is lehet abban az értelemben, hogy felejtse el a történteket és kezdjen új életet. "Mert én az Őrtorony áldozata vagyok, minden egykori és jelenlegi Jehova Tanúja az Őrtorony áldozata, különösen a jelenlegi Tanúk, hiszen őket arra manipulálják, hogy rengeteg időt pazaroljanak el, miközben nem tesznek egyebet, csak egy Szervezetet szolgálnak!"
A haragját is meg lehet érteni teljesen: "Kihívok bárkit, hogy ne legyen haragos, amikor egy agresszor kárt okoz neki, elvesz tőle valamit, és még rosszabbá teszi a dolgokat azzal, hogy a családját manipulációval ellene fordítja!" Nos, egyes magyar Cedars imádók mégis azt gondolják, hogy nekem, mint egy gyermekkori molesztálás áldozatnak már túl kellett volna lépnem a sérelmemen, mivel azt a sérelmet nem Jehova Tanúi követték el ellenem. Jóllehet a családomat manipulációval már ők fordították ellenem. De miért kevesebb egy bűncselekmény attól, hogy azt egy nem JT követi el egy nem JT-vel szemben és miért értékesebb és "fájdalmasabb" az a szenvedés, amit egy JT ellen követnek el, vagy a JT gyülekezeten belül történt? Nem ugyanolyan agresszorról van szó, mindkét esetben, aki kárt okoz egy másik embernek? Az egyik haragja mégis érthető, a másiké alaptalan. Ez a kettős mérce sajnos végigkíséri az ex JT-kel folytatott beszélgetésekben szerzett tapasztalataimat. Pl Cedars szóvá teszi: "Még csak egy bocsánatkérést sem kaptam." Ezzel szemben, egyes személyek, azok közül, akik felháborodtak azon, hogy mertem nem egyetérteni legújabb bálványukkal egy nyilvános blogon, tagadják, hogy bármiben bocsánatot kéne kérniük azoktól, akiket megsértettek. Vagyis ők maguk elvárják a Társulattól, hogy megtegye feléjük, kezelje az ő sérelmüket, mert az ő sérelmük más, de ők ezt nem teszik meg mások felé, mert a másik "lépjen túl a sérelmén", vagyis ne fújja fel annyira. Ebből is látszik, hogy teljességgel lehetetlenséget kívánnak és csak délibábokat kergetnek!

Ezek nélkül a belső ellentmondások feloldása nélkül, a volt Tanúknak, mint csoportnak, nehéz lesz valós empátiát kicsikarniuk a környezetükből, és az egész gondolkodásuk könnyen önsajnálatba torkollhat, azzal is másokat vádolva, hogy "nem értik meg" őket. Pedig ebből a lélektani helyzetből, amiben vannak/vagyunk mint exTanúk, sokkal több is kihozható lenne. Amikor az ember sarokba van szorítva, és egy nehezen kezelhető helyzetben kell boldogulnia, akkor valahogy olyanfajta bölcsességre lehet szüksége, mint a népmesei okos lánynak, aki kreatívan kivágta magát. Vagy felfele halad és egy magasabb nézőpontból lesz képes szemlélni a vele történő eseményeket, vagy talál magának egy ajtót, amin kisurranhat és megfutamodhat a feladat elől. Ez mindenkinek a saját döntése, és aszerint lesz a jutalma is. Ezt a kreativitást igenis nagyon jól meg lehet tanulni egy exJT helyzetben. Ebben az értelemben lehet és kell is "továbblépni", nem pedig abban, hogy ne érzékeljük a fájdalmat, amit mások okoztak, így váljunk érzéketlen emberekké. Hanem találjunk inkább újabb megközelítéseket, fedezzünk fel új dimenziókat. Cedars maga is megemlíti: "Más utaknak is létezniük kell...és érdekel, hogy mi mást tudnak még mondani." Jó lenne ezt érzékelni is a volt Tanúk körében, hogy nyitottak másfajta nézőpontokra és nem csupán a magukét fújják. Nem biztos, hogy mindenkit a vallási tanok oldaláról lehet csupán megközelíteni, és az Őrtorony leleplezésétől sem fog az emberek minden gondja egycsapásra elmúlni. Maradunk mi magunk az emberek, és az, hogy mit engedünk meg magunknak, milyen viselkedést a másik felé és hogyan kezeljük a felmerülő helyzeteket. Azt azért nem kéne elfeledni, hogy végtére mi is csak emberek vagyunk, akik annyira tudunk boldogulni az életben, amennyire használni tudjuk a józan eszünket.