-- Csak tudnám miért nem vesz a gazda egy másik edényt helyetted? Félig sem vagy vízzel, csak felesleges neki járkálni veled. A pénzt sem keresed meg, érted csak fél garast kap, te szerencsétlen lyukas. Én a szégyentől rég elgurultam volna a szemétdomb kellős közepébe, vagy aljáról nézném a kutat!
Az lyukas veder nem szólt, de nagyon igyekezett magában megtartani a vizet. De hiába, vize csak folyt az út menti ösvény bal oldalára. Néha úgy érezte közel a vég, és kikerül a szemétre: értéktelennek és haszontalannak érezte magát.
Egy napon a vödrök gazdája meglátta miként osztja az észt az ép, piros vödör, és azt is észre vette figyelmes szeme, hogy a lyukas nem vízzel van tele. Sírt a szerencsétlen, szegény vízhordó edény.
-- Ne sírj, kedves barátom, veled kezdtem hordani a vizet, ennek már sok éve, ismerlek. Téged ki nem doblak. Titka van annak, hogy szeretlek téged, te buta veder. Nem láttad még az ösvényt ahol járunk? Nem érezted az illatokat? Boldogan járkálok veled én minden nap. A te kicsorgó vized nyomán virágok nyíltak az út bal oldalán, szívemhez közeli virágok. Amíg én vízhordó leszek, veled szívesen megyek a kúthoz drága komám. Két szolgálatot teszel meg minden nap. Vizet adsz a szomjazóknak, és útjukon virágot nevelsz a vándoroknak.
A te hiányosságaid kinek okoztak előnyt? Ugye, úgy nem fogod megtudni, ha nem állsz szóba az illetővel. Vagy ha eleve ítélkezel felette, pedig még ki sem nyitotta a száját. Nem csoda, ha haszontalan lyukas vedernek érzed magad.
Vagy ha a múltban rosszat tettél, mások kárára tettél, hogyan tudnád jóvá tenni azokat? Hogy a másik is értékelje a virágokat, melyeket a te lyukas vedredből csöpögő víz növesztett az ő életében.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése