Ki a főnök?

Pozsonyi Ádám Magyar Hírlapban megjelent Nyílt és rejtett módszerek című cikkét kaptam egyik olvasómtól.
A cikket alább bemásoltam és kiegészítettem az ezen témakörben, már korábban kifejtett véleményemmel.

"Egy kis érdekesség. Ezelőtt kereken kilencven éve vették ki a menyasszony házassági esküjéből azt a kitételt, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének”. Ha információim helyesek, nemrég a hűségesküt is kivették. (Csoda, ha a férfiak nem nősülnek? Hűség nem kötelező, engedelmességet még kiejteni is szélsőséges, de váláskor a nő viszi a fél vagyont, és egyes országokban még el is kell tartani. Nem „bót” – ahogy a köznyelv mondja.)"

A hűség eddig is csak nőknek volt kötelező, amint tudjuk a férfi "hűtlenségek", azok mindig is az 'érthető' kategóriába tartoztak. Gyakorlatilag ezzel a módosítással csak kiegyenlítették a játékszabályokat a két nem között. Ja, hogy ez így már nem érdekes? Hát van ilyen! A kérdés tehát nem csak az, hogy mi az üzlet a férfiak számára a házasságban, hanem inkább az, hogy eddig mi volt benne az üzlet a nőknek?

"De a haladás még tartogathat számunkra meglepetéseket. Az európaiság, felvilágosultság és tolerancia olyan fokaira kapaszkodhatunk a jövőben, hogy még annak is örülni kell, ha nem kell közjegyzőileg igazolnunk – büntető, dupla szja-fizetés terhe mellett – egy homoszexuális kapcsolatot. De most nem is a kihalás felé tántorgó fehér európai civilizáció szédítő távlatai, hanem Varga István parlamenti kijelentése kapcsán ragadtam tollat. Mert ez a kijelentés akkora port vert fel, hogy – többek közt – még minden toleránsak legtoleránsabbikát, Andrassew Ivánt is megszólalásra késztette.
Az Andrassew nevezetű – ki tollát szépírás helyett olykor feljelentésekre használja, mint velem kapcsolatban ezelőtt néhány évvel holmi könyvégetés kapcsán –, most ismét tollat ragadott, s kiengedte, mi leglényege.
„Nem olyan macsóskodásra gondolok, mint ami Varga István fideszes képviselőből és kicsit az egész pártból árad, kádéenpéstül: »Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak« – mondta Európában.” Halkan jegyzem meg, Magyarországon mondta. Mert engem Európa nem érdekel. (Őket meg Magyarország nem érdekli, de ezt már ismerjük)."

Varga István ügyvéd kijelentéseit már méltattam:

http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/09/mert-mikor-erotelen-vagyok-akkor-vagyok.html

http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/09/csaladon-beluli-eroszak.html

"Az erőszak csúnya dolog. És minden erőszaktevő megrovást és minden áldozat együttérzést és segítséget érdemel. De mivel a haladók nem a valóságban élnek – hanem a nagybetűs Utópiában, és úgy viselkednek, mintha életükben nem jártak volna grundon, vagy nem utaznának a 4-es villamoson – muszáj az Andrassew-féle csöpögősen humánus lényeknek megvilágítanom néhány apróságot az élet örök törvényeiből.
Az erőszak az érdekérvényesítés egyik módozata. Léteznek nyílt és rejtett módszerei. A pofon az erőszak nyílt, és egyben legtriviálisabb formája. Ám vannak ravaszabb, rejtett módszerek is. Ha a pofont törvényileg büntetjük, legyen büntethető a lelki kínzás, az idegi kicsinálás, a hiszti is. Mert azt ki kéri számon, ha a szándékos pszichikai bántalmazás (szekálás) miatt a férj tíz év házasság után meghal gyomorrákban? (Az elnyomott nők átlagéletkora Magyarországon tíz évvel magasabb, mint a zsarnok férfiaké.)"

No ez itt a lényeg számomra. Az olvasó, akinek nyílván tele van a hócipője a "csöpögősen humánus"-nak tűnő tapasztalataimmal, melyet ezen blogomban osztok meg, talán úgy gondolja, hogy csak azért, mert női szemmel látom a világot (nos, ez adatott), már feljebb is emelem a nőket a férfiaknál. Ez pedig nagyon messze áll az igazságtól, legalábbis nem szeretnék senkiben ilyen érzéseket kelteni. Való igaz, hogy a nők rejtett módszereikkel éppen úgy hatalmas károkat okoznak a társadalom számára, mint a férfiak a maguk nyílt módszereivel, amint azt már korábban a Lilith-ről szóló írásomban kifejtettem. A nők módszerei: a "kicsinálás, a lelki kínzás és hiszti" éppen olyan fárasztóak, kegyetlenek és tűrhetetlenek, mint az erőszak fizikai megnyílvánulásai. A férfiaknak ugyanolyan joguk van kilépni egy olyan kapcsolatból, mely elviselhetetlen számukra, nincsenek arra kényszerítve, hogy tűrjenek és szenvedjenek. Ez attól függ, hogy hol húzzák meg a határvonalat a maguk számára. Ugyanis, ha fizikai bántalmazásra ragadtatják el magukat, akkor már lehet, hogy többet tűrtek, mint kellett volna. Ha a törvény erkölcsi felmentést ad a fizikai erőszakra, csak azért mert az a családban történik, nomeg történetesen a férfi részéről jön, akkor milyen jogon ítél el egy gyilkost. Miért azt nem lehet megérteni? Őt nem idegesíthette fel az áldozata?

Az a tény, hogy ma Magyarországon a pszichikai problémákat nem megfelelő helyen és szinten kezelik, sem nem a férfiak, sem a nők hibája. "Az élet örök törvényei"-hez talán éppen úgy hozzátartozik, hogy a férfiaknak éppen úgy le kell aratniuk tetteik gyünölcsét, ha feljogosítva érzik magukat arra, hogy a nő hisztijét (amit esetleg egyéniségük csiszolására is használhatnának éppen) saját kezükkel torolják meg, átvéve ezen tevékenységet magától a Teremtőtől, jóllehet ennek pont az ellenkezőjére tettek elméletileg fogadalmat a házasságkötéskor. Lehet,  hogy a Bölcs Természet éppen úgy elvégzi munkáját (talán éppen a "gyomorrák" formájában) - amit adott esetben a törvénykezők is megtehetnének - megelőzve ezzel a középkorú férfiak különösen magas halandósági rátáját hazánkban. De hát így járunk, ha a jogszabályok alkotói és azok képviselői nem az erkölcsi normákkal összhangban járnak el, gyakorlatilag éppúgy "rejtett módszerekkel" történő népírtókká válhatnak, mint a cikkíró által kritizált 'hisztis női nem'.

(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy ha valaki nem tudná a női nemmel való bánás mikéntjét, kereshet magának egy követendő példát, egy olyan férfitársat, akit tisztel, akitől tanácsot kérhet vagy egy terapeutát. Ugyanis mindenki egyénileg eldöntheti, hogy személyesen kit választ példaképének s annak megfelelően fogja megteremni azokat a bizonyos 'gyümölcsöket' az életében. Még a férfiak is!) 

"....S a cél ez! A „múltat végképp eltörölni” és „sarkából kidönteni” akarják. Megjegyzem, a nőket sosem kérdezték meg, hogy akarnak-e „egyenjogúsodni”, vagy maradnak anyának. Most így utólag a felheccelt nők persze hogy őrjöngenek, hogy így jogok, meg úgy jogok, de eredetileg őket nem kérdezték meg, hogy akarnak-e majd egyszer száz év múlva, Tesco-pénztárosként rabszolgák lenni, vagy inkább a hagyományos családmodellben eltartva élni, és úgy irányítani a családot, hogy két mosolygással meg egy jó ebéddel a férfi el van „intézve”. Mert a férfit ezekkel lehet, nem öntudatos kioktatással, meg azzal, hogy lefőzzük az élet minden területén, ami számára fontos.
A mai férfinak a nő csupán azt nem tudja megadni, ami számára a legfontosabb a világon: azt, hogy ő a főnök. (Gondoljuk el, hogy egy nő egy életen át nem kapja meg azt az érzést, hogy ő szép.)
Ellenben a mai nő a férfit ki akarja túrni a létezésből, le akarja körözni minden olyan területen, amiben az fontosnak érzi magát, a létezésének értelmét is kétségbe akarja vonni, s ebben médiatámogatást kap minden vonalon. Korunk férfiideálja L. Bundy cipőárus. Felesége nem tiszteli, gyerekei kiröhögik, tekintélye nulla – csak a pénzét szedik el. (Ez az egy megmaradt a régi reakciós gyakorlatból.)"

Hát ez a legaranyosabb rész!  Szinte kihallatszik a cikk írójának - és a link küldőjének is- durcás, sértett hangja. Magam részéről együttérzek a másik nem tagjai által vérig sértett fiúkon (bár ez nem biztos, de valahogy mégis ezt feltételezem), akik talán durva elutasítást kaphattak a hölgyektől és ezt az egész világ női tagjain szeretnék megtorolni, ahelyett, hogy a személyiségfejlődésükbe építenék be azt. Miért nem akarnak nekem főzni a nők (mint ahogyan anyuci tette - vagy talán nem tette?- velem)? Miért akarnak engem mindig lefőzni, amikor egyértelmű, hogy én vagyok a jobb? Ki más? Akkor most ki is csinálja a hatalmi harcot?

Vagyis a nő azért van, hogy egy megalomániás (hiszen ez a legfontosabb számára a világon) férfival elhitesse, hogy ő a főnök. Miért ő ezt nem tudja magáról? A nővel el kell hitetni, hogy ő szép? Ha igen, akkor ott már problémák vannak az önbecsülésével. De ugyanúgy, ahogy egy nőnek ki kell érdemelnie, hogy elismerjék a szépségét, a férfinak meg azt, hogy elismerjék a főségét. Úgyanúgy, ahogy a férfiak is megbámulnak egy csinos nőt és nem tudják a szemüket levenni róla, a nőkből is automatikusan jöhet az elismerő dícséret, ha látnak egy pasit, aki valóban "főnök" (és nem csak játssza  macsót). Egyébként, aki valóban "fő" az nem vágyik ilyesmire, hogy ővele ezt elhitessék - mert úgyis tudja magáról.

A magam részéről nem kívánok senki felett sem főnökösködni, mert elég vagyok én saját magamnak is. Azok a környezetemben élő nők, akik anyáskodnak társuk felett, levéve az életük döntéseinek felelősségét a vállukról, mintegy megnövelték gyerekeik számát eggyel, vagyis eggyel több személyről kell gondoskodniuk kisgyerek módjára. Vannak nők, akik ezt élvezik, minthogy vannak férfiak is. Ezek az emberek valahogyan egymásra találnak. Amíg jól érzik magukat ebben az állapotban, az ő dolguk. De azért én azt nem állítanám, hogy ez egy egészséges családminta és ha valahogy nem akarnak születni a gyerekek ezekbe a 'furcsa pár' kapcsolatokba, akkor azért egyedül és csakis egyedül a nők lennének hibáztathatóak.



Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/nyilt_es_rejtett_modszerek.html