Lelkünk titkai

Miután rájöttünk, hogy az Őrtorony jól becsapott bennünket sok tanítás terén és mi, jobb híján elhittük ezeket a tanításokat, talán úgy érezhetjük, teljesen jogosan, hogy nehéz lenne mégegyszer valamilyen tanításban megbízni. Mindennek ellenére az eredeti kérdéseink még maradnak megválaszolatlanul, sőt még egy égő sérelemmel kiegészülhetnek, ami azt az érzést keltheti, hogy rosszabbak az esélyeink az igazság kiderítésére.

Pedig ez nem így van. Pl a lélekről szóló igazság kiderítéséhez ugyanis nem árt érzékelnünk, hogy van lelkünk, hiszen éppen talán fáj, innen tudjuk, hogy van. Ez már jó jel lehet, mert végre nem arra támaszkodunk, amit más ember nagy bölcsen leírt vagy értelmez valamilyen módon, hanem a saját valós tapasztalatainkra. Ebből már lehet építkezni.

A Jehova Tanúi gyülekezetében átélt szappanopera-szerű drámák létfontosságú információkat hordozhatnak azok számára, akik meg akarják ismerni magukat és egyúttal választ akarnak kapni spirituális kérdéseikre, mint pl "mi a lélek?", "mi a szellem?", "mi történik, ha meghalunk?" stb....

Véleményem szerint a dolog egyik kulcsa abban rejlik, hogy szereplői vagy szemlélői vagyunk a saját életünknek? Játszunk vagy játszmázunk?

Na nézzük, mi a különbség. 

Valaki beszól neked, vagy olyat talál mondani, ami hirtelen feltolja az érzelmi amplitúdódat, és azonnal elkezdesz kételkedni, reagálni, szúrós megjegyzéseket tenni a másikra, magyarul nyugtalanná válsz. Csak az lebeg a szemed előtt, hogy hogyan mondhatsz te is valami velőset neki, hogy végre belássa: neked van igazad. Ismerős a helyzet? Ha igen, ebben az esetben egy játszmában vagy benne (részletesebben itt).

Mindaddig, amíg valakit vagy valamit idegesítőnek élünk meg a környezetünkben, addig tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a mi “nyomógombunkat” nyomkodja… Ez egy olyan képzeletbeli gomb, amit ha bárki megnyom, rögtön agyunkba tódul az összes gyerekkori, serdülőkori, felnőttkori sérelmünknek az éppen odapasszoló fejezete, és ezen keresztül olvasunk be a másiknak vagy kezdünk mi magunk is sértegetni. A nyomógomb elintézi, hogy újra az emberi játszmákban találjuk magunkat.

Ezzel nincsen semmi probléma, mert ezek a dolgok azért történnek velünk, hogy vegyük már észre magunkat. Igazából, ha szemfülesek vagyunk, akkor a megoldandó feladatainkra, sőt az életútunkra hívhatják fel a figyelmünket. Ezek nélkül a feladatok megoldása nélkül ugyanis nincs szellemi előrehaladás. magyarul: ha  a bevezetőben megemlített kérdések gyötörnek és úgy érzed nem találod a válaszokat vagy amiket találsz, azokban nem tudsz hinni igazából, akkor próbáld olyan oldalról megközelíteni a kérdést, hogy vajon melyik 'spirituális feladatodat' nem oldottad még meg? Talán konfliktusod van a családodban? Megbántottál valakit vagy téged bántottak meg, amit lenyeltél, de mégis bánt? Ez bármi lehet, amit csak te tudsz. Ha nem tudod a tudatos agyaddal (nos a tudatalattiddal biztosan tudod), akkor előbb kérd egy szakértő segítségét ennek feltárásában és amikor már megvan, akkor kell azzal tovább dolgoznod (tehát NEM  a szakértő fogja megoldani a problémáidat).

A helyzet hasonló ahhoz, mint az oktatási rendszerben: ha valaki nem sajátította el az alap tananyagot, akkor nem mehet felsőbb iskolába. Ugyanis ha mehetne, akkor abból egy kukkot sem értene és csak butaságokat mondana vagy csinálna. A mélyebb szellemi igazságok megértésénél is ez a helyzet. Előbb el kell sajátítani az alapokat. Egyes emberek azonban nem elégszenek meg az ő színtjükön elérhető szellemi igazságok megértésével, hanem puszta kíváncsiságból mélyebb dolgok után kutakodnak, jóllehet nem képesek normálisan feltárni a problémáikat, ha sérelem éri őket és bocsánatot sem tudnak kérni, ha ők sértettek volna meg valakit. Sok ilyen személy sajnos annyira elviselhetetlenné válik a környezete számára, hogy egy szegény háziállaton (macskán vagy kutyán) kívül senki sem képes hosszabb időt eltölteni velük. Ugyanakkor nagy vallásos tudást vagy szellemi 'éleslátást' tulajdonítanak maguknak. 

Ez nagyon veszélyes lehet, mert Jézus szavai szerint a Szellem Gyümölcseit meg nem termő, ugyanakkor hangzatos szellemi tanokat terjesztő emberek félrevezethetnek másokat: "Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek".(Máté 24:27) Ha nincs kapcsolat a saját életünk és a hitbeli elképzeléseink között, vagyis nincs saját tapasztalatunk ebben a tekintetben, akkor semmi alapja nincsen a kijelentéseinknek. Ez a szellemi ismeretekkel való visszaélés vagy hamis kufárkodás lehet, amit a Biblia spiritizmusnak nevez. Az én olvasatomban ez olyan szellemi gyakorlatot jelent, amikor valaki illetéktelenül lép be a szellemvilágba, vagyis olyan személyekkel létesít ott kapcsolatot, akik azon a szinten mozognak, mint az illető saját maga. Ha az életed tele van drámákkal, konfliktusokkal, amiket nem tudsz sem rendezni, sem kilépni belőlük, akkor mégis miből gondolod, hogy a szellemvilágban tartott kapcsolataid különbek lennének ezeknél. Amilyen embereket vonzol vagy tűrsz meg magad körül a látható világban, olyanokkal vagy kapcsolatban a láthatatlanban is. Csak nem tudod. Ők meg annak állítják be magukat, akiknek akarják, úgysem tudod leellenőrizni őket.

A múltban Isten teljesen megtiltotta az Izraelitáknak adott törvényen keresztül a szellemvilággal való kapcsolattartást, mert lehetetlenség lett volna "legálisan" belépni oda, pl ezért is volt szükség közvetítőkre. Az emberiség még nem tartott ott pszichológiai ismeretek terén az önismeretben, hogy ilyesmire módja lehetet volna. Ez kitűnik az akkori hajmeresztő beszámolókból, melyeket főleg az Ószövetségben írtak le a tanulságunkra.

Jézussal földrejövetelével azonban változott a helyzet, így megnyílt a lehetőség egy önálló kutatásra a szellemvilágban. Ha Jézus nyomdokait követjük, akkor nem igazán lehet ebben eltévedni, bár a saját személyes fejlődésünket tiszteletben kell tartanunk, mint ahogy azzal is tisztában kell lennünk, hogy honnan indultunk. A Jehova Tanúival ellentétben, Jézus soha nem adott kész válaszokat az emberek által feltett kérdésekre. Mindig nekik kellett megfejteniük a válaszokat és alkalmazniuk azokat a saját életükre. Most sincs ez másképp. Ismered a hideg-meleg játékot? Hasonló módon kell kitapogatni a helyes megoldásokat, válaszokat és beépíteni azokat az életünkbe. Az élet mindig gondoskodik a megoldandó feladatokról. Ha úgy tudunk életünk minden szereplőjére (anya, apa, testvér, rokon, barát, ismerős) tekinteni, hogy a viselkedésével nem akadályozó tényezője a mi életünknek, hanem az általa megteremtett szituáció is megtaníthat valamit önmagunkról, akkor sokkal érdekesebbé válhat az életünk és nem csupán nézői leszünk, hanem főszereplői annak. Képesek leszünk felismerni, hogy mi az, amiért ezen a helyzeten át kell mennünk, mit tanulunk belőle vagy miért jó nekünk. Így megláthatjuk, hogy minden értünk van, mintegy vezetést kapunk Fentről és sok kérdésünk is megválaszolódik. 

Jézus szerint ez egyáltalán nem nehéz, sőt olyan, mintha játszanánk. (Máté 11:30; 19:14)

Ez nagyon izgalmas lehet, mert ha a "nyomógombodat" nyomják és nem ösztönből reagálsz, hanem elkezded megkeresni önmagadban, hogy vajon mit indított be a másiknak a szava, tette benned, mire emlékeztet, mit hoz fel belőled, amitől úgy odavagy? De vigyázz, mert ezek a legőszintébb pillanataid lehetnek! Lehet hogy fájni fog, sőt, még annál is jobban. És lehet az is, hogy ha ráébredsz a valódi válaszodra, akkor gyökerestől elkezd megváltozni az életed. 180 fokos fordulattal…

Érted már, hogy miért kényelmesebb benne maradni az emberi játszmákban, és egymás nyomógombjait nyomogatni, míg a halál el nem választ? Mert aki kiszáll az emberi játszmákból, az csak olyan áron tudja megtenni, hogy szembenéz a saját életének a valóságával, fájdalmaival, de rejtegetett gyöngyszemeivel is. Mert mindaz, amit az ilyen őszinte feltárások magunkkal szemben felszínre hoznak, valódi igazgyöngyök. Talán ezek azok a talentumok, amiket elástunk és amiket Jézus számon fog kérni tőlünk? Na akkor jobb, ha inkább elővesszük őket, de ahhoz előbb el kell távolítani a azt beborító koszréteget, vagyis fel kell vállalnunk a nem kellemes 'igazságokkal' való szembenézést.

Röviden: ha a valódi szellemi igazságokat  keresed, akkor már a kérdéseiddel is árulkodsz magadról. Vajon az érdekel, hogy "miért engedte meg Isten a gonoszságot?", "van-e élet a halál után?" vagy "miért történik ez meg az a világban?" vagy ilyesmik vagy az érdekel, hogy "hogyan beszéljek a férjemmel/feleségemmel, hogy az jól érezze magát?", "hogyan húzzam ki a gyerekből a véleményét?" vagy "miért vagyok most éppen lehangolt/boldog/feldúlt stb?" vagyis "milyen megoldandó feladatom van?". 

Ugyanis nincs rossz válasz, csak rosszul feltett kérdés és a kérdéseink árulkodnak rólunk. Ha ugyanis az első kérdéssorozatod teszed fel, az arról árulkodik, hogy nem készítetted el a házi feladatodat. Vagyis lebuktál.

Az első módszer (JT féle) biztosan a lelki és családi életed teljes leromlásához fog vezetni előbb-utóbb, ráadásul még a kérdéseid is megválaszolatlanul maradnak, viszont nem kell sok mindent tenned, kényelmesen hátradőlhetsz és nézheted az általad előidézett színjátékot (jó, eközben az Őrtorony Társulat lefoglalhat téged, hogy az legyen az érzeted, hogy csinálsz valamit, de csak az ő szekerüket toltad). Míg az utóbbi esetben keményen kell dolgoznod, még az is lehet, hogy sok fájdalmon mész alkalmanként keresztül (na nem áldozati fájdalmon, amikor úgy érzed, hogy mindenki téged bánt, hanem olyan fájdalmon, amikor le kell győznöd magad), viszont azt veszed észre, hogy egyszercsak felsőbb osztályba léphetsz. (Péld 18:4)


Forrás: http://www.leleksziget.hu/emberi-jatszmak/