"amikor a csapat nem játszik teljes erőbedobással, akkor az edző nem megsimogatni fogja a fejüket, hanem kritikát gyakorol.
Az orvos és a gyilkos között a különbség néha csak lelkiállapotban van....
Először mindig nehéz az a pillanat, amikor felismerjük életünk, döntéseink és választásaink valódi mozgatórugóit. A következő pillanatban azonban már annál felemelőbb és felszabadító erejű, hiszen csak akkor van esélyünk a saját életünket élni, ha látjuk, hogy mi vezérelt eddig, és látjuk azt is, hogy van más választásunk is, akár az, hogy nem választunk újat...
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a minőségével és hatékonyságával inkább, főleg, ha túl sokan tudnak azonosulni a cikkíró érzéseivel a belső ellenzék tagjai közül.
Teljesen megértem, hogy az embernek elege van és egyszerűbb lenne feladnia az egészet, mert az egy csömör, ami ott folyik. Azt sem lehet gyávának tekinteni, aki elmenekül onnan, mert nem lehet idegekkel bírni az ilyet.
Mégis, hogy világosabbá tegyem a dolgot, vannak olyan dolgok, amiket kívülről jobban lehet látni, főleg egy más nézőpontból - női szemmel.
A benti állapotnak vannak előnyei, mint ahogy hátrányai is. Hogy csak egyet említsek: az agymosás hatását nem lehet annyira kivédeni, érthető módon. Pl: a társulat állandóan kiemeli az erőfeszítések szükségességét és a célok megvalósítását fájdalmak árán is. (valaki itt is idézte, hogy Jézus is elszenvedte a fájdalmat az elébe helyezett örömért...).
Én magam is így gondolkodtam, amíg Jt voltam, de ma már másképp látom. Ugyanis ha valaki olyan módon szenved, ahogyan a cikk írója, az nem az a "szenvedés", amit Jézus kiállt.
Saját tapasztalatom alapján a belénk épített lelkiismeret és a saját testünk 'mondja' el nekünk, hogy mi a helyes út. Pont akkor járunk a rossz úton, amikor ezek ellen teszünk és az olyanfajta szenvedéssel jár, amivel az illető nem tud mit kezdeni, nem lát kiutat, elkeseredett és önsajnálatba menekül.
Az a fajta "szenvedés", amiről a Biblia is beszámol, nem jár ilyenfajta gyötrelemmel, a személy, aki tudatában van annak, amit csinál rendkívül izgalmasnak találja, még akkor is, ha közben majd megszakad a szíve.
Én is voltam ilyen helyzetben, és hihetetlen erőt adtak a Biblia szavai, amit akkor értettem meg igazán:
"Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk" (2Kor 4:8,9)
De nincsen olyan ember, aki állandóan ebben a felfokozott erőben képes lenne létezni, mert ez csak rendkívüli helyzetekben adatik. Ezért kell az egyik szemünket folyton magunkon tartani, hogy mikor süppedünk vissza a normál szenvedésekbe, amelyek saját hülyeségeink miatt vannak, mely "nem egyéb, mint emberi kisértés" (1Kor 10:13).
A társulatnak érdeke a kettőt összemosni és kifacsart fogalomként tálalni (mint sok minden más egyebet is...), mert különben senkit sem tudna rávenni, hogy a saját érdekei ellen tegyen. Hiszen az emberi szervezet automatikusan jelez tulajdonosának, hogy nem jó uton jár, ezért muszály megidealogizálni, hogy akkor is csinálja tovább, ha rossz neki. Ez az agymosás egyik terméke.
Ezt nem igazán lehet bentről átlátni, nem csoda, hogy zavar van a fejekben.
Ahogy írtad, a férfiak "képesek felülírni a szívük érzéseit az eszükkel és hosszútávú célokban gondolkodni", ami pontosan látszik a szervezetben tapasztalható állapotokon is. Ugyanis ez az, amivel olyan döntéseket lehet hozni, ami másoknak kárt okoz. Ezt a gondolatmenetet is állandóan kiemelik a társulati kiadványok. Vajon miért?
Ezzel nem csupán a nőket zárják ki a vezetésből, hanem még azon férfiak "női énjét" (mert létezik ilyen is) is, akik alapvetően jó emberek lennének, de a szív nélkül iszonyú kegyetlenségeket képesek elkövetni. (ezért a társulati kiadványok állandóan felhívják a figyelmet a szív veszélyeire, hogy fenntartsák a saját hatalmukat)
De amit vet az ember, azt fogja aratni is...így aztán kegyetlenkedéseik eredménye visszahat rájuk elmebeli szenvedések formájában.
Amit a cikk írója is tapasztalhatta, aki sikeresen kizárta az érzéseit és felülírta a szíve szavát (muszály volt neki, mert máskülönben nem juthatott volna fel olyan magasra a létrán...)
Egyesek talán azt gondolhatják, hogy az illető őszintén kifejezte az érzéseit, ami bizonyos fokig talán így is van. Mégis mire irányul a legnagyobb problémája? Állandó félelemben van, mert titkolnia kell kilétét, álarcot kell hordania, látja többiek képmutatását stb.A szív fájdalma helyett az elme gyötrelmeit fejezi ki.
Ugyanakkor képes elnézni a sok szemétséget, mert állandóan azt kérdezi, hogy meddig, meddig. Vagyis a rossz tűrésének toleranciája mélyen bele van építve. Az emberek azért képesek sokat tűrni, mert a neveltetésük során kénytelenek voltak esetleg sok 'szemétséget' végignézni, mert pl. bántalmazták őket gyerekként. Így a tűrés normálissá válik számukra. Pl sok nő képes eltűrni a férfiak kegyetlenkedését, mert erre lettek nevelve és ez a normális számukra.
End.game-nél is hasonló tolerancia határok lehetnek, ami miatt sem kilépni, sem tenni nem képes abban a helyzetben, amiben éppen van. Valamit nem értékelt ki a múltjából, nem nézett szembe önmagával. Ebben az esetben azonban nem látja a nagyobb egészet sem és az ebben betöltött célját.
Ezt úgy is nevezik, hogy önbizalomhiány.
A JT vallásban ez nem divat, ilyesmi kb annyira veszélyes, mint feszegetni az 1914-et vagy más doktrinákat.
Őrtoronyék az önbizalmat büszkeségnek nevezik, mert csak az alacsony önbecsülésű félelemtől hajtott emberekkel tudnak mit kezdeni.
Ezért, ha bárki a belső ellenzék munkájában szeretne részt venni, szembe kell néznie a félelmeivel, egyébként nem lesz "jutalma". Mert az önbizalomhiány, a félelem az Őrtorony felé hajtja a vizet (egyébként ugyanezt teszik azok a kiközösítettek is, akik nem fejlesztik magukat belülről csak a társulatot vádolják, mert leépítik magukat, ami jól jön a társulatnak, mert lehet rájuk mutogatni, hogy lám elhagyták Istent, és hova jutottak...).
Az ilyen ember által kitűzött cél, amiért összezárt fogakkal küzdött, könnyen délibábnak bizonyulhat és az illető inkább valami pszichiátriai betegségben vagy függőségben fog kikötni, ahol nem fogja érteni, hogy valójában ő csinálta magának az egészet és talán még Istent fogja hibáztatni az állapotáért.
A JT vallásnak számtalan hamis és kifacsart tanítása van, amit vallási köntösben ad elő. Mindezek közül a pszichológiai csapdák talán a legveszélyesebbek, mert azokat a legnehezebb átlátni vagy bizonyítani. ...és tovább dolgozhatnak, még akkor is, ha valaki kijött.
Nem sértegetni szerettem volna senkit sem, csak én így látom a dolgokat. Nagyrészt azon alapulva, amit magam is átéltem a JT gyülekezetben. De ha valaki úgy gondolja, hogy a testvérnők ezt nem látják, vagy nem értik mert nem voltak soha vének (amiben igazuk is van), akkor szakember segítségét is kérheti (óránként kb 10 000 Ft), akivel megbeszélheti a problémáját."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése