Kicsit közelebb mentek és látják, hogy egy öregembert visz a víz, de szemmel láthatólag az öreg nem csinál semmit. Még akkor sem, mikor a sebes áradat a folyó fenekére nyomja. Pár perc múlva meg újra feldobja a víz. A parasztok otthagyták a munkájukat és szaladtak a sebes folyó partján, hogy majd botokkal és kötelekkel kihúzzák az öreget a partra. Mert azt látták, hogy az öregember él, csak épp nem próbálkozik kiúszni a partra, vagy inkább nem tud egyedül kijutni. A folyó sodrása erősödött, a parasztok a futástól és az egész napi kemény munkától hamar elfáradtak. A testet a folyó egyre gyorsabban sodorta. Lassan abbahagyták a rohanást és kifulladva a folyó partján a sziklákra ültek és nézték, hogyan sodorja el a testet a víz. Reménytelenül lemondtak a megmentéséről.
Kisvártatva arra lesznek figyelmesek, hogy csurom vizesen ugyan, de az öregember jön feléjük a parton, szemmel láthatóan semmi baja.
- Hé, öreg, hogyhogy itt vagy!? Hisz a víz elsodort téged, le és fel nyomott a habokban, és te semmit sem csináltál, még akkor sem mikor mi feléd nyújtottuk a botokat. Nem úsztál, nem küzdöttél az életedért. Hogyhogy mégis itt vagy és semmi bajod?
Az öregember elmosolyodott, s így szólt:
- A titkom rendkívül egyszerű. Türelemmel vártam a kedvező pillanatot. Amikor a habok feldobtak, akkor teleszívtam a tüdőmet levegővel, mert tudtam, hogy hamarosan le fog nyomni a víz. És mikor lent voltam a fenéken, akkor pedig nem aggódtam, tudtam, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és a víz hamarosan feldob a felszínre. Nem kapálóztam, mert tudtam, hogy a víz sodrása erősebb nálam és csak arra ügyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználjam, ne ütődjek sziklához, kidőlt fához. Azt is tudtam, hogy a folyó nem lesz mindig ilyen erős, ott lent a völgyben lelassul a sodrása és ott könnyűszerrel ki tudok jutni a partra. Ez az én titkom, semmi más. Mindig kihasználom az áramlat adta lehetőségeket, és aszerint cselekszem. Nem bánkódom, ha a víz lenyom, és akkor sem ujjongok, mikor a felszínen visz, hisz tudom, mindennek van kezdete és vége.
A parasztok csodálkoztak az öreg szavain, mégis igazat adtak neki. Egyedüli módja, hogy az életét meg tudta menteni az, ahogy így cselekedett. Elmondása szerint követte a benne lévő hangot.
Kisvártatva arra lesznek figyelmesek, hogy csurom vizesen ugyan, de az öregember jön feléjük a parton, szemmel láthatóan semmi baja.
- Hé, öreg, hogyhogy itt vagy!? Hisz a víz elsodort téged, le és fel nyomott a habokban, és te semmit sem csináltál, még akkor sem mikor mi feléd nyújtottuk a botokat. Nem úsztál, nem küzdöttél az életedért. Hogyhogy mégis itt vagy és semmi bajod?
Az öregember elmosolyodott, s így szólt:
- A titkom rendkívül egyszerű. Türelemmel vártam a kedvező pillanatot. Amikor a habok feldobtak, akkor teleszívtam a tüdőmet levegővel, mert tudtam, hogy hamarosan le fog nyomni a víz. És mikor lent voltam a fenéken, akkor pedig nem aggódtam, tudtam, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és a víz hamarosan feldob a felszínre. Nem kapálóztam, mert tudtam, hogy a víz sodrása erősebb nálam és csak arra ügyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználjam, ne ütődjek sziklához, kidőlt fához. Azt is tudtam, hogy a folyó nem lesz mindig ilyen erős, ott lent a völgyben lelassul a sodrása és ott könnyűszerrel ki tudok jutni a partra. Ez az én titkom, semmi más. Mindig kihasználom az áramlat adta lehetőségeket, és aszerint cselekszem. Nem bánkódom, ha a víz lenyom, és akkor sem ujjongok, mikor a felszínen visz, hisz tudom, mindennek van kezdete és vége.
A parasztok csodálkoztak az öreg szavain, mégis igazat adtak neki. Egyedüli módja, hogy az életét meg tudta menteni az, ahogy így cselekedett. Elmondása szerint követte a benne lévő hangot.
Just go with the flow...
VálaszTörlésMinél jobban ellenkezünk az életünk sodrával, annál nagyobb sérüléseket szenvedünk el.
És itt nem arról van szó, hogy az embertömegek árjával úszik az ember... az értelmes embernek úgysem arra visz az útja. Itt arról van szó, hogy a saját életünket hagyjuk-e kiteljesedni, megélni a jó és a rossz dolgokat, elfogadni a hullámvölgyeket és mindig felállni.
Szeretettel ajánlom mindenkinek A békés harcos útja című remek könyvet az elfogadásról és az élet értelméről...
Igaz. Azért fogott meg ez a cikk, mert JT-inél mindig azt erőltetik, hogy "erőfeszítéseket kell tenni". Ezzel csak az élet árja ellen tanulnak meg kűzdeni, vagyis addig kapálódznak, amíg egyszercsak fuldokolni kezdenek. Mi, akik kijöttünk, felismertük, hogy az árral szemben úsztunk, jól kifáradtunk, azonban egy tapodtat sem haladtunk előre.
TörlésNagyon nehéz ezt a beidegződést kikapcsolni és ugyanakkor őrizkedni a teljes apátiától.
Igazából, ha hallgatunk arra a belső hangra, akkor tudjuk, hogy mikor kell valóban tempózni, hiszen érezzük, hogy mikor van hátszelünk, mikor kap fel az ár. Mint ahogy azt is, hogy van amikor csak hagyni kell megtörténni a dolgokat és esetleg átélni a veszteséget vagy fájdalmat, mert éppen az válik hasznunkra.
Példát lehet a sasról is venni, amely felül az áramlatokra és hatalmas távolságokat tesz meg aránylag kevés erőfeszítéssel.
A Békés harcos útja filmváltozatban is létezik, a you tube-on megnézhető...
TörlésAz nem olyan jó, kb. csak a regény felét dolgozza fel, pont a lényeg marad le. A könyvet ajánlanám mindenképpen, kötelező olvasmány! Utána esetleg a fimet.
TörlésNekem teljesen más jött le a könyvből mint a filmből, miután megnéztem, felhúzott szemöldökkel kérdeztem, hogy "ez most mi?".
Most nem a filmajánlód ellen beszélek, csak megjegyeztem, hogy a könyv a tuti ;)
Igazad van. Éppen most fejeztem be a filmet, tényleg nem volt egy nagy durranás.
Törlés