Arany Buddha

1957-ben egy több száz éves agyagszobrot költöztettek a bangkoki Wat Traimi templomba. A lótuszűlésben meditáló Buddhát ábrázoló szobrot a szállítást végző szerzetesek véletlenül leejtették, mivel ez egy rossz ómennek számított, ezért otthagyták éjszakára a sárba.
Később az egyik szerzetes kiment megvizsgálni, hogy milyen mértékű a károsodás. Ahogy belevilágított a repedésbe, fémes csillogást látott: kiderült, a szobor színaranyból készült, csak a felszínét borítja egy vékony agyagréteg.
Az így felfedezett, később Arany Buddha névre keresztelt alkotást a 13. században készítették, majd a z 1700-as évek közepén a szerzetesek agyaggal vonták be, nehogy a megszállók kezébe kerüljön. Mivel a burmai katonák minden szerzetest lemészároltak, több mint 200 évre elfelejtődött a titok, amire aztán a bevezetőben említett módon derült fény.

Ez a történet egy gyönyörű emlékeztető mindannyiunk számára, miszerint a -sokszor- hétköznapi külső alatt rejlő belső lényegünk elképesztő fejlődési lehetőséget nyújt mindannyiunk számára. A biblia szerint is Isten a saját képmására teremtette az embert. Talán ezért is érzik sokan manapság, hogyha elindulnak saját belső értékeik felfedezésére, akkor egyúttal Istenhez is közelebb kerülnek.

Ugyanakkor a választás szabadságával is születtünk. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy akar-e élni azokkal a - szinte - korlátlan lehetőségekkel, amelyekkel a természet felruházta. A felszin szürke, semmitmondó rendje, ami a hétköznapi robot, amikor csak árnyékai vagyunk önmagunknak, jóllehet belül egy színarany tömb lapul.
De miért is 'koldulunk' a megélhetésünkért, miközben egy kincsesláda tetején üldögélünk?

Képességeink kibontakoztatásának legfőbb akadálya az önbizalomhiány. Aki nem hisz magába, az nem mer belevágni új dolgokba, és ezért nem képes kihozni magából a maximumot. Az ilyen ember egész életét a felszínen fogja leélni, a csalóka 'biztonság' érzését nyújtó, soha nem változó rutinfeladatok és szürke hétköznapok mindent elnyelő mocsarában.

Mégis milyen okok vezethetnek valakit egy ilyen krónikus önbizalomhiányhoz? Ennek sok összetevője lehet, pl mi magyarok különösen rosszul állunk ezen a téren. Egy felmérés szerint a magyarok 13%-a elégedett az életével és minden harmadik ember pedig egyenesen kilátástalannak érzi azt. Ha figyelembe vesszük a magyar nemzeti psziché-t (kollektív tudatalattit), akkor nem csodálkozhatunk ezen, hiszen veszteségek, bukások és fájdalmak sorozatából áll a történelmünk és meglehetősen egészségtelen módon szeretünk a fájdalmunkba tocsogni. Ha figyelmesen elolvassuk a Magyar Himnusz szövegét, már csak attól is elmegy a maradék életkedvünk. (Félreértés ne essék, gyönyörűnek tartom magát a művet, de nem kifejezetten lélekemelő.)
További tényező lehet annak a konkrét családnak a története, ahonnan származunk. Ugyanis nem mindegy, hogy egy anyagi jómódban élő család megfelelő nevelésben részesült ivadékai vagyunk vagy éppen egy különösen sok megrázkódtatáson keresztülmenő 'szerencsétlen' sorsú felmenőktől kaptuk az életet. Nyilván a gyerekkorunk is ennek megfelelően alakulhat, hiszen az önbizalom (vagy annak hiánya) első adagolásait onnan hoztuk magunkkal, ami aztán egy életre meghatározhatja szemléletmódunkat ezen a téren.

Mintha még ez mind nem lenne elég, valószínűleg kétségbeesett kiútkeresésünkben sikerült valahogy bekerülnünk a Jehova Tanúi közé is. Az állandó elvárásoknak való megfelelés, kritizálás és pletyka, a bűnösségünkre való folytonos emlékeztetés, megintcsak nem az önbizalmunk épülését mozdították elő. Ha még ennek tetejébe egy olyan házastársad is van, aki folyton kritizál, lenéz vagy becsmérel, akkor ne csodálkozz, ha depressziós vagy és önbizalomhiányba szenvedsz, még akkor is, ha egó-majomelméd megpróbál az "önbizalom" egy hamis  formájával áltatni, amit inkább önteltségnek lehetne inkább nevezni.

Forrás:http://journals.worldnomads.com/katesyearinthailand/photo/32943/847108/Thailand/The-Golden-Buddha-Wat-Traimi-Temple 

Mit lehet tenni? A változás indulhat kívülről és belülről is. Várhatod, hogy majd történik valami pl egy kormányváltás, főnökváltás a munkahelyeden, hárzastársad megtér vagy legrosszabb esetben eljön Armageddon (amit JT-i hisznek), ami majd lehetővé teszi neked, hogy felépítsd az önbizalmadat. De megpróbálhatod belülről, az önmagadról való gondolkodás megváltoztatásával is indítani ezt a folyamatot. Egyszerűen csak kezdj el magadról úgy gondolkodni, hogy értékes vagy és belül tele vagy kincsekkel. Zavar a bűnösséged tudata? Csak gondolj arra, hogy bármit is tettél, nem szándékosan tetted és ha valakit megbántottál, akkor AZONNAL menj és rendezd vele. Már ettől is jobban fogod magad érezni, függetlenül attól, hogy az az illető erre hogyan reagál.
Ha úgy gondolsz magadra, mint értékes emberre, akkor egyre kevesebb és kevesebb 'bűnt' fogsz elkövetni és egyre erősebb lesz a hited is Krisztus áldozatában.

Egy példa itt Susan Boyle meghallgatása, aki fergeteges sikert aratott, amikor a majdnem 48 éves munkanélküli nő végre eldöntötte, hogy megmutatja valódi énjét a világnak. Miközben ezt hallgatod, gondolkodj el, hogy benned milyen talentum van.

http://www.youtube.com/watch?v=KV8A_FErUVo&feature=related