A mód, ahogyan javamra fordítottam Jehova Szervezete 'gondoskodását'

"...a tanulóban fel kell ébreszteni az értékelést Jehova szervezete iránt ás tudatára kell ébreszteni, hogy életfontosságú annak részévé válni....a heti bibliatanulmányozásnak magában kell foglalnia oktatást, amely segít a tanulónak ÉRTÉKELNI A SZERVEZETET ÉS JAVÁRA FORDÍTANI ANNAK GONDOSKODÁSÁT a saját megmentésük érdekében. Minden héten néhány percben mondj el vagy írj körül valamit a szervezetről és annak működéséről." Királyság-szolgálatunk 1993/4 3-4.o.

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..." (Róma 8:28)


Nem vagyunk egyformák, így vannak akik könnyebben, vannak akik nehezebben teszik túl magukat egy-egy megrázkódtatáson. Én ez utóbbiak közé tartozom...
Úgy találtam, igen nehéz elhelyezni magam a történelemben a Jehova Tanúival való szoros kapcsolatom után. Elsőkörben azt ismertem fel, hogy nem vádolhatom jogosan a szervezetet az életemben előforduló problémákért, ami tegyük hozzá, sokunk hajlama és első reakciója. Hiszen egy munkahelyről való kirúgásunknak is mindig a főnök az oka, a házastársunknak is súlyos személyiségi gondjai vannak, amiért elváltunk tőle, a gyerek persze nem akar tanulni, mert ezek a mai fiatalok már mind elszemtelenedtek, arról nem is beszélve, hogy a kormányon levők sem értik azok problémáit, akik bérből és fizetésből élnek, nyilván azért hoznak olyan döntéseket, amivel ellehetlenítik az emberek életét .....és folytathatnánk.

Szóval, amikor ideág eljut valaki, hogy az élete alakulásában talán ő maga is benne van, akkor lehet továbblépni azirányban, hogy a velünk történtek valahogyan a tanulságunkra is szolgálhatnak. Sőt, amennyiben igaz a fent idézett biblivers, még az épülésünkre is kell, hogy szolgáljanak, sőt valami miatt egyenesen szükségesek is voltak a lelki fejlődésünk szempontjából.

Mivel maga az Őrtorony Társulat is az ő saját maguk értékelésére buzdít minket, most elmondanám, hogyan volt nekem hasznomra a velük való kapcsolatom.
Mindenekelőtt, 19 évesen egy súlyosan veszélyeztetett családi környezetben voltam, ahol csak annyit érzékeltem, hogy azt nem akarom csinálni, amit ők, bár arról fogalmam sem volt, hogy mit akarok ezzel szemben. A saját céltalanságom és motivációm hiánya nyilván erősen hozzájárult, ahhoz, hogy egy szervezetileg kitűzött, ráadásul bibliaidézetekkel alátámasztott, egyetemes "isteni terv" részeseként, egyfajta eufóriában úszva figyelmenkívül hagyjam életem szomorú realitásait és egy olyan tevékenységbe vessem magam, ami valamennyire spirituálisnak nevezhető. Jóllehet ez sok áldozattal járt részemről, de én ennek is nagyon örültem, mert éreztem, hogy erőt ad ahhoz, hogy ellene tegyek a családi hagyományoknak, ami akkori céljaimmal teljesen összhangban volt.

A gyülekezetekben sok kitűnő személyt ismerhettem meg, akik közül jónéhányan mély emberségről, segítőkészségről tett tanuságot. Máig sok szeretettel gondolok azokra az emberekre, akik személyes figyelmet szenteltek nekem és kedves tanácsaikkal láttak el. Sajnos, akkor még nem voltam olyan szinten, hogy meg tudjam fogalmazni magamnak vagy másoknak, hogy mit akarok és mit nem, ebből kifolyólag a közléseimet gyakran talán félreértették egyesek. Akkor még nem voltam képes felnőtt emberként kezelni az ebből fakadó helyzeteket, konfliktusokat, így nem tudtam a javamra sem fordítani teljesen az ezekből a helyzetekből levonható tanulságokat (angolul tudóknak bővebben). Ebből kifolyólag sok szenvedést okoztam magamnak és másoknak, amit nagyon sajnálok.

Időközben elsajáthattam egy bibliaismeretet, amely által beleláthattam valamennyire Isten dolgaiba, amire korábban nem volt lehetőségem. Jóllehet ez a fajta "ismeretszerzés" még több és több kérdést generált az életemben, amelyekre választ nem kaptam, de szerencsére a gyülekezeti vének a segítségemre siettek. Hiszen ő általuk sikerült felismernem, hogy messzire elszakadtam a valóságtól és a viselkedésem elfogadhatatlan, sőt káros a környezetemre. Nélkülük erről fogalmam sem lett volna, így ennek az új ismeretnek a fényében lehetőségem volt kiigazítani életemet és pontosítani céljaimat. Ez az én életemben azt is eredményezte, hogy egyúttal fel is gyógyultam, egy akkor már hosszú ideje tartó fizikai betegségből is, amit az orvosok sem tudtam sehogyan sem kezelni az akkori módszerekkel.

Ezekből is látható, hogy nem kevesebbet köszönhetek Jehova Tanúinak, mint az életemet, ezért igazából nem lenne okom haragudni rájuk. Néha, mint mindenki, amikor rossz napom van, mégis hajlamos vagyok arra, hogy ne az előnyöket lássam, hanem esetleg a másik fél hiányosságait vagy jelen esetben, a szervezet által elkövetett hibákat. Erre mindannyiunknak hajlama van, ezért kedvesen megbocsátok magamnak, ha így érzek, de igyekszem átváltani a 'felfelé vivő' áramlatra. Tudom, ha idegesítem magam más problémáján, akkor csak ártok magamnak és a másik félnek is.
Ha tudom, akkor alkalmazom a Máté 18: 15-20-ig terjedő tanácsát, de mindig észben tartom, hogy ezeket a szavakat Jézus olyan emberekhez intézte, akik az Ő tanítása szerint éltek. Ha valakinél ez a módszer nem működik, akkor az szolgálja a legjobb érdekeimet, ha távol maradok az olyan személyektől vagy szervezetektől.

Felmerülhet valakiben ezek után a kérdés, hogyha olyan hatalmas hasznom származott a dologból, akkor mégis miért döntöttem úgy, hogy megszakítom a kapcsolatot a szervezettel. Ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy sokkal jobban önmagamra találtam és már nincsen szükségem elmekontroll technikákra, hogy eldöntsem mit tehetek és mit nem a mindennapi életemben. A kommunikációs stílusom is fejlődőtt annyira, hogy hatékonyabban tudom a környezetemmel tudatni, hogy mit szeretnék és mit nem. Mivel már én magam nem kiabálok senkivel, ezért másoktól sem tűröm ezt el. Az önbecsülésem is nőtt, ami miatt nem tűröm el mások megalázó, lekicsinyelő stílusát csak azért, mert az én társadalmi helyzetem különbözik az övékétől vagy azért mert az ellenkező nemhez tartozom, amiről nem felelek meg a sokak elméjében kialakult elképzelésnek. Ezenkívül úgy tapasztalom, hogy ha mégha rövid ideig is, de kiteszem magam olyan társaság hatásának, ahol ezek a (számomra) alapvető emberi viselkedésformák nincsenek tiszteletbe tartva, akkor betegségem kezd visszaszivárogni az életembe. Mivel a szenvedéseinket magunk választjuk, ezért én úgy döntöttem, hogy lehetőleg ezek nélkül szeretnék élni, így a Jehova Tanúi gyülekezetet nem tartottam építő környezetnek számomra. Azt sem tűröm már el, hogy olyan személyek, akik a saját döntéseiknek és felelősségüknek nincsenek tudatában, ezért a saját, sok esetben tudatosan választott nyomorúságukat rám vetítsék ki (projektálják), és a személyemet támadják a velem kapcsolatos problémájuk helyett (amit ilyen-olyan okok miatt sajnos képtelenek megfogalmazni). Ma már tudom, hogy az ilyen helyzeteket nem lehet kezelni megfelelően képzett szakember jelenléte nélkül. Idegrendszerem nem bírta tovább elviselni az ott előforduló megpróbáltatásokat és egészségi állapotomra hivatkozva nem tudtam tovább folytatni az Isten szolgálatában való, tegyük hozzá Jehova Tanúi módja szerinti részvételt. Ezt igyekszem nem kudarcként kiértékelni, hiszen nincsen erre okom, mert a maximumot adtam, amíg ott voltam.

Egyúttal azt is elismerem, hogy másoknak valamilyen oknál fogva szükségük lehet a Jehova Tanúi szervezet közvetlen gondoskodásaira és minden joguk megvan rá, hogy csatlakozzanak, természetesen addig, amíg ezt a körülmények megengedik. Végülis, ha pozitívan állunk a kérdéshez, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy a szervezeten belülről kapjuk az 'útmutatásokat', ameddig képesek vagyunk azokat a saját körülményeinkre alkalmazni, Isten munkájában úgy is részt vehetünk (Máté 24:14). Akár a szervezeten 'kívül' vagyunk, akár 'belül', tevékenységünk megitélése egyedül Istenre tartozik.

Visszatérve a bevezetőben említett példákra: igen, lehet, hogy a főnökünk azért rúgott ki, mert veszélyeztetve érezte a pozícióját, a volt-házastársunknak is nehezére esik a tükörbe néznie, a gyerek is csak talán az élete egy későbbi szakaszában fogja felismerni bölcsességünket és a törvényhozóknak is egy hónapig ki kéne próbálniuk, hogy milyen is az általuk kikalkulált minimálbérből megélni. Ugyanígy, néha talán azt gondolhatjuk, hogy az Őrtorony Társulat is ravaszan kiagyalt elmekontroll technikákat alkalmaz, hogy becsapja és kihasználja az olyan embereket, akik valami miatt különösen sérülékenyek és ezáltal inkább démoni befolyás alatt áll, mint Isten Szellem irányítása alatt.
Mint bármilyen helyzetben, soha nem árt tisztában lenni, hogy 'merről is fúj a szél', annak érdekében, hogy meg tudjuk tenni a szükséges óvintézkedéseket. Kisgyermekekként is használtunk sokféle játékot, kelléket, ami a felnevelkedésünkhöz szükséges volt. Felnőtt emberként ma már nincs szükségünk cumira, pelenkára vagy járókára. Hasonlóan tekinthetünk a XX. század fenomenomjára, az Őrtorony Társulatra is, mint egy olyan eszközre, amire valamilyen oknál fogva szüksége volt az emberiségnek és nekünk személyesen is. Személyesen csak örülhetünk neki, hogyha a mi életünkben már nem szükségeltetik ez a pótszer, mivel ez a fejlődésünk, érettségünk egyik jele lehet.
Az, hogy aztán ezt az érettséget mennyire akarja a környezetünk, vagyis adott esetben az Őrtorony Társulat, értékelni, ez már legyen az ő dolguk. Én a magam részéről elég nagyképűnek tartanám, ha felhívnám mások figyelmét arra, hogy "legyenek szívesek értékelni és a maguk javára fordítani a gondoskodásaimat", mert én jót akarok ám. Ezt hagy döntsék el mások! Még úgy is érezném talán, hogy ellene mennék a bibliai tanácsnak: "Dicsérjen téged más, és ne a te szájad..."(Péld 27:2) Ezeket az apró kihágásokat nagylelkűen megbocsátom az Őrtorony Társulatnak, hiszen  senki sem tökéletes. Bízom benne, hogy egy napon majd talán tudatára ébrednek a másokra tett hatásaiknak is kezelni fogják az ebből eredő problémáikat. Akárhogyan is döntsenek, addig is (így kívülről szemlélve) felhasználom a Jehova Tanúi szervezet létét arra, hogy jobban megértsem, mennyire türelmes hozzám az Isten!

Személyes  értékelésem és nagyrabecsülésem kifejezéseként, igyekszem minden héten néhány percbe körülírni, hogyan is működik ez a szervezet, abból a célból, hogy az iránta érdeklődők elsőkézből kapjanak egy teljesebb képet.