Egy másik, megkezdett, aztán vitába és félreértésekben fulladt párbeszéd, ihletett a cikk megírására. A Nem a bántásodra adtam a Szentírást! c. cikk a nők gyülekezetben betöltött szerepéről tartalmazott egy gondolatmenetet. Mivel ez a téma amúgy is sok érzelmi felkavarodást okoz, ezért jobbnak láttam, hogy ezen a blogon fejtsem ki véleményemet, így aztán aki akarja, elolvassa. (csak saját felelősségre)
Mivel én magam nő vagyok, ezért csak a saját nézőpontomból tudom megközelíteni ezt a témát. Azért igyekszem tárgyilagos maradni, amennyire lehetséges. Ha mégis valaki úgy érzi, hogy gondolataim sértik az érzéseit, azonkívül, hogy előre elnézését kérném, gondoljon arra, hogy évezredekig egy férfigondolkodás által irányított világnézethez szoktunk hozzá, ami még a vallási magyarázatokra is kiterjedt. Hiszen, ha férfiak azt gondolták magukról, hogy ők a nők 'fejei' vagyis feljebbvalói, akkor nyilván nem is nagyon érdekelte őket a nők véleménye ezen a téren, mivel eleve ki volt zárva, a legtöbb esetben, hogy gyülekezeti kérdésekben vagy bibliaértelmezésben egy nő is kifejthesse a véleményét. Szerencsére változott a világ, és mára már erre is van lehetőség. Ha mégis valaki úgy érezné, hogy véleményem egyoldalú (amit igyekszek elkerülni), akkor kérem gondoljon arra, hogy az eddigi Írásértelmezésekben fellelhető férfi nézőpontok is egyoldalúak, így legrosszabb esetben is csak 'kvit'-tek lehetünk.
Isten biztosan senkitől sem várja el, hogy kibújjon a bőréből.
Személyes bibliaolvasásom során semmi nem engedett arra következtetni Jézus életéből és tevékenységéből, hogy Ő bármilyen nők ellen irányuló cselekedetet tett volna vagy egyáltalán jóváhagyott volna, természetesnek vette volna nők neki végzett szolgálatát vagy bármi egyéb módon megalázta volna őket. Ezzel szemben számtalan esetben lépett fel kemény szavakkal és tettekkel korabeli vallásvezetők (férfiak) ellen. Jézus jobban szerette volna a nőket, mint a férfiakat? Nem hinném. Inkább különféle helyzetekben különféle, az éppen adott helyzethez illő kommunikációs stílust alkalmazott. Az akkori vallásvezetők már nagyon messze mentek viselt dolgaikban, így Jézus a szeretettől indíttatva súlyos kijelentéseket tett ellenük. Sőt, mivel földi életének küldetése magában foglalta ezen szavak közvetítését is, bizonyos értelemben kereste az alkalmakat, amikor ezt megtehette, ílletve nem mindig tért ki előlük.
Jézus pedig mind férfiaknak, mind nőknek példát mutatott.
De mégis miért gondolják egyesek, nők és férfiak vegyesen, hogy a házasságban, a keresztény gyülekezetben vagy akár amúgy általában a mindennapi életben a férfiak a nők felett állnak, jogukban áll atyáskodni felettük vagy megalázni őket? A Biblia tanítása egyértelmű: "....nincs férfi sem nő, mert mindannyian egyek vagytok a Krisztusban." (Galata 3:28)
Egyes férfiuralomra épülő egyházak, mit pl Jehova Tanúi is, a nők engedelmességét, alárendelt szerepét Biblia versek sokaságával támasztják alá (1Kor 11:3, Efezus 5:23, 1Kor 14:35 stb.). Ezért, ha egy nő valami kellemetlen dolgot jelent ki, akkor az ilyen bibliaversekhez szokott férfiak ezekre a versekre mutogatnak, sőt a nőket (főleg a régi időkben) már kislánykoruk óta arra 'edzették', hogy lehetőleg ne mondjanak semmi húsbavágót egy férfinak.
De a világ változik.
Mindannyian személyes nézőpontból tekintünk a Szentírásra, ezért a szavakon való lovaglásnak, vitatkozásoknak nem sok értelmét látom. Ezért én csak a magam nevében tudok beszélni, hogy én hogyan látom ezt a kérdést.
A férfiakról és nőkről való elképzelésünket otthonról hozzuk, azáltal, hogy a szüleink milyen példát hagytak ránk, ezért ha meg szeretnénk érteni a Bibliában fellelhető látszólagos ellentmondásokat, akkor nem hagyhatjuk ki a saját beállítottságunk és személyiségünk REÁLIS ismeretét sem. Sőt, azzal kellene kezdeni. Önismeret vagy legalábbis annak ígénye nélkül kutakodni Isten dolgai iránt elég veszélyes dolog, szerintem.
Jóllehet a Biblia egyenlőnek tekinti a nőket és a férfiakat, sehol nem mondja, hogy egyformák is lennének. Isten maga teremtette őket különbözőnek és ennek célja van. Véleményem szerint a Bibliában tanácsokat találunk a saját személyes fejlődésünk érdekében és mivel a nemek között különbség van ezért, némely területen, a nekik adott tanácsokban is. "Az asszony feje a férfi..." tanács ezek szerint a nőkhöz, míg "a férj feje a feleségének" tanítás a férfiakhoz szól, logikusan. Kisgyerekeknél még elfogadható magatartás, hogy az ajándékok kibontásakor nem a sajátjukat nézik meg először, hanem a másikét, aztán ahhoz mérik a kapott ajándékukat, majd reklamálnak. (Lehet így is gondolkodni, de szerintem Jézus nem erre utalt, mikor azt mondta, hogy "legyetek olyanok, mint a kisgyermekek...)
Ugyanezt felnőtt embereknek egy párkapcsolatban vagy egy gyülekezeti elrendezésben megtenni már illetlenség lenne. Az eredménye csakis veszekedés és szívfájdalom. Ahol ezek a viselkedési formák mégis elterjedtek, ott mindegy milyen vallásos tanítással veszik is körül őket, nem szükséges részletekbe menően megvizsgálnunk ezeket, hogy vajon 'mennyire igazak' is. Nyugodtan elvethetjük őket, hiszen Jézus szerint 'gyümölcseikről lehet felismerni' az igazi követőit. (Máté 7:20)
Az "asszony feje a férfi" gondolat szerintem azért jó útmutatás egy nőnek, mert így legalább tudja, hogy nem kell mindent magának megoldania, kézbevennie. Ha Jézust követi, akkor tudja, hogy előbb-utóbb lesz mellette egy olyan férfi, aki megszervez dolgokat és felelősséget is vállal értük. Ezt sok nőnek nagyon nehéz elképzelni, pontosan talán az édesapjával szerzett tapasztalatok miatt, így a Biblia tanítása reményt adhat, de neki személyesen is dolgoznia kell, hogy valóban érzékelje, hogy szüksége van a férfi bölcsességére, valakire, akire támaszkodhat.
Vajon melyik épeszű nő utasítana el egy ilyen férfit? Sőt magára Jézusra is mai szóhasználattal élve "tapadtak a nők". Ez a tanács egyúttal arról is szól, hogy ha a férfi nem tud felmutatni ilyen készségeket és nem is áll szándékában ezeket megtenni, akkor annak a nőnek, aki Krisztust követi, határozott döntést kell hoznia az életében (Máté 10:34, Lukács 12:51). Az olyan nő, aki ezt nem tudja megtenni, bár a férje már szóbeli és tettleges viselkedéshez is folyamodik, Jézus helyett a saját édesanyja példáját követi.
A nők másfajta lelki beállítottsággal bírnak, ezért előbb-utóbb maguktól is felismerhetik a nemek közötti különbségeket és jobban értékelhetik a férfiak különböző látásmódját. Azonban néhány nőnek, akik férfiak által elkövetett visszaélés áldozatai, egy férfi pszichológiai/érzelmi képességei, illetve annak látszólagos hiánya, olyannyira riasztó tapasztalat lehet, mintha a férfi kb most "mászott volna le a fáról". Az ilyen nőtől persze a férfiak ijedhetnek meg, és teljes joggal. A különbözőségekhez az is hozzátartozik, hogy mi nők, nagyon szeretünk lelkizni, miszlikbe szedni, majd összerakni lelkünk kis bugyrait, míg a férfiak nem sok mindent utálnak ennél jobban. Egy valamennyire érettebb nő számára a férfilélek olyan egyszerűnek tűnhet, mint pl a férfiaknak egy autószerelés. Ezért mi sem kézenfekvőbb egy nő számára, ráadásul a szeretettől indíttatva, hogy nosza 'segítsünk' neki, oldjuk meg a problémáját, mi az nekünk. De a férfi tanul magától is, ezért ezt nem veszi általában jó néven a feleségétől (még akkor sem, ha más nők 'tanításaira' szépen bólogat...még akkor is, ha azt gondolja magában, hogy nyilván valami 'problémája' van a nőnek, esetleg pszichiátriai kezelésre szorul vagy egyéb......) kivéve ha megkérdezi vagy legalábbis általános nyitottságot mutat a témában.
Ezért is jó a Biblia nőknek szóló tanítása - a nőknek.
A férfiak gondolatvilágában csak (helyzetemnél fogva) találgatásokra szorulhatok. Gondolom, ha egy férfi "fej"-nek tekinti magát a családjában, akkor nem arra gondol, hogy uralkodnia vagy főnökösködnie kell a családjában, hanem ÖNKÉNT magához kell ragadni az irányítást (mint ahogy a fej is teszi). Itt sem hagyható ki az otthonról hozott minták saját belső igényből történő kiértékelése, hiszen az elvárásait a szülei által mutatott példák fogják befolyásolni (pl elvárhatja a feleségétől, hogy tűrje el a férje viselkedését, ahogyan ezt az édesanyja is tette az édesapjával). Ha viszont az édesapja esetleges rossz példája helyett Krisztust követi, akkor önként fog kezdeményezni a nőről és a gyermekeiról való gondoskodásban, sőt kifejezetten élvezni is fogja, ha "megkűzdhet" elsősorban férfitársaival az igazságért vagy a gyengék védelmére kelhet. Ugyan melyik kisfiú ne szeretne szuperman vagy spiderman (pókember) lenni? Ezek a vágyak nem véletlenül vannak bennünk elültetve, ezáltal is felkészítve bennünket jövendő feladatainkra.
Én úgy látom, hogy általában boldogabbak azok a férfiak, akik teszik a dolgukat, kezdeményeznek és nem a kormányzattól, egyéb felső hatalomtól várják a 'csodát', hanem megteszik azt, ami az ő hatalmukban van.
Ellenben, ha valaki elutasítja a bibliai tanácsot vagy éppen "tökéletlenségére" hívatkozik (nagyon népszerű kifogás JT-inál, éppen ott azon a ponton tökéletlenek...), amit megtehet, csak akkor ne csodálkozzon, ha problémái lesznek, sőt még esetleg az imái sem hallgattatnak meg. Attól még lehet egy jó ember, akinek sok mindent eltűr a felesége, de amikor egy pasi "öregasszonyos" módon világfájdalmakat vesz a vállára, képtelen túltenni magát dolgokon, alkoholhoz vagy erőszakhoz folyamodik, akkor hatalmas terhet jelenthet a környezetének, akik előbb-utóbb ráunnak. Mondanom se kell, hogy az ilyen ember gondolataiból származó 'krisztusi tanítások' meglehetősen erőtlenűl hangoznak, hiszen nincs mögöttük személyes tapasztalat, teljesen mindegy mennyire 'tudományos', 'nyelvészeti' vagy egyéb magasröptű témában értekezik is erről - elsősorban más férfiakkal. Az ilyen bölcsesség nem csupán Isten előtt nevetséges - hanem a nők előtt is.
Mi a teendő? Nyissa ki a 'csápjait' és figyeljen a környezetében levő nőkre is, legyen tanulékony, "hogy amazok bősége pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen" (2Kor 8:14)
Ezért gondolom, hogy hasznos lehet a főségről való tanítás - a férfiaknak.
Nem érzem indíttatva magam, hogy bibliai magyarázatokat kreáljak, a fenti gondolatok saját gondolataim, amelyek a saját problémámmal való szembenézés ideje alatt születtek meg a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése