A hiedelemmel ellentétben a kommunikáció célja nem a mindenáron való egyetértés létrehozása, hanem gondolatok átjuttatása, üzenetek átadása a másik fél számára. A volt-Jehova Tanúi körében zajló internetes eszmecserék nagy fontossággal bírnak, hiszen ez az egyik módja lehet annak, hogy megértsük és elfogadjuk valamennyire a múltunkat és továbblépjünk a jövőben.
Az egyedüli dolog, ami összeköt bennünket, az a múltunk.
Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen mennyiségű ember nem érthet mindenben egyet, hiszen ennyi erővel akár a gyülekezetben is maradhattunk volna, ezért feltétlenül szükséges egymás véleményének a tiszteletben tartása. Ez elősegíti a saját vélemények jobb megfogalmazását, aminek következtében a beszélgetés színvonala javul és több hasznot lehet belőle meríteni.
Mivel Jehova Tanúi alapvetően egy vallásos köntösbe bújtatott erőszakszervezet, mely különös vonzerővel hat az olyan személyekre, akik maguk is esetleg családon belüli erőszak áldozatai vagy korábban átéltek hasonló tapasztalatokat, melyek feldolgozásához nem kértek illetve nem kaptak segítséget, ezért fontosnak tartom figyelembe venni a verbális erőszak jeleit ('szerencsére' az interneten csak verbális formában létezhet), anélkül, hogy bárki felett ítélkeznénk ez ügyben.
Az erőszaknak nők és férfiak egyaránt lehetnek mind elkövetői, mind áldozatai. Egy adott helyzetben (egy beszélgetésben, párkapcsolatban, munkakapcsolatban, gyülekezeti felvigyázó-hívő helyzetben stb.) azonban van egy elkövető és egy áldozat, ebből nem lehet általánosítani. Azonban vannak olyan egyéniségek, akik hajlamosabbak erőszakos viselkedésre, mint mások, ezért hasznos lehet tudni, hogy milyen érvelési technikákat alkalmazhatnak akár tudatosan, akár tudattalanul.
- titkolódzás: egy hatalmon levő személy, akinek korrekt módon kellene tájékoztatni a beosztottjait, de nem teszi meg, ehelyett 'ködösít'. Az erőszakos személy malmára hajtja a vizet, ha az áldozata 'lenyeli' a sérelmet és nem hozza azt nyilvánosságra.
- ellenkezés: az érintett személyt zavarja, hogy a másik félnek saját véleménye van (főleg ha az illető nő...vagy gyerek), ezért válogatás nélkül ellenkeznek azzal, amit a másik mond. Tipikus használt kifejezések: "nincs igazad" - azt nem mondja meg, hogy miért - vagy "fogalmad sincs, miről beszélsz".
- leszólás: a bántalmazó folyamatosan megkérdőjelezi az áldozat észlelést, gondolatait, érzéseit, azokat értéktelennek, pontatlannak, tévesnek állítja be. Ha az áldozat kikéri magának a lekicsinylést, akkor az a következő kifejezésekkel üti el a dolog élét. "túl érzékeny vagy", "túl gyorsan vonsz le ítéleteket", "nem érted a viccet", "túl komolyan veszel dolgokat", "érzelgős vagy"
- viccnek álcázás: az elkövető egy viccet mond, aztán amikor ezt az áldozata szóvá teszi, mert bántja az érzéseit, akkor azzal vádolja, hogy nincs humorérzéke, de előfordulhat az is, hogy az elkövető direkt mond valami összezavaró dolgot, aztán csak úgy tesz, mintha csak viccelne.
- vádaskodás, hibáztatás: a bántalmazó a saját csalódottságáért, dühéért és bizonytalanságáért a partnerét vádolja. "ez miattad van", " már megint felhúztál"
- ítélkezés, kritizálás: a megnyilvánulások nem valami konkrét cselekedetet kritizálnak, amellyel a bántalmazónak baja van, hanem a cselekedet helyett a személyt támadják. "neked soha semmi nem jó", "ostoba vagy"
- bagatellizállás: az áldozat sértett érzéseinek lekicsinylése, pl "nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni", " most mit vagy úgy oda?" (megjegyzem, az áldozat saját maga megteheti ezt, de ez nem az elkövető 'feladata')
- elfelejtés: a bántalmazó következetesen elfelejti azokat az eseteket, amikor megbántotta a másikat. Amikor az áldozat ezt szóvá teszi, akkor könnyen megkapja a "fogalmam sincs miről beszélsz" kifogást. Mivel az elkövető 'elfelejti' viselt dolgait, ezért bocsánatot is elfelejt kérni, úgy érezheti, hogy nincs is miért.
Létezhetnek más formák is, mint pl: fenyegetés, parancsolgatás, szó elterelés. A lényeg, hogy a bántalmazó soha nem a problémát, hanem a másik ember személyét támadja. Az ilyen ember képtelen kifejezni, szavakba önteni saját érzéseit és gondolatait, ezért szóbeli erőszakhoz folyamodik. Asszertív kommunikációt alkalmazva (majd erről írok még), a verbális erőszak formáit használó személy elvileg megállítható és egy-egy ilyen alkalommal az illetőnek lehetősége nyílik, hogy őszinte önvizsgálatot tartson. Vannak azonban olyanok, akik ők maguk sértődnek meg egy ilyen 'fagyi visszanyal' helyzetben, ezért inkább kerülik azokat az embereket és helyzeteket, akik, amelyek őszinte szembenézésre késztetnék őket. Ezért előbb-utóbb egyedül maradnak és életük legkilátástalanabb pillanataiban nem lesz kire támaszkodniuk.
Léteznek olyan helyzetek is, amikor az erőszakos emberek mintegy többségben és nagy egyetértésben vannak (Péld 16:29). Ilyenek lehetnek egyes diktatórikus uralmon levő pártok (Mo.-on is volt ilyen), vállalatok, egyesületek és vallásszervezetek is, ahol olyan emberek akarata érvényesül, akik kedvelik az erőszak formáit alkalmazni. Ilyen helyeken az áldozatokban bűnbakot látnak, lejáratnak, meghurcolnak és elrettentő példákul állítanak embereket, annak érdekében, hogy félelmet keltsenek a többiekben, amivel fenntarthatják hatalmukat. Sajnálatos módon egyes családokban az erőszak formái generációkon keresztül átadódhatnak. Ahelyett, hogy a szeretet és támogatás forrásai lennének, a kiabálás, egymás hibáztatása, vádaskodás és fizikai erőszak melegágyai ezek. Az ilyen családok szintén kivethetik maguk közül azt a családtagokot, aki nem szeretné követni az ilyen szokásokat.
Az emberi szervezet és psziché azonban bölcsen van megalkotva, hiszen az amit teszünk vagy mondunk másoknak, az valamilyen formában visszahat a saját életünkre is. A bántalmazó ezért nem boldog. Néha nagyon is tudatában van a tetteinek, de túl büszke ahhoz, hogy elismerje hibáját és bocsánatot kérjen, sőt bizonyos esetekben kártalanítsa az áldozatát. Máskor viszont neki magának sincs fogalma arról, hogy mit is csinál, csak annyit érzékel, hogy valami nincs rendjén az életében és ettől talán depressziós érzései vannak. Mivel ez egy öntudatlan folyamat lehet, ezért leginkább az önmagukat kereszténynek valló közösségekben igen könnyen előfordulhatnak visszaélések, mert a sértett fél esetleg úgy gondolja, hogy 'megérti' az elkövetőt és kísértést érezhet arra, hogy átugorja a kellemetlen vita felvállalását (személyisége jogainak megvédését). A vallás tanításainak sugallatára egyesek úgy érezhetik, hogy Isten ezt kívánja tőlük és nem akarnak 'ítélkezni' az elkövető felett sem, hiszen ez Isten dolga és egyébként is fenn kell tartaniuk egy - tegyük hozzá - 'látszat'-békét. De nem várható el, hogy a bántalmazott megértést tanusítson a bántalmazó gyerekkori és egyéb problémái iránt! A vallási tanítások ilyen módon helytelen értelmezése előidézheti, hogy az elkövető ne kapjon időben megfelelő segítséget, ami a helyzete rosszabodásához vezethet.
Ha a szóbeli erőszak nincs megfelelően lereagálva a környezet részéről, akkor az elkövető továbbmegy erőszakos 'karrierjében'. Egy olyan személy, aki szoros párkapcsolatban él, hajlamos ellenőrizni párját, számonkérni az idejét tőle, belenézni a táskájába, mobiltelefonjába, naplójába stb. A szóbeli erőszak lökdösődéssé, hajhuzigálássá, tárgyak összetörésévé, elégetésévé alakulhat, majd későbbiekben, ha az áldozat még mindig 'tűr', akkor komolyabb testi bántalmazásban, sőt gyilkosságban végződhetnek. Az elkövető 'érvei' ez idő alatt semmit sem változnak; továbbra is áldozatát okolja és elbagatellizálja saját felelősségét.
Nyilvánvaló, hogy egyedül nem képesek kimászni abból az ördögi körből, amibe (hibájukból vagy önhibájukból) kerültek. Ezért a bántalmazó ne várja el, hogy partnere vagy gyereke megérti, hogy neki rossz napja volt, hanem inkább ismerje fel, hogy szakemberhez kell fordulnia, amiért képtelen uralni agresszióját. Ma már rengeteg terápiás mód van, amely a bántalmazó megértésével és személyisége újraépítésével foglalkozik, EZT MINDEN ESETBEN SZAKEMBERRE KELL BÍZNI.
Elrettentő példaként álljon itt Antonie Dixon esete, aki 2005-ben azért került bíróság elé, mert egy embert megölt, másik kettőt meg súlyosan megsebesített. Dixon elmondása szerint egy skizofrén anya nevelte őt, aki rendszeresen bántalmazta, megalázta őt. Más emberek, barátok, ismerősök szintén részt vettek a szexuális jellegű bántalmazásokban. A csoport valamilyen kapcsolatban állt Jehova Tanúival (ez pontosan nem derült a cikkből számomra, hogy milyen kapcsolatban). Dixon egy idő után kezdte magát kiválasztottnak érezni és hangokat hallani, ami miatt kezdte úgy érezni, hogy 'összeesküvés' folyik ellene a kormányzat és mások részéről. Úgy érezte, hogy repülőgépek követik őt és a házát bepoloskázták.
A bíróságnak ez a történet nagyon hihetetlennek hangzott, egészen addig, amíg Carla, Dixon nővére, meg nem erősítette az egész történetet, miszerint az öccse, akivel egyébként sem volt 'minden rendben', bántalmazva volt a saját anyja és a Jehova Tanúi egyháztagok által. A nő szintén tanusította, hogy Dixon a saját anyjával is erőszakos volt, amit ő igazolva is látott az öccsére kényszerített erőszak végett. (Csak zárójelben jegyzem meg: ha itt ezen a ponton Dixon segítséget kapott volna és nem 'megértették' volna erőszakosságát vagy igazolva látták volna, akkor lehet, hogy elkerülhető lett volna a tragédia és Dixon is boldogabb lenne....)
Az angolul tudók ebben a két linkben olvashatnak további részleteket:
http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=10521473
http://www.3news.co.nz/News/NationalNews/AntonieDixonssistergivesevidenceincourt/tabid/423/articleID/64010/cat/64/Default.aspxLéteznek olyan helyzetek is, amikor az erőszakos emberek mintegy többségben és nagy egyetértésben vannak (Péld 16:29). Ilyenek lehetnek egyes diktatórikus uralmon levő pártok (Mo.-on is volt ilyen), vállalatok, egyesületek és vallásszervezetek is, ahol olyan emberek akarata érvényesül, akik kedvelik az erőszak formáit alkalmazni. Ilyen helyeken az áldozatokban bűnbakot látnak, lejáratnak, meghurcolnak és elrettentő példákul állítanak embereket, annak érdekében, hogy félelmet keltsenek a többiekben, amivel fenntarthatják hatalmukat. Sajnálatos módon egyes családokban az erőszak formái generációkon keresztül átadódhatnak. Ahelyett, hogy a szeretet és támogatás forrásai lennének, a kiabálás, egymás hibáztatása, vádaskodás és fizikai erőszak melegágyai ezek. Az ilyen családok szintén kivethetik maguk közül azt a családtagokot, aki nem szeretné követni az ilyen szokásokat.
Az emberi szervezet és psziché azonban bölcsen van megalkotva, hiszen az amit teszünk vagy mondunk másoknak, az valamilyen formában visszahat a saját életünkre is. A bántalmazó ezért nem boldog. Néha nagyon is tudatában van a tetteinek, de túl büszke ahhoz, hogy elismerje hibáját és bocsánatot kérjen, sőt bizonyos esetekben kártalanítsa az áldozatát. Máskor viszont neki magának sincs fogalma arról, hogy mit is csinál, csak annyit érzékel, hogy valami nincs rendjén az életében és ettől talán depressziós érzései vannak. Mivel ez egy öntudatlan folyamat lehet, ezért leginkább az önmagukat kereszténynek valló közösségekben igen könnyen előfordulhatnak visszaélések, mert a sértett fél esetleg úgy gondolja, hogy 'megérti' az elkövetőt és kísértést érezhet arra, hogy átugorja a kellemetlen vita felvállalását (személyisége jogainak megvédését). A vallás tanításainak sugallatára egyesek úgy érezhetik, hogy Isten ezt kívánja tőlük és nem akarnak 'ítélkezni' az elkövető felett sem, hiszen ez Isten dolga és egyébként is fenn kell tartaniuk egy - tegyük hozzá - 'látszat'-békét. De nem várható el, hogy a bántalmazott megértést tanusítson a bántalmazó gyerekkori és egyéb problémái iránt! A vallási tanítások ilyen módon helytelen értelmezése előidézheti, hogy az elkövető ne kapjon időben megfelelő segítséget, ami a helyzete rosszabodásához vezethet.
Ha a szóbeli erőszak nincs megfelelően lereagálva a környezet részéről, akkor az elkövető továbbmegy erőszakos 'karrierjében'. Egy olyan személy, aki szoros párkapcsolatban él, hajlamos ellenőrizni párját, számonkérni az idejét tőle, belenézni a táskájába, mobiltelefonjába, naplójába stb. A szóbeli erőszak lökdösődéssé, hajhuzigálássá, tárgyak összetörésévé, elégetésévé alakulhat, majd későbbiekben, ha az áldozat még mindig 'tűr', akkor komolyabb testi bántalmazásban, sőt gyilkosságban végződhetnek. Az elkövető 'érvei' ez idő alatt semmit sem változnak; továbbra is áldozatát okolja és elbagatellizálja saját felelősségét.
Nyilvánvaló, hogy egyedül nem képesek kimászni abból az ördögi körből, amibe (hibájukból vagy önhibájukból) kerültek. Ezért a bántalmazó ne várja el, hogy partnere vagy gyereke megérti, hogy neki rossz napja volt, hanem inkább ismerje fel, hogy szakemberhez kell fordulnia, amiért képtelen uralni agresszióját. Ma már rengeteg terápiás mód van, amely a bántalmazó megértésével és személyisége újraépítésével foglalkozik, EZT MINDEN ESETBEN SZAKEMBERRE KELL BÍZNI.
Elrettentő példaként álljon itt Antonie Dixon esete, aki 2005-ben azért került bíróság elé, mert egy embert megölt, másik kettőt meg súlyosan megsebesített. Dixon elmondása szerint egy skizofrén anya nevelte őt, aki rendszeresen bántalmazta, megalázta őt. Más emberek, barátok, ismerősök szintén részt vettek a szexuális jellegű bántalmazásokban. A csoport valamilyen kapcsolatban állt Jehova Tanúival (ez pontosan nem derült a cikkből számomra, hogy milyen kapcsolatban). Dixon egy idő után kezdte magát kiválasztottnak érezni és hangokat hallani, ami miatt kezdte úgy érezni, hogy 'összeesküvés' folyik ellene a kormányzat és mások részéről. Úgy érezte, hogy repülőgépek követik őt és a házát bepoloskázták.
A bíróságnak ez a történet nagyon hihetetlennek hangzott, egészen addig, amíg Carla, Dixon nővére, meg nem erősítette az egész történetet, miszerint az öccse, akivel egyébként sem volt 'minden rendben', bántalmazva volt a saját anyja és a Jehova Tanúi egyháztagok által. A nő szintén tanusította, hogy Dixon a saját anyjával is erőszakos volt, amit ő igazolva is látott az öccsére kényszerített erőszak végett. (Csak zárójelben jegyzem meg: ha itt ezen a ponton Dixon segítséget kapott volna és nem 'megértették' volna erőszakosságát vagy igazolva látták volna, akkor lehet, hogy elkerülhető lett volna a tragédia és Dixon is boldogabb lenne....)
Az angolul tudók ebben a két linkben olvashatnak további részleteket:
http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=10521473
Ehhez a szomorú történethez igazán nincs mit hozzá tennem. Bár te, mint egy aktív, vagy volt Jehova Tanúja talán nehezen tudod elképzelni, hogy ezek megtörténhettek a közösségeden belül. Talán úgy érezheted, hogy ezek a dolgok el vannak túlozva, hogy rossz színben állítsák be a Tanukat. Ha így gondolod, akkor az a te dolgod, én nem tudlak és nem is akarlak meggyőzni az ellenkezőjéről. Tudnod kell viszont, hogy Isten szava sohasem lesz megcsúfolva, mert amit vet az ember azt fogja aratni is. A verbális erőszak kicsiny magjai szárba szökhetnek és bizony ronda dolgokat teremhetnek.
http://www.lelkititkaink.hu/szobeli_eroszak.html
http://www.szilagyijudit.hu/index_elemei/Page1314.htm
karalábéhoz illően sok zöldséget írkálsz
VálaszTörléspéldául?
Törlés