Fából vaskarika?

Amikor emberek elhagyják a szervezetet, sokféle megközelítéssel próbálják túltenni magukat a történteken. Mindenki a maga módján, úgy ahogyan az számára megnyugtató vagy lelki békét talál. Az alább olvasható megközelítés is talán érdekes lehet valakinek.

"Szerintem az mindenképpen igaz, hogy JT „teológiája” nagyon sok igazságot tartalmaz. Az is igaz, hogy a legtöbb embernek JT tevékenysége nélkül nagyon kevés bibliai ismerete lenne. Az is igaz, hogy JT-inak Bibliát népszerűsítő tevékenysége - melynek során az egyszerű emberek számára szokatlan kérdéseket vetnek fel, majd a Biblia alapján megválaszolják azokat - mindenképpen egy új lehetőség, lehetőség a pozitív változásra, lehetőség Isten nagyobb ismeretére. Olyan, mint a só. Kis mértékben hasznos, ízessé teszi az ételt, azaz megvilágosítja a kutató elmét hogy az élet eseményeit élesebben látja. Ad megkülönböztető képességet. Ez a sóval való hasonlóság nagyon életszerű. Viszont az érem másik oldaláról JT-i nem beszélnek. Ez pedig a sóval való visszaélés. Ugyanis ha a sót az ember nagy mértékben fogyasztja, akkor beteggé válhat, sőt sóval még öngyilkosságot is el lehet követni. Minden a mértéktől függ. És az adagolás minden egyén számára más és más. Nem lehet uniformizálni (pl. hogy mindenkinek nyakkendőt kelljen viselnie), nem lehet azt mondani, hogy „itt a szellemi táplálék”, ezt az adagot meg kell enned, ha törik, ha szakad. Ez már a sóval való visszaélés. Igen, JT-itól tanultuk meg azt a tételt, hogy „e világ fejedelme Sátán”, aki Jézus „magja” ellen a világtörténelemben folytonos harcot vív. Megtanultuk, hogy az apostolok halála után Sátán különféle utakon és módokon folyamatosan rombolta Isten népét, folyamatosan okozott megosztásokat, az egyik csoportot kijátszotta a másik ellen, stb. Ez a rontás is egy folyamat, mely a történelemben kellett hogy lejátszódjék. Mivel az ember Isten képére és hasonlatosságára lett tekintve, az ember vele született tulajdonsága a természetes igazságérzete. Sátánnak ezt kellett folyamatosan összezavarnia. Lényegében azt a játékot kellett neki játszania, hogy ha valamilyen igazságban össze akarta zavarni az igazságszerető embereket, akkor ehhez más tekintetben új igazságokat kellett neki felfednie, és ezt kijátszania a régi ellen. Nem lehet úgy félrevezetni valakit, hogy csak hazugságot mondunk neki. Félrevezetni csak úgy lehet, ha bizonyos tekintetben több igazságot árulunk el neki, mint amennyit az illető eddig tudott, de ezek az igazságok (tekintettel a konkrét szituációra és időre) haszontalanok, olyan igazságok melyek csak látványosak, ezért bizalomgerjesztők és pont ezért félrevezetők. Ez van úgy kifejezve, hogy Sátán a világosság angyalának tünteti fel magát. Sátánnak egy bizonyos történelmi korszakban az volt a munkamódszere, hogy a Bibliák nemzeti nyelvre való fordítását próbálta gátolni. Több bibliafordítót égettek el olyan egyházi emberek, akik Sátán sugallata alapján (persze a Hit nevében) tevékenykedtek. Aztán úgy látszik, a felvilágosodás után Sátán módszert változtatott. Az 1800-as évek elején a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat megalapítása valahogy nagyon gyanúsan összeesik azzal a korszakkal, amikor a mindenható bankárok kezdik meg uralmukat. Sátán eddig éheztette Isten népét, visszatartotta tőlük Isten szavát. Szerintem most az idők végére módszert változtatott. Mint amikor kiéheztetek egy embert, majd elkezdem tömni, mint a libát, hogy itt van, muszáj enned, ha beledöglesz is, akkor is el kell fogyasztanod a szellemi táplálékot. Vagy egy másik szemléltetés: az emberek a sótalan étel hatására legyengültek. Majd amikor már nem lehetett tovább titkolni a só jótékony hatását, a gonosz szakácsok sósan kezdtek mindent főzni. Ha pedig az embereknek ez megint nem tetszett, akkor azt mondák, hogy rosszak a hajlamai, azért érzik túl sósnak az ételt. Pedig az ember, minden egészséges ember, ösztönszerűen tudja, hogy mennyi sóra van szüksége és a legfontosabb szabály, hogy amiképpen ételre sem egyforma mértékben meg minőségre van szükség, ugyanúgy áll ez a sóra is. Van egy ember, akinek a szervezete viszonylag több sót igényel. De ezt az embert nem lehet mércének állítani olyanok elé, akinek sokkal kevesebb sóra van szükségük. Vegyük pl. Dániel esetét, aki egy egyedülálló ember, úgynevezett hithős volt. A legnagyobb rombolást úgy lehet előidézni, ha egy ilyen ember követését próbáljuk követelménynek beállítani. Nem példaképnek, mert Dániel példakép. De követelmény és példakép az teljesen különböző kategóriák. „Te vért fogadtál el, nem vagy olyan mint Dániel”, tehát téged kirúgunk a gyülekezetből, mert nem vagy keresztény. Ez az igazi sátáni beszéd, amikor a részigazság van az egész igazság szelleme ellen kijátszva (ezt csinálták a farizeusok) és ilyenkor az eredmény mindig olyan, amit Jézus sohasem tett volna.

Viszont ha a fenti dolog Sátán munkamódszere, akkor egyszer is el kell jönnie annak a pontnak, amikor már több részigazsággal nem lehet az Igazság szellemét kijátszani. A részigazságok összeérnek és hirtelen megjelenik az egész Igazság, és minden lelepleződik. Szerintem ehhez vagyunk nagyon közel."

Forrás: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=116782174&t=9003631